Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-05 / 18. szám

Fotó: Bottá Dénes 4. oldal 2002. MAJUS 5. Evangélikus Élet Krisztus-test a nagyvárosban (Folytatás az 1. oldalról) amit szinte lehetetlennek tűnik orvosolni. Sok keresztény leleményről tanúskodó történet hangzott itt el, a világ külön­böző pontjairól, hogy Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában milyen jelei vannak Krisztus jelen­létének és gyógyító hatalmának. Példák ezek, amelyeket másolni nem lehet, de bátorítást, ötletet adhatnak. A harmadik részben a gyülekezet szervező, támogató erejéről volt szó. Az egyház önmaga, egyedül nem tud gyó­gyítani. Szükség van orvosokra, jogá­szokra, tanárokra, rendőrökre, tulaj­donképpen minden olyan foglalkozású emberre, aki valamilyen módon segíteni sorában a helyes sorrend: a szervezés, együttérzés, gyógyítás. A lelkészek és gyülekezeti vezetők a „frontemberek” ebben a missziós feladatban, akiknek kötelessége, hogy az írás tanítása szerint együtt érezzenek a szenvedőkkel, part­neri kapcsolatokat alakítsanak a város minden szervezetével, s az alakuló hálózati munka irányuljon az emberek és a város egészének gyógyítására. Nem akarta hallgatóira erőltetni az amerikai példákat, inkább bátorításnak szánta a jelenlévő, nagyvárosi nehéz szolgálat­ban állók számára. Az április 27-én kezdődő HOPE 21 (Reménység a 21. században) elneve­zésű kongresszus előtti napon is tulaj­donképpen arról beszéltünk, ami majd a tud embereknek a gyógyulásban. Mi úgy mondjuk, hogy laikus munkások keres­tetnek. Ha megvannak a segítők, az egy­ház képes hálózatot létrehozni, és azt működtetni. Dr. Bakke összefoglaló véleménye szerint a gyülekezet hármas feladat­négynapos kongresszus kérdése is lesz: milyen reményt tud a kereszténység ajánlani Európa számára a 21. század­ban. Milyen jó is lenne, ha e század ele­jén sokan eljutnának arra a bizonyosság­ra, hogy Krisztus a mi reménységünk! Hafenscher Károlyné Pásztortalálkozó Szent György napján Jelképes értelmet kapott az a lelki­pásztori találkozó, amelyet április 24- én rendeztek a Somogy megyei Csurgó közösségi házában. Immár harmadik alkalom- mai került sor az egyházme­gye római katolikus, református és evangélikus papjainak szakmai konfe­renciájára, amelynek témája mindig egy - ökumenikus jellegű - aktuális kérdés megvitatása. Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes három évvel ezelőtt, még esperesként kezdte el szervezni ezeket az alkalmakat. Ma is házigaz­daként vezeti a beszélgetéseket. Ezút­tal a nemrégiben hivatalossá tett közös esketési liturgia gyakorlati tapasztala­tairól esett szó. Vitaindítóként három előadást hall­gathattak meg a résztvevők, a három tör­ténelmi egyház nézőpontjából. Elsőként Hafenscher Károly evangélikus lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója mondta el gondolatait. Előadásában a címben említett néphagyományra utalt, amely szerint régen az esztendőnek ezen a nap­ján hívták össze a pásztorokat, hogy megkapják feladatukat a nyáj kihajtásá­ra. így jelképes ez a találkozó a jelenlé­vő lelkipásztoroknak. Hiszen a kezünk­ben lévő könyvecske már nem vitairat, tervezet vagy kézirat, hanem egy közö­sen elfogadott liturgia, amely számunkra feladat és ajándék is egyben. Az öku- mené nem magánügy, de mindig sze- mélyfűggő, hiszen apró, kicsinyes dol­gokon is megbukhat. Egyházjogi és pasztorizációs feladatokat hoz magával ez a dokumentum. Ebből a szempontból érdemes megvizsgálni. A római katolikus egyház részéről Kránitz Miklós, a Pázmány Péter Hittu­dományi Egyetem tanszékvezető pro­fesszora tartott előadást. Sajnálattal nyugtázta, hogy mi komoly beszélgeté­seket tartunk erről a témáról, de akiket igazán érint - a házasságra készülő fiata­lok - nincsenek jelen, őket nem kérdez­zük meg, nem vagyunk kíváncsiak a vé­leményükre. Ezután a történelmi előzményeket ismertette, majd egyháza teológiai nézőpontjának jogi hátterét mutatta be. Befejezésként a témához csatlakozó dokumentumokból, nyilatko­zatokból olvasott fel részleteket. Az előadások sorát Kocsev Miklós teo­lógiai tanár zárta a református egyház ré­széről. Gyakorló lelkészként fontosnak tartotta elmondani, hogy a házasság az élet legszebb pillanataihoz tartozik, ugyanak­kor bonyodalmat, rengeteg szervezési ne­hézséget ad a család elé. Félő, hogy a fia­talok a legkisebb ellenállás felé haladnak, amikor a templomi esküvőjüket tervezik. A legfontosabb és legkényesebb kérdés az, hogy a megszületendő gyermekek mi­lyen vallásúak lesznek. Mivel a reformá­tus egyházban nem esik nagy hangsúly a liturgikus elemekre, cselekményekre, sok­szor tartanak tőle egyházának tagjai. Ugyanakkor elismerte, hogy a mai embe­rek sokszor a hangulatot, a jelképeket ke­resik az egyházban. Végül aggódva tette fel a kérdést: Mi lesz ezután? A hozzászólók sorában elsőként Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangéli­kus Egyházkerület püspöke szólalt meg, aki szerint ez a liturgia hatalmas ugrás az emberiség történelmében, ugyanakkor itt maradtak a feszültségek, az apró lépések. O is kiemelte, hogy ne feledkezzünk meg azokról, akik az oltár előtt állnak. Tapasz­talata, hogy sokszor a fiatalok nem érzik magukat egyházuk által megértett és sze­retett bárányoknak, és megkeseredik a szívük. Hatalmas dolgok forognak itt kockán, időnként a lelkek üdvössége is. A további hozzászólásokban elhangzott még, hogy sokszor a külsőségek, a temp­lom szépsége a döntő egy esküvőnél. Szó esett a kölcsönösen átvett liturgikus szöve­gek örvendetesen sokszínű nyelvezetéről. Az eskü kérdéséről. Az alapvető dogmati­kai tanítások hiányosságáról, hiszen a szü­letendő gyermekek varsáról nem szól a könyv. Be kellett vallanunk, hogy egyhá­zunkban még a saját jegyesoktatásunk sincs kidolgozva. Lehet továbbgondolni a megkezdett utat, hiszen például a házassá­gi évforduló ünnepi liturgiájának kidolgo­zása még várat magára. A pásztortalálkozót Ittzés János püs­pök áhítattal zárta abban a reményben, hogy valami jó elkezdődött, amit Isten igéjére figyelve érdemes folytatnurk. Menyes Gyula 2002. június 22-én, szombaton délután szélesre tárul majd a budapesti Kisstadion kapuja, hogy helyt adjon az „Ez az a nap!" elnevezésű keresztény, ökumenikus if­júsági rendezvénynek. A „Hálaadó és dicsőítő nap” immár harmadizben kerül megrendezésre a fővárosban, olyan jól sikerült, emlékezetes előzmények után, mint 2000-ben a „Felvonulás Jézusért” - melyen e sorok írója is részt vett, és na­gyon szívesen gondol vissza rá !-, valamint a tavalyi, Margitszigeti Atlétikai Cent­rumban tartott jó hangulatú testvéri együttlét. Hogy mi készül idén? Valami nagy dolog. Sok imádsággal, sok tervezéssel, szervezéssel készül a Kisstadion megtölté­sére a Kérügma Kiadó, illetve az Ez az a nap! fiatal, lelkes csapata. A részletek felől László Viktornál, a rendezvény fő szervezőjénél érdeklődtem Bécsi úti irodájá­ban. Alábbi cikkünket fogadják Olvasóink afféle „első értesítésként”, meghívóként az eseményre, melyre minden Istent sze­rető, Krisztust Megváltójának valló érdek­lődőt várnak.- Hogy álltok az előkészületekkel? Úgy látom, itt az irodában mindenki tud­ja a dolgát, és gőzerővel folyik a munka.- Valóban, megkezdődött a vissza­számlálás. Mostanra már körülbelül 90%- ban összeállt a program. Az előző két év tapasztalatait felhasználva próbáljuk ki­alakítani a nap programját. Az is óriási eredmény volt, amikor két éve megtelt a Kossuth tér, és Budapest utcáin több tíz­ezres tömeg vonult végig, hogy tanúskod­jon Jézus Krisztusról. A Kisstadion „ meg­töltése ” azonban ennél egy fokkal nagyobb megmérettetés: vajon tele lesz- e? Látványosan kirajzolja, hogy mekkora tömeget tudunk megmozgatni.- Miért esett a választásotok éppen a Kisstadionra?- Több más érv mellett azért, mert a Népstadion mellett van, ha úgy tetszik, annak a „kistestvére”. Ezzel már azt is elárultam, hogy távlati terveink szerint a 2005-2006-ra újjáépítendő Népstadion­ban szeretnénk néhány év múlva össze­gyülekezni. Ez kb. 70 ezer embert jelent, míg a Kisstadion úgy 15-20 ezret. Tehát egyfajta „főpróba” is lenne az idei alka­lom - hiszen akkor ugyanezt szeretnénk csinálni, mint most, június 22-én.- Hogyan fogalmaznád meg az Ez az a nap!-ot létre hívó szándékot? Kikre gon­doltok elsősorban, amikor a teli Kisstadiont látjátok - egyelőre lelki, de bízom benne, hamarosan igazi - szemeitek előtt? Isten népében megvan az az erősödő vágy, hogy együtt énekeljenek, Istent di­csőítsék, mindezt felekezetekre való te­kintet nélkül. Krisztus szeretetét, életfor­dító erejét, közösségteremtő igéjét együtt szeretnénk megélni, dicsőíteni, tovább­adni. Megosztani egymással azt, amit kapunk Tőle naponként, amiből élünk, s amire keresztény küldetésünk és felelős­ségünk szól: hirdetni az evangéliumot. A „célcsoport” - ha szabad ezt a marketin­ges kifejezést itt használni - a 14-35 év közötti, fiatal korosztály, de hadd hang­súlyozzam: minden „lélekben fiatal” részvételére számítunk!- Az eddigi hagyományokat folytat­ja tok-e, vagy lesznek lényegi újítások?- Komoly nyitásnak tekinthető, hogy a hagyományos egyházi énekeket is „be­hozzuk a repertoárba”, például a him­nusszerű egyházi énekeket. Atyáink örökségét képezik ezek az énekek, ame­lyekre valamennyien büszkék vagyunk. Összeállítottunk egy 45 perces ének­csokrot, amelyet egy 150 fos nagykórus fog előadni, melynek tagjai természete­sen sok felekezetből érkeznek. Fúvós, vonós hangszerek kísérik majd őket, és operaénekeseket is felkértünk. Más éne­kek viszont éppen a mai, a fiatalok köré­ben méltán népszerű zenei aláfestéssel szólalnak majd meg: gitárral, billentyűs kísérettel. Szintén változtatás az, hogy külön gyerekprogramot az idén nem ter­vezünk - inkább koncentráltan szeret­nénk lekötni a családok figyelmét. Min­den esemény a nagyszínpadon fog történni. Ezáltal is a közösség ereje fog dominálni. A korábbról már ismert és kedvelt keresztény könnyűzenei előadók és zenekarok viszont változatlanok lesz­nek: így például a Noel Richards Band Angliából, Robin Mark dicsőítésvezető szintén a szigetországból, itthonról pedig Prazsák László, Pintér Béla, a Testvérek Zenekar, Csiszér László és mások.-Az Ez az a nap! ökumenikus jellegét korábbi rendezvényeiteken bárki megta­pasztalhatta. Számomra a 2000-es Jézus­felvonulás egyik legszebb élménye az volt, hogy úgy éreztem: Krisztus nevében va­gyunk együtt, és csak ez számít, hogy ben­ne egyek lehetünk - érkezzünk bármely történelmi egyházból vagy más keresztény csoportból... így lesz-e a Kisstadionban is?- Szándékunk az, hogy mindenki, aki eljön, a saját identitásában erősödjön meg, tehát semmiképpen sem az elvá­lasztás, hanem a közösség átélése a cél! Aktív és feltöltődött legyen utána az, aki velünk töltötte azt a délutánt Jézus Krisz­tus dicsőítésével. A hitéletében kapjon ki­ki bátorítást, amit elvihet magával. Jó, hogy sokan vagyunk, jó, hogy Jézus sze­mélye összehoz bennünket. Sajnos sok fal volt és van is még a kereszténységen be­lül. De napjainkban több biztató jele fi­gyelhető meg a közeledésnek: hogy csak egyet említsek, gondoljunk az Augsburgi Nyilatkozatra. A civilek feladata az, hogy elérjék a mai embereket, a mai társadal­mat. A közös tanúságtétel alkalmas és ál­dott eszköz arra, hogy az evangélium üze­netét tolmácsoljuk a világnak.- A tanúságtétel mellett egy komoly civil kezdeményezéssel is összekapcso­lódik a nap. Mi ez?-Atársadalomban súlyos méreteket öl­tő drogproblémák ellen szeretnénk fellép­ni: „kiáltó hang lenni.” Szlogenünk: - „Drog nélkül jobb!” - végigkíséri az ese­ményt. A nap jelmondata és a koncert cí­me: „ Válaszd az életet! ” is ehhez kapcso­lódik. (A nap, illetve a koncert fő éneke is a „Válaszd az életet!” című dal lesz.) Fon­tosnak tartjuk megragadni a lehetőséget, hogy a társadalomnak jelezzük a drog- problémát. A drog-prevenciós koncert cél­ja az, hogy az egyház és a társadalom kö­zött hidat építsünk, közelebb hozzuk egymáshoz az embereket. A médiában egyébként az említett tartalommal köz-, hasznú hirdetéseket is tervezünk közread­ni. Imádkozni fogunk a drog visszaszoru­lásáért Magyarországon, valamint gyűjteni fogunk drogellenes munkát vég­ző alapítványok javára. Felkértünk olyan embereket, akik megszabadultak a drog­tól, hogy tegyenek bizonyságot: Isten ho­gyan tett csodát az életükben. Vendégünk lesz Topolánszky Ákos református lelkész is, az 1SM drogfelelőse. Imádkozni fo­gunk továbbá a magyar népért, az ébredé­sért, a megtérőkért, az ifjúságért, a felnö­vekvő nemzedékért, a szenvedélybete­gekért, Európáért, a Népstadionhoz vezető útért. Tekintélyes embereket szólítunk majd meg név szerint. Összegezve: a sze- retetben, az egyetértésben hiszünk, úgy, ahogyan Jézus mondja a főpapi imádság­ban: ....hogy mindnyájan egyek legyenek, úg y, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el erigem. " (Jn 17,21)- Végül a finanszírozásra hadd kér­dezzek rá: ki vagy milyen szervezet(ek) szponzorálják a koncertet?- Ezek a rendezvények önfenntartóak. Nem külföldi finanszírozásból jönnek lét­re, nem amerikai vagy más missziós tár­saságok állnak mögötte. Ajagyar fejek­ben, magyar szívekben született meg ez a gondolat - magyar igehirdetők és magyar zenekarok fognak szolgálni a Kisstadion­ban. A költségek fedezésére egy ún. támo­gatói rendszert szeretnénk bevezetni, ol­csóbb és drágább, önkéntesen megvásárolható jegyekkel - az önköltségi ár ugyanis körülbelül 1000 Ft volna fejen­ként. Jó lenne, ha ez az összeg bejönne tá­mogatói jegy formájában. De belépődíj természetesen nincs. Azt szeretnénk, ha minél többen eljönnének - hiszen „úton vagyunk a Népstadion felé”! Kőháti Dóra „Válaszd az életet!” avagy úton a Népstadion felé László Viktor egy dicsőítő napon * * i \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents