Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-05 / 18. szám
Evangélikus 67. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 2002. MÁJUS 5. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP (ROGATE) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ARA: 89 Ft A TARTALOMBÓL .............. Az imádság titkai Premier az Evangélium Színházban Ifjúsági Melléklet Interjú László Viktor, „Ez az a nap!”-szervezővel Az ötödik parancsolat József Attila BIZTATÓ Csomagodat ne bontsd ki, ha végínségre jutsz. Azért véredet ontsd ki, amiért sírni tudsz. A késő fordulású eget míg nézheted, te lassú jajdulású, alkosd meg végzeted. Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt, amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt. „Hol csavarogsz, te vásott?” Aggódva vár reád, megvetvén elmúlásod, csendes édesanyád. KI ERŐSÍTI AZ ANYÁKAT? Felekezetközi nőkonferencia Történelmi eseménynek adott otthon a Budapesti Kongresszusi Központ 2002. április 27-én. A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) szervezésében első alkalommal gyűlt össze közel kétezer, különböző felekezetű, keresztyén asz- szony Magyarország valamennyi megyéjéből, és még a határon túlról is, hogy részt vegyen a „Nők Reménysége” elnevezésű konferencián. „Ma itt történelmet írunk, mert az evangéliumi nők összefogásával olyan egység jön létre, amely hitünk szerint nemzetünk lelki felemelkedésének motorja lesz.” - Dr. Kovács Géza főtitkár maga fogalmazott így a találkozóra készített ismertetőjében. A konferencia hatásáról korai lenne még beszámolnunk, de jelentőségét bizonyította az is, ahogyan - az államfő felesége, Mádl Dalma mellett - Lévai Anikó is köszöntötte levelében az egybegyűlteket. Miniszterelnökünk hitvese utalt a nap témájára: „Lényünkkel egy tőről fakad a reménység. Vannak nyelvek, amelyekben a remény egyúttal egy női név hangalakja. ... Önök tudják jól, hogy a magunk köré teremtett család, és a családokból álló nemzet minősége sosem lesz független attól, hogy a családon belül mi nők, mit képviselünk, és hogy milyenek vagyunk. Tudja ezt minden édesanya, tudja ezt minden idős asszony és minden, igazi társról és szép családról álmodozó fiatal leány.” Majd Brunswick Teréz szavait idézve - ,A lelkileg megnemesbedett nő, mint családanya új, jobb nemzedéket segít létrehozni ” - így folytatta: „Kérdéseket és próbákat állít elénk a sors, és a mi válaszainktól függ az, hogy ezekben a próbatételekben elcsüggedünk-e vagy megerősödünk. Hogy valóban »meg- nemesbedünk-e« ezekben a próbatételekben. .. Ne feledjék: a tényeket a szemünkkel látjuk, az eszményeket a lelkűnkkel. Amit a lelkűnkkel látunk, az valóságos és örök, nem lehet megsemmisíteni.” A nap folyamán ugyanezeket a gondolatokat erősítette és mélyítette el a résztvevők szívében Linda Dilow két előadása. Neve sokaknak ismerősen cseng, hiszen ő a Magyarországon is nagy sikert aratott „A társ” című könyv szerzője. Délelőtt arról szólt, hogy az asszonyoknak Istentől kapott feladata a bátorítás szolgálata. Az, hogy a házastársukat, a gyermekeiket, családtagjaikat erősítsék, a reménységet számukra továbbadják. Ennek három fontos eszközére hívta fel a figyelmet. Az Istennek hálás gondolkodásra, az építő szavakra, és a másik javát munkáló cselekedetekre. Élvezetes előadását hallgatva körvonalazódott, hogy az asszonyok bátorító szolgálata nem más, mint az, hogy a társukat, gyermekeiket ahhoz a Krisztushoz segítsék, aki maga a reménység forrása. A délutáni előadás választ adott arra a sokakban megfogalmazódott kérdésre is, hogy vajon az anyákat, az asszonyokat ki erősíti? Ekkor a megelégedettségről, a körülményektől független belső békességről szólt, amelynek legnagyobb gátja a nőkre oly jellemző aggodalmaskodás. „A szorongás az anyai hivatás, az asszonylét velejárója” - idézte egyik ismerősét. Ezzel szemben vallotta, hogy az aggodalmaskodás nem más, mint, hogy az ember kihagyja Istent a számításaiból. A Péter levél szerzőjének jól ismert bátorító mondatára utalt: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok... ” (l Pt 5,7.) A nők reménysége tehát nem más, mint az a Jézus Krisztus, aki átsegít a nyomorúságainkon, és velünk van életünk minden pillanatában. így kapott különösen is nagy hangsúlyt a konferencián két magyar asszony bizonyságtétele. Feladatuk szerint arról számoltak be, hogy Linda Dillow könyve nyomán, hogyan újult meg egyikük családi élete, és állt helyre a másikuk széttört házassága. De igazából mindkettőjük vallomása Krisztus szabadító erejéről szólt. Az Úr előtt nincs reménytelen helyzet! Őt dicsérték a nap folyamán az énekszolgálatok. Délelőtt a Vox Nova Baptista Férfikar, Szilágyiné Mátyus Elvira vezetésével, délután pedig az evangélikus egyetemi gyülekezet Egigérő Gospel kórusa, Körmendi Petra vezetésével örvendeztette meg a résztvevőket. A fiatalok mint a jövő reménységei különösen is nagy „sikert arattak”. M. Karácsonyi Violetta előadóművész Jézus szenvedéséről vallott csodálatos költeményben, Tim Bentch operaénekes pedig énekszolgálatával tett hitét Krisztus mellett. Öt Pátkai Imre zongoraművész kísérte zongorán. A Budapesti Kongresszusi Központ valóban „történelmi eseménynek” adott otthont április 27-én. Kétezer keresztyén, magyar asszony, - katolikus, protestáns, szabadegyházakhoz tartozó - tapasztalhatta meg a Lélek egyesítő erejét, és reménységgel indulhatott útjára a záró ének egyszerű, mégis mindent kifejező sorának bátorításával: „Az Úr gondol ránk, és Ő megáld!” B. Pintér Márta „Az a kiváltságunk, hogy mindenkor meghallgattatik az imádságunk. Ha ugyanis nem hallgattatik meg a mi akaratunk miatt, akkor is meghallgattatik Isten akarata miatt, mely jobb a miénknél. Mindenki, aki hittel hívja segítségül az Istent, meghallgattatik, és megkapja azt, amit kért, bár nem ugyanabban az órában és időben, ugyanazon módon vagy ugyanazt, ahogy kérte, mégis jobban, dicsőségesebben, mint amilyennek remélni mertük.” Luther Márton. Így imádkozzál! (Balikó Zoltán fordítása) „Isten munkatársai vagyunk” címmel Miskolc, Pápa és Szeged adott otthont a második kerületi missziói napnak. A mintegy 900 főt megmozgató alkalmakról újságunk következő számában számolunk be, mely a misszió vasárnapja alkalmából külön missziói oldallal jelenik meg. Felvételünk a szegedi missziói napon készült, amelyre - tekintettel a nagy érdeklődésre és az evangélikus épületek korlátozott befogadóképességére - a helyi piarista gimnáziumban és templomban került sor. G.P. Krisztus-test a nagyvárosban E szokatlan címen a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet hirdette meg konzultációs napját április 26-ra, a Budai Református Gyülekezetbe (Szilágyi Dezső tér). A meghívó a nagyvárosi gyülekezetek tagjainak és lelkészeinek szólt, akik közül mintegy hatvanan fogadták el ezt az invitálást. A konzultáció előadója az a dr. Ray Bakke chicagói (USA) lelkipásztor volt, aki a Nemzetközi Városmissziók Szövetségének igazgatója, több egyetem előadója, számos városi misszióval kapcsolatos teológiai és gyakorlati könyv szerzője, a nagyvárosi misszió aktív munkatársa. A nap előre meghatározott célja az volt, hogy az előadó tapasztalatait felhasználva minél több gyakorlati módszert tanuljunk arra, miként tudjuk gyülekezeti közösségeinknek Krisztus életformáló jelenlétét megmutatni. Krisztus jelenlétének megtapasztalása misszióra indíthatja közösségeink tagjait, ehhez azonban mindnyájunknak szükségünk van ismeretekre. A téma megbeszélése három cím köré csoportosítva zajlott: a városi gyülekezet, mint együtt érző közösség; a gyülekezet, mint gyógyító közösség és; a gyülekezet, mint támogató, szervező erő. Az első megbeszélés elé részletes tájékoztatást kaptunk a világ nagyvárosainak helyzetéről, melyben a mögöttünk lévő periódusban forradalmi változások mentek végbe, hiszen ma már egy nagyváros, avagy főváros nem az illető nemzet egy-etnikumú egysége, hanem sok nemzet olvasztó tégelye. Régebben a lelkész a nemzet kultúráját képviselte a városban, ma egy kultúra képviselője a sok közül. A városokat embertömegek alkotják, akik az egyes embert befolyásolják, megváltoztatják. Dr. Bakke fiatal lelkészként került Chicagóba, ahová vidéki háttérből érkezett, és nehezen tudta megszeretni a nagyvárost. Elmondta, hogy teológiai tanulmányai semmi gyakorlati útmutatást nem adtak ehhez a szolgálathoz, ezért bibliai és teológiai kutatásokat folytatott, hogy eligazodjék a város ezer arca között. A Biblia városokról szóló történeteiből és a város lakóinak megismeréséből született meg szolgálatának alapja, a város teológiája, amit szemléletesen így fejezett ki: „Egyik karommal a Bibliámat fogtam át, a másikkal a várost.” Megismerte a felekezeteket, a hatóságokat, a szervezeteket, az építészetet, a „népszokásokat”, részletesen saját gyülekezetének tagjait, míg eljutott odáig, hogy egyik karja gyülekezetét, másik a v árost karolta át. Hidakat épített, nagy együttérzéssel követve egyik mesterének mondását: „Sohase mondj a másik felekezetről, vagy bármelyik gyülekezeti tagról nyilvánosan rosszat, még ha igazad is van, mert a negatívum öl. Mindig csak építeni szabad Krisztus testét. A város tele van sérült emberrel, szinte fel- sorolhatatlan a sérülések skálája a menekültektől a drogosokig, csak együtt érezve lehet rajtuk segíteni, ahogy Krisztus is együtt tudott érezni a szenvedőkkel és sírni tudott egyes ember vagy egy-egy város miatt.” A gyülekezet gyógyító szolgálata cím keretében a városi társadalom sokféle szeletéről szólt, sok nyomorúságáról, (Folytatás a 4. oldalon) Bottá Dénes felvétele
