Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-28 / 17. szám
/ Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 67. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2002. ÁPRILIS 28. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP (CANTATE) ARA: 89 Ft A TARTALOMBÓL ~] ' A lélek gyülölcsei Nyílt levél Orbán Viktor miniszterelnökhöz 40 ÉVES az Ausztriai Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata Gettókereszténység vagy közéleti szerep? Cantate vasárnapján orgonazenés áhítattal várja az érdeklődőket, este 18 órától az „ország temploma”. A mai estén Király Csaba szólaltatja meg - sorozata keretében - J. S. Bach müveit. A Budapest-Deák téri Evangélikus Templomban készült felvételünk a múlt vasárnapi kamarazenés istentiszteletet örökítette nieg, melyen Bach 166. kantátáját adta elő a Lutheránia Ének- és Zenekara, Kamp Salamon vezényletével. Közreműködött Németh Judit, Marosvári Péter, Holló Csaba, valamint — orgonán - Trajtler Gábor. Fotó: Bottá Dénes Első ülését tartotta a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé Az elmúlt nyári országos evangélikus találkozón - Orosházán - alakult meg a METT, a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé. E szervezetben a Magyarországi Evangélikus Egyház a kölcsönösség jegyében segíteni kívánja a határon túl élő magyar evangélikus egyházakat és közösségeket. Az augusztusi megalakulást követően április közepén gyűlt össze először, munkaülésre a testület. Erdély, Felvidék, Szerbia, Svédország, Ausztria, Anglia, Németország és a tengerentúl magyar evangélikus egyházainak, illetve gyülekezeteinek képviseletében jöttek el lelkészi és világi vezetők. Az együttlét alkalmával minden jelenlévő beszámolt saját egyháza életéről. A múltba tekintés és a jelenlegi helyzetértékelés ahhoz vezetett, hogy a közösség a jövőbe nézzen: mi a teendő a határaink körül és a határainktól távol élő magyar gyülekezetek szolgálatával; milyen kapcsolati rendszert kell kiépíteni és fenntartani ahhoz, hogy minden bürokratizmus nélkül működőképes legyen a világon szétszórt magyar evangélikusság összefogása, koordinált élete. Fontos témaként előkerült az isten- tiszteleti élet ügye mint az az összekötő szál, ami meghatározza helyi gyülekezeteinket és egymáshoz fűződő kapcsolatainkat. Születtek tervek a sajtószolgálatok harmonizálására, a csereszolgálatok megszervezésére is. Az ülésen megválasztották a testület vezetőségét. Elnökség: D. Szebik Imre püspök (Budapest), dr. Sólyom Jenő felügyelő (Budapest), Riedl Rudolf felügyelő (Szatmár), Gémes Pál lelkész (Stuttgart). A METT 2003 májusában tartja következő ülését, amelyen az aktuális témák, illetve az év ökumenikus kérdései mellett a rendszerváltás előtti diakóniai teológia értékelése, teológia-kritikai feldolgozása is napirendre kerül. A naptáregyeztetéskor még nem sejthettük milyen áldás lesz lelkűnknek - túl az alkalom ma még talán fel sem mérhető jelentőségén - néhány nappal a parlamenti választások második fordulója előtt, a magyar-magyar evangélikus találkozó. Az elmúlt évi orosházi napokon - elfogadva egyházunk meghívását - határozták el a Kárpát-medencei, a nyugat-európai és a tengerentúli magyar evangélikusság képviselői, hogy létrehozzák a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületét. Szórványsors határainkon belül is a - népszámlálás előzetes adatai szerint - háromszázezres evangélikus népesség sorsa, és ez a helyzet jellemzi a határainkon kívül élő hittestvéreinket is, a maga sokszínűségében. Nem új szervezet alakult a METT első tanácskozásán, április 16-17-én. Bár volt olyan javaslat, hogy létre kellene hozni a Magyar Evangélikus Világ- szövetséget, ám hamar kiderült, hogy ezúttal valóban kifejezetten a működésre, a folyamatos kommunikációra és egymás lehetséges segítésére kerül a hangsúly. Egyházunkon kívül meghatározó a szerepe a szomszéd ország magyar evangélikusságát negyven gyülekezetben tömörítő Romániai Evangélikus Egyháznak. De egyházként vesz részt az együttműködésben a vajdasági evangélikusság is, akiknek szuperintendense, Dolinszky Árpád a konferenciát záró áhítatában magukat meghatottan a századik, az elveszett juhhoz hasonlította, akit most megtalált a kilencvenkilenc, az anyaországi evangélikusság. A nyugat-európai és a tengerentúli magyar evangélikus gyülekezeteket azok a lelkészek képviselik, képviselték, akik az 56-os forradalom után megalakították az azóta is értékes működést kifejtő KÉMELM-et, a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkipásztorok Munkaközösségét. Ebben egyaránt közreműködtek magyar lelkészek, akik már korábban kikerültek és az a nagyobb csapat, amely a forradalom után kezdte meg nyugati szolgálatát. A lelkészek többsége nyugaton - és természetesen ez a helyzet alapvetően Szlovákiában is - a befogadó ország lelkészeként szolgál, és emellett látja el a magyar eredetű evangélikusok lelkigondozását. (A Felvidéken a szlovák egyházban, tizenkét gyülekezetben van magyar nyelvű szolgálat.) A rendszerváltozás az új, a megnövekedett lehetőségek mellett új gondokat is hozott. A befogadó országok egyre inkább úgy vélik - ez a helyzet Ausztriában és Németországban hogy nincs szükség önálló magyar nyelvű egyházi szolgálatra, ennek támogatására, mert az asszimilálódó polgárok lelki szükségletét az ottani egyház, az ország nyelvén el tudja látni. Úgy vélem, ez hibás logika spirituális tekintetben is. Sajátos, nem nélkülözhető missziói tevékenység az anyanyelvi Szolgálat, mely a családok megmaradását a hitben, hosszú távon a befogadó ország egyházának erősödését is jelenti. Ehhez járul a jól ismert összefüggés a vallási közösségnek az anyanyelvet és a nemzeti kultúrát megtartó erejéről, szerepéről. Egyházunk feladata formális és informális kapcsolat- rendszerünk révén a testvéregyházaknál támogatni a magyar evangélikusok ügyét, megvédeni a magyar szolgálatot, anyagi erőforrásokat is mozgósítva ezért. Felmerülhet a kérdés, miért csak most indult meg a METT tevékenysége? Valójában a gyökerek korábbiak, visszanyúlnak a diktatúra évtizedeire is. 1989- ben Harmati Béla püspök-elnökkel már részt vettünk, tájékoztatót tartottunk a KÉMEIM összejövetelén. Időre volt szükség egyrészt az egyházak regenerá(Folytatás a 3. oldalon) Válasz ■m míTT! Miután legutóbbi számában az Evangélikus Élet fókuszába állította az országgyűlési képviselő-választásokat, az olvasó joggal várja el, hogy lapunk a nem hivatalos végeredmény ismeretében is az első oldalon kommentálja a nemzetünk sorsát, hazánk valamennyi polgárát - így az evangélikusságot is - érintő eseményt. A voksolás számadatai ismertek - következményei természetesen még nem. A szerkesztő viszont kivételesen könnyű helyzetben van. Ugyanis arra a kérdésre, hogy „mi történt, és miért így történt”, már közvetlenül a választási eredmények nyilvánosságra hozatala után hallhattuk a biblikus, igei választ. Orbán Viktor miniszterelnök - egyebek mellett - a következőket mondotta: „ Tegyük föl a kérdést: Miért történt mindez így? A következő napokban sok választ hallhatunk majd. Mindenkinek meglesz a maga válasza. Elemzők fogják majd ezekkel teleírni a lapokat. Nekünk is van egy válaszunk, nekem is van egy válaszom. Én azt gondolom, hogy mindig van egy magasabb értelme annak, ami az emberrel történik. Hogy pontosan mi is ez a magasabb értelem, az ma még nem világos. Ma még csak a büszkeséggel vegyes szomorúságot érezzük. A válaszhoz, hogy mi volt mindennek, ami ma este történt, a magasabb értelme, nos, ehhez a válaszhoz idő kell. És az idő elfog jönni! A történtek magasabb értelme velünk együtt világosodik majd meg. Van azonban, amit már most biztosan tudunk. Tudjuk azt, hogy akiben van hit, remény és szeretet, annak a nehézség is javára válik. Tudjuk azt is, hogy - és ezt biztosan tudjuk -, hogy csak a hitét vesztett embert lehet legyőzni. ” DR. FERDINAND ISTVÁN Cantate Van önző öröm, önző hálaadás is. Az örök ember, ha felettesétől akar valamit, hízelegni szokott neki, dicsérni szokta. Tömjénezése csak arra szolgál, hogy a maga érdekeinek szekerébe fogja. Istennel szembeni dicsérő és hálaadó éneklésünkkel is gyakran ilyenek vagyunk. Jézus elutasította a farizeusoknak ilyenfajta dicséretét, akik irigykedtek a vakokra, sántákra, a gyermekekre, akiknek a dicséretét az Úr elfogadta. Elfogadta, mert nem a maguk érdekét kereső volt ez a hálaadás, hanem az O szent szándékába, akaratába való belesimulás. így vállalja a közösséget alázatosan a sántákkal, vakokkal, gyermekekkel, érdemtelenekkel, elesettekkel, koldusokkal, szegényekkel is. Míg a másik módon nem vállalja még a kegyesekkel, értelmesekkel, előkelőkkel, viruló egészségűekkel sem. Nem azért vállalta a közösséget a sántákkal, vakokkal, gyermekekkel, mert kicsinyek, szerencsétlenek - volt eset (Mk 1,37-38), mikor ezekkel szemben is tudott gyengéden elutasító lenni -, hanem mert dicsőségadásukkal, hálaadó éneklésükkel az O szent terveibe akartak beleilleszkedni. A világ szerinti nagyságnak, az Isten általános kegyelmi ajándékaival bíróknak mindig megvan az a kísértésük, hogy azokat a maguk zsákmányának, érdemének, előjogának, kiváltságának kezdik tartani. A Jézussal való közösségben nincsenek előjogok, senki sincs kizárva abból, aki a sánták, vakok, gyermekek módján keresi, viszont senki sem részesülhet benne, aki a maga dicsőség-keresését álcázza az Úrnak való dicsőségadással. Jézus a vele való közösség számára egyetemes és mindenkire nézve egyenlő mértéket állít fel. Milyen vigasztaló, hogy ez alatt a mérték alatt az utolsók is elsők lehetnek, s ezért az elsők sincsenek eleve kizárva az elsőségből, hogy a neki való naponkénti, mindig újra és újra való meghódolás útján egykor csakis „gyermekek és csecsszopók szája által” - gyermeki módon - nyerjen mindnyájunktól mindig dicséretet. Vajha minden szívdobbanás lenne egy-egy hálaadás. (Igehirdetés Mt 21,14-17 alapján) „Énekelni akarok, - énekelni. Fennen kezdem: senki a világon nem kezdheti feljebb, szebben sem zengheti. Legszebb énekem, leggyönyörűbb mondanivalóm Isten első parancsolata. Hogy az egy igaz Istent dicsőítsük, szívből féljük, - szeressük, egyedül benne bízzunk, - reá építsünk.” Luther Márton, Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) XI. Országos Evangélikus Hittanverseny 2002-ben új rend szerint szervezte meg a Gyermekbizottság az Országos Evangélikus Hittanversenyt. Elsőként április elején megyei szinteken rendeztünk elődöntőket, melyekben 14 egyházmegye vett részt. így a korábbi gyakorlathoz képest idén különösen kiemeltté vált a megyei katechetikai felelősök munkája. Célunk az volt, hogy ezáltal is lendületet kapjon a regionális gyermekmunka. Az önkéntes munkatársak a legtöbb helyen sikeresen megbirkóztak a rájuk bízott feladattal. Köszönet érte. Az országos döntőnek április 20-án az Aszódi Petőfi Evangélikus Gimnázium adott otthont, ahol barátságos fogadtatásban részesült a mintegy 150 gyermek és kísérőik. A kisebbek (6-9 évesek) sokszínű vetélkedő keretében, idősebb társaik (10-12 évesek) komoly, stratégiai játékban mérhették össze tudásukat. A győztesek vándorkupát, valamint értékes nyereményeket szerezhettek. Ebéd után táncház és kézműves foglalkozás várta a résztvevőket. A verseny feladatainak kidolgozásáért köszönet a Dél-Pest Megyei Egyházmegyének, Sándor Évának, Pángyánszky Ágnesnek, Győri Péter Benjáminnak és Koczor Tamásnak. Hálásak vagyunk a csoportok felkészítőinek, és a versenyek lebonyolításában közreműködő minden segítőnek. Találkozunk jövőre! Balog Eszter gyermekmunka referens (Képriportunk - eredménytáblázattal - a 6. oldalon.) A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Közgyűlése 2002. május 4-én, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel tartja következő ülését az Országos Egyházi Iroda épületében (1085 Budapest, Üllői út 24.) Vi % i 9
