Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-14 / 15. szám
Evangélikus Élet 2002. ÁPRILIS 14. 3. oldal Egyházmegyei kántortalálkozó A szombathelyi gyülekezet 2002. április 6-án immár harmadszor vállalta a Vas megyei kántortalálkozó megrendezését. Idén ismét orgonás téma került sorra: Könnyen játszható, illetve kisorgonán, harmóniumon is előadható szabad orgonaművek és korálfeldolgozások bemutatása. A meghívott előadó, Finta Gergely orgonaművész, a délelőtt folyamán nagy ívű, hangzó müvekkel illusztrált előadásban mutatta be az istentiszteleten játszható orgonaművek két nagy csoportját, végigtekintve a különböző zenei stílusokon, a barokktól a 20. századig. Hallhattunk korálfúgát, orgonakoráit, korálelőjátékot díszítetlen és díszített cantus fírmussal, korál- variációt és -partitát; prelúdiumot és fúgát, toccatát és fantáziát, triót és concertót. Megemlítettük többek között Kindermann, Pachelbel, Zachow, J. Chr. Bach, J. M. Bach, Scheidt, Buxtehude, Böhm, Walther, J. S. Bach, Krebs, Merkel, Brahms, Franck, Reger, Dupré, Gárdonyi Zoltán és Zsolt, Sulyok Imre nevét. Finta Gergely interpretációs tanácsokat is adott: egy-egy művet többféle regisztrációval, pedállal és pedál nélkül, egy és két manuálon is bemutatott, bátorítva a hallgatókat, hogy mindenki találja meg saját hangszerén a megfelelő előadásmódot. Abban is útmutatással szolgált, hogy a különböző műveknek az istentisztelet mely pontjain lehet helyük. Ebéd után ismerkedésre, beszélgetésre, praktikus kérdések megtárgyalására, kották átnézésére is nyílt lehetőség. A szakmai nap egyházzenei áhítattal ért véget, melynek műsorát Finta Gergely úgy állította össze, hogy - nagyobb szabású művek között - a délelőtti előadáson megemlített kisebb darabok is sorra kerüljenek. Dietrich Buxtehude F-dúr toccatája után Heinrich Schütz Ich will den Herren loben alle Zeit kezdetű koncertje hangzott fel (Közreműködött Menyhárt Izabella és Ecsedi Zsuzsa). A műsor középpontjában Johann Pachelbel F-dúr toccatája, három korálelő- játéka, Magnificat-fügái (5. tónusban, ének és orgona váltakozásával), valamint Esz-dúr fantáziája állt. Az igehirdetést követően Johann Sebastian Bach Dir dir, Jehova, will ich singen kezdetű éneke, valamint a c-moll passacaglia zárta a műsort és a napot. Aki akár az egész kántortalálkozón, akár csak a zenei áhítaton részt vett, sok-sok értékkel gazdagodva térhetett haza. A szervezők számára némi szomorúságra adhatott okot, hogy - bár a kántorok névre szóló meghivót kaptak -, csupán töredékük vett részt az, alkalmon. A szolgálat fontossága, a téma, az előadó és a szervezők erőfeszítése több megbecsülést érdemelt volna. Marad a reménység, hogy akik jelen voltak, elviszik a találkozó hírét, és legközelebb többen élnek a lehetőséggel. Ecsedi Zsuzsa Prolongált passiójáték A Celldömölki Evangélikus Ifjúsági Kör idén harmadik alkalommal indult passió-kőrútra. A tavalyihoz hasonlóan most is igyekeztek minél több gyülekezetbe eljutni. A hagyományoktól eltérően azonban idén nemcsak Vas, de Veszprém megyében is bemutatták Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. Három nap alatt hat gyülekezetben szolgáltak: Marcal-gergelyiben, Takácsiban, Várpalotán, Veszprémben, Nagysimonviban és Celldömölkön. A lelkes kis csapat már hetekkel húsvét előtt a szereposztáson gondolkodott. Ezeket végül - az egyéniségeknek megfelelően - lelkészük, Szakos Csaba osztotta ki, figyelemmel arra is is, hogy ki kinek a szerepébe tudta beleképzelni magát. A próbák péntek és szombat esténként zajlottak, Magyar László vezetésével. Először a darab összeolvasása volt a feladat, majd - miután mindnyájan elsajátították a szöveget -, a próbák helyszíne a templom lett. Most már nemcsak a helyes hangsúlyozásra, hanem a mozdulatokra is figyelni kellett. Az átélést segítette az is, amikor elkészült az énekek kísérete’ és a remekül kiválasztott háttérzene. Végül a korabeli öltözködést szimbolizáló ruhák is rákerültek az egyes szereplőkre. A sikeres előadókörút végén a záróelőadásra a zsúfolásig telt celldömölki evangélikus templomban került sor. Jézus halála nemcsak a Nagyhét üzenete! Mindig aktuális! Talán éppen ezért hívták meg a celldömölkiek Passió-előadását április 13-ra, a répcelaki csendesnapra is. Ott is el kell hangoznia az üzenetnek: „ Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszék, hanem örök élete legyen. ” (Jn 3,16) Somogyi Lilla Lelkésziktatás Gyulán A gyulai egyházközség egyhangúlag megválasztott pásztorát, Jakab Bélát iktatta be hivatalába április 6-án Kondor Péter, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese. A 34 éves, erdélyi születésű prédikátor már két éve látja el a gyülekezetben a helyettes lelkészi szolgálatot, így megismerhette leendő parókus lelkészét a 417 fős anyaegyházközség és az eleki, sarkadi, kétegyházi, komádi falvakban élő evangélikusság. Jakab Béla személyében 12 év után van újra - a gyülekezet által választott - evangélikus lelkésze a határ menti kisvárosnak és szórványainak. A beiktatott lelkész (balra) és elődje - Isten és a gyülekezet színe előtt A templomát zsúfolásig megtöltő, örvendező gyülekezet állt új lelkésze mögött az iktatási istentiszteleten, melynek igehirdetői szolgálatára az egyházközség korábbi lelkészét, Kendeh Gyöigyöt kérték fel. Igehirdetésében az előd elmondta: bármennyire is kézenfekvőnek tűnnék, hogy ő a múltról beszéljen, mégsem ezt teszi, hiszen sokkal fontosabb egy gyülekezet életében, hogy van jelene és jövője. A jelen-jövő összefüggésében mégis beszélnünk kell a múltról, arról, ami a múltban ezt a kis gyülekezetét megtartotta: Isten élő igéje, és az a közösség, amelyben életet jelent a húsvéti örömhír. Más alapja nem lehet a jövőben sem a gyülekezetnek, így akár mélységesen „egyszerűnek” is tűnhet az új lelkész feladata: Isten igéjét hirdetni. „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim,^2) , Kendeh György a két kisgyermekes lelkész szívére helyezte, hogy legjobban családjára vigyázzon, hiszen ők lesznek azok, akik a legközelebbi segítséget adhatják, akik a kudarcokban is mögötte állnak. A gyülekezetei pedig kérte: a jövőben is hallgassák Isten igéjét, cs ne hagyják magára az ige hirdetőjét. Akkor marad meg a gyülekezet közössége, ha az evangélium hirdetése a gyülekezet tagjai számára újra és újra közüggyé válik. A beiktatott lelkész „szószékfoglaló” igehirdetésében személyes életútján keresztül szólt Isten megtartó erejéről. Felidézte azt az időt, amikor a teológiára való jelentkezés után - tanulmányai elkezdésének feltételeként — sorkatonai szolgálatra, valójában munkaszolgálatra vitték a Duna-deltába. „Testet-lelket, hitet próbáló hónapok voltak” - mondotta. Meleg hangon emlékezett meg korábbi szolgálati helyeiről (Simonyifalva, Nagykároly-Szatmámémeti), kiemelve azt a bensőséges, családias légkört, amelyet az ilyen kis, szórványhelyzetű gyülekezetben élhet meg a lelkész. De összetartó, együtt érző közösség esetén egy olyan nagyobb gyülekezetben is át lehet élni, mint a gyulai. Ez történt például akkor, amikor gyülekezetével együtt örülhetett a lelkészcsalád a bevándorlási engedély megérkezésének. Az istentisztelet utáni közgyűlésen a gyülekezeti felügyelő olvasta fel Harmati Béla püspök köszöntő levelét, majd átadta a szót, a lelkészt köszönteni kívánó lelkészeknek^ a város polgármesterének, kulturális tanácsosának, a testvéregyházak lelkészeinek, a gyulai római katolikus gimnázium igazgatójának. Egy kis gyülekezetnek - hosszú idő után - újra parókus lelkésze van. Ennek biztonságot adó örömét valójában csak az érintett gyülekezet élheti át. A gyulai evangélikusok számára ez az öröm vált valósággá a Krisztus feltámadásának ünnepe utáni héten. Kendeh K. Péter ján ez az ige olvasható: .....Isten kegy elméből vagyok, ami vagyok” (lKor 15,10/a) Az emléktábla avatása után az emlékező gyülekezet gazdagon megterített fehér asztalok mellett ünnepelt tovább testvéri közösségben. Az áldást kapott gyülekezet (Folytatás az 1. oldalról.) D. Szabó József egykori segédlelkészének emlékezéséből. D. dr. Harmati Béla utalt arra, hogy elődjét - immár világszerte - elismert Madách-kutatóként is számon tartják. Az ember tragédiájából vett idézettel zárult püspöki megemlékezést ismét az énekkar szolgálata követte, Antal Gusztáváé vezényletével. Az ünnepi istentisztelet Zólyomi Mátyás felsőpetényi lelkész megemlékezésével folytatódott. Előadásában árnyaltan elevenítette fel D. Szabó József püspök alakját. (Az elhangzottakat az tette még személyesebbé, hogy az előadó 33 éve, utolsó konfirmandusa volt D. Szabó Józsefnek.) A balassagyarmati imaterem falán D. Szabó József portréja (Farkas András alkotása). A múlt vasárnapi emlékünnepségen készült felvétel előterében - D. Szebik Imre püspök mellett - D. Szabó József két leánya. Fotó: Bottá Dénes ezen a vasárnapon áldásosztó gyülekezetté vált. Tóth Attila Az előadás után a gyülekezet együtt zengte énekeskönyvünk 121. sz. énekét, melyet ugyancsak D. Szabó József püspök fordított. Az éneklés alatt a püspökök, lelkészek majd a gyülekezeti tagok kivonultak a Kossuth Lajos utcára, ahol az egykori püspöki parókia homlokzatán emléktáblát helyeztek el. Az emléktáblát a Réti Zoltán által készített és adományozott bronz portré dombormű ékesíti, amit az évforduló alkalmából D. Szebik Imre elnök-püspök leplezett le. A sok nehézséget átélt balassagyarmati gyülekezet egységét és megújulását fejezte ki ez a szép ünnepség. Igéjének engedelmeskedve, méltóan emlékezett meg Isten szeretett gyülekezete, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye és az Országos Egyház, az „áldást továbbadó papjáról és püspökéről”. D Szabó József emléktábláD. Szabó József emlékezete Szülőháza'falán, a Vas megyei Mesteriben is elhelyeztek egy emléktáblát április 1-jén, húsvét hétfőn Szabó püspök születésének centenáriuma alkalmából. Az ünnepség közgyűléssel kezdődött a helyi kultúrház udvarán. A Celldömölkhöz tartozó kis faluban Sághy András lelkész köszöntötte a megjelenteket, majd felolvasta a Réti Zoltán által írt „Adományozási okiratot”. A felkért előadók közül először Vető Béla nyugalmazott lelkész, levéltár-igazgató méltatta a püspök életútját, személyes élményeit is megosztva a jelenlévőkkel. Ezután Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szólt az adatok mögött meghúzódó dolgokról, a személyes összefüggésekről. (Szabó József édesapja.munkatársa volt.) Kiemelte, hogy aki hall a többlelkészes gyülekezetek gyülekezetei és papi egzisztenciát nyomorító problémáiról, az nem győz eléggé csodálkozni azon, hogy szinte zseniszámba-menő tehetségű papok és egyszerű szolgák együtt munkálkodtak akkoriban Győrben. Egyác voltak a testvéri közösségben, az evangéliumért való el- kötelezésben. Fogalomtisztázásként fontosnak tartotta elmondani, hogy Szabó püspök életrajzában a püspöki másodlelkészség nem a püspöki szék felé vezető út egyik állomása volt. Egyházunkban a főpásztor mindig gyülekezeti lelkész is egyben. Ez tehát azt jelenti, hogy egyházkerületi munkája idején az otthoni gyülekezetben kellett helyettesítenie a püspököt a rendszeres lelkészi szolgálatában. Bizalom volt ez, és Kapi Béla a bizalmába fogadta Szabó Józsefet, akivel kapcsolatban Ittzés János kiemelte még sajtószolgálatát, nyomdaalapítói munkásságát is. Végezetül azt a reménységét osztotta meg az ünneplő gyülekezettel, hogy hamarosan talán köztér, utcanév is megörökíti Szabó püspök emlékét Győrött. A felszólalók közül dr. Freier József, a Xantus János Múzeum főmuzeológusa emlékezett meg elődjéről, mint aki utódja lett a Madách-hagyaték gondozásában. Horváth Gyula gyülekezeti gondnok az emléktáblát szorgalmazó ügy helyi elindítójaként méltatta az eseményt. A Himnusz éneklése után a népes gyülekezet átvonult a szülőházhoz, ahol Ittzés János püspök felavatta a domborművel illusztrált emléktáblát. 1 Réti Zoltán festőművész jobbján Aliz néni, D. Szabó József özvegye Menyes Gyula i__________________________________________________________________________________________I
