Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-07 / 14. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 67. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2002. ÁPRILIS 7. BÖJT HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP (QUASI MODO GENITI) ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Választás 2002 Egyházi hangnem Ev. Élet Fórum AZ IFJÚSÁGI MUNKÁRÓL Interjú Balog Zoltánnal, a Németajkú Ev.-Református Egyházközség lelkészével Félvállról FELELEVENÍTETT PROTESTÁNS GRADUÁLOK Lamentáció Ferencvárosban A címet olvasva talán sokakban felmerül a kérdés: mi az a protestáns graduál? Nos, a reformáció első évtizedeiben hatalmas munka indult meg Magyarországon is, hogy magyar nyelvre fordítsák a latin liturgikus tételeket, az ún. Gregorián anyagot. Ezt az anyagot kb. a 17. század végéig használták a protestáns felekezetek, a nagyheti tételek viszont jelentősen túlélték a 17. századot. A Passiót és a Lamentációkat nagy buzgósággal énekelték még a 20. század elején is Magyarország egyes területein. Ebből a két régi énekes hagyományból elevenítettük fel az egyiket, a Lamentációkat. A Lamentáció Jeremiás próféta siralma, melyben a szent város pusztulását gyászolja. Ezt az egyház mindig jelképes értelemben vette: Jeruzsálem pusztulását összekötötte a bünbeesett emberiség pusztulásával, amely miatt Jézus Krisztus a hálált elszenvedte. Egyben a siralom magát Krisztus alakját is ábrázolja, aki a szent város pusztulásán sír. A „Siralmak” a kereszténység legősibb liturgiáira vezethető vissza. A templom fényeinek fokozatos kioltása, és a teljes sötétségben elhangzó „Gyermekek kyriéje” tette most az alkalmat különösen dramatikussá a számunkra. Isten iránti hálával mondunk köszönetét minden résztvevőnek. Alkalmunkon Hafenscher Károly hirdette Isten igéjét a Gát utcai jómai katolikus templomban, mely az építkezés ideje alatt istentiszteleti helyünkké vált. Az elhangzott igehirdetés, a Simon Barbara vezetésével énekelt zsoltárok és karénekek, melyet fiatalok kórusa adott elő, illetve a Ferenczi Zsolt által előadott Jeremiás siralmai, még közelebb hozták a nagyhét üzenetét. Bízunk benne, hogy ez az alkalom ezután évről évre megismétlődik, és egyre több testvérünkkel készülhetünk majd együtt - ennek az istentiszteletnek a keretében is - Krisztus várására. Csodálatos élményben lehetett részünk, a meghatottság könnyeket csalt arcunkra. A „Gyermekek kyriéje” után mindannyian mélyen megérintve ültünk a sötét templomban. Egyetlen égve maradt gyertya mutatta: van értelme Krisztus halálának, ő győzött bűn és halál felett! Szabó Julianna „AZ ÚR CSODÁSÁN MŰKÖDIK...” Egy új szórvány született Van már három éve is annak, hogy a Budai Egyházmegye lelkészei és felügyelői felosztották gyülekezeteik között a földrajzilag hozzájuk tartozó településeket. Volt ebben persze püspöki szándék és nógatás is, annak a gondolatnak a megvalósítására, hogy ne legyen olyan település, amely ne tartozna „térkép- és lelkiismeret-fóldrajzilag” valamely evangélikus gyülekezethez. Márpedig korábban voltak ilyenek. A főváros közelében például a Zsámbéki medence — egy kivétellel — csaknem minden települése. E lelki és szolgálati feladatból négy jutott a fiatal Budaörsi Evangélikus gyülekezetnek. Köztük a medence legdélibb települése; Biatorbágy. A Matuska-féle 1931-es merénylet óta, ki ne hallott volna e faluról. Pedig a hetven éve újságok címoldalára került, ma már 750 éves község ennél több figyelmet érdemel. Bia a reformáció óta református, Torbágy pedig ősidőktől fogva katolikus. A török idők elnéptele- nítették a községeket, majd a XVIII. században újranépesültek, Torbágy sváb katolikusokkal, Bia magyar reformátusokkal. Az egymástól 4 km-re fekvő két falut a vasút „hozta össze” úgy, hogy a hatvanas évekre össze is olvadtak. A háború utáni kitelepítés, lakosságcserék és betelepülések következményeként evangélikusok is kerültek ide. Egy részük a református egyház- községekbe épült be, más részük budapesti gyülekezetekbe „ingázót!”, de nem kevesen elkallódtak. Egy-két testvérünket számon tartottuk Budaörs szórvány-időszakában is, de legtöbben akkor jelentkeztek, amikor hat évvel ezelőtt Budaörsön missziói, majd anyagyülekezet alakult. Ma 35 evangélikusról tudunk. Az elmúlt év márciusában szórványt szervező szeretetvendégségre hívtuk bia- torbágyi testvéreinket a Faluház kibérelt termébe. Harmincötén jöttünk össze, né- hányan Budaörsről és Törökbálintról is, de a legtöbb helybéli volt. A Bethesda tavánál fekvő, 38 éve béna meggyógyításá- nak történetén keresztül érthették meg a jelenlévők azt, hogy Isten szeretetének nincs határa, Jézus által az Atya mindenkit új életre hív. Mert „az Úr csodásán működik”, még akkor is, ha útja évtizedekig „rejtve van”. Ott „melegében” elhatároztuk, hogy havi rendszerességgel isten- tisztelet tartására kérjük a budaörsi lelkészt, Endreffy Gézát. A szeretetvendégségről a helyi újságban a lelkész felesége számolt be. Azóta olyanok is jelentkeztek, akiket nem ismertünk, nyilvántartásunkban nem szerepeltek. Az istentiszteleteket abban a Faluházban tartjuk, amely korábban - 1885 és 1969 között - vasútállomás volt. Történelmi épület, hiszen 1921-ben, a budaörsi csatában meghiúsult, budapesti bevonulásra készülő utolsó magyar király, IV. Károly ezen az állomáson vett részt kíséretével együtt misén. Manapság a földszinti teremben (a volt forgalmi irodában), minden hónap második vasárnapján és nagy ünnepek másodnapján tartunk istentiszteleteket, délelőtt fél 9 órai kezdettel, melyeken 15-20 evangélikus ad hálát Istennek az új lehetőségért. Biatorbágy környéke - a táj szépsége és a látnivalók miatt - kedvelt kiránduló- hely. Istentiszteleteinkre, saját híveinken kívül, hívogatjuk más evangélikus gyülekezetek erre kiránduló tagjait, valamint a Budapestről ki-, illetőleg máshonnan ide áttelepülőket is. „Máriapedig leült az Úr lábához... Mária a jó részt választotta. ” (Lk 10, 39.41) G. P. . Beszéljük meg! A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége nyílt teológiai vitafórumra hív minden érdeklődőt, aki felelősen akar gondolkodni egyházunk jelenlegi gondjairól, kérdéseiről és - mindenekelőtt - jövőjéről. TEOLÓGIAI FÓRUM helye a Budapesti-Fasori Evangélikus Gimnázium díszterme (Budapest VII., Városligeti fasor 17-21.) Ideje: 2002. április 12., péntek délután 2 óra. A program áhítattal kezdődik, majd - három rövid referátum (D. dr. Harmati Béla, dr. Fabiny Tamás, dr. Győri József) után - lehetőség nyílik építő vitára és közös gondolkodásra. Az együttlétet közös könyörgés zátja. Tervezett befejezés 18. óra. Mindenkit tisztelettel és szeretettel vár a MEE Országos Elnöksége. „Az Ő kegyelmének és irgalmának köszönhetek mindent, ami vagyok és amim van, igen, az Ő drága vérének és verejtékének. Szolgálja tehát, ha Isten is úgy akarja, minden az Ő dicsőségét, örömmel, tiszta szívvel.” Luther Márton. Nyílt tevét a fordításról (Gesztes Olympia és Szita Szilvia fordítása) r Állami támogatás - családsegítő egyházi munkához Az egyháznak is van feladata a családpolitika alakításában. Ezt ma különösen is hangsúlyozottan kell magunk elé állítani, mert egyrészt társadalmunkban is mind gyakrabban láthatunk olyan vonásokat, amelyek a keresztény családi közösségek szép példáit villantják fel, másrészt továbbra is láthatjuk „magunk körül”, hogy igen sok törődés, segítség, áldozat kell ahhoz, hogy a család a társadalmat, a nemzetet építő boldog emberek, a jövőt gyermekeiken keresztül építők közössége lehessen. A Szociális és Családügyi Minisztérium 2001-ben határozta el, hogy évenként kiírja azt a pályázatot, melynek célja a házasságra felkészítő és családi közösségeket építő programok, szolgáltatások, illetve közösségvezető és úgynevezett animátor-képző programok támogatása. N Az idei pályázatok elbírálása után Harrach Péter szociális és családügyi miniszter sajtótájékoztatón mondta el, hogy ebben az évben 1500 pályázatot nyújtottak be, és ezek közül 1280 részesült támogatásban. A kiosztott összeg - összesen - 856 200 000 Ft volt. A pályázók nagyobb része a házasságra felkészítő, és a családi közösséget építő programokra kapott támogatást. (Folytatás a 3. oldalon.)
