Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-15 / 16. szám

Evangélikus Élet 2001. ÁPRILIS 15. 9. oldal 480 EVE TÖRTÉNT Luther Wormsban Négyszáznyolcvan évvel ezelőtt - , 1521 áprilisában - állt dr. Luther Márton Wormsban a birodalmi gyűlésen V. Kár­oly német-római császár előtt. A bányászcsaládból származó Luthert édesapja jogásznak szánta. Ő azpnban ágostonrendi szerzetes lett. A nagy értékű, leláncolt Bibliát tanulmányozta. Pál apos­tol rómaiakhoz írott levelében talált rá, hogy az igaz ember hitből él. Az ember hit által igazul meg a törvény cselekedete nélkül. Megigazul ingyen kegyelemből, a Krisztus Jézusban való váltság által. Amikor Tetzel János .dominikánus szerzetes búcsúcédulákat árusított, ame­lyekkel „el lehetett nyerni a bűnök bocsá­natát”, Luther mélységesen felháboro­dott. Kilencvenöt pontba foglalta állás­pontját és azt 1517. október 31-én kifüg­gesztette a wittembergi vártemplom ka­pujára. A kalapácsütések hangja két hét alatt szertevisszhangzott az egész keresz­tyén világban. Mivel sem vitában, sem hatalmi szóra nem vonta vissza álláspont­ját, 1520-ban Luthert a pápa kiátkozta, ő pedig a bullát nyilvánosan elégette. Luthert a német birodalmi gyűlés elé idézték, amely 1521-ben Wormsban ülé­sezett. Barátai le akarták beszélni arról, hogy Wormsba menjen. Féltek, hogy Húsz János sorsára fog jutni. (Őt jó száz évvel korábban, 1414-ben a Konstanzi Zsinat halálra ítélte és megégették.) Lu­ther azonban elindult. Útja szinte diadal­át volt. 1521. április 16-án érkezett Wormsba és 17-én délután megjelent a császár előtt. Arra a kérdésre, hogy a könyveket ő írta-e, igennel válaszolt. Visszavonja-e tanítását? - hangzott a második kérdés. Erre 24 óra gondolko­dási időt kért. Másnap, 1521. április 18- án így válaszolt: „Ha nem győznek meg a Szentírás bizonyosságával vagy vilá­gos észokokkal - mivel nem hiszek egyedül sem a pápának, sem a zsinatok­nak, amelyek gyakran tévednek és el­lentmondanak egymásnak - úgy a lelki­ismeretemhez és Isten igéjéhez vagyok kötve. Ennél fogva nem tudok és nem is akarok visszavonni semmit, mert se nem bátorságos, se nem tanácsos... bármit is a lelkiismeret ellen cselekedni... Isten engem úgy segéljen!” Ezt a jelenetet festette meg zalai Szalay Pál a fiúpolgáristák müvészrajz- tanára a nyíregyházi evangélikus elemi iskola díszterme előtti lépcsőházban, először a húszas években. A képen ott állt Luther egyszerű, fekete szerzetesi ruhában az akkori világ leghatalmasabb ura, V. Károly német-római császár előtt. A kép alatt a felirat ez volt: „Itt állok, másként nem tehetek.” Turóczy Zoltán 1939. május 16-án lett püspök Nyíregyházán. A kép neki is megtetszett. A művész másodszor is megfestette a képet a Kossuth Lajos Gimnázium dísztermi fölépcsőházában. Ezt a második képet avatta fel a püspök hatvan évvel ezelőtt - 1940. október 30- án. Az iskolák államosítása után a képek mind az evangélikus iskolából, mind a Kossuth Gimnáziumból eltűntek. Dr. Reményi Mihály Evangélikusokra emlékezve Dukai Takách Judit Rohanó, sivár világban élünk. Olyan időkben, amikor a költészet a mindennapok zajától, lármájától, csatározásaitól félénken visszahúzódik. De a lélek sóvárog, vá­gyódik a szép és nemes érzelmek után. Ritkán adódik, hogy olyan költőnőre emlé­kezhetünk, akinek neve két évszázad után is ott ragyog a magyar költészet egén. Dukai Takách Judit 1795. augusztus 9-én született a Vas megyei faluban: Duka köz­ségben. Elhunyt 1836. április 15-én Sopronban. Sárvár városa néhány éve válogatott verseinek kiadásával tisztelgett emléke előtt. Az is ritka esemény, hogy a mai világban verskötetet adjon ki egy város. De ott: vasi földön írta kedves, széllel, csendes hangula­tú verseit: „hol a szép Rába a virágos rétek partjait locsolja”. Mély érzelmű, halk hangú Dukai Takách Judit. A könyve címadó verse: Az én ké­pem nemcsak lelkivilágának gazdagságát, hanem emberi vonásainak színes varázsát, szépségét is bemutatja. Érzelmeiről így vall ebben a versében: „ Magyar születésem hozza magával tán/Hogy természetem szomorúbb, mint vidám. " Az a kor, az ő vilá­ga sem mondható nyugodtnak, békésnek. Megkapó, szívet markoló tizennégy éves korában, 1809-ben írt Békességkívánás című verse. A győri csatában: 1809. június 14-én Napóleon seregeitől az osztrák császári csapat és a magyar nemesi felkelés sú­lyos vereséget szenvedett. A költőnő (14 éves!) szívéből, leikéből szinte fohászként tör fel a fájdalom: „Add meg, óh felettünk lakó szent Istenség / Hogy legyen már egy­szer állandó békesség . i Dukai Takách Judit sógornője Berzsenyi Dánielnek. Nemcsak rokona, hanem nagy tisztelője is! A Keszthely-vidék leírása című versében így vall erről: „Keszthely! Szent természet remekelt csudája! / Dicsőn zenge téged a felkoszorúzott / Berzsenyi­nek csuda isteni múzsája... ” De ebben a versében méltatja a nagy mecénást, Feste­tics Györgyöt is, aki abban az elismerésben, kitüntetésben részesíti, hogy meghívja a Helikoni Ünnepségekre 1817-ben Berzsenyi, Kisfaludy Sándor, Pálóczi Horváth Ádám s más dunántúli írók, költők társaságában. A költőnő - fekete hajú, kék szemű szépség - verseivel is gyönyörködtette a helikoni napok résztvevőit. A Hazához című gyönyörű vallomásából álljanak itt szép sorai emlékezésül: „És szelíd múzsák hív társaságába Adom magam s ezek szent barátságába Nyugtatom életem. Ezekkel zengem el lányos daljaimat, Oltárodra, hazám, hív áldozataimat Ezekkel tétetem. És ha kegyes szemmel nézed áldozatom, Rózsákkal lesz hintve piruló hajnalom S boldogságim nagyok! S óh! - a csillagzatot, mely alatt születtem, Mi örömmel áldom, - mely büszkén hirdetem Azt, hogy MAGYAR vagyok! ” 1|J?r. Dr. Fónyad Ernő (Pusztuló házban pusztul a haza címíj kötetből.) (RTfil Evangélikus istentisztelet a Magyar Televízióban Húsvét ünnepén, április 15-én, 10 órai kezdettel a Kőszegi Evangélikus Templom­ból közvetíti az istentiszteletet ami. Igét hirdet Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Jó reggelt adj, Istenem! címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a Magyar Te­levízió a ml-en április 21-től szombatonként hat héten át 8.55-kor. Az adások a reformáció városait mutatják be nézőinknek. Örömhír címmel egyházunk programját közvetíti a Magyar Televízió április 22-én, az ml-en 15.35-kor. Beszámolunk a budahegyvidéki templom szenteléséről és az Evangéliumi Színház újabb bemutatójáról. Az adást április 29-én a m2-n 7.50- kor megismétlik. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Nemes Takách Agnes. Evangélikus áhítatok a Hajnali gondolatokban A Magyar Televízió mindkét csatornáján április 17-én, kedden Bencéné Szabó Márta, április 27-én, pénteken Hafenscher Károly tart áhítatot. (A pontos kezdési időpont a Teletexten olvasható.) Kis bibliai állathatározó Dr. Zimmermann István sorozata elé Állattani, állategészségügyi ismereteink egyre gyarapod­nak. Sokat tudunk egy-egy állatfaj takarmányozásáról, beteg­ségeiről stb. A Biblia lapjairól olvasva az állatokról - a róluk alkotott képünk módosulhat, színesebbé, árnyaltabbá válhat, hisz mindegyikhez egy-egy szimbólum kapcsolódik. A Bibliában 75 állatfajról olvashatunk. Óhatatlan, hogy e kultúránk szempontjából is meghatározó mű tanulmányozása­kor ne gondoljunk arra, hogy az iskolában tanult 24 állattörzs­ből vajon mennyit - és miért éppen azokat - találjuk meg a Szentírásban. Négy állattörzs állataival találkozunk a Biblia 66 könyvében: a férgek, a puhatestűek, az ízeltlábúak és a gerin­cesek. A legnépesebb törzs a gerinceseké, ezen belül az emlő­sök kb. 25 fajjal képviseltetik magukat, a madarak fajainak száma kb. 23. Az ízeltlábúak törzse kb. 11 fajt számlál. A fér­gek és a puhatestűek szerényebb számmal de ugyancsak szere­pelnek a Bibliában (pl. pióca, csiga). Az állatokkal kapcsolatos konkrét történeteken túl minden­ki gondol valamilyen „átvitt” értelmű mondanivalóra. Az egyes állatokról olvasva, megmarad egy hangulat, egy érzés, egy üzenet. Mindegyik bibliai állatfajhoz sok érdekes­ség, tanulság, megannyi furcsa történet kötődik. A terjedelmében kibővült Evangélikus Élet egyik új sorozataként, a jövő héttől kezdődően egy-egy állatfajt veszünk „bibliai górcső" alá. Az állatszimbólumokból - néhányat kiragadva - közlünk egy kis ízelítőt: A bárány az engesztelő áldozat, az ártatlanság, a tisztaság jelképe. A bika az erőt képviseli, az angyalok világának bemutatásában vesz részt. A sertés a tisztátalanság kifejezője. A farkas az üldözést, a kegyetlenséget személyesíti meg. A féreg a megvetettség, a nyomorúság, a megszégyenülés állata. A galamb a tisztaság, az egyszerűség, a szelídség, a béke szimbóluma. A kígyóról a ravaszság, az elvetettség, a sátáni jut eszünkbe. A kutya jelenti a tisztátalan, pogány nemzeteket. A madarak a félelem, a menekülés, a gonoszság megtestesítői. Az oroszlán az uralmat, az erőt, a hatalmat jelképezi. Aló a harci vágy, a büszkeség, a testi kívánság jele. A teve jelentése nagyság és tisztátalanság. A sas a magasság, a gyorsaság, a gondoskodás, a gonosz kiirtója a Bibliában. A szakadék Reich úr lucskoson ébredt. Köntösét „trémoros” ujjakkal igazította magára, megállapítván: ismét kiütötte magát. Hja' a garden-party, de visszagondolva az éjszakára, inkább a hányinger fogta el. Nem szívesen gondolt a bulira, a Party-Service hidegtálaira, de még a kö­retként felszolgált hostess-lányokra sem. Az iszonyú forróság nem szűnt benne - ég a pokol! - gyógysört keresett. Ezek mindent „felzaufoltak", mormogta ma­gában az üres hűtő előtt, s tudta: szembe kell néznie az álommal. Éjjel ugyanis a TEMETÉSÉRŐL álmodott. A sírkert ra­vatalozója fülledt volt, ott volt mind az öt testvére. Ó Armani öltönyben feküdt a koporsóban, s ette a FORRÓSAG. Deli­rium volt-e, vagy a szokott másnapos álom, képtelen volt eldönteni. Sör kéne, dobolta az agya, s bekapcsolta a kapu­videót. A bejárat boltíve alatt ott ült a Hajléktalan. A két hülye pitbull pedig nyalta a koldus pszoriázisos sebeit. Ki engedte ki őket? - gondolkodott Reich úr meg mi a fenének vackolt be az a hom- lesz az ő kapuja alá. A koldusra most kü­lönben is dühös volt, mert felszakította álmának második felvonását. A hajlékta­lan egy Tiszta Arcú úr jobbján ült, előt­tük egy tálban ostya, meg egy kupa bor. Olyan, mint a templomban, gondolta Reich, aki önmagát szívesen nevezte ba­bonásan vallásosnak. Elküldöm a kol­dust a sörért - ötlött fel benne -, s úgy találta: másnaposon is vannak kreatív ötletei. Kézbevett egy tízezrest, s megin­dult a kapu irányába. Megtorpant, mert a járda helyén óriási árok éktelenkedett. A „müvek" megint feltúrta az utat - vil­lant át zsibbadt agyán -, egyébhez sem érteitek, mint „SZAKADÉK-gyártás- hoz". Megszédült Reich, mert úgy köd- lött: épp' egy furgonba tolja Tiszta Arcú a homleszt. Az autón furcsállott a fel­irat: Feltámadási Intézet. A tízezrest Reich úr beleejtette a szakadékba. A gö­dörről az volt az érzése: valaha ő ásta. El kéne mondani a testvéreinek, no meg barátainak az álmot, vagy szólni a Tisz­ta Arcúnak: figyelmeztesse őket a hom- lesz - villant át fáradt agyán. Legyin­tett: a történésben semmi életszerű nincs! El kéne dönteni valakinek, hogy életszerü-e a lét. E naptól kezdve Reich úrban a szakadék elszakított valamit, s megsejtette: az ő gödrét a MÜVEK íté­letnapig sem temeti be. Ruttkay Levente MEGHÍVÓ „A türelem erő, vagy erőtlenség?” - Keresztyének kisebbségben. Szeretettel meghívunk minden Nőtestvért a 22. ÖKUMENIKUS TERÜLETI NŐI TALÁLKOZÓRA melyet 2001. május 5-én (szombaton) 9,30 - 15.30 óráig tartunk Bagaméron, (Hajdú-Bihar megye) a Református Imateremben (Bocskai u. 12.). A programban áhítat, előadás, cso­portmegbeszélés és ökumenikus tájé­koztatás szerepel. Minden kedves Nő­testvért szeretettel várunk felekezetre való tekintet nélkül, de különösen kérjük a Bagamér környékén lakókat, hogy ve­gyenek részt ezen a testvéri együttléten. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Nőbizottsága Tisztelt Szerkesztőség! Amilyen örömmel fedeztem fel az Evangélikus Élet 13. számában a Gallneukirchenben tartott „Ordass-szimpózium”-ról írt beszámolót, olyan csalódást okozott, hogy a szimpózium rendezőjéről, D. Terray László norvég lelkészről egyet­len szó sem esett, holott - tudomásom szerint - Pósfay eredeti szövegében utalás tör­tént rá, mint a Nemzetközi Ordass Alapítvány titkára. Jómagam, aki szintén részt vet­tem ezen a konferencián, Terray hatalmas szervezőképességéről és központi szerepé­ről ezúttal is meggyőződhettem. Terray nevének a megemlítése már azért is elkerülhetetlen volna, mert 1983 óta a Nemzetközi Ordass Alapítvány titkára, Ordass Lajosról írt könyvét norvég, német, magyar és angol nyelven jelentette meg, a kommunizmus évtizedeiben a norvég rá­dió magyar nyelvű egyházi, felénk sugárzott adását szerkesztette, de a felsorolást még folytatni lehetne. Egy ember, aki a magyar evangélikus egyházért erején felül sokat tett és tesz. Feltételezem, hogy a fiatalabb korosztályhoz tartozó szerkesztők előtt D. Terray László személye kevéssé, vagy talán egyáltalán nem is ismeretes, ezért pótlólag meg kellene keresni a módját a fenti hiányosság korrigálására. Hittestvéri üdvözlettel: Dr. Boleratzky Lóránd (Budapest) Nemrégiben egyik napilapunk ismerte­tő cikket közölt a főváros - sőt az ország - egyetlen Luther-szobráról. Annak idején az egyház megrendelésére köztéri szobor­nak készült azzal a céllal, hogy a Deák té­ren, a templom előtt állítsák fel. Ez soha nem valósult meg. Hosszú éveken át a templom melletti parókia-épület zárt ud­varán állt a szobor, torzóként, míg végül a zuglói Rózsavölgyi közben felépült Evan­gélikus Hittudományi Egyetem kertjében került felállításra. Az idézett cikk szerint itt végül is megfelelő helyen, szép környe­zetben van reformátorunk szobra. Viszont igazat kell adnom del Medico Imrének, aki ugyanennek a lapnak egy későbbi szá­mában az olvasói rovatban vitatkozik ez­zel a megállapítással, mondván, hogy a szobrászművész köztéri szobornak készí­tette - amit a mérete is bizonyít - és nem egy zárt udvarba, vagy egy olyan kertbe, ahol a lakosság elől el van zárva. Németországban - még a volt NDK területén is - például Drezdában, Eisenachban, Erfurtban, sőt Berlin központi he­lyén, a TV-torony melletti parkban köztéri szoborként áll Luther Márton szobra. A budapesti Kálvin téren ott áll Kálvin János szobra. Tudom, hogy a Deák tér ma már nem az, ami volt. De még mindig van akkora füves szabad területe, hogy ott mél­tó helye lenne Luther Márton köztéri szobrának. Juhász Géza (Budapest) A 60 éve elhunyt Lux Elek szobrászművész Luther-emlékműve az Evangélikus Teológia kertjében. Bottá Dénes felvétele. Evangélikus hittestvéreinkért érzett mély felelősség indított arra, hogy megír­jam ezt a levelet. Mivel nagyon elsekélyesedett híveink imaélete. Pedig az imád­ság olyan fontos lelkünk számára, mint a testünk számára a levegő. Amint nem lé­tezhet testi élet levegő nélkül, úgy nem létezhet lelki élet sem imádság nélkül. Hi­szen imádságra épül fel minden. Főképpen pedig az igehirdetés! Gyülekezeteink alkalmai, bibliaórái és más eseményei egyre gyérebben látogatottak. Vajon nem az imádkozás hiányára vezethető ez vissza? A levelemhez mellékelt versemben és énekszövegemben is az imádkozás fon­tosságára szeretném felhívni egyházunk híveinek a figyelmét. Szégyellem magam, ha imádkozó elődeinkre gondolok, akik naponta órákat szenteltek az imádkozásra. És az eredmény: viruló gyülekezeti élet volt mindenfelé. Ezért a lélekmentés szol­gálatában nincs fontosabb feladat, mint a hűséges és kitartó, folytonos imádkozás! Csak így menekülhet meg egyházunk népe az elveszéstől! Tisztelettel: Pecznvik Pál (Celldömölk) A Készítsd magad kedves lélek (308-as ének) dallamára. Dicsőséges nagy Királyunk, dicsőítünk és imádunk. Méltó, hogy dicsérjünk téged, ki más, ha nem a te néped. Mikor mi még nem éltünk. Te már földre jöttél értünk. Megváltottál a kereszten, benned bízó el ne vesszen! Judy Love ilusztrációja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents