Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-08 / 15. szám

Evangélikus Élet 2001. APRILIS 8. 5. oldal A felejthetetlen nádorné A jelentős keresztyén személyiségek élete nemzedékről nemzedékre visszhangra talál az utókor szívében. Ilyen egyéniség volt Mária Dorottya nádorné, aki másfél évszázad távlatából is ragyogó példakép maradt. A Württem­berg! hercegi család sarját olyan ősök határozták meg, mint Nagy Frigyes és Orániai Vilmos. Gyermekkorához három vá­ros emléke fűződik: Riga, Szentpétervár, majd Stuttgart. Édesanyja, a nassaui származású Henrietta karitatív beállítottsága mellett korán megismertette fogé kony érdeklődésű leányát a képzőművészetek­kel, az irodalommal, sőt a természettudo mányokkal is. A társasági élet forgataga közben kap­csolatba került a genfi réveil egyházi mozgalmával, amely érdeklődését a Biblia egyre tüzetesebb tanulmányozá­sára serkentette. Sajátos módon éppen egy Sigrist nevű katolikus pap hatására került kapcsolatba a württembergi pie- tista szellemiséggel is. Huszonkét évesen sorsában váratlan fordulat történt.: Magyarország 43 éves \/ népszerű nádora, Habsburg József Antal 'll megkérte a kezét. II. Lipót fia, Ferenc csá- ■ ' szár öccse ekkorra két tragikus végű házasság terhét viselte. Előbb; még 1801-ben 1. Pál orosz cár leánya, a 18 éves Alexandra Pavlovna hunyt el Budán gyermekszülésben. A nádor ezután 1817-ben a 20 éves Hermina anhalti hercegnővel kötött házasságot, tőle meg is született István fia - a későbbi nádor - de az asszony ugyancsak életével fizetett gyermekéért. Ilyen előzmények után 1819 augusztusában a Stuttgart melletti Kirchheim unter Teck várának kápolnája fényes ökumenikus esküvőnek lett a színhelye. VII. Pius pápa dispenzációs engedélyével a würt­tembergi katolikus püspök és d’ Autel evangélikus prépost ce­lebrálta a frigykötés szertartását. 1819 őszén Bécsen és Pozsonyon keresztül a budai várba érkezett a nádori pár. Mária Dorottya három évtizedes pest-budai tevékenysége új korszakot nyitott hazánk karitatív és missziói munkájának a területén. A példás, harmonikus családi élet mindjárt kezdetben, majd az utódok életében is meghatározó és tiszteletet parancsoló volt. Férj és feleség együtt olvasták a Szentírást, hol a katoli­kus fordítás, hol a Luther-Biblia szövege szerint Ennek az Igé­ben gyökerező életnek volt a gyümölcse az a rendkívüli aktivi­tás, amely a nádorné szeretetni unkáját jellemezte. A nagy pél­daképek, Bengel, Wiehern, Fliedner, Lőhe és Bodelschwing nyomdokán mindent meg akart tenni új hazája és a két ikervá­ros szociális helyzetének javításáért, lelki-szellemi felemelke­déséért. Hogy a szülők terhén enyhítsen, a Várban, majd a Krisztinavárosban is óvodák létesítését szorgalmazta, elsősor­ban az áldott lelkű Brunszvik Teréz grófnő támogatásával. Tudván, hogy a tanuló ifjúság jelenti a jövő zálogát, stipendiu­mokat és alapítványt létesített a pesti, bécsi és több felvidéki evangélikus iskolában... Azután Jótékonysági Egyletet hívott életre, amelyet saját vagyonából is támogatott. Ipariskola léte­sítésével az volt a célja, hogy elősegítse a hazai kalap- és posz­tógyártást. Az 1838-as nagy pesti árvíz idején élelmet és ruhá­kat osztott a károsultaknak, a veszélyeztetett pesti iskolaépület tanárainak pedig saját várbeli otthonát ajánlotta fel menedékül. E vonatkozásban a nádorné nevéhez fűződik a Skót Misszió pesti letelepítése, a Lánchíd építésének Széchenyivel közös szorgalmazása , - és nem utolsósorban az önálló Budai Evan­gélikus Gyülekezet megalapítása A soproni születésű Bauhofer György személyében olyan lelkipásztort választott udvari pré­dikátorának és budai egyháza szervezőjének, aki élő Krisztus­hitével és ugyanakkor magas tudományos képzettségével, hosszú évtizedekre megszabta Buda lelki és szellemi életét. A szabadságharc során és az elnyomás éveiben Mária Do­rottya bátran kiállt a magyarság és a protestáns autonómia ügyéért. József nádor hosszú betegség után 1847 januárjában el­hunyt. Fél évszázados bölcs kormányzásáért, maradandó alko­tásaiért és magyarság-szeretetéért az egész nemzet osztatlan megbecsülése övezte. A reformkornak, a nemzeti ébredésnek a betetőzését, a forradalmat és a szabadságharcot már nem érte meg. A bécsi udvar köreiben azonban közismert volt feleségének és gyermekeinek a magyarság iránti rokonszenve. Metternich herceg első tetteihez tartozott, hogy az öz­vegy nádomét eltávolítsa Budáról. Tíz napon belül el kellett hagynia a Várat. Gyermekeivel együtt a bécsi Augartent jelölték ki száműzetése színhelyéül. Ám onnan sem szűnt meg „szeretett magyar hazáján” segíteni. Titkos leve­lezéseket folytatott budai lelkészével. A forradalom napjaiban virágnyelven biz­tatta pesti és budai híveit. A megtorlás éveiben a fiatal Ferenc Józsefnél igyeke­zett közbejámi az üldözöttekért. így men­tette meg a börtöntől Bauhofer .Györgyöt és Szeberényi János idős püspököt, a pesti pro­testáns lelkészek közül pedig Székács Józsefet és Török Pált. Amikor a nádomc Haubner Máté du­nántúli püspök kufsteini börtönsorsáról értesült, kivívta, hogy a császár a föpásztor büntetését mérsékelje. Alexander Bach belügyminiszterségének súlyos éveiben a Protestáns Alkotmány felfüggesztése ellen bátran kiálló lelké­szek felségfolyamodványát is - nevüket eltitkolva - az uralko­dó elé vitte. Leleményességével azt is sikerült elérnie, hogy a kiutasított skót misszionáriusok titokban feleségeik ruharedői- ben külföldre csempésszék ki Bauhofer magyarországi evan­gélikus egyháztörténetének értékes kéziratát Mind József nádor, mind Mária Dorottya élete alkonyát „a szeretet által munkálkodó hit” ereje hatotta át. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában a napok­ban fellapoztam Toldy Ferenc akkori „titoknoknak” a nádor ha­lála után tartott emlékbeszédét. Az egyöntetű méltatást most mellőzve, csak arra utalok, hogy benne is nyomot hagyott a nagybeteget heteken át oly hűségesen ápoló feleség közismert jósága. E mondat így hangzott a nagyszámú akadémiai hallga­tóság előtt: „A nádor lelkét erősíté a magas szívű nő öngyőzel­me is, mely engedé, hogy a végóráig gyöngéd, hű, s a lélekje­lenlétet soha el nem vesztő ápolója legyen... ” Az utóbb nyolc éven át száműzetésben élő nádoméhoz élete alkonyán végülis kegyes lett a sors. Az isteni gondviselés 1855- ben megengedte, hogy nagyobbik leányának, Erzsébetnek a szü­lőágyához ismét Budára látogathasson. Itt, a Sándor-palotai lak­osztályon érte a szélütés. Vári gyülekezetének területén, szeretett magyar hazájában lehelte ki áldozatkész, nemes lelkét. Szólaljanak meg végül Székács József temetési beszédének veretes mondatai. „...Mily bámulatos az Úrnak útja, amely őt az öröklétbe vezette! - Menj Budára s légy nagyanyává! S Mária az égi szónak örömmel engedett. Fenséges leányát megsegítő Isten, unokáját a nagyanya boldogan ringatta karjain. - A hegy, ame­lyen állasz, a Nébó-hegy neked. Tekints szét róla s áldd meg né­pedet, mert apáidhoz gyűjtelek téged... Jézus az én életem, és nyereség halálom, - volt a válasza. Boldogabb halál nem képzel­hető. Minden vágya teljesedve volt. Félje és fia mellett nyugosz- nak hamvai, azon országban, amely szerette, s amelyet szeretett.” Az emberi méltatás szavai másfél évszázada hangzottak el. De többezer éves Dániel próféta igéje: „ Fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, akik sokakat igazságra vezettek, mint a csilla­gok, mindörökké! Dr. Fabiny Tibor TV-FIGYELO Veszélyes játék A fociban vannak olyan mozdulatok, belemenések, amit a játékvezető azonnal le­fúj, adott esetben előkerül a sárga vagy piros lap is. A médiavilágban más a helyzet, ott tombol a „szabadság”... Csak egy példa a sok közül, ami írásra késztet. Kereskedelmi tévécsatorna új vetélkedőjátéka. Természetesen itt is könnyedén le­het százezreket, sőt akár egymilliót is nyerni. A korlátlan lehetőségek, porhintések és népbutítások országa lettünk... A játékosoknak izgalmas kérdésekben kell igennel vagy nemmel szavazniuk. Aki eltalálja a többség véleményét, az kap pontot. Elvégre ez a túlélés, az érvényesülés egyetlen útja: úszni az árral a többséggel... íme, néhány kérdés illusztrációként azon szerencsések számára, akik nem látták a műsort: Maradjanak vagy menjenek a kivándorlásra készülő romacsaládok? A többség úgy dönt: jobb, ha elmennek - a közönség tapsol.... Helyes magatartás-e az adócsalás? A kollektív bölcsesség természetesen igennel szavaz - a közönség tapsol... Ezen a ponton már a népszerű showman műsorvezető is kissé zavartan közbeszúrja: „ ez persze csak egy játék ” - a közönség tapsol... A végén vannak egyéni kérdések is a legsikeresebb versenyzőknek. Az egyikben, mint cseppben ott a tenger, hazánk kórképe. A tízparancsolatból ötnél többet vagy kevesebbet ismer-e a huszonéves ifjú hölgy? Némi zavar után a versenyző büszkén nevetve bevallja: ötnél kevesebbet - a közönség tapsol... A műsorvezető igyekszik még fokozni a jó hangulatot újabb kérdésével: s mennyit nem tart meg belőle? Ter­mészetesen ötnél többet - hangzik a „ szellemes " válasz - és a közönség még in­kább tapsol... Itt tartunk, 2001-ben, az ezerévesnek mondott magyar keresztyénség millenniumi esztendejében, a keresztyénnek mondott Európával vágyott egyesülés kapujában. Ez is „országimázs" a javából... A fociban lefújják a veszélyes játékot, előkerül a sárga lap, mert fontos a másik testi épsége. Vajon mikor lesz fontos a média világban is a másik, a milliók lelki, szel­lemi épsége, egészsége? Hol a játékvezető? Kiállították? Leküldték a pályáról? Van- e még sárga és piros lap? Vagy minden gátat elmosott az áradat? Van-e még közön­ség, amelyik nemcsak tapsolni tud? Van-e még egyház, amelyik nemcsak a média ke­gyeiért könyörög, hanem felvállalja népszerűtlen, de nemzetmentő prófétai szolgála­tát? Gáncs Péter (Elhangzott az Evangélikus félóra április 2-i adásában.) Aranykatedra-emlékéremmel kitüntetett soproni tanítónő Bensőséges ünnepség helyszíne volt március 12-én délután Sopronban az evan­gélikus gyülekezeti terem, ahol Hegyi László, az Oktatá­si Minisztérium főosztályve­zetője magas kitüntetést, Arany katedra emlékérmet adott át dr. Simonné Horváth Márta tanítónőnek. A Hunyadi János Evangé­likus Általános Iskola veze­tői nagy titoktartás mellett szervezték meg az összejöve­telt, így csak az alsó tagoza­tos munkaközösség-vezető által ismertetett életpálya alapján vált egyértelművé a találkozó célja, hogy a ven­dégek kezében lévő virág­csokrok kinek is szólnak. Dr. Simonné Horváth Má­ria közel harmincéves pálya­futása „1-2. osztályos tanító néniként” komoly eredményes életpályát jelent. Szerteágazó pedagógiai munkáját jelzi két komplex gyakorlati szeminárium el­Emléktábla-szentelés Szirákon Gróf Teleki Józsefre, a Magyar Tudo­mányos Akadémia első elnökére, az Akadémia Könyvtárának megalapítójá­ra, gyülekezetünk egyik patrónusára em­lékezett március 20-án a sziráki Evangé­likus Egyházközség, a helyi Önkor­mányzat és az Akadémia Könyvtárának dolgozói. Dr. Domsa Károlyné, az Aka­démiai Könyvtár föigazgatóhelyettese - a hálás utókor jeleként - emléktáblát ál­líttatott fel a könyvtár megbízásából a Teleki-kripta falán. t „Szirák lakói büszkék arra, hogy olyan jelentős tudós származott települé­sükről, aki nagyon sok téren számított or­szágos tekintélynek. ” - mondotta meg­nyitóbeszédében Tóth Imre iskolaigazga­tó. Üdvözlő szavai után Berzeviczy Al­bert szavaival szólt gróf Teleki József munkásságáról a Magyar Tudományos Akadémia nevében Meskó Attila főtitkár­helyettes: „Országos tekintély volt min­den téren. Koronaőr és erdélyi kormány­zó, tudós és kutató, aki kétszer nyerte el a Marczibányi-jutalmat, a MTA-nak 25 éven át elnöke. Legnagyobb tette a könyvtár megalapítása volt.” Az 1825-27. évi Országgyűlés hatá­rozta el egy tudós társaság felállítását a hazai nyelv művelésére. Emellett a tudo­mányok és a művészetek „minden nemé­ben leendő kiművelése” volt a célja a Magyar Tudományos Akadémia létre­hozásának. Egy alapot hoztak létre, hogy „a Magyar Akadémia Pest szabad királyi városában, mint állandó székhe­lyen a lehető legrövidebb idő alatt felállítassék.” Gróf Teleki József 5000 forintot és 30.000 kötetet magában fog­laló könyvtárát ajándékozta az Akadé­miának. Az alapító levélben hangsú­lyozta, hogy átadott könyveit a Tudós Társaság mellett a „haza összes polgá­rának” kívánja közkincscsé tenni. A szirákiak nevében Laukó László falukutató emlékezett a grófi család tagjairól. Egyházunk nevében Tóth At­tila lelkész szólt Isten álarca címmel gróf Teleki Józsefről Tim 2,1-4 alapján a következő szavakkal: „Ahhoz, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes kegyességben és tisztességben, szüksé­ges emlékeztetni a jelenkor emberét az elhunyt emberek hitére, ember- és Is- ten-szeretetére, tudására, jóakaratára és nemes tetteire. ” A megemlékezés után az emléktábla-szentelés, majd a koszorúk elhelyezése következett. Az emlékezet minden dolog kincs­tára és őrzője - írta Ciceró. Akkor le­szünk lelkileg gazdag emberek, ha megőrizzük gondolataink között előde­ink értékét. Tóth Attila Orgonazenés istentisztelet Maglódon Gyülekezetünk rendhagyó istentiszteleti alkalomnak volt részese április 1- jén, böjt ötödik vasárnapján. Finta Gergely orgonaművész - a Zuglói Evangéli­kus Gyülekezet kántora, a Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének ta­nára - szolgált orgonazenés istentiszteleten, melyen a megszokottnál nagyobb szerepet kapott az orgona és az orgonazene. Az elhangzott gyülekezeti énekeket és az orgonaműveket Finta Gergely vá­lasztotta ki, aki nagy gondossággal és szakértelemmel vette figyelembe Judica vasárnapjának üzenetét csakúgy, mint orgonánk adottságait. Az istentiszteletet Johann Sebastian Bach a-moll Fantázia és fúga című művel foglalta keretbe, mely kivételes helyet foglal el az „ötödik evangélista” művészetében azzal, hogy manualiter kompozíció. Különleges formában éne­keltük az igehirdetési éneket, hiszen előjátékként, közjátékként és utójáték­ként Georg Böhm kor álvariációjának tételei hangoztak fel - mintegy zenei kommentárt fűzve 429-es énekünk egyes versszakaihoz. Az úrvacsoravétel alatt is barokk feldolgozások szólaltak meg: Johann Gottfried Walther korál- variációinak részletei. Mivel orgonánk adottságai főként a dél-német barokk repertoár stílushű elő­adását teszik lehetővé, az igehirdetés után a Bécsben és Münchenben tevékeny­kedő Johann Kaspar Kerll Passacaglia című művét hallhattuk. Az úrvacsorát követően a dél-német iskola egyik korábbi kiemelkedő képviselője - Johann Jakob Froberger - egyik toccátáját adta elő Finta Gergely. Az orgonazenés istentisztelet során átéltük, hogy avatott kezek alatt milyen erővel szólalnak meg régen írott orgonaművek is. Azt is, hogy a gyülekezeti éneklés és orgonazene mennyire összetartozik, és milyen nagy lehetőségeket rejt magában az istentisztelet alakításában. Ám nem csak zenei élménnyel gazda­godtunk. Az évszázadok folyamán maradandó értéknek bizonyult művek hang­jai mindannyiunkat segítettek az istentisztelet üzenetének meghallásában, átélé­sében, elmélyítésében. Péter Attila végzése, az alternatív pedagógiai prog­ramok tanulmányozása, szakmai trénin­gek, bemutató foglalkozások. A soproni körzet alsó tagozatos szaktanácsadója­ként - 1989-ben - kiemelt feladatának tekintette az óvoda és iskola közötti át­menet vizsgálatát, jelenleg pedig az is­kola beiskolázási programjának kidol­gozójaként kamatoztatja kutató, elem­ző munkájának tapasztalatait. Őszinte egyetértés tükröződött a je­lenlévők szeméből, amikor az Oktatási Minisztérium főosztályvezetőjének köszöntő szavai után a város alpolgár­mestere, majd Zügn Tamás, a soproni gyülekezet vezető lelkésze és Rajnai Károly, az iskola igazgatója szorított kezet elismerő szavak kíséretében a meglepett tanítónővel. Az örömteli percek részesei lehet­tek a kollégák mellett az igazgatóta­nács tagjai, a szülők képviselői, az ün­nepelt férje és szülei, akik pedagógus­ként olyan biztos hátteret, erőt nyújtot­tak számára, amely nélkül nem része­sülhetett volna ebben a magas elisme­résben. Dr. Simonné Horváth Mária gyer­mekek százait vezette be az írás, olva­sás titkaiba, de mindennapi munkája mellett mindig kész volt a megújulás­ra, a szülői házzal való szoros együtt­működésre és a fiatal pályatársak fel­karolására. Eredményes életpályája legfontosabb kulcsszavainak a követ­kezetességet és hitelességet tartja. Dr. Tompa Pálné * w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents