Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-03-25 / 13. szám

2. oldal 2001. MÁRCIUS 25. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - UJ KEGYELEM „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meg­hal. sokszoros termést hoz. ” Jn 12,24 VASÁRNAP ”^e keresse senki a maga hasznát, hanem a másét. " 1 Kor 10,24 (Ám 6,6, Jn 12,20-26, Zsolt 122,1-9) Az ember alapvetően önző lény. Először gondol önmagára, s csak később másra. Isten igéje folytonosan keres minket, hogy tanítson, hívjon, küldjön olyan életre, mely arra törekszik, ami más­nak jó és üdvösséges. Az önmagáról megfeledkező ember örömmel fogja tapasztal­ni, neki is megadatik minden Isten szeretetéből, hiszen O mindnyájunknak Atyja. pa szomorúság lenne életünk, ha nem lenne reménységünk az eljövendő után. De van! Az eljövendő város, az új Jeruzsálem, az Isten örök békességének helye, a mennyország. Az egész életünk útkeresés, új és újabb módszerek megtalálása, hogy megmaradjunk a kijelölt úton. HÉTFŐ „Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen fpg titeketfninden jó cselekedetben és beszédben.” 2Thessz 2,16-17 (Ézs 52,9; 2Kor 4,11-18; Lk'2'K20-28) Most Pál apostol áldásformuláját olvassuk. Vigaszta- „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban a? ő ' lást és erősítést kíván gyülekezetének. Bizonyosan mindenki mást kér és mást vár örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedjetek, maga fog titeket Istentől. Minden gondolatunkat bizalommal feltárhatjuk előtte. Jézus Urunk és sze­rető Mennyei Atyánk kész mindéh-kérésünket meghallgatni. Jó cselekedetünk és tiszta, szép beszédünk a bizonysága annak, hogy élő a kapcsolatunk Istenünkkel. Aki ezeket a tulajdonságainkat mindig bőven támogatja. felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni jÖvé a dicsőség és a hd- talom örökkön örökké. ” I Pt 5,10-11 (Zsolt 90,4, 5Móz m2-10, Lk 20,41 -44) Péter apostolnak ez a gazdag tartalmú levelét záró áldása minőén időben ugyanazt jelen­ti, mint akkor a gyülekezetnek. Merítsünk belőle mail bátran, hiszen melyikünk­nek ne lenne szüksége naponta felkészítésére, megerősítésre, hitünk alapjainak át­gondolására. Hosszabb-rövidebb ideig valamennyin szenvedünk, de az ige'bizta­tása képes átsegíteni az ilyen nehéz életszakaszokon. Bízzunk benne bátran, s ad­juk mindig tovább ezt az áldást! / hulk KFDD "Jézus felkelt, ráparancsolt a csendesség lett. Aztán ezt kérdezti imokra, mire azok lecsillapodtak, és tőlük: Hol van a ti hitekét? ” Lk 8,24- 25 (Jer 1,8, Jób 9,14-23.32-35, Lk 20,45$ ,4) Jézus előbb cselekszik, ütána kér­dez. Keresztségünk által előbb lettünk az Ő gyermekei, minthogy hitben elfogad­hatnánk Őt. Az Ö megelőlegezett szeretnie ragad magával minket, amikor felismer­jük ezt az igazságot. A félelem, a bizafrrmtlansáa nélkülözi a hitet. A próbák-terhe alatt válik mindig időszerűvé ez a jézusi kérdés mindenkinekTTfol yan a hited? Ki­be veted bizalmadat? Magadba, a gyerekeidbe, a pénztárcádba, a sikeredbe?" tedd! Bajaidban és azok elmúltával is bízzad életed Jézusra! SZERDA Nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. ” Zsid 13,14 (Zsolt 27,13, Jn 15,9-17, Lk 21,5-19) Temetések alkalmá­val találkozunk gyakorta ezzel az igével. Koporsók mellett éljük át elemi erővel az örök igazságot: semmi sem maradandó, minden a pusztulásnak van alávetve. Csu­„Áldott a mi Urunk Jézfö Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmá­ból újjászült minket Jföits Krisztusnak a halottak közül való feltá­masztása által élő reménységre. ” (JN 1,3 (Zsolt 70,5b; Jn 10,17-25, Lk 21,29-38) Mindenkori reménységünk alapja a feltámadott Jézus Krisztus. Feltámadásából született meg az egyház. A Feltámadott szavára indultak el a tanítványok missziói útjaikra, s indul el ma is mindeimívő ember az ő nyomdokukat követni. A hit szü­letik újjá, amikor felfedezi és fogadja ezt az igazságot, s boldog örömmel tud há­lát adni Istennek, úgy mint Péter apostol is. „Jézus KMztus önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, neiy jó cselekedetekre törekszik. ” Tit 2,14 (Ez 36,25, Jn 14,15-21, L.k 22,1-6) 5ben vagyunk, amikor is a legfontosabb feladatunk: felnézni az önmagát értünk adó Jézusra. A|fŐ áldozata tesz minket Isten népévé. Milyen az Isten né­pe? B ü n te 1 e ii'?'mkéié t e s ? Különb másoknál? Nem. Egyszerűen törekvő, mindig a jó irányba igyekvő nép. Másoknak világító lámpás, nélkülözhetetlen, mint a só. Ismerősek ezek a jézusi példák is. Zárjuk a március hónapot ezekkel a nemesítő gondolatokkal. Némethné Tóth Ildikó BÖJT NEGYEDIK VASÁRNAPJA 55 Jézus mindig, vagy általában...? lKor 10,15-17 55 Pál apostol ezt a szakaszt egy különös bevezető mondattal kezdi: Ezért, szeret­teim, kerüljétek a bálványimádást! Intő példaként említi Izrael gyermekeit, akik a pusztai vándorlás alatt sok esetben in­kább a látható dolgokban akartak bízni, és nem a Mindenhatóban, aki pedig számtalan jelben mutatta már meg, hogy csak Őrá érdemes hagyatkozni! De nem is érti az ember, hogy annyi isteni közbeavatkozás és „csoda” után, hogyan voltak képesek elpártolni Tőle? Hogyan lehetséges, hogy értelmes embe­rek készek voltak Őhelyette inkább hol­mi bálványszobrokhoz, emberi elgondo­lásokhoz fordulni? Ennyire ostobák vol­tak az emberek annak idején? Illetve ennyire ostoba lenne a mai, XXI. századi ember is? Csak nem kész ma is mindenféle mást elhinni, és min­denféle emberi „termék” előtt leborulni? Ma is lehetséges, hogy értelmes embere­ket lenyűgöz egy narancssárga köntös­ben mosolygó indiai új vallási vezető, aki valami fehér port hint szét és ettől mindenki extázisba esik? Bizony, ko­moly porhintés folyik a világban. Tele­hinti a gonosz az életünket imádnivaló dolgokkal! Tiszteletreméltónak mondott emberek előtt hajlongunk Jézus helyett. Meghajolhatnánk az Élet Ura előtt is, aki nem egyszerűen fürdik a mi tiszteletadá­sunkban, hanem életre vezet! Az apostol ezért egészen egyszerű szavakkal szólal meg a korinthusi gyüle­kezet felé, de a ma élő ember felé is: „Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez...!” Hiszen még a „fogyaté­kos” emberi értelem is beláthatja, hogy mi az igazság! Megértheti, hogy minden csak ostoba bálványimádás, ami Jézus Krisztus helyére kerül az életünkben! (Keressük ki Róm 1,19-25-01!) Legyen az akár a legősibb vallási cselekmény, vagy akár a legtisztább zsidó áldozati szertartás! Jézus mindennél nagyobb és egyedülálló, mert csak Őbenne kapunk áldást örök életre! Krisztus nekünk adta az áldás poharát, s vajon mit kezdünk vele? Áldás örökösei lehetünk, de mennyiszer átkot érdemel­nénk inkább hűtlenségünk, cselekedete­ink miatt! Nekünk adatott az örök élet ke­nyere, üdvösség eledele és itala. Hát nem ez a legfontosabb a keresztyén ember szá­mára? Nem mindent ennek fényében kell átgondolnunk és cselekednünk? Pálnak ma is külön hangsúlyoznia kell, hogy Jé­zus a legnagyobb, és az életünk igazi cél­ja az üdvösség? Mennyi szó esik az egy­ház társadalmi helyéről, és feladatairól, pedig Jézus nem társadalmi nehézségekre hozott választ, a keresztre nem azért ment! Nem egy társadalmi szervezetnek a megalapítója volt! Sőt, még csak nem is vallásalapító, hiszen vallásokat az embe­rek hoznak létre - egymás után egyre töb­bet és többet. Jézus nem egy a sorban! Nem is lehet igaz közösségünk mással, csak Vele! Hiszen üdvösség csak egyféle­képpen van! Egy út van, egy Krisztuson keresztül, aki nem vallásos igényeinket akarja kielégíteni, hanem azt akarja, hogy üdvösségre jussunk! A hívő keresztyén embernek Krisz­tussal lehet élő közössége, a mindenség Krisztusával! - Ezt a méltatlanul kapott ajándékot nem intézhetjük el azzal, hogy „vallásos vagyok”! Mert a Lélek kérdése soha nem úgy hangzik el, hogy vallásos vagy-e, hanem úgy, hogy van-e örök éle­ted? Jézus azért jelent meg a világban, azért ment a keresztre, azért adta az Ő testét és vérét, és ma is azért jár velünk a böjti úton, hogy erre a kérdésre végre mindannyiunknak bizonyos válaszunk legyen! Felfogja a mai ember, micsoda ke­gyelem az, ami vele történik? Micsoda megmagyarázhatatlan dolog, hogy még mindig jár utána a Mester? Ezzel a cso­dálatos bizonyossággal lép ki a világba a mai keresztyén egyháztag? Erről az iste­ni csodáról tesz bizonyságot? Vagy itt- ott beengedjük a bálványimádást, ami­kor Jézus Krisztust egy kicsit félretesz- szük, mert zavarja köreinket! Kényel­metlenné teszi nem hívőkkel való be­szélgetésünket? Vagy valóban készek vagyunk elhinni, hogy vannak olyan kö­rülmények, amikor döntéseinkben nem Őrá kell figyelni, mert más irányelvek a mérvadók? (Lk. 9,26: „Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Em­berfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicső­ségében. ") Hát kerüljétek a bálványimádást - mondja Pál - ha az üdvösségre vágyód­tok! A mindenség Őbenne van, a meg­váltás Őbenne van, s a te életed is Őben­ne van! Ne engedj semmit az életedben Jézus elé! Ma állj meg Őelőtte, hajtsd meg a fe­jed Őelőtte! Ma engedd, hogy Ő közös­ségben legyen veled, s ne legyen hiába­való az érted adatott „étel” és „ital” a Krisztus testében és vérében! Ámen! Blatniczky János Dániel IMÁDKOZZUNK! Drága Jézusom! Nem is sejtettem, mennyi bálványimádás van körülöttem, s mennyi bálványimádás van bennem is! Menynyire ragaszkodtam a magam kincse­ihez, pedig sokkal drágább, mennyei kin­cset kínáltál fel nekem! Engedd meg, hogy ma leboruljak előtted! Engedd, hogy meg­nyissam a szívemet és végre meg merjem hallani a Lélek kérdését: „Van-e örök éle­ted?” Áldalak, hogy Benned már tudok vá­laszolni! Áldalak a kapott ajándékért, az igazi életemért! Ámen! ISTENTISZTELETI _______REND_______ Bu dapesten, 2001. március 25.-4-'. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. ; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. \Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. ; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., szuppl.) Mesterházy Balázs; de. 11. (úrv.) Gerőfl Gyuláné; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; du. 6. (ifjúsá­gi) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Dolinszky Gábor; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VHI., Vajda P. u. 33. de. 9. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdé­lyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 9. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIII., XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. (szuppl.) Füzesi Koméi; Rákosszent­mihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel. XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (szuppl.) Huley Enikő; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; LAETARE (BÖJT 4.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliu­ma (oltári ige): Jn 6,30-40; epistolája (ige­hirdetési alapige): lKor 10,15-17. HETI ÉNEKEK: 360, 365. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán március 25-én, vasárnap de. 10.04 órakor a kajárpéci evangélikus templomból. Igét hirdet: Jankovits Béla esperes-lelkész. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus tévéműsort közvetít a Ml csatornája 2001. március 25-én, vasárnap 15.30-kor. A mű­sort megismétlik a M2 csatornáján április 1-én vasárnap reggel 7.50-kor. A műsor a kőszegi gyülekezetei mutatja be. 11. Országos Papné-csendesnap lesz 2001. március 31-én, szombaton a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.). Program: 9 - 9.30 Gyülekezés 9.30 Éneklés, bemutatkozás „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” Az egész napot a 34. Zsoltár körül elcsendesedve szeretnénk eltölteni. Előadó: dr. Hafenscher Károly c. teológiai tanár Csoportmunka, ebéd. Beszámolók. Fórum: Püspökeink jelenlétével. 15.30 Záró úrvacsorái istentisztelet: Pintér Károly evangélikus lelkész szolgálatával. Tudnivalók Jelentkezés 2001. március 27-ig az Északi Püspöki Hivatalban 1125 Budapest Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefon: 394-2335, Fax: 394-2440. Gyermekmegőrzésről gondoskodunk, ennek igénybevételét is kérjük jelezni. Szerény ebédet és útiköltséget térít az Országos Egyház. Utóbbi kifizetéséhez ÁFÁ-s számlát kérünk hozni a Magyarországi Evangélikus Egyház (1085 Buda­pest Üllői út 24.) nevére és címére kiállítva. Ha valakinek szállás-problémája van a korábbi kezdés miatt, kérjük jelezze. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért! • * V) £ 5 £ 3 3 SAROK Kell ez nekünk?! Miközben túlnyomó részt lelkes visszajelzéseket ka­punk rovatunkról, elvétve eljutnak hozzánk ilyen véle­mények is: Miért foglalkozunk ennyit az istentisztelettel? Miért lett állandó téma lapunk második oldalán a litur­gia? Miért nem vesszük tudomásul, hogy a vasárnapi templomi alkalomnak egy csúcspontja van, az igehirde­tés, az összes többi tulajdonképpen lényegtelen? Akár el is hagyható. Nem kellene ennyi energiát fordítani a „ kö­rítésre”. Vegyük le a napirendről ezt a túlexponált témát... Meg sem döbbentem... Ismerősömnek ez a hangja új­ra meg újra visszatér az egyház történelmében. A liturgia szent ügyének elkötelezettjei számolnak ezzel. Nem is kezdenek el hadakozni, visszavágva bizonygatni, hogy mégis mennyire szükség van a liturgiára, milyen nagysze­rű ügyet képviselünk. Egyszerűen tudjuk, éljük, hogy a li­turgia - a szó eredeti értelmében - „közszolgálat” (leitur- gia), „közhasznú munka”. Félreértés ne essék: nem a mi­énk, hanem az Istené! Isten végzi a liturgiát. Ő közeledik, Ő szólít meg, Ő érint meg. Ő kínál az istentiszteleten min­den érzékszervünknek (!) olyan jelzéseket, amelyből meg­érthetjük, megérezhetjük végtelen szeretetét. Ahogy hisszük, hogy az igehirdetésben megtörténik a csoda (hogy ti. gyarló emberi szavakon keresztül Isten maga szólal meg) úgy élhetjük át, hogy imádságban, zsoltárban, csöndben, mozdulatokban az Úr van itt és cselekszik velünk. Az istentisztelet „prédikáción kívüli része” nem emberi ceremónia, nem is üres formák fölös­leges gyűjteménye, hanem igazi párbeszéd Isten és em­ber között. A liturgia találkozás, ahol valósággá lesz a zsoltár mondata: ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr! Nem azt mondja: csak hallgassátok, csak a fejeteket használva értsétek. Isten végtelen szeretetének a „fantá­ziája” sokféle módon adja tudtunkra jóságát és kegyel­mét. S az egyház (nem üres rítusokat gyártó emberi kö­zösség, hanem Isten közeledésére reagáló szent nép) év­századok, évezredek során alakítgatta azokat a formákat, amelyekből a legjobban áradhatott ez a kegyelem, ame­lyekből a legjobban megragadhatóvá vált az igében és szentségekben önmagát adó Úr jelenléte. Aki egyszer már megtapasztalta a liturgia segítő, megtartó, Istenhez emelő erejét, aki kihasznál minden kis lehetőséget a nagy találkozásra a Szent Istennel, az tud­ja, hogy nem a liturgia fölösleges, nem az istentisztelet kopott el. A mi lelkűnkben, a mi antennánkban van a hi­ba! Ezért nem jön létre a nagy találkozás. Aki a liturgiá­ban nem ismeri fel a közeledő Istent, az az igehirdetés­ben sem biztos, hogy meghallja a hívó szót... S ha mi lel­készek - nem egyszer - ügyetlen tolmácsai is vagyunk a testté lett Igének, az egyház közel 20 évszázad óta gyakorolt, és egész világra kiterjedő közös imádsága, a liturgia „kisebb hibaszázalékkal” működik. Ne feledjük: tartalomhoz a forma!... Hafenscher Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents