Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-03-19 / 12. szám
66. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 2001. MÁRCIUS 18. BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP-- A TARTALOMBÓL- Búcsú az ökumenétől? Megalakult az Országos Egyházi Bíróság Vasárnap vagy vásárnap Hittanár Úr kérdem ■■■■ Nemzeti ünnepünk margójára 1848 márciusa az egész magyar nemzet ünnepe. Fényével túlmutat felekezetek, fajok vagy nemzetiségek kicsinyes harcain: a Kárpát-medence ezeréves államiságának ma is példát mutató, reménységet nyújtó erőforrása. Egyházi lapunk olvasóinak ma őseinknek a szabadságharc előkészítésében és hősi helytállásában betöltött szerepét szeretnénk bemutatni. Hiszen nincs a magyar történelemnek még egy olyan nevezetes szakasza, amelyben oly nagy mértékben vette volna ki részét az evangélikusság, mint az 1848-as forradalom és szabadságharc. 95 Örüljetek az ömlőkkel, sírjatok a sírókkal 99 A Magyarországi Evangélikus Egyház aggodalommal figyeli az ismét kialakult árvízhelyzetet. Egyházunk népe mélységesen együttérez mindazokkal, akik e természeti katasztrófa károsultjai. Gyülekezeteinkben országos gyűjtést kezdünk. A segítségnyújtás sürgős voltára való tekintettel a várható több millió forintos nagyságrendű adományt megelőlegezzük, és a mai napon az Ökumenikus Szeretetszolgálat részére átutaljuk. Biztatjuk egyházunk tagjait, hogy ki-ki a maga helyén és eszközeivel nyújtson segítséget. Hazánk minden polgárához kéréssel fordulunk, hogy teljes összefogással támogassák a gátakon való küzdelmet. Kérjük, aki teheti, tevékenyen is vegyen részt a megelőző, védekező munkában. Budapest, 2001. március 7. Ol - HK MÁRCIUS IDUSÁN ISMÉT TERMÉSZETI CSAPÁS VET(ETT) ÁRNYÉKOT 1848-AS POLGÁRI FORRADALMUNK ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPÉRE. Még elevenen él emlékezetünkben az 1998 novemberében, majd a rákövetkező év tavaszán bekövetkezett áradás, amely az évszázad árvizeként jegyeztetett fel. Az új évezred első esztendejében kijózanító módon kell „megbarátkoznunk” a gondolattal: a megváltozott ökológiai viszonyok következtében, a Tisza mentén a korábbiakhoz képest is fokozottabb mértékben - látszik állandósulni az árvízveszély. Önkritikusan be kell vallanunk, hogy ennek súlyát ma egy hete mi is alábecsültük, ezért nem kapott helyet előző lapszámunkban a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat felhívása, amelyet ugyan lapzártánk után, de még a nyomdai leadás előtt lökött ki magából a telefax-készülék. Igaz, múlt hétfőn (március 5-én), még a közszolgálati televízió esti híradója is azzal nyugtatta a nézőket, hogy: „Az elmúlt év gátemelési munkálatainak köszönhetően az idén elegendő néhány sor homokzsákot elhelyezni a kritikus folyószakaszon. A magyar közreműködéssel kiépített ukrajnai előrejelző rendszer segítségével pedig 8-12 órával több idő áll rendelkezésre, az árvízvédelmi felkészülésre. ” Azóta tudjuk, - mindez nem volt elég a tragédia elhárítására. Kárpátalja településein pedig ekkorra már éppenséggel be is következett a katasztrófa. Tiszabökény határában hétfőn délután szakadt át a Tisza gátja, és hat (!) halálos áldozata is volt már az áradásnak. Valójában a magyarországi települések többségében is érzékelték a veszélyt. A Tisza-menti községekben már szombaton felállították az őrszolgálatokat, és megkezdték a védekezési előkészületeket. Tarpán hajnali négykor verték félre a harangot, hogy riadóztassák a lakosságot, és a munkálatokba hétfő délután bekapcsolódott a katonaság is. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a megyei védelmi bizottság vezetője - Helmeczy László - az egyik internetes újságnak már hétfőn úgy nyilatkozott: „alig várom, hogy a kormány elrendelje a veszélyhelyzetet.., mert a vízszint már minden eddigit meghaladt. A munka megszervezésében, és a védekezéshez szükséges erők előteremtéséhez, ez jóval több lehetőséget biztosítana a számunkra. ”, Mint ismeretes, Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter hétfőn még nem tartotta aktuálisnak a kérdést... És kedden, amikor az árhullám elérte a Tisza magyarországi szakaszát, Tarpánál átszakadt a gát, - épp azon a ponton, ahol a tél beállta előtt félbeszakították a munkálatokat... (Folytatás a 3. oldalon.) Ha fellapozzuk a reformkor sajtóját, már akkor újra meg újra szemünkbe ötlenek Bajza József, Vajda Péter, Döbrentei Gábor, Pákh Albert, Bulyov- szky Gyula, Irányi Dániel, vagy a Gre- gussok, Vachottok és Hunfalvyak nevei és írásai. Véletlen-e, hogy mind evangélikusok voltak? Magas színvonalú egyházi iskoláik hazafias szelleme számukra egybeforrasztotta magyar, szlovák vagy német hátterük korábbi ellentéteit, és egy szívvel-lélekkel állították tehetségüket a magyar művelődés és haladás szolgálatába. Ezért találjuk őket többségükben a márciusi ifjak lelkes soraiban is. Ekkoriban csaknem egyszerre születik meg Länderer és Heckenast nyomdájában a forradalmi 12 Pont, ekkor hangzik fel Petőfi Sándor Nemzeti dala, és ekkor nyer elfogadást az országgyűlésen Kossuth Lajos törvényjavaslata, az 1848:20. törvénycikk, a bevett vallások „különbség nélküli tökéletes egyenlőségéről és viszonosságáról.” Lelkészeink, egyházi vezetőink is lelkesen állnak a forradalom ügye mellé. A Pesti Egyház nem késlekedik hitvalló állásfoglalásával: Székács József az általa szerkesztett Protestáns Egyházi és Iskolai Lap március 19-i számának címoldalán közli az Ima című versét. Ebben hálát ad Istennek, amiért „a nép szavában ítéletet jött tartani”, az ellenséget elűzte trónjaikról és földönfutókká tette. Amikor 1848 őszén kitör a szabadságharc, a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Haubner Máté december 3-án, Győrben keletkezett körlevelében a betörő ellenség ellen nyílt harcra buzdítja híveit. Felhívásának befejező része így hangzik: „Rajtunk háromszáz évek óta képtelen igazságtalanság követtetett el! Azon temérdek zaklatásoknak, üldözéseknek, kínzásoknak, melyeket szegény apáinknak vallásukért kellett kiállniok, csak Isten a megmondhatója!... De...háromszáz éves hajunknak egy kiengesztelő törvény által egyszerre véget vetettek!...Fel hát Testvérek! ne hagyjuk híveinket aludni, nehogy eljővén az ellenség, konkolyt hintsen...Isten és Haza! e kettő legyen imánk, beszédünk és eltö- kéléseink legkedvesebb tartalma! A Mindenható pedig, aki eddig csudaképpen vezérlett bennünket a cselszövö ellenség ármányainak tömkelegén, maradjon velünk határtalan irgalmasságával mind örökkön örökké! Amen! ” A fópásztomak utóbb a pozsonyi börtönben, majd Kufstein várában kellett e bátor kiállásáért bilincsek közt szenvednie. Görgey Artúr (akit érdekes módon Irányi Dániel édesapja, Halbschuh Dániel evangélikus lelkész keresztelt meg Toporczon) hadseregében számos evangélikus honvédtiszt szolgált. Amikor például a forradalom hírére evangélikus iskoláink is megmozdultak, pesti gimnáziumunk igazgatója, Tavasy Lajos előbb „A haza tanítóihoz” című felhívásával buzdította harcra tanártársait, majd nemzetőrként fegyvert fogott és a pesti önkéntes légió századosaként szolgált a honvédseregben. A lelkesítő példák egész sorát folytathatnánk. Utalhatnánk Kossuth Szózatára, amelyet a szabadságharc válságos helyzetében 1848. december 31-én jelentetett meg a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap „Magyarország népeihez!” címen, majd a debreceni Nagytemplomban 1849. április 14-én ismertetett „Függetlenségi Nyilatkozat” trónfosztó döntésére. Ezeréves magyar államiságunk sorsfordító küzdelmeiben Thököly, Rákóczi, Kossuth, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc oldalán mindig a magyar nemzet függetlenségéért harcoltunk. Hűségeseknek kell maradnunk ehhez az eseményhez az előttünk álló új évezredben is. id. dr. Fabiny Tibor Bajor vendégek Magyarországon Az elmúlt év őszén írták alá egyházunk és a bajor egyház püspökei újabb öt évre a partnerkapcsolatról szóló szerződést. Azóta sokféle program zajlott és több új munka indult el. Színes, gazdagon illusztrált hasznos információkat nyújtó füzet látott napvilágot német nyelven. Évenként egy alkalommal - a két országban felváltva - találkoznak egyházaink felelősei, hogy kiértékeljék az elmúlt évet, s megtervezzék a következő 12 hónapot. Március 8-11 között a Soproni Evangélikus Vendégházban került sor az idei konzultációra. A bajor egyházat Claus-Jürgen Roepke egyházfötanácsos, Ulrich Zenker Ke- let-Európa referens és Karl-Heinz Ulrich diakóniai főosztályvezető képviselte (mindhárman lelkészek). Egyházunk részéről D. Szebik Imre elnök-püspök, dr. Harmati Béla és Ittzés János püspökök, Benczúr László felügyelő, Hafenscher Károly irodaigazgató, Szemerei Zoltán gazdasági igazgató, Szirmai Zoltánná külügyi osztályvezető voltak jelen. Az ifjúsági munkáról Buday Barnabás referens tartott beszámolót. A tanácskozáson az aktuális információk mellett megbeszélésre kerültek a kölcsönös látogatási programok és a segély-ügyek is. OI-HK A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetőinek nyilatkozata az ünnepnapi munkavégzésről A Magyarországi Evangélikus Egyház az élet pártján áll. Ezért hittel vallja és tapasztalatból tudja, hogy az ünnep Isten ajándéka. A tízparancsolat mondata: „Szenteld meg az ünnepnapot”, az életet szolgálja, hogy legyen időnk magunkra, egymásra és Istenre. Az embernek szüksége van a pihenésre, kikapcsolódásra, töltekezésre. Ott és akkor, ahol az emberi élet hetes ritmusát felborították, lehetetlenné vált a£ emberhez méltó élet. Ha megszüntetjük az emberi élet Teremtő adta természetes ritmusát - a munka és a pihenés arányát - emberségünkben szenvedünk csorbát. A vasárnapi munka és a hozzá szorosan kapcsolódó fogyasztói társadalmi szokások veszélyeztetik, sőt tönkre tehetik a családi életet is. A családi élet ilyen veszélyeztetettsége pedig beláthatatlan következményekkel jár a társadalom jövőjét illetően. A készülő, Parlament elé kerülő szabályzók - érthető módon - a társadalom jelentős részében élő igényeket akarják figyelembe venni. Tudjuk, hogy sok ember számára olykor segítséget jelent a bevásárlási lehetőség, vagy állandó, sőt „családi program” a vasárnapi „áruház-turizmus”. Tisztában vagyunk azzal is, hogy nem egy ember számára nélkülözhetetlen bevételi forrás a „hétvégi” munka. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy az élet több, mint a fogyasztás, anyagi javak megszerzése. Igazi kincseink túlmutatnak az anyagi valóságon. Lehetővé kell tenni az emberhez méltó, testet-lelket-szellemet pihentető, gazdagító ünnep és pihenőnap gyakorlását. A vasárnap az egyház számára különösen is fontos, hiszen hitünk üzenetéről, Jézus Krisztus feltámadásáról, a kiteljesedő életről tanúskodik. Ezért minden keresztény ember számára bántó, ha az ünnepet - divatjelenségek, vagy nagyobb profit érdekében - beolvasztják a hétköznapokba, munkanappá teszik. Ezért a Magyarországi Evangélikus Egyház nem helyesli az ünnepnapi munka (nem létszükségletet és életmentést szolgáló) formáit. Kéri a döntés felelősségét hordozókat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy az egészségesebb, emberibb társadalom érdekében a vasárnap a szó fizikai, lelki és szellemi értelmében egyaránt pihenőnap lehessen. Az evangélikus egyház tagjai szeretnének jó példát mutatni a társadalom számára az emberhez méltó ünnep- és pihenőkultúra megvalósításában. D. Szebik Imre elnök-püspök Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő t l
