Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-23 / 52. szám
14. oldal 2001. DECEMBER 23. Evangélikus Elet A varázs valósága A varázslást a Szentírás Istene, azaz a mi Istenünk tiltja, vele együtt minden okkultizmust. (Pl. 5Móz 18,9-13 Gál 5,20-21 Jel 22,15) Vegyük ezt nagyon komolyan. A boldogulás, a kiteljesedett és értelmes élet utáni vágyra sajátos választ kínálnak a Potter-kalandok. A hátrányos helyzetű Harry a sikereit és előmenetelét láthatatlan és titokzatos erőkbe kapaszkodva éri el. Ma is sok gyermek érzi magát hátrányosnak, fölöslegesnek, sikertelennek. Mégsem lehet Harry Potter útja minta egy keresztyén, de nemkeresztyén család gyermeke számára sem. Jézus Krisztus számunkra az út, az igazság és az élet. (Jn 14,6) Bizony, Krisztus a Megváltó, mindenféle önmegváltási kísérlettel szemben! Legyen elég nekünk Jézus hatalma. Ránézve már nem az lesz számomra a fontos, hogy sikeres vagyok-e, hanem az, hogy az Ő közösségében, védettségében lehetek. Hamis emberképet sugall a regényfolyam. Azok a jók, akik értenek a boszorkánysághoz és varázsláshoz (hiszen ezek a sikeresek!). Az emberek másik csoportja a „mugli”-k, akik nem foglalkoznak mágiával (mágia: természetfeletti erőkkel befolyást gyakorolni mások felett). Következésképpen ők a buták, ügyetlenek. Szívesen tartozunk egy lenézett csoportba? Általában nem. Ez is egy ravasz csapda. A mágia fogalmát is ügyesen megkeveri. Különbséget tesz fekete és fehér mágia között. Mintha a fehér jó volna a feketével szemben. A Szentírás nem tesz különbséget! A mágia Istenellenes. Mert Isten ellensége áll mögötte. A regények tartalmának befogadásával torzulhat a gondolkodás, pszichés zavarok jelentkezhetnek, agresszivitás törhet fel, de mindezek felett lelki kár is jelentkezhet: eltávolíthat Istentől. Hiszen nem Vele kapcsol össze. A régi mesékre azt mondták eleink, hogy mese ez, gyermek. A Potter-sztorikra viszont azt kell mondanunk, hogy nem mese ez, gyermek. Az ördögnek, mint ordító oroszlánnak (lPt 5,8) van valóságos hatalma. Ma rengeteg okkult, babonás kínálat, inger, „ártatlan” népszokás, igéző mondóka, újfajta terápiák hátterében is támad. Amiket a könyvek felvonultatnak, azok nagy részével ma már szinte az utcán lehet találkozni. De hangzik számunkra az ige: „Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. ” (ÍJn 3,8) Ezt is szabad komolyan venni. A fentiek igazán a keresztyén embereket állítják válaszút elé. Mi közünk lehet egy olyan világhoz, amely összeegyeztethetetlen Isten igéjével, Krisztus váltságá- val?! Ma is aktuális az ApCsel 19,19 igeverse: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindenki láttára megégették. És összeszámlálták azoknak árát, és találták ötvenezer ezüstpénznek. ” Ezek az emberek akkor megismerték a jót és azt választották. Tehát a rossztól tudatosan, anyagi veszteség árán is megszabadultak. A film bemutatása mesteri időzítésű: Luca napja. Ezzel szemben közeledik karácsony: „Született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, Dávid városában. ” (Lk 2,11)0 legyen Úr otthonainkban, gyermekeink és a magunk életében. Göllner Pál A kis varázslótanuló izgalmas kalandjai a könyvsikerlista élén szerepelnek. A többkötetes regényfolyam eseményei megigézik a gyerekeket. Amelyik gyermek eddig nem olvasott, most az is olvas. De mit?... Időközben CD és kazetta formájában is hozzáférhetőek a Potter-regények. Sőt december 13-án (nem különös, hogy éppen Luca napján?!) az első kötet filmfel- dolgozását is bemutatják hazánkban. Nagy siker lesz. De kié? Néhány észrevételt kívánok tenni a regényekkel kapcsolatban. Óvni kívánok ugyanis mindenkit e regényektől, akik belegondolnak azok világába és (keresztyének lévén) lemérik azok tartalmát Isten igéjének fényében. Varázslóiskolában játszódik a történet. Koboldok, boszorkányok, kopogtató szellemek, mágikus cselekmények, varázslások, átokmondások, horror, a sátánizmus jelképei és egyebek teljesen megszokottá válnak a kis olvasók gondolatvilágában. Nyitottá válnak mindezekre. Sőt van olyan gyermek, aki ki is próbál valamilyen praktikát. Ilyen módon ezek a könyvek bevezetik gyermekeinket (a sajátjainkat nem!) az okkultizmus világába (Okkultizmus a démonikus erőkben, szellemekben való hit és az ezekkel való foglalkozás. Ilyenek pl. asztrológia, mágia, spiritizmus). A regények az okkultizmust nyilván ártalmatlan dologként tüntetik fel. Aki azonban ismeri az igét, tudhatja, hogy az ördögi, démoni világ félelmetes valóság. Belevisz az Istenellenes világba. Megkötöz! Azaz rabul ejt az ördög számára. Kasszasiker a bölcsek köve HARRY POTTER KONYVSOROZAT „Kisfiam, itt az idő, kelned kell!” - ébresztett anya hangja az éjszaka közepén november 21-én 22 óra 30 perckor. Kiugrottam az ágyból, megigazítottam a Harry Potter-mintás ágyneműmet, megmostam az arcom, és ittam egy pohár forró kakaót a Hagridos bögrémből. Aztán visszamentem a szobámba, és félálomban felhúztam a Dumbledore-min- tás zoknimat, felvettem a Ron Weasleys pólót, a varázskalapomat és a láthatatlanná tévő köpenyemet. Anya kézen fogott, és elindultunk a mozi felé, hogy időben odaérjünk az előadásra, ami éjfél után egy perccel kezdődött. Bár a jegyeinket már hetekkel ezelőtt megvettük, végül mégis sietnünk kellett, mert a kapunál eszembe jutott, hogy az íróasztalon hagytam a varázspálcámat, pontosan a Harry Potteres füzetem és toliam mellett. „Most már tényleg megvan minden, indulhatunk!” - mondtam, és csak azt sajnáltam, hogy a seprűmet (Nymbus 2000 - a legújabb modell) otthon kellett hagynom, de anya szerint ez azért mégiscsak túlzás lett volna. Ez a képzeletbeli jelenet játszódott le a fejemben, amikor különböző újságok híradásait olvastam a „Harry Potter és a bölcsek köve" című film németországi bemutatója kapcsán. Joanne K. Rowling meseregénye mindenütt a világon nagy sikert aratott, és ez eddig nem volt másképp a filmmel sem. November 16. és 18. között került sor az első bemutatókra az USA-ban, Kanadában és Nagy-Britanniában. A bevétel ez idő alatt összesen több mint 116 millió dollár (33,2 milliárd forint). A Harry Potter varázslótanonc kalandjait bemutató 1226 kópia november 22-én, csütörtökön hajnali 0 óra 1 perckor került először bemutatásra Németországban. De ezen a késői órán csak a legelszántabb Potter-rajongók vállalkoztak arra, hogy végigüljék, vagy részben átaludják a várva várt két és fél órás filmet. Berlinben és Hamburgban akadtak olyan együttérző pedagógusok, akik dolgozatírást halasztottak el mozilátogató tanítványaik kedvéért, sőt, egyesek még azt is megengedték, hogy az első óra elmaradjon. Sok szülő már korántsem volt ilyen lelkes gyermeke Harry Potter iránti határtalan rajongását tekintve, legalábbis a filmet illetően. A filmben, amely - az írónő kívánságának megfelelően - teljes egészében a könyvet adja vissza, valóban vannak egy hatéves számára meglehetősen ijesztő jelenetek is. Benno Zierer képviselő (CSU) szerint a film okkult hatása veszélyes lehet a hatévesek számára, akiknek még nincsenek határozott vallásos elképzeléseik, és elhisznek mindent, amit látnak. Véleménye szerint az lenne a legjobb, ha a filmet Németországban addig nem mutatnák be, amíg ki nem derülne, hogy más országokban milyen hatást váltott ki a gyerekek körében. Egy másik képviselő úgy gondolja, hogy ez az eljárás legalább olyan nevetséges lenne, mintha a Grimm testvéreket felelősségre vonnánk azért, hogy az ordas farkas felfalja a nagymamát. Nem kétséges, hogy a film hat a gyerekek gondolatvilágára, de ezt nem tartja veszélyesnek mindaddig, amíg a felnőttek mellettük állnak, és készek arra, hogy válaszoljanak a felmerülő kérdésekre. A felnőttek, a Harry Potter köteteket olvasó gyerekek szülei ezt meg is teszik, a könyv után most a film az egyik állandó beszédtéma. Ki ellene szavaz, ki mellette. Az „IDEA” keresztyén újság egyik közelmúltban megjelent számában érveket és ellenérveket sorakoztatott fel. „Keresztyénség és mágia összeegyeztethetetlen.” (Lásd: 5Móz 18,10 és Jel 21,8., illetve 22,15) - szólnak az egyik fél érvei, Harry Potter ellen. „Mint minden mesében, itt is csak a Jó és a Rossz közti harcról van szó. A gyerekeknek szüksége van a mesékre, ahol a Jóval azonosulhatnak.” (A filmben jelen van néhány vallási motívum is, Harry édesanyja feláldozza az életét azért, hogy megmentse a fiát, és Harry ezért egyfajta módon sebezhetetlenné válik a gonosz Lord Voldemorttal szemben.) Azt gondolom, hogy ebben a „varázslatos” filmben minden benne van, csak éppen az a varázslat hiányzik. A filmváltozat kicsit kirabolta a képzelet és a mese világában barangoló fantáziát. Hogy mit adott cserébe? Amerikai profizmust, vagyis egy jól átgondolt, alaposan kidolgozott, tökéletesen felépített digitális „álomvilágot” 152 percben, és persze mindazt, ami ezzel jár. Harry Potter történetének minden egyes, hollywoodi arcot és alakot öltött szereplőjével találkozhatunk ezután, és nemcsak a filmvásznon, hanem bögrén, törölközőn, ágyneműn, jegyzetfüzeten, ceruzán, zoknin, kulcstartón és így tovább. Mert egy dolog a mese és a képzelet. Ez a gyerekeknek való. És egy másik dolog a felnőttek valósága, a „tetszési index”, és a bevételekből származó nyereség rideg, varázslat nélküli világa. „Az üzlet az üzlet!” Legalábbis a felnőttek számára. Még akkor is, ha történetesen Harry Potterről van szó. Gazdag Zsuzsanna- Féljünk tőle, avagy örüljünk neki? A közelmúltban számos, a Harry Potter-sorozatot vallásos indíttatásból ostorozó írás jelent meg a sajtóban, félelmeket ébresztve sok evangélikus szülőben is: lehet, hogy e könyvek titkos veszély hordozói? Magam, mint a Potter-kötetek lelkes olvasója, ezekhez a szülőkhöz szeretnék szólni. Harry Potter - miért nem rossz? Két gyakran kifejtett vádat szükséges itt meggondolni. Az első: a Harry Potter-könyvekben boszorkányok, varázslók, sárkányok szerepelnek, így az olvasásuk mágikus-okkultista elemeket lop be a gyerekek világképébe. Nos, valóban van bizonyos veszélye annak, ha az iskoláskorú gyerekek olyan történeteket olvasnak, olyan filmeket néznek, melyek saját mese-voltukat, fiktív természetüket nem teszik világossá. A Harry Potter-sorozat azonban éppen ennek ellenkezőjére példa. Ez a varázslóvilág nyíltan meseként jelenik meg - ezt szolgálják a mese folyamatos utalásai az európai, és különösen az angol- skót-ír legenda- és mesevilág jellegzetes motívumaira. Harry Potter sárkányai mesebeli figurák, éppen úgy, mint a magyar népmesék hétfejűi. Sok gyerekben ébresztenek szorongást egy krimi emberevő vírusai, de egy boszorkány, aki egy bucskázás- sal macskává tud változni, mesefigura, és az is marad. A másik vád: Harry Potter története hatalmas üzlet, sokan sokféleképpen húznak belőle anyagi hasznot - hát lehet-e jó maga a történet? De, sajnos azt kell látnunk, hogy a minőség nem jelent védelmet az üzleti felhasználás ellen. Sok nemes ügy, jeles esemény, igaz, értékes történet lesz „showbiznisz- alapanyaggá”. Nem is kell messze mennünk a példáért: a karácsony még Harry Pottemél is jobb üzleti lehetőséget jelent a világnak - de ez talán mégsem minősíti a Megváltó születésének eseményét. Harry Potter — miért jó? Hogyan, s mit tanul egy gyerek például Jancsi és Juliska meséjéből? Nyilván nem azt, hogy léteznek emberevő boszorkák. Egy gyerek, aki végigizgulja, végigreménykedi a történetet, megélheti azt, hogy a vágyak azonnali kielégítése - más házát rombolni, hogy mi édességhez jussunk - bizony megbosszulja magát. Vagy átélheti, hogy még reménytelen helyzetből - ketrecből, szolgaságból - is van esély szabadulni, ha hűségünket szorongattatásban sem adjuk fel, s a gonosz mohóságot okosan önmaga ellen fordítjuk. Mindez nem a mese felszínén megjelenő tanítás, hanem a cselekmény által közvetített élmény. Ezért olyan fontos a mese a gyerekeknek, s ezért katar- tikus erejű számukra Jancsi és Juliska szabadulása. A hagyományos népmese soknemzedéknyi tapasztalat és bölcsesség hordozója. Vannak azonban 21. század eleji világunknak olyan, a gyerekek világában is megjelenő konfliktusai, melyek közt ezek a mesék csak nagyon áttételesen jelenthetnek útmutatást. A Harry Potter-sorozat ereje véleményem szerint onnan ered, hogy ilyen kortárs-konfliktusokat, s azokra adott válaszokat képes a mese nyelvén átélhetővé tenni. Lássunk néhány példát! Az előítéletesség és kirekesztés különösen élesen jelenik meg a gyerekek világában. Minden iskolás átél - néha áldozatként, néha tétlen tanúként, néha tettesként - csúfolást, megalázó játékokat. A törésvonalak, melyek nyomán ezek a konfliktusok kialakulnak, többnyire a „nagy” társadalom felől érkeznek a gyerekközösségbe: kicsúfoljuk a csúnya, duci gyereket, a szegénység látható jegyeit viselőt, a rossz tanulót, vagy éppen a cigányt. Minden iskolás sokszorosan választásra kényszerül kockázatos szolidaritás vagy csendes lapítás között. Harry Potter ugyancsak. Az ő világában a faji megkülönböztetés a máguscsaládból születettek és a „mugliivadékok” konfliktusaként jelenik meg, s az óriások elleni előítéletek formájában. Harrynek azonban egyik legjobb barátja, Hermione varázstalan szülők gyermeke, míg egy másik barátja, Hagrid félóriás. Harry így a barátság és hűség indíttatására lesz szolidáris a kirekesztettekkel. Máskor vele szemben alakul ki gyanú és előítélet, a rá vetített képpel kell megküzdenie, annak ellenében is jónak, bátornak, emberségesnek megmaradnia. A konfliktus megoldása során azonban valamiképpen kiviláglik az igaza, s végül elégtételt kap. Ez olyan élménysor, mely érthetően és jogosan vonzza a gyerek (és felnőtt) olvasókat. Az ítélkezés és halálbüntetés problémaköre is olyan probléma, mellyel egyszerre küzd a mi felnőtt társadalmunk és a gyerekek kis közösségei: ki, milyen alapon ítélhet a másik felett, hol a határ büntetés és bosszú közt? A harmadik Potter-kötetben az árva Harry szembekerül azzal az emberrel, akit a varázslóvilág felelősnek tart a szülei haláláért. Eleinte tele van gyűlölettel, halált, vagy még rosszabbat kíván apja és anyja elárulójának. A könyv végén azonban kiderül, hogy a gyilkosnak hitt férfi ártatlan, s Harry benne talál végre egy igazi, szerető rokonra. A lecke nem marad hatástalan: még ugyanebben az órában, mikor az igazi áruló lelepleződik, Harry nem engedi megölni őt. A történetfüzés igent mond Harry tettére, és sejteti: ez a döntés egyszer még a jó ügy felülkerekedését fogja szolgálni. Egy gyerekolvasó, aki Harryvel együtt érezve vágyott a bosszúra, vele együtt formálódhat, vele tanulhat egy kicsit több irgalmat és alázatot. A házimanók a varázslók fizetés és szabadnap nélküli házi rabszolgái. Mosnak, vasalnak, takarítanak, eltűrik uraik szidalmait és verését zokszó nélkül. Az időtlen idők óta fennálló elnyomatásból nem is akarnak kiszabadulni. Nem nehéz felismerni a házimanósorsban a világ sok-sok asszonyának sorsát. Éppen így fogadja el sok millió nő a saját alárendelt, védtelen helyzetét. De a gyerek, aki a házimanók elnyomatásának igazságtalanságát felismeri, talán kevésbé hiszi majd el, hogy pl. bárki asszony jókedvében tűmé a verést. S aki átélte Harry történetén keresztül, hogy a jó győzelme miként múlhatott a megalázott Dobby manó kicsike lázadásán, maga is erőt nyer a megaláztatásnak ellenszegülni. Folytathatnánk a sort. A Harry Potter-regényekben egy összetett világ jelenik meg. A gonoszság is összetett, sokszor társadalmi struktúrákba ágyazott. Harry és barátai minden egyes kötetben győzedelmeskednek valamiképpen,- de győzelmük sohasem teljes. Ellentétben sok-sok kommersz filmmel, Rowling könyvei nem ígérik, hogy a hős igazi megváltóként elpusztíthatná a gonoszságot, de a jó ügyért hozott áldozatok mégsem eredménytelenek vagy értéktelenek. Meggyőződésem szerint itt rejtőzik a Potter-könyvek sikerének titka, ezért népszerűbbek, mint sok más, hasonló szerkezetű, hasonló motívumokkal játszó gyerekregény. S ez teszi őket alkalmas olvasmánnyá szeretett-féltett evangélikus gyerekeink számára is. Végezetül hadd ejtsek szót arról a pontról, ahol Harry Potter története dekonstruálja saját, varázslatok hatalmára épülő világát. Kentaurok és sárkányok, jó és gonosz varázslók, varázsigék, bű- bájok, átkok csapnak össze a mese hosszán, ezek viszik előre a cselekményt. De az az erő, amely Harry életét védelmezi „egy még ősibb bűbáj”: az védi meg a gonosz hatalmaktól, hogy az anyja egykor életét feláldozva mentette meg őt a haláltól. Andorka Eszter t 4
