Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-23 / 52. szám
A Magyarok Házában decembér 13-án volt az ünnepélyes megnyitója és a díjátadó ünnepsége - a Magyar Kézművesség Alapítvány és a Magyar Országos Kézműves Egyesület által szervezett Vili. „Betlehemi Jászol” című pályázati kiállításnak. A felhívásra közel telszá/an jelentkeztek, köztük főbb - díjazásban is részesült - evangélikus hittestvérünk. A kiírás értelmében bármilyen természetes anyag felhasználásával készült alkotással lehetett pályázni, mely Jézus születéséhez kapcsolódik, vagy a betlehemi jelenetet ábrázolja. f. különleges kiállítás 2002. január iéig tekinthető meg a Fővárosban, a hét minden napján 10.00 órától 18.00 óráig, az V. kerület, Semmelweis u. 1-3. szám alatt. Bottá Dénes felvétele Karácsony - a fény mai világunk sötétségében Kétezer éve annak, hogy a világ éjszakájában, a Názáreti Jézus jászolbölcsője fölött Betlehemben fölragyogott Karácsony csillaga. János evangéliuma így adja ezt hírül: „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba.” (Jn 1,9) Karácsony, Jézus születése, a betlehemi fényes csillag az éjszakában kétezer év óta ezt a hármas jó hírt, evangéliumot hirdeti: a világosság mindig sötétségben világít - a betlehemi Gyermekben Isten Fia, az örök Ige jött el földi világunk sötétségébe - Jézus Krisztus, Isten Fia, a betlehemi Gyermek, megvilágosít minden embert, igazi világosságot hoz minden ember éltébe, a világ sötétségébe. 1. „A világosság a sötétségben fénylik. ” Több mint két évtizeddel ezelőtt Betlehemben, a „pásztorok mezején”, sok ezer zarándokkal együtt tekinthettünk föl az ég tisztán ragyogó csillagaira az éjszaka sötétségében. A világ sokféle nyelvén együtt hallgattuk a karácsonyi evangéliumot és együtt énekeltük a jól ismert karácsonyi himnuszokat. Csodálatos, felejthetetlen élmény volt! De alig két óra múlva, útban onnan a Szent Születés templomába az éjféli istentiszteletre, kétszeres katonai kordon állta el, ránk szegezett fegyverekkel, az utunkat. Mindenkit átkutattak. Mert röviddel előbb egy merénylőt fogtak el, aki bombát rejtegetett egy kosárban, hogy félelmet és halált vigyen azok közé, akiknek békességgel, áhítattal és szeretettel volt tele a szívük karácsony szent éjszakájában. De ugyanakkor vérontás, harag, gyűlölet volt akkor is a Szentföldön és körülöttünk a világban. Adám és Éva bűnesete óta Karácsony csillaga mindig a bűn és halál minket körülvevő sötétségében fénylik. Isten igéje ma sem engedi, hogy az ünnep külső fénye és az ajándékozás öröme eltakarják előlünk emberi világunk félelmes sötétségét. Ezen a Karácsonyon sem ünnepelhetünk anélkül, hogy ne emlékezzünk a mögöttünk levő két világháború és két diktatúra sokmillió áldozatára, Auschwitz gázkamráira, a Gulág-táborokra, Hirosima és Nagaszaki atom-pokoltüzé- re és az idei szeptember világunkat megrázó, borzalmas eseményeire. A harmadik évezred kezdetén is olyan világban élünk, ahol uralkodik a bűn és halál. Ahol a tömegkommunikáció útján az egész világban folyik az erkölcsi normák és értékek tagadása, az erőszak és a kíméletlen önzés, a pénz, az élvezetek és a hatalom utáni hajsza szüntelenül. Ez mai világunk sötétsége, amelyben Karácsony fénye hoz egyedül igazi világosságot. 2. ' „Az Ige volt az igazi világosság. ” Ez Karácsony második mai üzenete nekünk ebben a sötétségben. János evangéliumának ezek a szavai a betlehemi jászolbölcső egyedülálló csodáját, igazi titkát tárják föl előttünk. Olyan eseményről adnak hírt, amely a legdöntőbb fordulat volt az emberiség történetében. Amelynek igazi értelmét az újkor nagy francia tudósa, filozófusa és hívő teológusa, Blaise Pascal szerint az emberi értelem nem tudja felfogni, csak a bűnei és a halál miatt megrettent ember szíve tudja egyedül, hittel befogadni. Ennek az egyedülálló eseménynek a titka pedig az, hogy a betlehemi Gyermekben, Jézusban Isten Fia, az örök Ige lett „testté”, valóságos emberré. A láthatatlan, örökkévaló szent Isten, a világ Teremtője és Ura, nem maradt egyedül a téren és időn túl, a számunkra elérhetetlen és megismerhetetlen valóságában. Hanem - milyen felfoghatatlan és csodálatos esemény - Jézusban emberi testbe öltözött. Eljött a mi világunkba, megváltásunkra és megszabadításunkra a bűn és a halál sötétségéből. Amíg a betlehemi gyermek születésének, Jézus földi életének, kereszthaiá- lának és feltámadásának eseményei mögött hitünkkel, „lelkünk szemeivel” nem ismerjük föl mindebben Istennek a bűnbeesett teremtményei iránti megbocsátó szeretetét és egy új, bűntől-haláltól szabaduló élet nyitott kapuját, az evangéliumot, addig legfeljebb csak néhány kósza fénysugarat vehetünk észre Karácsony teljes ragyogásából, igazi világosságából! 3. „Az Ige... megvilágosít minden embert. ” Isten Fia azon a betlehemi éjszakán nem azért lett emberré és jött el közénk a világ sötétségébe, hogy akik valóban személyesen is megismerhettük és átélhettük ezt a szabadítást és új életet hitünkben, bezárjuk ezt a legjobb hírt, ezt az evangéliumot a saját szívünkbe, vagy a hívők közösségének a falai közé! Jézus búcsúzó szavai ezek voltak követőihez, tanítványaihoz: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet... ” (Mt 28,19) Karácsony harmadik nagy üzenete hozzánk ma is az, hogy ennek a jó hírnek, a bűnök és a halál félelme által megrontott életből való megszabadulás evangéliumának tovább kell terjednie minden időben és mindenütt, ahol csak ember él a Földön. Karácsony csak úgy lehet az igazi világosság a bűn és halál foglyainak, ha mi magunk is a „fáklyavivői” leszünk ennek a világosságnak, Karácsony igazi fényének a világban. Egyfelől az egyház igehirdetése, az evangélizáció és a misz- szió útján. Másfelől és az előbbiektől elválaszthatatlanul azáltal, hogy Krisztushitünk szüntelenül szeretetté, a másik ember felé forduló, segítő cselekedetté válik magunk körül: a családunkban, a gyülekezeteinkben, a népünk és társadalmunk éltében és mindenütt a népek világában. Karácsony evangéliumának minden emberhez el kell jutnia - minden korban és minden népben a családunktól az egész emberiség világáig! Kérjük együtt Istent ezen az ünnepen és minden napon: ilyen igazi Karácsonyt ajándékozzon nekünk személyes életünkben, gyülekezeteinkben, egyházunkban és az egész világkeresztyénség- ben, az új évezred útjára előttünk. Dr. Nagy Gyula A TARTALOMBÓL Ünnepekre hangolódva Joób Olivér, Gémes István, Mózes Árpád, Pátkai Róbert, Széli Bulcsú, Pósfay György, Bernhardt Béla igemagyarázatai Karácsonyi kerekasztal-beszélgetés egyházkerületeink püspökeivel EHE-melléklet / Nemzetiségi oldal Harry Potter varázsa - féljünk tőle vagy örüljünk neki? Karácsonyi üzenet (Dr. Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsának főtitkára) Kegyetlen időket élünk. Egyre több ember fogságban érzi magát. Az idő és a pénz kiterjesztette fölöttünk kegyetlen hatalmát. Hatalmának titokzatos eszköze a szűkösség. Az idő pénz, mondjuk. De akinek sok pénze van, többnyire nincs ideje, ugyanakkor a szegények lehet, hogy ráérnek, de nincs pénzük. Mivel az élethez pénzre van szükségük, kölcsön kérnek, majd az adósság kegyetlen uralma alá esnek. Azt mondják, hogy a szűkösség világában a verseny hozza a legjobb teljesítményt. A világverseny következménye a nyereség és veszteség kegyetlen szabálya. Mivel mind az idő, mind a pénz szűkös, azok nyernek, akik gyorsabbak, és olcsóbb kínálattal állnak elő. A lassúak vagy azok, akik keveset hoznak, kiesnek a versenyből; kizárják őket. A szűkösség világában kevés számukra a védelem. Minden, ami a pénz uralma alá kerül, kevéssé válik. Akkor is, ha a hatalmat, netán az igazságosságot meg lehet vásárolni, a szegényeknek kevés marad meg. Itt is vannak győzők és vesztesek. A pénz uralma alatt magának az igazságosságnak a híre is ár kérdéssé válik. A hatalmasok, hogy a győzök oldalán maradhassanak, a pénzbeli kártalanítások igényétől való félelem érdekében, elfelejtenek bocsánatot kérni az igazságtalanságokért. És azok, akiknek nincs már vesztenivalójuk? Extrém esetekben néhányon közülük erőszakhoz fordulnak. Fel akarják hívni magukra a figyelmet, meg kívánják erősíteni a jogaikat - és mégis kegyetlen bosszút provokálnak. Ennek a világnak szól a hír: „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden ember számára” (Tit 2,11). Ezt az Istent Mózes irgalmas, kegyelmes, hosszútűrő, hűséges és szerető Istennek nevezi. (2Móz 34,6) A zsoltáros pedig így imádkozik: „nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk!”. Isten a mi világunkba jött el és köztünk lakozott, hogy megváltson a győzelem és a veszteség kegyetlen uralmából, a konkurencia és a szűkösség kényszeréből. Hiszen ez karácsony üzenete: „Az ige testté lett és köztünk lakozott, és mi láttuk az ö dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Az ö teljességéből vettünk mi kegyelmet kegyelemre”. (Jn 1, 14, 16) Világunkat nem a szűkösség közepette élesedő konkurencia menti meg, hanem a kegyelem és az irgalom. Isten kegyelme, amiben Isten maga találkozik velünk, hiszen Krisztusban emberi formát öltött magára. Isten kegyelme áttöri a szűkösség kereteit és kivezet a bosszú kegyetlen kényszerpályájáról. Isten nem teljesítményeink, vagyonunk vagy hatalmunk szerint bánik velünk. Isten nagyvonalúan ad és megbocsát, nem nézve annak árát, és „életet és bőséget" ajándékoz (Jn 10,10) különösen is azoknak, akik a mi kegyetlen világunkban vesztesek. Ez év karácsonyán is szabad az ő teljességéből kegyelmet kegyelemre elfogadni. „ Ha szilárdan hisszük, hogy a Gyermek Istentől jött Megváltónak, magatói jön a békesség, és se bűn, se halál nem rettent többé. Hiszen éppen ezek ellen van Megváltónk. ” Luther Márton, Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) Népszámlálás 2001. Több mint negyedmillió magyar Az idei év elején megtartott magyarországi népszámláláskor alig több mint tíz százalék volt azok aránya, akik a vallási hovatartozásra vonatkozó, önként megválaszolható kérdésre nem kívántak felelni - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) december 12-én közzé tett, úgynevezett képviseleti minta alapján kimutatott előzetes adataiból. A KSH utal arra, hogy a vallási kérdés 1949-ig minden magyar népszámláláson szerepelt, azóta azonban a mostani volt az első teljes körű felmérés. A képviseleti minta alapján készült összegzés szerint a lakosság háromnegyede megjelölt valamilyen egyházat, felekezetet, vallási közösséget, s csuvallotta magát evangélikusnak pán az emberek 14 százaléka mondta azt, hogy nem tartozik egyházhoz, fele- kezethez. A vallást megjelölők 69 százaléka (az egész népesség 52 százaléka) római katolikusnak vallotta magát - olvasható a tájékoztatóban. A KSH adatai szerint 21 százalékuk (a teljes népesség 14 százaléka) a református, 4 százalékuk (az egész népességhez viszonyítva 3 százalék) pedig az evangélikus vallást jelölte meg. A kérdőívek mintegy 10%-ának feldolgozása alapján elkészített képviseleti minta arányszámait figyelembe véve - abszolút számokban kifejezve - 2001 - ben 301 925-en vallották magukat evangélikusnak Magyarországon. jTTfötl 4 * 4
