Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-09 / 50. szám

Emlékező ifjúság Amikor az új munkatárs ősz közepén megkezdte szolgálatát a Kelenföldi gyülekezetben, több mint száz - postázásra váró — meghívót látott Gyurka bácsi és Pisla bácsi ifjúságának összejövetelére. Elérkezett az összejö­vetel időpontja, és ez a munkatárs a várt fiatalok helyett tisztes korú öreg­urakat és - finoman szólva - kissé idős hölgyeket látott gyülekezni. A titok nyitja az, hogy ezek a hölgyek és urak negyven-ötven évvel ezelőtt voltak fia­talok, akkor, amikor 1945-től Kendeh György, Gyurka bácsi és mellette 1949-től Bottá István, Pista bácsi volt a gyülekezet lelkésze, az ifjúság vezető­je. De nemcsak vezetői voltak ők a fia­taloknak, hanem - ha kellett - lelki tá­maszt, tanácsot, segítséget is adtak az arra rászorulóknak. Bárki a legtelje­sebb bizalommal fordulhatott hozzá­juk,- a kért segítséget, vigasztalást mindig megkapta. Annak idején a már konfirmáltak a „konfirmandusok” csoportjába jártak, a 18 év felettiek pedig a szenior ifjúság összejö­veteleit látogatták. A konfirmandusok az összejöveteleken énekeltek, imádkoztak, igét hallgattak, beszélgettek, játszottak. A szeniorok összejövetelén játék helyett Pista bácsi beszélt valamilyen filozófiai, irodalmi vagy egyéb témáról. Az ifjúság általában kivette a részét a gyülekezet életének minden mozzanatából, ahol kellett, mindenütt segített. Nagy munka volt az 1952-ben megrendezett Cantate konferencia előkészítése és a segítség a lebonyolításban. A közös munkák, a va­sárnapi kirándulások, a kitelepítések ide­jén az ingóságok mentése, a közös ve­szély az ’56-os sebesültek szállításakor, a segítség a segélyek szétosztásakor mind-mind összekovácsolták az ifjúsá­got. Az utolsó nagy megmozdulása en­nek az ifjúságnak az ’58-as nyári tábor volt Bagolyirtáson. Jellemző adalék le­het még ennek az ifjúságnak a szellemi­ségére, hogy közülünk öten lettek lelké­szek, és tíz házaspár mindkét tagja közülünk került ki. Itt következzék néhány dátum, ame­lyek meghatározták, megtörték vagy fel­lendítették a gyülekezet és az ifjúság éle­tét: 1950. március vége: Gyurka bácsi letartóztatása, 1951. jún. 18.: a Kendeh család kitelepítése a Békés megyei Kamutpusztára, 1956. okt. 21.: Gyurka bácsi első prédikációja a rehabilitáció után, 1958. dec. 31.: Pista bácsi utolsó prédikációja Kelenföldön, 1961. okt. 31.: Gyurka bácsi utolsó prédikációja Kelenföldön, 1989. okt. 22.: Gyurka bá­csi második rehabilitációja utáni első prédikációja. Ennyi bevezetés után, remélem, a kí­vülálló olvasó is megérti, hogy miért gyülekeznek össze a fenti „kissé idős hölgyek és öregurak” emlékezni, beszél­getni minden év novemberének egyik szombatján. A rendszerváltás után több­ször felmerült, hogy jó volna valamikor összejönni, beszélgetni, feleleveníteni a régi eseményeket, történeteket. A vágy, az elképzelés 1993-ban valósággá vált. Sok munka után összeállt a kb. 140 ne­vet tartalmazó lista. Elmentek a meghívók, és okt. 23-án majdnem százan gyűltünk össze az első összejövetelre. Azóta a résztvevők szá­ma változó, a mintegy 25 állandó részt­vevő mellett 10-30 olyan testvérünk is van, aki egyszer el tud jönni, másszor nem. Minden évben van, aki levélben vagy telefonon kimenti magát. Egy-egy összejövetelen 30-an, 60-an veszünk részt. Amíg Gyurka bácsi és Pista bácsi egészsége megengedte, Mária nénivel és Nóra nénivel együtt ők is részt vettek az összejöveteleken, és egy-két szót szóltak is hozzánk. Ének, bevezető köszöntés, a kimentettek nevének bejelentése, az el­hunytakról való megemlékezés után újabb ének vezeti be az áhítatot, amelyet a gyülekezet egyik lelkésze tart. Olykor elhangzik egy-egy előadás is, de legtöbb­ször ilyenkor kezdődik el a beszélgetés tea és sütemény mellett. Időnként egy- egy jelenlévő hangosan is beszámol vala­melyik régi élményéről. Fényképeket né­zegetünk, emléktárgyakat adunk közre. Délután négy órakor kezdünk, és esti nyolc-kilenc óra előtt ritkán indulunk ha­za. Az esti éneket körbeállva, egymás ke­zét fogva énekeljük el. A másnapi isten­tiszteletet az első években, amíg bírta, Gyurka bácsi tartotta, most már valame­lyik közülünk való lelkész szolgál. Ebben az évben az áhítatot gyülekeze­tünk új lelkésze, Blázy Árpád tartotta lKor 2,6-10 alapján. Arról beszélt, hogy mai világunkban van-e még bölcsesség, van-e még értelme a bölcsességnek. Az írás válaszol erre: igen, van, a Teremtő Is­ten bölcsessége, ezt kövesse, ezt hirdesse ki-ki a maga őrhelyén. Az áhítat után ép­pen úgy, mint 1999-ben halála után Pista bácsira, most a múlt év karácsonyán el­hunyt Gyurka bácsira emlékezve, a vele és a családdal kapcsolatos élményeinket, emlékeinket elevenítettük fel, osztottuk meg a többiekkel. Emlékeztünk a Gyurka bácsitól kapott segítségre, a lelki támoga­tásra családi tragédia után, a kitelepítettek holmi-mentésének epizódjaira, a látogatá­sokra Gyurka bácsiéknál Kamutpusztán, és - a kitelepítési kényszer megszűnte után - Piliscsabán illetve Kistarcsán, aho­va Gyurka bácsiékat 1961-ben száműz­ték. A leghitelesebb beszámolót Gyurka bácsi fiától, if. Kendeh Györgytől, Gyuri­tól kaptuk, aki személyes élményeiről, emlékeiről beszélt. Meghallgattunk két, levélben érkezett emlékezést is. Természetesen most is el­hangzott egy-egy megemlékezés Pista bácsiról, hiszen ők ketten gondolkodá­sunkban elválaszthatatlanok. Más témájú, de szintén ifiúságunkkal kapcsolatos él­mények is megelevenedtek előttünk. A vasárnapi istentiszteleten ebben az évben Schulek Mátyás szolgált. A szószé­ken megemlékezett az előző napi összejö­vetelről, kiemelte, hogy mekkora Istentől kapott kisugárzása volt Gyurka bácsi és Pista bácsi szellemének. Ennek egyik eredménye is az, hogy az ifjúságból még negyven-ötven esztendő múltán is ennyi­en összegyűlnek, elcsendesednek az Ige mellett, emlékeznek, és jól érzik magu­kat egymás társaságában. Mi, ennek az ifjúságnak a tagjai, há­lával gondolunk Urunkra, hogy fiatalsá­gunk idején olyan vezetőket kaptunk, akik életük példájával, állhatatosságuk­kal megmutatták az utat, amelyen ne­künk is járnunk kellett, és a jövőben is - amíg élünk - járnunk kell. Sass János KÖZLEMÉNY A Reménység Hangja telefonos szolgálat eddig ismert telefonszá- mát a Matáv (az Ökumenikus Tanács irodájának elköltözése miatt) HW a továbbiakban nem tudja biztosítani. Ezért azt kérjük, hogy akinek személyes lelkigondozói beszélgetésre van szüksége az - 2002 ja­nuárjától -, hívja a telefonos lelkigondozás 201 -0011 -es budapesti számát, mely minden nap 17-21 óráig fogadja a hívásokat. A Soproni Evangélikus Egyházközség Presbitériuma (9400 Sopron, Bünker R. köz 2.) pályázatot ír ki a Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola ( 9400 Sopron, Hunyadi János u. 8-10.) iskolaigazgatói posztjára. Képesítési és egyéb feltételek: felsőfokú szakirányú képzettség, evangélikus val­lásé pedagógus, 5 év szakmai gyakorlat. Az állás elfoglalásának határideje: 2002. augusztus 1. A megbízás hat évre szól. A pályázatnak tartalmaznia kell: szakmai önéletrajzot, szakmai programot, veze­tői programot, helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzeléseket. A pályázathoz csatolni kell: legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okirat má­solatát, lelkészi ajánlást a gyülekezeti lelkésztől, erkölcsi bizonyítványt. A pályázat benyújtási határideje: 2002. január 15. A pályázat címzése: Soproni Evangélikus Egyházközség (vezetősége) 9400 Sopron, Bünker R. köz 2. Bérezés: Kjt szerint. EGY TRAGIKUS AFGÁN HÍR NYOMÁN Szabadíts meg az alibi-szeretet kísértésétől Az elmúlt hét megdöbbentő híre szerint Afganisztán fölött az egyik le­dobott segélycsomag - beszakítva a ház tetejét - egy nő és egy gyermek ha­lálát okozta. Furcsa világban élünk, ugyanaz a vi­lághatalom egyik kezével bombákat, a másikkal élelmiszert, gyógyszereket, ta­karókat tartalmazó ajándékcsomagokat szór emberek fejére. Felvetődik a cinikus kérdés: talán ez a több mint groteszk, skizofrén helyzet lenne a jézusi elvárás betöltése, mely szerint ne tudja a jobb kéz, hogy mit cselekszik a bal?! Nem hiszem... Inkább Jakab apostol kijózanító kér­dése aktuális, mely szerint jöhet-e ugyanabból a szájból - kézből - áldás és átok, avagy ugyanabból a forrásból édes és keserű víz?! A tragikus hír még további furcsa gondolatokat is elindított bennem. így karácsony előtt, a „dühödt” vásárlási láz közepette, érdemes lenne egy kicsit azon is elmeditálni, mi vajon hogyan és hová dobáljuk le és szét ajándékainkat? Vajon nem ismerős számunkra kicsiben, a mi mindennapos viszonylatainkra sze­lídítve, a fonák afganisztáni helyzet? Ta­lán 51 héten át, szívós kitartással „bom­bázzuk” a körülöttünk élők „állásait” (idegeit, tűrőképességét stb.), de aztán lelkiismeretünk megnyugtatására, a ka­rácsony ürügyén megszórjuk egymást ajándékainkkal... Mindegy, hogy tény­leg szükség van-e rá, tényleg hiányzik- e... Ahogy esik, úgy puffan - eleget tet­tünk szent kötelességünknek... Lehet, hogy így ledobott, szétszórt ajándékaink senkit sem sújtanak halálra, de félő, hogy igazán örömöt sem tudnak okozni, mert szeretetünk gyakran sze­mélytelen, csak kampányszerű alibi­szeretet. Remélem, még időben hangzik a fi­gyelmeztetés: hangoljuk össze jobb és bal kezünket, amire a legjobb terápikus gyakorlat, ha kezünket rendszeresen imára kulcsolva kérjük: Uram, szabadíts meg az alibi-szeretet kísértő csapdájá­ból! Taníts úgy szeretni egymást, aho­gyan Te szerettél és szeretsz minket! Gáncs Péter (Elhangzott az evangélikus rádiós félóra december 3-i adásában) Evangélikus Elet; Kis telefon „Kis telefonom van nekem, két össze­kulcsolt kezem... ” - énekeltük gyermek­ként boldogan ezt a talán nem túl művé­szi, de kedves gyermekdalt. S ha valaki nem tudná, arról szól ez a dalocska, hogy az imádsággal, ezzel a drótnélküli telefonnal tarthatok kapcsolatot Isten­nel. így kapcsolódhat az ember össze olyan közeggel, mely számára másként el nem érhető. A kapcsolat napjainkban az informá­cióval vetekedve értékké vált, mégpedig forintosított értékké. Bár a kapcsolat mindig is érték volt, csakhogy lelki érte­lemben, hiszen egyedül, magányosnak lenni rettenetes. Ez azonban mintha ma már nem számítana. Másként vált értékké a kapcsolat. Nem a megismerés és a megismertetés a fontos, a kulcsszó, ha­nem a helyezkedés és az elérhetőség. így aztán vett az ember egy kis tele­font, s elmondhatja, hogy kis telefonom van nekem, amire mindig rákulcsolódik a kezem. Ez is drótnélküli, de nem repít magasságokba, nagyon is a földhöz köt. Kis telefonom van nekem, mert fontosnak tartom magam, s kell, hogy elérjenek bárhol: utcán, otthon, autóban, tárgyalá­son, színházban, templomban. Az etikett azt diktálja, hogy az utóbbi helyeken en­gedd el a kis telefonodat, kapcsold ki. Mégis megtörténhet, megtörtént, hogy gyülekezeti okaimon, imádság közben megszólalt a kis telefon. Akkor, amikor az a másik vonal élt, akkor, amikor a legfon­tosabb kapcsolat jött létre, akkor hango­san, erőszakosan belecsöngött a csend­be, ebbe az intimitásba az a másik kis telefon. Mert a kapcsolat az kapcsolat, az üzlet az üzlet, az élet megy tovább... De meddig és hogyan mehet tovább az élet, az életed, ha ezt a mennyei vonalat is megzavarja és megszakítja az a másik kis telefon? Bem 2001. DECEMBER 9. 7. oldal Jubileumi koncerttel ünnepelte meg fennállásának 10. évfordulóját a Promise zenekar. A keresztyén könnyűzene egyik legrangosabb evangélikus képviselőjeként számon tartott együttes november 30-án este, a Budahegyvidéki evangélikus templomban örvendeztette meg híveit az „évtizedes repertoár” legkedveltebb számaival. Messze esett-e a gyümölcs a fájától? - egyebek mellett erre a kimondatlan kérdésre is vá­laszt kaphattak mindazok, akik a hónap első napján részt vettek a Kelenföldi Evangélikus Egyházközség szeretetvendégségén. Felvételünkön a Gryllus család legifjabb nemzedékét képviselő népszerű színművész, Gryllus Dorka tartja kezében a mikrofont. Jobbján édes­apja, Gryllus Dániel zeneszerző, előadóművész, balján pedig a nagyszülők, id. Gryllus Vil­mos ny. építész, a Deák téri gyülekezet felügyelője és felesége. Visszhang, egy imádságokat, olvasmányokat összegyűjtő, ez évben megjelent könyvről. A napokban (nov. 15-én) Balassagyarmaton beszélgetett egy kis csoport a Vissz­hang c. kötetről dr. Szabó Lajos szerkesztővel és Kendeh K. Péter kiadóval. Már finom borítója is - színében és kifejező művészi textilképével (Polgár Rózsa alkotása) - vonzza szemünket. Kifejezi a bennünk tomboló félelmek, indulatok mi­att görcsbe ránduló, kezünk szorításában gyűrötté váló kendő. Mi oldhatja a görcsös félelmeinket? Egyedül az Istenhez fordulás, lélekerősítő csendességben való imád­kozás mindennapi harcainkban. Az imádkozó életet segítheti ez a gyűjtemény, az erkölcsi értékek újrafogalmazását. Aki az Erdélyi találkozásokról olvas itt, megnyílik a szeme, szíve és keze. Meg­látni a tőle közel vagy távolabb hangtalanul szenvedő embertársát! Vagy a mozgássérült Krisztina történetét, aki rövid életében annyi szeretetet su­gárzott. Mosolyával prédikált, az egészségeseket is sokszor vigasztalva. Sok szívből jövő, különféle élethelyzetben felhasználható imát, olvasmányt talál, aki kezébe veszi és megismeri ezt a szép kivitelű könyvet, amely a Sajtóosztály gon­dozásában jelent meg. Karácsonyi örömhozó ajándék lehet szeretteinknek, ahogy ne­kem is, mióta olvasom. , R. H. (egy régi olvasójuk), Ersekvadkert A 2001. évi „Falusi Nők Világnapja” alkalmából a Főnix Újrakezdő Nők Egyesü­lete részemre díszoklevél átadásával a Nagyasszony címet adományozta és tisztelet­beli taggá fogadott október 14-én Martonvásáron a Brunszvik Kastélyban. Ezt a ki­tüntetést Győr megyéből egyedül nyertem el pályázatommal, a Győrújbaráthegyi Evangélikus Egyházban végzett kitartó és áldozatkész szellemi és anyagi közösségi munkámért. Szülőföldemen, ahol őseim pihennek az evangélikus temetőben evangé­likus harangláb építését és evangélikus millenniumi harang beszerzését valósítottam meg a velem együttérző szívek szeretetével. Gondozom továbbra is 78 éves férjemmel együtt a haranglábkertet. A szülőföld és a lakóhely iránti szeretetet Martonvásáron el­mondott beszédemben is az evangélikus iskolában tanult verssel fejeztem ki: „El ne , hagyd az ősi házat / El ne hagyd az ősi telket / Hol a csűrön késő őszig / Gólyamadár kelepelget / Ha elfáradsz a világban / Gyere haza megpihenni / Az öreg fák árnyéká­ban / Szép időkre emlékezni / Rád nevet, mint hajdanában / A cseresznye piros alma / Gyermek leszel újra, fiam / S belefogsz egy régi dalba...” Isten igéjével búcsúzom: „Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.” (Lk 6,12) Minden vasárnap 10 órakor szól a millenniumi harang, és én ott imádkozom. Erős vár a mi Istenünk! Molnár Rudolfné, Győr i---------------------r;---------------•-----------------------------------------------------------------1 Ka rácsonyi Könyvvásárt rendezünk * a Sajtóosztályon december 3-tóUU Kiadványaink 5-50%-os kedvezménnyel vásárolhatók meg. ■ Nyitva tartás: Hétfő, kedd, szerda, péntek: 9.00-16.00 ■ csütörtök: 9.00-18.00 Mindenkit szeretettel várunk! I * I I Szeretettel felhívjuk a figyelmet, hogy 2001. december 7-8-án a Keresztyén | I Ismeretterjesztő Alapítvány könyvvásárt tart a Lónyai Gimnáziumban. | I Cím: 1092 Budapest, Kinizsi út 1-7. (a Kálvin térhez közel) I Nyitva tartás: 14.00-19.00 [ Szombat: 9.00-15.00 | A könyvvásáron számos egyházi könyvkiadó kínálja kiadványait. lm, MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM MM mJ Bottá Dénes felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents