Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-02-11 / 7. szám

Evangélikus Élet 2001. FEBRUÁR 11. 5. oldal Ötödik éve a protestáns kisvállalkozókért Megalakult az Iniciatíva Protestáns Vállalkozói Egyesület Hosszú várakozás után, 2000 decem­berében végre bejegyzésre került az Iniciatíva Protestáns Vállalkozói Egye­sület. Az egyesületnek már van múltja, s reméljük, jövője is. A közelmúlthoz tar­tozik, hogy a német testvéregyesület ta­valyi közgyűlésén Initiative-különdíjjal jutalmazták Hadady Katalin pestszentlő­rinci presbiterünket. Kooperáció, menedzsment, EU-csat- lakozás - ezek éppúgy hozzátartoznak a ma gyülekezetéhez, mint rácsodálkozni a múlt alkotásaira - hangzott el novem­berben, a német egyesület güstrowi köz­gyűlésének záróistentiszteletén, a német és tíz közép-keleteurópai országból érke­zett résztvevő előtt. Számíthatunk egy­másra - éreztük a magyar nyelvű igeol­vasást, vagy az orosz nyelvű imádságot hallgatva. Ezt a negyedik közgyűlést is magas szintű szervezés és tartalmas programok jellemezték. Szakmai progra­mok vállalkozóknak, hiszen az egyesület célja az egyházhoz tartozó vállalkozók szakmai segítése - többek közt Magya­rországon is. Persze csak akkor és úgy, ha mi is hozzátesszük saját „iniciatíván- kat”, kezdeményezésünket. Mindezt olyan alapállásból, amely nyíltan vállal­ja, hogy a sikeres üzleti élet és viselke­dés egyik alapkönyve a Biblia. (Vajon mi tudjuk-e ezt mindennapjainkban?) A gazdag szakmai programok mellett sor került a közép-keleteurópai országok és egyházak bemutatkozására is. Magyar- ország és a magyar protestáns egyházak iránt is nagy volt az érdeklődés, amit az is segített, hogy az Initiative-dij egyik ju- talmazottja Hadady Katalin kertészmér­nök, a VET Környezetszépítő és Keres­kedelmi Kft. vezetője volt, aki 1996-ban kezdte vállalkozói tevékenységét. Őt kérdeztük a kezdetekről: Az első nehéz 1996-os év után, 1997 februárjában olvastam az Evangélikus Életben egy meghívót arról, hogy a né­met Initiative Egyesület - egyházunk ve­zetőivel egyetértésben - országunkban is elindít egy szeminá­riumsorozatot a kis­vállalkozóknak. Már az első alkalomtól kezdve részt veszek ezeken a rendezvé­nyeken. Kérem mutassa be az Initiative egyesü­letet! 1996-ban Néme­tországban, néhány vállalkozó és egyhá­zi vezető segítségé­vel alakult meg az egyesület. Céljuk az volt, hogy a német vállalkozók tapaszta­latait felhasználva, segítsék a közép-ke­leteurópai országok egyház iránt elköte­lezett vállalkozóit. Azóta az alapító kis létszámból több mint 200 fős egyesület lett. Sokat dolgoznak azon, hogy előadá­sokat szervezzenek a térségben, tapasz­talataikkal segítve az induló és már mű­ködő vállalkozásokat is Szlovéniától a Baltikumon át Oroszországig, de még Kazahsztánban is. Az első ilyen szemi­náriumukat Magyarországon tartották. A szemináriumok résztvevői között minden szakma jelen van. Az egyesület célja, hogy minden vállalkozónak segít­séget nyújtson - különös tekintettel az evangélikus és a református egyházhoz kötődő vállalkozókra. Milyen előadásokra, szemináriumokra került eddig sor? 1997 óta évente 3-4 szeminárium ke­rül megrendezésre, amelyeken a vállal­kozókat leginkább érdeklő témák szere­pelnek az üzleti terv készítésétől, az EU-csatlakozáson, időmenedzselésen, pénzügyi kérdése­ken át olyan alap­kérdésekig, mint a vevők megnyerése és megtartása. Az előadásokat német és hazai előadók tartották. Egy-egy téma - fontosságá­tól függően - több alkalommal is sze­repelt. Alkalmain­kat áhítattal kezd­jük, majd rövid bemutatkozások után kezdődnek az előadások, beszél­getések. Önnek személye­sen milyen segítsé­get nyújtottak a programok? Az ismertetett módszereket alkalmaz­va, fokozatosan bővült a vevőköröm, mi­közben a régi vevőimet is sikerült meg­tartanom. Legnehezebb téma az „időgaz­dálkodás”. Erre újra és #íjra visszatérünk a szemináriumokon. Ez általában min­denkinek nehézséget okoz, de úgy érzem, itt is sikerült eredményt elérnem és job­ban beosztanom az időmet, a fontosabb tennivalókra koncentrálnom. A szeminá­riumok munkájába folyamatosan be lehet kapcsolódni, amire biztatok minden vál­lalkozót, aki keresztyén felelősséget érez, és szeretne élni ezzel a nagyszerű lehető­séggel. Az Initiative legutóbbi közgyűlésén a magyarországi szervezetet egy 6 tagú küldöttség képviselte. Kérjük, számoljon be a tapasztalatokról! Elsősorban szeretném kiemelni a né­met testvérek - evangélikus vállalkozók és segítők (nem csak vállalkozók tagjai az egyesületnek) - azon igyekezetét, ahogyan az eseményt megszervezték és lebonyolították. Minden ' szervező és előadó nagyon komolyan vette feladatát és mindent megtett a közgyűlés sikeré­ért, hogy a résztvevők hasznosan és kel­lemesen töltsék az időt. A szervezési munkát már egy évvel korábban elkezd­ték. Az előadásokon végig érződött az a keresztyén felelősség, amelyet az egye­sület képvisel. Nagy hangsúlyt helyez­tek a kooperációra, amellyel meggyő­ződésük és tapasztalatik szerint sikerrel vehetik fel a versenyt a multinacionális cégekkel. Ennek gyakorlati példáit mu­tatták meg a résztvevők. A központi előadások után a kiemelt témákat mun­kacsoportokban vitattuk meg, például az adatbank létrehozását, illetve a mo­dern információtechnológiák bevezeté­sét az egyesület munkájába. Az ese­mény jelentőségét és társadalmi, egy­házi megbecsültségét jelzi a tartományi püspök, a Kézműves Kamara elnöké­nek, valamint a tartomány gazdasági miniszterének előadása. Nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem ezeken a programokon. Sokat tanultunk, és szép példáját láttuk a segíteni akarásnak, a keresztyén em­beri magatartásnak német testvéreink­től. Mindezt szeretném hasznosítani itt­honi munkámban, a gyülekezetben és a magyar Iniciatíva Egyesület munkájá­ban egyaránt. Milyen programokat tervez erre az évre a magyar Iniciatíva Egyesület? Szeretnénk folytatni a szemináriumo­kat. Terveink szerint az elsőt foként nyu­gat-magyarországi testvéreink számára tartanánk februárban Sárváron - az idő­menedzselésről. Tervezünk egy-egy al­kalmat a kooperációról, a konfliktuske­zelésről és könyvelési kérdésekről is. Idén először nyílhat lehetőség tapaszta­latszerzés céljából üzemi gyakorlatra. Nagyon fontos egymás megismerése, ami nem csak az üzleti, de az egyházi életben is segítséget jelenthet. Reméljük, hogy egyre többen kapcsolódnak majd be ebbe a munkába. Koren András Az egyesülettel kapcsolatos további információk az Evangélikus Egyház Külügyi Szolgálatától (tel.: 266-5532) vagy az Iniciatíva Protestáns Vál­lalkozói Egyesület elnökétől (tel.: 06-30-9663040) kérhetők. A leglényegesebb vezetői tulajdonságok Irta: Ken Korkow Egy ún. „mindent átrohanó” turista meglátogatott egyszer egy kisvárost. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki az idejéből, majd gyorsan továbbálljon, megkérdezett égy helybeli lakost: „Született itt valami híres vezető?” A helybeli kur­tán így válaszolt: „Nem igazán. Itt csak kisbabák születtek.” Úgy tűnik, hogy nincsenek született vezetők, hanem azok a tulajdonságok, ame­lyek azzá tesznek bennünket, az idő folyamán alakulnak ki, a gyakorlat és az életmód hatására. Mivel mindannyian részesei vagyunk ennek a folyamatnak, szánj egy kis időt a következő gondolatokra. Gyermekkoromban inkább olyan ember voltam, aki szeret egyedül lenni. Nem voltam soha a társaság középpontja vagy vezetője. A legjobb barátom egy hátasló volt, akivel több időt töltöttem, mint bármelyik barátommal vagy barátnőmmel. De, amint egyre több dolgot akartam elérni az életben, egyre több emberrel kellett együtt­dolgoznom. És mióta nagy célokat tűzök ki magam elé, akaratlanul is olyan vezető­félévé váltam. A „növekedésem” tehát az emberekkel való kommunikáció és köl­csönhatás egyik eredménye lett. Voltak olyan idők, amikor hiába vett körül sok ember, mégis nagyon egyedül éreztem magam. Ezt a fajta „magányosságot” akár ürességnek is hívhatnám. Végül személyes kapcsolatba kerültem Jézus Krisztussal. Vele és feleségemmel tudok a leg- meghittebb és legmélyebb közösségben lenni. Még mindig szeretek egyedül lenni, de ez már inkább visszavonulás, hogy felfris­süljek és regenerálódjak. Mindenekelőtt szilárdan hiszem azt (ezt mindenkinek magának kell eldöntenie), hogy vezetői képességem alapvető és lényegi értéke egyenes arányban áll az Úrral való közösségemmel. Ha a céljaimnak, módszereimnek és a motivációimnak nincsen szilárd fS örökkévaló alapja, akkor egyszerűen csak átrendezem a fahasábokat a máglyarakásban. Egy egész sor vezetői stílus közül választhatunk. Lao-Tzu a következőket mond­ta: „Ami pedig a legjobb vezetőt illeti, ő észrevehetetlen marad az emberek előtt.” A következő „legjobbat” áldják és tisztelik. Az azt követőtől félnek az em­berek; az utolsó típust pedig gyűlölik. Mikor a legjobb vezető elkészül munkájá­val, az emberek azt mondjak: „Szép munkát végeztünk.” A HÁROM LEGLÉNYEGESEBB VEZETŐI TULAJDONSÁG • A VEZETŐ SZOLGA. ,, Jézus ekkor leült, Odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája " (Mk 9,35) • A VEZETŐ MINTA. „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisz­tusnak. ” (1 Kor 11,1) . A VEZETŐ HAJLANDÓ ODAADNI ÖNMAGÁT. „Ha valaki nekem szol­gál, engem kövessen: és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki ne­kem szolgál, azt megbecsüli az Atya. ” (Jn 12,26) „Minden reményünket felülmúl­va, szinte magukat adták oda. elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából ne­künk. ” (2 Kor 8,5) Komolyan veszem a munkámat. Ha igazam van, igyekszem keményen képvisel­ni az elképzeléseimet. A problémák abból adódnak, hogy vannak ún. „vak foltjaim”, vagyis a rossz elképzeléseimet is ugyanolyan határozottsággal próbálom megvalósí­tani. Az egyensúly megteremtése végett hoztam létre egy igazgatósági tanácsot, akik­nek beszámolok a munkámról. Van egy visszavonhatatlan alapszabályunk, ami azt mondja ki, hogy minden nagyhorderejű döntésben egységre kell jutnunk. Ez azt erő­síti bennem, hogy szolgáló vezető legyek, folyamatqsan keresve az Úr vezetését. Mint ahogyan alapvetően fontos egy kiskereskedelmi üzlet sikeres működéséhez az ELHELYEZKEDÉS, úgy a hatékony vezetés számára a KOMMUNIKÁCIÓ a legfontosabb dolog. (A Keresztyén Vezetők és Üzletemberek Társaságának hetente megjelenő Monday Manna című kiadványából.) Hadady Katalin „Magasan volt, mégis világított” „A megállás szimbóluma” című kötettel egy időben jelent meg - Ordass Lajos születésének 100. évfordulójára - dr. Boleratzky Lóránd ny. ügyvéd, egyetemi ma­gántanár könyve: „ Ordass Lajos a mártírsorsú evangélikus püspök” címmel. A 139 oldalas mű kiadását a Vereinigte Evangelisch-Lutherische Kirche Deutschlands ve­zetősége tette lehetővé. Kiadója az Ordass Lajos Baráti Kör. A szerző munkáját ugyanannak a személynek ajánlotta, akinek az emlékét meg akarja örökíteni. Ordass Lajosban „az egyházi autonómia tántoríthatatlan védelmező­jét” tiszteli, bár tisztában van azzal (és ezt megfelelő idézettel is alátámasztja), hogy Ordass Lajos számára „a jogrend Jézus Krisztus evangéliuma után” következik, és a jog csak ezen a helyen, és ebben a minőségében válhat „a népközösség legdrágább kincsévé”. A köny v megírását a szerző és Ordass Lajos személyes kapcsolata, a szerzőnek az akkori történelemhez, és benne a Magyarországi Evangélikus Egyház történetéhez fűződő emlékei, és az események zajlása közben, illetőleg utána végzett kutatásai tet­ték lehetővé. Ami a személyes kapcsolatot illeti, erre egy különleges kettősség a jellemző. Ordass először úgy jelenik meg a szerző életében, mint „pártfogó”, aki egyengeti az útját. Ezt követően munkatársi kapcsolatba is kerülnek egymással. Ordass másodszo­ri megbuktatásának hírére Boleratzky Lóránd lemond ügyészi állásáról. Közel húsz évig laknak egymás mellétt, ugyanabba a gyülekezetbe járnak. Amikor viszont - Or­dassal ellentétben - sorsa jobbra fordul, lehetőségei kitágulnak, akkor történik meg az a fordulat, hogy ő is tehet valamit Ordassért és ügyéért. 1966-ban behozza Reykjavikból az izlandiak legnagyobb költőjének, Hallgrímur Péturssonnak (1614-1674) a Passió-énekeit. Ezeknek a verseknek, amelyek - „a szenvedő és győztes Krisztusról szóló” bizonyságtételek - a lefordítása hozza meg Ordass Lajosnak Izland egyeteme teológiai díszdoktori címét. Másik megmozdulása Ordass érdekében az volt, amikor (úgy tíz évvel később) az Amerikai Egyesült Álla­mokban hírét veszi a Minnesota államban lévő Wilmar-i gyülekezet „Vinje” templo­mában található díszpárkányzatnak, amely a keresztyén egyháztörténet nagy alakjai­nak nevét ábrázolja. A 78 név között - utolsóként - ott szerepel Ordass Lajos neve is. Az amerikai gyülekezetnek írt köszönő-levelében Ordass „barátnak és hittestvér­nek” nevezi Boleratzkyt. Ami á könyv megírását lehetővé tevő második és harmadik szempontot illeti (a tör­ténelmi és egyháztörténelmi eseményeket és tapasztalatokat, továbbá a folyamatosan végzett kutatásokat), ezek a könyvben szorosan egymás mellé kerülnek. A hitvalló püs­pök életét és művét elemző részeket a hatástörténet (International Ordass Foundation, Ordass Lajos Baráti Kör, külföldön és itthon lévő Ordass emléktáblák, a Magyar Örök­ség-díj, stb.) megrajzolása követi, majd egy gazdag dokumentäres rész zárja. Vannak köztük ismert és egészen ismeretlen, először publikálásra kerülő anyagok. A dokumentumok időhatára 1947-től 1996-ig húzódik. Ami a témájukat illeti, ezek nem pusztán Ordass Lajos küzdelmeivel, sorsával, hanem magával a világi és egyházi korszakkal - benne az árulás és helytállás történeteivel -, és annak utóéleté­vel is foglalkoznak. Ordass két világi és két egyházi rehabilitációjának a bemutatása élesen világít rá arra, hogy nem csak az egyházi világszervezetek, de maguk a helyi egyházak is a politikai rendszerváltások nyomában kullognak. Azaz még messze van­nak attól, ahova sajátos egyházi feladataikat és Ordass Lajos örökségét figyelembe véve, meg kellene érkezniük. A könyv szerzője azonban - miközben megfogalmazza a maga kritikáját és aján­lásait — azzal a nemes céllal, hogy az ordassi örökséget mindenki számára elérhető­vé tegye - egy kicsit maga is eltéved. Éspedig kettős módon. Egyfelől akkor, amikor az ordassi ellenállás lutheri/teológiai megrajzolásakor (a lutheri teológia nem kielé­gítő ismerete miatt) szőkébbnek rajzolja meg az államhatalommal szembeni magatar­tás Luther-adta határait, mint amit a lutheri teológia és lutheri életmű tartalmaz a Két birodalomról szóló tanítás alapján. Másfelől akkor téved el, amikor Ordass személyét és művét esetenként összemossa, illetőleg identifikálja a kor másik két jelentős püs­pökének - Túróczy Zoltánnak és Szabó Józsefnek - a személyével és művével, és ez­zel az általa is követelt tisztánlátás és tisztán-láttatás útjába gördít akadályt. Az a tény, hogy mind a három püspök végső sorsa az elvettetés volt, pusztán önmagában nem változtat azon a tényen, hogy útjaik és elgondolásaik nagyon is különböztek egymás­tól. Ezen a két ponton további általános teológiai és egyháztörténeti elgondolásra len­ne szükség. Viszont hálásak lehetünk azért, hogy Boleratzky Lóránd ezeket a kérdé­seket is felvetette. Megszívlelendő a szerzőnek az a javaslata, hogy az Evangélikus Országos Múze­um rendezzen Ordass Lajos Emlékkiállítást, esetleg további, II. világháború utáni egyháztörténetünket bemutató kiállításokat. Egy ilyen (természetesen színvonalas egyháztörténeti kutatásra támaszkodó) kiállítás-sorozat új lehetőségeket nyithatna meg, és egyházi megújulást is eredményezhetne. J DUNA-TV figyelő Romok és remények Nem szabad szó nélkül elmenni amellett az örvendetes fejlődés mellett, hogy a Duna Televízió ez évtől, szombaton déltájban, 60 perces vallási magazinműsort su­gároz Quo vadis? címmel. Legutóbb Fabiny Tamás szerkesztésében Szlovéniába, Horvátországba és Jugoszláviába látogathattunk el. Ezekre a területekre inkább csak a nehéz háborús időkben figyeltünk oda jobban. Talán joggal vetette szemem­re egy vajdasági ismerősöm, hogy még egyházilag is mintha kicsit elfelejtettük vol­na délvidéki magyar ajkú hittestvéreinket. Tény, hogy nem vagyunk mentesek attól a kísértéstől, hogy furcsa módon (vagy éppen nagyon is érthető okokból...) sokszor in­kább keressük a kapcsolatot távolabbi testvéreinkkel, mint közvetlen szomszé­dainkkal... Ez a film most valamit törlesztett mulasztásunkból. Találkozhattunk a Lendván szolgáló Skalics Gusztávval, aki reményét fejezte ki, hogy - részben egyházunk segítségével - lesz majd magyarul is beszélő lel­készutánpótlás Szlovéniában. Horvátországban szembesülhettünk a háború még ma is látható romjaival és a lassan gyógyuló lelki sérülésekkel, a megbocsátás, a megbékélés, a magyar identitás megőrzésének nem egyszerű problematikájával. Végül ellátogattunk a Vajdaságba is, ahol örömmel láthattuk a maroknyi ma­gyar evangélikusság élni akarását, akik szórványhelyzetük ellenére még rádió­missziós munkát is végeznek. Legalább ezen a területen egy kicsit jobb lehet a lel­kiismeretünk, mert igaz, hogy finn biztatásra és segítséggel, de itthonról is támo­gatjuk Dolinszky Arpádéknak ezt a valós hiányt pótló fontos szolgálatát. Érdeklődéssel várjuk a további protestáns magazinműsorokat. Sajnos félő, hogy talán sokan lemaradnak a szombat déli sugárzásról. Erre való tekintettel is, érdemes lenne, legalább egyházi belső használatra, bibliaórák és hittanórák gaz­dagítására, videokazettán is közkinccsé tenni ezeket az igényesen szerkesztett, in­formatív és aktuális műsorokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents