Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-02 / 49. szám

Evangélikus Elet

2001. DECEMBER 2. 7. oldal

JUBILATE

Örvendj! Hangzott bele a november végi hideg sötétségbe. Jubilate Deo! Nem is akármilyen örömről szól az ének, az Úrban való örömről, mely olyan megfoghatatlan. Öröm, mely a mai világunkat, életünket olyan kevésszer hatja át.

Ezen a napon azonban a nagytarcsai Jubilate énekkar közelebb hozta hozzánk, ide Pápára, ezt az örömöt. Az előadás magas színvonaláról való híradás nem jellemezné a kórus szolgálatát. Néhány pillanatkép a napból.

9.45 Telefon a buszba: Hol jártok? Válasz: Már elhagytuk Bakonybélt, de nem hallak jól, mert már beéneklünk. 10-re ott leszünk.

9.57 Megszólal a harang és azzal együtt begördül a busz. Két-hárommondatos egyeztetés elég, hogy az istentiszteleti énekhelyeket megbeszéljük. Mikor a harang hívó szava elhallgat, minden és mindenki a helyén. Az istentiszteleten a főének pre- \ lúdiumaként megszólal Händel: A csillagokon túl (a Sámson c. oratóriumból) című j műve, mely betölti a templomot és a szíveket. Érződik, elemük az istentisztelet, a : gyülekezeti közösség. Örök élet vasárnapja van!

A délutáni próbára mindenki pontosan érkezik a szabad program után. Bálint József karnagy a lelkész rövid gyülekezeti beszámolója után nem enged sok kérdést, kezdeni kell. A kórustagok mosolyogva nyugtatnak meg: „Ilyenkor már nem lehet ellentmondani neki.”

A koncert előtti utolsó pillanatban megérkezik a helyi TV stábja. Egy gyors interjú és a templom előtti elengedhetetlen imádság után a megtelt padok mellett már indul a az első sor, és utána a többi: Magasztalással, Istenünk, áldunk...

Az igehirdetésben Smidéliusz Gábor nagytarcsai lelkész és Szabó Szilárd lelkészjelölt párbeszéd-prédikációban beszél Istenről, aki építi a házat, amelybe vár minket is. Induljunk igazi örömmel!

Befejezésül két kantáta hangzik fel kamarazenekar kíséretével: Buxtehude: Jesu j meine freude és Vivaldi: Credo.

CODA:

A Református Gimnázium egy diákja így köszönte meg a kórus egyik tagjának az estét: Tetszik tudni, minket ide kirendeltek, és nem is tudtuk, hogy hova jövünk. Kö- j szönjük, hogy így énekeltek nekünk. Kár lett volna kihagyni.

Koczor György j

A Dél-Pest Megyei Egyházmegye Katechetikai Napja Pilisen

A gyerekek magányosak. Szívesen néznek tévét, mert mesére áhítoznak, de szüleik ezt a vágyukat nem tudják teljesíteni. Ok családjuk megélhetéséért dolgoznak, nem érnek rá gyerekeiknek mesélni, velük játszani. A gyerekek családban, mégis család nélkül nőnek fel. Az iskola nem képes betölteni a család szerepét, nem tudja biztosítani azt a légkört, amire a gyerekeknek szükségük lenne. Ok kimondatlanul is vágynak egy olyan helyre, ahol önfeledten játszhatnak, ahol kortársaikkal úgy lehetnek egy közösségben, hogy közben nem kell rettegniük az örökös számonkéréstől.

Ezekkel a gondolatokkal érzékeltette Balog Eszter, a gyermekmunka országos referense, milyen kihívás és felelősség- teljes munka ma gyerekekkel foglalkozni, őket lelkészként, hittantanárként, hitoktatóként nevelni, tanítani. Hiszen a legtöbb esetben csak heti egy tanóra áll rendelkezésünkre, hogy a nem éppen ideális iskolai keretek között valamit át tudjunk adni Isten üzenetéből, hogy valamit érzékeltetni tudjunk abból a közösségből, amit Isten szeretete teremthet közöttünk.

Mégis mi, akik összegyűltünk immár sokadszor, november 24-én, szombaton a Sándor Éva, az egyházmegye katechetikai előadója által szervezett egyházmegyei katechetikai továbbképző napon, hiszünk abban, hogy ez a munka nem hiábavaló. Tanulnunk és élnünk kell azokkal a módszerekkel, melyekkel jobbá, színesebbé, elevenebbé tehetjük gyermekmunkánkat. Éppen az egymástól való tanulás, a közös „ötletelés”, a közös cél érdekében történő együttmun- kálkodás viheti előbbre országos és gyülekezeti szinten egyaránt a hitoktatás ügyét. Ezen a napon mindennek részesei lehettünk.

Örömmel vettük kezünkbe az Ötlettár ; című lapot, a gyerekbizottság új kiadvá- i nyát, és beszélgettünk az országos tennivalókról.

Lelkesedtünk, amikor Pángyánszky \ Agnes pilisi lelkész megismertette ve- j lünk 8 évfolyamra szóló, a pilisi gyülekezet számára kidolgozott hittan tanme- [ netét. Régóta érezzük hiányát egy ilyen 1 átfogó tantervnek, amely megfogalmaz- j za a célkitűzéseket, a tartalmi irányokat, , az eszközöket.

Miközben országosan is sokan foglalkoznak ezzel a problémával, egyházme- gyei szinten is próbálunk előrelépni. Az egy gyülekezeti formára szabott tanme- j net kipróbálása után válhat ez az anyag - módosítások révén -, más gyülekezeti lehetőségek között is alkalmazhatóvá. Ott helyben megalakítottunk egy kisebb j munkatársi kört. Ennek a feladata lesz a j tantervet a pilisitől eltérő gyülekezeti helyzetekre is továbbfejleszteni.

Utolsó programpontként pedig műhelymunkában vettünk részt. Kis csopor- f tokban készültünk fel egy hittanóra megtartására. A téma azonos volt; az Irgalmas samaritánus példázata. A csoportok azonban más és más módszer használatával építették fel óravázlatukat.

Hétfőn elfoglaljuk megszokott he- i lyünket az osztálytermekben. Rajtunk múlik, hogy átértékelve eddigi ténykedé- I stinket, változtatunk-e már megkövese- j dett magatartásunkon. Másképp lépünk-e be az iskola kapuján, másképp szólítjuk- e meg a ránk bízott gyermekeket? Eset- 1 leg előfordulhat, hogy egyszer nem a ka- i tedra elől „ osztjuk le" a gyereket, hanem j közéjük telepedve, elkezdünk nekik mesélni Istenről, jóságos szeretetéről. Olyanok leszünk, mint egy nagy család. \ Isten családja.

Koczorné Heinemann Ildikó j

ELŐADÁSOK: december 2., 16., délután 4 órakor,

december 8-án este 6 órakor, november 30., december 1„ 15., este 7 órakor Jegyárusítás minden nap a 250-5338 telefonon. továbbá hétfő, szerda, péntek délután

14-18 óra között a Duna Palota portáján (317-2790) Helyárak: 1200, 900, 700 Ft

HIBAIGAZÍTÁSOK

Lapunk 2001. november 25-i számában Gombos László cikkében tévesen jelent meg, hogy Szokolay Sándor október 28-án, a Deák téri templomban tartott szerzői estjén Cselovszky Ferenc lelkész prédikált. Az igehirdető dr. Harmati Béla püspök volt.

*

Lapunk múlt heti számában (nov. 27.) Pilinszky Jánosról írt cikkben egy sajnálatos névelírás történt. Természetesen Thurzó György helyett Thurzó Gábort kell olvasni. A cikk szerzője az olvasóktól elnézést kér a keresztnév cseréért.

) ....... V

OR

DASSj EMLÉKKIÁLLÍTÁS

Az Evangélikus Országos j Múzeum

D. Ordass Lajos püspök I 100. születésnapja tiszteletére, ;

I személyét bemutató kiállítást |. rendez.

I A megnyitó ünnepség időpontja: 1

2001. november 30., péntek 17 óra.

íj Helyszíne: az Evangélikus I Gimnázium díszterme (Deák tér, Sütő u. 1.) Fővédnök: dr. Mádl Ferenc,

I a Magyar Köztársaság elnöke.

A Megnyitó programja Üdvözlés Harmati Béla László igazgató } i Megnyitás - Dr. Tőkéczki László j j történész, dr. Boleratzky Lóránd | egyházjogász, Zászkaliczky Péter igazgató-lelkész Közreműködik: Levente Péter színművész és a Lutheránia j Énekkar,

Kamp Salamon vezényletével.

A kiállítás az Evangélikus I Múzeumban tekinthető meg 2001. november 30-tól

2002. március 30-ig.

A kiállítás megnyitójára, illetőleg megtekintésére mindenkit j szeretettel hívunk és várunk! >,

iU4.......~......................................./

Jp

pgj Evangélikus műsorok a Magyar Televízióban

EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLETEK címmel a Magyar Televízióban december 2-án, vasárnap 11 órakor a Déli egyházkerület életéről láthatjuk a három részes műsor második részét az ml-en. Az egyórás műsorban a teljesség igénye nélkül néhány gyülekezeten keresztül mutatjuk be az egyházkerület életét. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Nemes Takách Agnes.

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületet tavasszal mutatjuk be nézőinknek.

ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió december 2-án, vasárnap az m 1 -en 15.10-kor. A műsort december 9-én az m2-n 7.05- kor megismétlik.

HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mindkét csatornáján 5.42-kor. December 1-jén Bencéné Szabó Márta, december 5-én Balicza Iván, december 15-én Bence Imre mondja el gondolatait.

arÁj> Evangélikus műsorok a Duna Televízióban

A Duna Televízióban december 22-ig szombatonként 13 órától látható a Semper reformanda című sorozatműsor, amely azt mutatja be, hogy a történelmi Magyarország területén miként terjedt el - elsősorban énekek segítségével - a reformáció tanítása.

A december 1-jén látható 6. rész a Felvidék (Zólyom, Bártfa és Kassa) reformációját mutatjá be, egyebek mellett Balassi Bálint működése és az 1593-as bártfai énekeskönyv hatása alapján.

A december 8-án adásba kerülő 7. rész pedig a török hódoltsági terület (Buda, Ráckeve és a ma Horvátországhoz tartozó Laskó) reformációját mutatja be, egyebek mellett Szegedi Kis István és Sztárai Mihály énekeinek segítségével. A műsorban közreműködik Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás.

Az általános zenetörténet magyar művei

A Rádiózenekar november I8-i hangversenyén Bartók és Liszt műve összeölelkezve szólalt meg... Bartók művészete fauszti és Liszt Faust Szimfóniája előremutat Bartókig.

Bartók III. Zongoraversenyét már sokszor hallottam csillogó virtuozitással, de elragadtatott Vásáry Tamás tökéletes megfogalmazása, a szó szoros értelmében a mű egyéni interpretálása, érett tudással megformálása.

Bartók e művében csillogtatja a virtuozitást, disszonanciát és csengő koráldallamokat szólaltat meg, ritmikai bravúrokat produkál. Minekután kétszer hallottuk a zongoraversenyt, minden hallgató megszokta és megszerette Bartókot. Vásáry Tamás mindent elkövetett, hogy népszerűsítse a szerzőt és művét.

A műsor második felében Liszt Faust szimfóniája, a romantikus zeneirodalom egyik csúcspontja szólalt meg, amiben Liszt a goethei Faust három főszereplőjének jellemrajzát közli velünk zenével.

Az első tételben Faustot, az örök elégedetlen, boldogtalan, nyugtalan embert festi hangokkal a zeneszerző, majd a munka lendületében a boldogság utáni vágy hangzik. A második tételben Margitot, az eszményi nőt mutatja be Goethén keresztül Liszt, akinek álomképébe beleszövődik Faust. A lassú tétel a pozitív zene. A harmadik tételben megszólal a negatív zene, a rossz szellem zenéje. Majd három téma szól egymás ellen, kettő elűzi Mefisztot. Végül férfikar recitálja a goethei megoldást: „Az örök nőiség fölemel" - hangoztatja hol misztikusan, hol fennhangon. D.M.

Németh László és a zene

A száz éve született Németh László sokoldalú munkásságát sok helyen, sokan méltatták. Szeretnék néhány szót hozzátenni zeneszeretetéről.

Az író a Berzsenyi Dániel Gimnáziummal egy időben a Fodor Zeneiskolát is látogatta, ahol zongorázni tanult értelmiségi és polgári családok gyermekei között. Az Andrássy úti zeneiskola, ahol írónk középfokon tanult (Bach három- szólamú inventióihoz jutott el) az akkori avantgárd zene és más művészet bölcsőjének számított. A zenei élet későbbi vezetői az író tanulótársai voltak, egymás gondolkodására hatottak. Mivel akkoriban szokás volt a zenei tanulmányokban is jobban elmélyedni, írónkat is érdekelte az összhangzattan, a formatan, a zene- történet és a zenei stílusok. Értelmileg is át akarta tekinteni a szépen szóló műveket. Az avantgárd környezetben sokat játszottak modern műveket, Bartók-zon- goradarabokat, amit az azon is túlhaladni akaró komponisták példaképüknek tekintettek. írónk is tanulta az avantgárd műveket.

Németh László középfokú zenei ismeret birtokában írta meg Bartókkal foglalkozó esszéjét, ami kis zenetörténetnek is felfogható, vagy inkább a zenei stílusok nagyvonalú ismertetésének zenetanulók és zenebarátok számára.

Az író esszéjét a zenetörténet első nagy összefoglaló mesterével, az immár szentnek is nevezett J. S. Bachhal kezdi, akit ő is az első nagy összefoglaló mesternek tart.

Haydn lépett tovább: az Esterházy kastélyban megalkotott mindent, amihez környezete hozzájárult. Nyugat és Kelet metszőpontján megteremtett mindent, amit akkor lehetett. Majd Mozart zsenije töltötte ki az akkor már ismert szonátaformát. Az egyházzenei műveket és operákat melodikus és drámai tartalommal, az akkori ízlésnek megfelelően alkotta meg.

Haydnnál kezdődik, Mozartnál folytatódik és Beethovennél éri el csúcspontját a drámai feszültség és annak feloldása, a katartikus szöveg vagy pusztán a zene hatására.

Beethovent tartotta az író a zenetörténet második nagy, korszakot összefoglaló egyéniségének, aki (átöleli a klasszicizmust, abba mindent belefoglalva, ami azelőtt zenének volt nevezhető, és ejvezet a romantikába, hiszen az utolsó Beethoven szonáták már a romantikus irodalomhoz tartoznak. (Az író fontosnak találta, hogy Beethoven ment át a klasz- szicizmusból a romantikába és előremutatott egészen Bartókig. Jellemzői: 1. a szeptimet dallamhanggá tette, amire legjobb példa Beethoven Op. 111. c-moll szonátájának első tétele. 2. Beethoven kezdte el alkalmazni a kromatikát - ugyanebben a szonátában -, amit a romantikától minden szerző kedvelt. 3. A szonáta befejező akkordja példa arra, hogy már Beethoven volt az, aki elhomályosította a dúr és moll közti különbséget, avval elkezdte a hangnemnélküliséget alkalmazni, amit Liszt a „Hangnem nélküli bagatelljével” folytatott. Beethoven nagysága abban is rejlik, hogy túl tudott lépni még önmagán is.) Németh László nem is érezte magát ahhoz méltónak, hogy a zene koronázatlan királyának műveit megszólaltatni próbálja, csak a zeneszerző zsenijét, a klasszicizmust és

romantikát összefogó művészetét csodálta. Hitében Bartha Dénes zenetudós erősítette meg. Hatottak rá a marton- vásári történetek és a zeneszerző más magyar vonatkozásai is.

Nagy szó: valakiről azt állítani, hogy a nagy klasszikus mesterek művészetét összekapcsolta a romantikusok alkotásaival, beleértve Schumannt, Chopint, Lisztet, még Brahmsot is.

Az utolsónál megtorpant az író: hátha Brahms a következő összefoglaló. (Csupa B-betűs szerzőről van szó.) Végül is Németh László - Brahmsot kihagyva az összefoglaló korszakalkotó zeneszerzők sorából - megállapította, hogy Bartók korai művei egyenesen Beethoven késői műveiből fakadnak. Kossuth szimfóniája Beethoven műveinek egyenes folytatása.

Bartókot a magyar népdalkincs feldolgozásáért is nagyra értékelte az író, az egyetemes zenetörténet egyik legfontosabb személyiségének aposztrofálva.

A modern zene aktuális problémáinkat fejezi ki: álmainkat szólaltatja meg, álmainkat idézi, gyermekkorunk mesevilágába visz vissza.

Mint orvos, Németh László arról is ír, hogy másokon és sajátmagán is tapasztalta a zene terápiás hatását és a zeneterápia fontosságát a gyógyításban. Nemcsak ideg-, hanem szív- és érbetegeknek, de hipertóniásoknak (mert jómaga is azok közé tartozott) végül is minden betegnek ajánlja a zenehallgatást. A természetből fakadó népzene és a gregorián koráldal- lamok, a klasszikus zene egyenletes pul- zálása és harmóniáinak szabályos váltakozása mindenkit megnyugtat. Az éneklés, akárcsak a dúdolás, a magunkat kibeszélés egy formája. Mint orvos mondja az író Freudról szóló esszéjében, hogy az éneklés, a magunkat kibeszélés helyett lehet gerincvelőt tisztító, akár da- ganatot-eloszlató terápia. A zene az egészségesekre is jó hatást gyakorol.

Végül Kodály Zoltánról és jelentőségéről emlékezik meg Németh László egy, a halálakor írott, nekrológszerű cikkében.

Dobler Magda, zeneesztéta