Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-12-02 / 49. szám

4. oldal 2001. DECEMBER 2. Evangélikus Élet Misszióról Nyitrán „Tágas térre állítottad lábamat" Zsolt 31,9 - ez a bibliai ige volt a jel­mondata annak a missziói gyülekezet­építésről rendezett nemzetközi szemi­náriumnak, amelyet a Német Missziói Szolgálat (AMD) szervezett meg a szlo­vákiai Nyitrán. Hans Zinnow berlini di­akónus vezetésével ötvenötén gyűltünk össze november 5-9. között, - 13 or­szágból, főként Közép- és Kelet-Euró- pából. Magyarországról hárman - Bálintné Varsányi Vilma, Bencze Imre és Füller Mihály - vehettünk részt ezen a konferencián. A mi Urunk a programok segítségé­vel is tágas térre állította a lábunkat. Hartmut Bärend, az AMD főtitkára, az Apostolok cselekedeteiről írt könyv, va­lamint a Rómaiakhoz írt levél alapján vázolta a missziói munka perspektíváját. A különböző országokból jött munkatár­sak beszámoltak az 1989-óta hazájukban folyó missziói tevékenységekről, be­széltek arról, hogy mely munkára he­lyeznek különösen is nagy súlyt, s hogy milyen reményeket fűznek hozzájuk. Jan Sicko-Jaroslava Sicková művész­házaspár egy kiállítással azt mutatta be nekünk, hogy a képzőművészet miként közvetítheti nonverbális (szavak nélkü­li) módon a Biblia üzenetét. A szeminá­rium munkamódszerét a következő mottó irányította: Egymásra figyelve, egymástól tanulva. A kölcsönös tapasz­talatcserék több vonatkozásban új lehe­tőségekre és utakra hívták fel a résztve­vők figyelmét. A tanácskozás fontos eleme volt a szlovák egyházi vezetőkkel való találko­zás. Dr. Julius Filo evangélikus püspök beszámolt az elmúlt 12 év tapasztalatai­ról. Elmondta, hogy a misszió fogalma sok keresztyén számára ma is „szent”, de szomorúan állapította meg, hogy sok le­hetőséget nem tudtak kihasználni. Hang­súlyozta: „A misszió az egész egyház ügye kell, hogy legyen. Fenyeget ugyan­akkor az a veszély, hogy az egyházban idegen lesz a misszió-munka". A pers­pektívákkal öszszefüggésben megemlí­tette a hitben való megújulás szükséges­ségét. Égetőn szükséges szerinte, hogy az egyház misszionáló - küldetésben élő - egyházzá váljon. Frantisek Rábek római katolikus püs­pök a hivatalában köszöntötte a szeminá­rium résztvevőit. O az ottani egyház meg­alapítóinak, Cirill és Metód missziói munkáját és stratégiáját mutatta be. Kö­szöntőjében hangsúlyozta az ökumeni­kus együttműködés fontosságát helyi, országos és nemzetközi szinten. A be­szélgetés után lehetőségünk volt megte­kinteni a püspöki palotához tartozó templomot, amely Szlovákia legrégebbi temploma. „Változás, megtérés, újrakezdés” cí­mű előadásában a szív megtérésének fontosságát hangsúlyozta Erdélyi Géza református püspök. A megtérés Isten nél­kül lehetetlen. Az ember - Erdélyi püs­pök meglátása szerint - lelke mélyén so­kat veszített, és az életében a pénznek osztotta ki a főszerepet. Fontos, hogy az egyház „újra Krisztusra bízza magát”. Alkalmunk volt még találkozni a nyit- rai evangélikus gyülekezet tagjaival egy szeretetvendégség keretében, ahova Ivan Elko, helyi lelkész hívott meg bennünket. „Tágas térre állítottad lábamat” - mondja az ige, és ennek igazságát ezen az együtt töltött héten is több vonatkozásban megláthattuk. A gyülekezeti missziói munkában használható sok élménnyel és ötlettel meggazdagodva, hitben felfris­sülve térhettünk haza Nyitráról. A követ­kező hasonló nemzetközi szemináriumot 2003-ra tervezik. A kiadott záróközlemény alapján összeállította: Füller Mihály Világvallások a békéért (Folytatás az 1. oldalról.) Az érdeklődőkkel zsúfolásig megtelt Szegedi Nemzeti Színházban november 25-én került sor arra az Áhítat a békéért címmel megrendezett testvéri találkozó­ra, amelyen térben és időben távolról ér­kező vallások (a hinduizmus, a buddhiz­mus, az iszlám, a zsidó vallás és a keresztyénség) képviselői fejtették ki gondolataikat - tiszteletben tartva és el­ismerve az egymás között meglevő kul­turális és felfogásbeli különbségeket - megerősítendő a béke kérdésében kiala­kult egyetértésüket. Az est védnöke dr. Bartha László szegedi polgármester, dr. Lednitzky András, a szegedi zsidó hit­község elnöke és Gyulay Endre megyés­püspök volt, aki távollétében - Harmati Béla evangélikus püspökhöz és Michel Sabbah jeruzsálemi latin pátriárkához hasonlóan - levélben köszöntötte a talál­kozó résztvevőit. Felszólalt Joseph Räuber érsek, pápai nuncius a Szentszék képviseletében, aki hangsúlyozta, hogy noha az ember ősi vágya a béke, azt mégsem tudta a törté­nelem folyamán megvalósítani: igazi bé­ke ugyanis csakis az igazságosság és egyenlőség alapján képzelhető el. Kije­lentette, hogy a béke az emberiség testi­lelki túlélésének egyetlen lehetősége. A zsidó vallást képviselő Schöner Alfréd, a zsidó egyetem rektora (korábbi szegedi rabbi) elmondta, hogy keresnünk kell Is­tent, mert csak ebből a találkozásból szü­lethet meg a béke, a megértés és a tole­rancia, amelyekre oly nagy szüksége van most a világnak. R.C. Nair, az indiai nagykövetség első titkára és Salha Falah, a Magyar Iszlám Közösség veze­tője egyaránt kiemelte, hogy vallásaik egyetlen tanítása sem buzdít erőszakra: a brutalitás, agresszió csak az emberi rosszból származhat. A közös áhítat végén Polcz Alaine, a Magyar Hospice alapítója, az ismert pszi­chiáter, írónő összegezte a tanításokat. Nem lehet kimutatni, hogy hol is van az eltérés a különböző vallások békefelfogá­sa között, mondta. Beszélt a béke gyógyí­tó erejéről, az élet szentségéről, a hit fon­tosságáról a halálra való felkészülésben és a pusztítás értelmetlenségéről is. A ta­lálkozó résztvevői szolidáris aggodalom­mal gondoltak azokra is, akiken a jelen válságban a politikai vezetés mérhetetlen terhe és felelőssége van, hogy a lehető legbölcsebb döntéseikkel ők is az áhított békét tudják szolgálni. Az est során a Szegedi Nemzeti Szín­ház művészeinek tolmácsolásában hallhat­tuk a 130. zsoltárt, s részletek hangzottak el a szent könyvekből: Lukács evangéliu­mából, Pál apostol Rómaiakhoz írt levelé­ből, a Bhagavad Gitából és a Koránból. Hallhattunk részleteket a Mahabharataból, Móhandász Karamcsand Gandhi és Tenzin Gyatso, a XIV. dalai láma naplójából, Szé­chenyi István, Szentgyörgyi Albert, Martin Luther King és Kalkuttai Teréz anya írásai­ból és Rabi Al-Adaiva iszlám misztikus költőtől is. Értékes zeneszámok is gazdagították és színesítették a találkozó műsorát. Részletek hangzottak el a fiatal szegedi komponista, Cser Ádám miséjéből, a Victoria Kamarakórus előadásában, Cser Miklós vezetésével, Tallis Lamentatio-ját pedig a Gyüdi Sándor vezette Canticum énekegyüttes adta elő. Timothy Bentch magánénekestől két csodálatos spirituálét hallhattunk, Csanádi Hajnalka pedig Ba­bits Mihály: „Zsoltár gyermekhangra” cí­mű versét énekelte el. Biczó Tamás kántor zsidó liturgikus szöveget énekelt, hallhat­tuk egy imám, kántálását a Koránból, de ízelítőt kaphattunk India tánc- és zenekul­túrájából is. A közös áhítat során az oly távoli val­lások képviselői lélekben is közelebb ke­rülhettek egymáshoz, hiszen William Blake sorait idézve, vallhattuk: „Zsidó? Török? Pogány? Szeresd / Az ember-alakot! /Hol Béke s Irgalom lakik, /Az Isten lakik ott. ” (Kardos László ford.) Az est vallomás és tagadás is akart lenni. Vallomás arról, hogy a Legfolsége- sebb, „Ő az Áldás, Ő a béke” és tagadás: „nem a harcok istensége, O nem az a vé­res Isten: az a véres Isten nincsen” (Babits Mihály e sora volt az est mottója is). A mi Istenünk szerető Isten, akinek szeretet^ - Ronald G. Luckey amerikai evangélikus lelkészt idézve - még e világnál is „őrül­tebb”, hiszen az Ő egyszülött Fiát adta ér­tünk. Az Ő békéje és szeretete hatalma­sabb a „világ minden ördögénél”. Kérjük hát Mennyei Atyánkat, a Béke Fejedel­mét, hogy söpörjön el szívünkből minden gyűlöletet, békétlenséget és előítéletet, töltse meg szívünket egymás iránti alázat­tal, tisztelettel és megértéssel és adja meg Lelke egységét a béke közösségében szerte e világon. Ámen. Szerdahelyi Péter Mécses Szeretetszolgálat Magyar Börtönpasztorációs Társaság Imaszándékok (2001. december) 02. Adjunk hálát a Mennyei Atyánknak azért, hogy a börtönlelkészség fennállásának egy éve alatt az elítéltek között megkétszereződött a hitüket komolyan vevők és élők száma. 09. Adjunk hálát az Istennek azért, mert a börtönlelkészek az új szolgálatukat már hivatásuknak vallják. 16. Adjunk hálát Urunknak Istenünknek azért, hogy a bv. dolgozók befogadták a bör­tönlelkészeket, és napról napra érzik, tapasztalják tevékenységük szükségességét. 23. Adjunk hálát Mennyei Atyánknak, hogy Fia születését a kalocsai börtönkápolna felszentelésével is megünnepelhettük. 30. Adjunk hálát Istenünknek, hogy Alsószenttamásnak (térképen is szereplő tele­pülés), ahol a börtönből szabadultak önkéntesen vállalt utógondozása folyik, a teljes felújítása befejeződött, így ennek örömével köszönhetjük az Új Esztendőt. Óriásplakátokon üzennek a katolikusok Óriásplakátokon üzen az emberek­hez decembertől a katolikus egyház - jelentették be azon a találkozón, melyet Balás Béla kaposvári megyéspüspök és Veres András püspök, a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia titkára kezde­ményezett múlt szerdán a katolikus egy­ház országos és helyi médiafelelőseinek részvételével Kaposváron. A testvéri szeretetet jelképező plakátokon kenye­ret megosztó kislány látható, mögötte Rembrandt: Irgalmas szamaritánus című alkotása hívja fel a figyelmet a ka­tolikus egyház kommunikációs prog­ramjának jelszavára: „Jót tenni jó. ”- Decembertől mintegy 400 óriáspla­káton és a templomok hirdetőtábláin, va­lamint társadalmi célú hirdetésekben is látható, hallható lesz a felhívás, amely egymás megsegítésére ösztönzi a hívőket és nem hívőket - tette hozzá Juhász Ju­dit, a püspöki konferencia sajtófőnöke. Az új programhoz rendezvények is társulnak: Szent Erzsébet-díjat adomá­nyoznak az egyházi szeretetszolgálat nem hivatásos kiválóságainak, és a jelmondat jegyében az iskolákban, illetve a cigány­ság körében is akciókat szerveznek. Veres András médiaügyekkel megbí­zott püspök elmondta: új eszközök je­lentek meg a tájékoztatásban, és az egy­ház is él azzal a lehetőséggel, hogy így kerüljön közelebb az emberekhez. Ökumenikus Imahét 2002 Január 20-27-ig kerül sor az Öku­menikus Imahétre, melynek bibliai mottója: „Nálad van az élet forrása” (Zsolt 36,6-10). Az imahét előkészítő anyagának magyar fordítása elkészült és azt a Magyar Katolikus Püspöki Konferen­cia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa füzet formájá­ban megjelentette. Az előkészítő füzetet a lelkészek a püspöki, illetve esperesi hivatalokon keresztül megkapják. (A dokumen­tum megtekinthető, illetve letölthető az Ökumenikus Tanács honlapjáról is: http://okumenikus.lutheran.hu) * Ökumenikus Énekeskönyv 2002. január elején kerül ki a nyomdából az ökumenikus énekfüzet átdolgozott és kibővített új kiadása. Az énekeskönyv 47 éneket tartalmaz és ökumenikus alkalmakra ajánlott. Az énekfüzetet a Magyar Katoli­kus Püspöki Konferencia és a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa közösen adja ki. Önköltségi ára 120 Ft/db. Decem­ber 12-ig írásban megrendelhető a Magyarországi Egyházak Ökumeni­kus Tanácsa címén: 1026 Budapest, Bimbó út 127. Fax: 36-1 394-1210. „Tíz éve Krisztus hajójában” az ökumené szellemében Foton, Budapest tőszomszédsá­gában még a rendszerváltozás előtt fogalmazódott meg az igény egy világnézetileg elkö­telezett iskolára. Bár kisebb­ségben voltunk és sokan elle­nezték - mégiscsak létrejött intézményünk, melynek tizedik év­fordulóját ünnepeltük a november 9- én tartott gálaest keretében. Tíz évvel ezelőtt is volt és ma is lenne elegendő is­kolai hely a diákság számára a mi in­tézményünk nélkül is. A keresztyén ne­velést igénylő szülők kezdeményezése és határozott igénye hozta létre az öku­menikus iskolát. Mivel településünkön négy (baptista, evangélikus, katolikus, református) keresztény felekezet él, ezért egyik sem tudott volna önállóan egyházi iskolát működtetni. A lelkészek az iskolát megelőzően is jó kapcsolat­ban voltak egymással. Erre az alapra épülhetett az ökumenikus iskola. A négy helyi gyülekezet összefogásá­val indult útjára a Fóti Ökumenikus Közművelődési Egyesület, melynek ve­zetőségét a helyi felekezetek delegálják. E civil társadalmi szervezet az alapítója és fenntartója iskolánknak. Az első kezdeményezést, mely fel­menő rendszerben egy osztállyal indult volna, a helyi tanács elutasította. A lelkészek és a szülők ebbe nem nyugodtak bele. A szerveződés során ki­derült, hogy az általános iskolai korosz­tályból minden évfolyamon van igény egy keresztyén szellemiségű iskolára. A rendszerváltozás ezen a területen is új lehetőséget teremtett. így 1991 szeptemberében útjára in­dult egy nyolc évfolyamos általános is­kola. Nem egy régi újraindításával, ha­nem minden előzmény nélkül, azonnal nyolc évfolyamon, 230 tanulóval kezdte működését iskolánk úgy, hogy három évfolyamon párhuzamos osztályt kellett indítanunk. Ez óriási erőt és lendületet adott a munkánkhoz. Azóta már minden évfolyamon két osztály működik, illetve 2000 szeptemberében megkezdtük a ta­nítást a négy évfolyamos gimnáziu­munkban is. Tíz környező településről járnak diákok hozzánk. A kezdetektől napjainkig a nehézsé­gek ellenére is négyszáz fölé emelkedett a tanulólétszám, ami közel 80%-os lét­számemelkedést jelent. Ez azt bizonyítja ma is. Várva az egyházi ingatlan rendezésre, nincs állandó épü­letünk, ezért három különböző helyen, három különböző tu­lajdonban lévő épületben taní­tunk. Tudjuk, hogy társadalmi szin­ten sem kap méltó megbecsülést a jö­vő nemzedékének nevelése, de még ehhez képest is sokszor mostoha gyerekeknek érezzük magunkat. Mindez igaz annak ellenére is, hogy a kezdetekhez viszo­nyítva, lényegesen javult a megbecsülé­sünk. * Alapelveink az ökumené napi gya­korlatához:- együtt munkálkodásunk kiinduló pontja az azonosságok erősítése, valamint az értékes másság elfogadása és tisztelet­ben tartása,- a különbözőségeket, amelyek elvá­laszthatnak minket, ki-ki a saját egyház- községében gyakorolja,- az iskolában azokat a vallási gya­korlatokat visszük be, ami a felekezetek­ben közös és erősíti összetartozásunkat,- rendszeres kapcsolattartás a papok­kal, lelkészekkel a legnagyobb közös nevező kimunkálásában,- tanár és diák segítése, támogatása a felekezeti önazonosságának erősítésében,- a diákjainktól elvárjuk és ellenőriz­zük is, hogy saját egyházközségükbe járjanak felekezeti hittanra. * Hétfőnként közös áhítattal kezdjük a tanítást, melyet alsó tagozatban a hitok­tató tanítók, a felső tagozatban és a gim­náziumban a felekezetek lelkészei tarta­nak havi váltásban. Naponta a tanítás előtt és után a tanár és a diákok közös imával kezdik-fejezik be a napot. Évente kétszer lelkigyakorlatot szer­vezünk diákjainknak. * Köszönet az egyházak vezetőinek, hogy:- elfogadják és elismerik munkánkat, eredményeinket,- bekapcsolódhattunk a felekezeti vérkeringésbe,- szakmai segítséget kaptunk a Peda­gógiai Programunk és a Szervezeti és Működési Szabályzatunk felekezeti ösz- szehangolásában, Részlet a diákok munkáiból rendezett kiállításból Foto: Pelczéder számunkra, hogy a Mennyei Atya segít­ségével olyan iskolát teremthettünk, melyre igény van és igény lesz. Istennek adott hála után az elért eredményeinkért köszönet a pedagógusoknak, szülőknek, lelkészeknek, diákoknak. A szerveződés kezdeti helykeresése természetesen együtt járt különböző konfliktusokkal, indulatokkal, politikai viharokkal. Azonban sem tanáraink, sem az iskola vezetősége nem konfrontáló­dott egyik iskolával, intézménnyel sem. A kezdetektől azt valljuk, hogy nem má­sok rovására, hanem saját magunk érték­rendje szerinti oktatás-nevelés biztosítá­sára működtetjük az iskolát. A tantestület megalakulásakor azt határoz­tuk el, hogy nem követelődzünk, nem lé­pünk fel harcosan mások rovására a minket nem megillető bánásmód ellen, hanem csendben tesszük a dolgunkat. Remélve és bízva, hogy az idő nekünk dolgozik. Szolid körülmények között, szerény anyagiak mellett, a gyerekhez, emberhez, az oktatás-neveléshez méltat­lan körülmények között dolgozunk még- természetes módon vehetünk részt az intézményvezetői értekezleteken, pe­dagógusaink a felekezeti továbbképzé­seken, és diákjaink a tanulmányi verse­nyeken. * Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az országos katolikus iskolai 'rajz­versenyt, valamint a református iskolák területi bibliamondó versenyét mi ren­dezhettük meg. Nagy öröm számunkra, hogy több fe­lekezeti iskolával és a létező néhány ökumenikus iskolával szoros kapcsolat­ban lehetünk, és ez segítséget ad a fele­kezeti azonosság erősítésében és az öku­mené gyakorlati megvalósításában. Ez úton kérem azon ökumenikus iskolák vezetőit, akikkel még eddig nem sikerült kapcsolatot teremteni, keressenek meg minket, hogy tudjunk egymásról és tapasztalatainkkal segít­hessük, erősíthessük egymást. Címünk: 2151 Főt, Vörösmarty tér 2. E-mail: oku.igazgato@ffeemail.hu Tyukász Tamás igazgató i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents