Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-18 / 47. szám

2. oldal 2001. NOVEMBER 18.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

w« cádmad „ Jerteli, menjünk el, könyörögjünk az Úrhoz, folyamodjunk a Se- regek lírához’. Én is megyek!" Zak 8,21 (Jn 10,9) Betűvetést tanuló kislányunk füzetébe pillantok. Egy sor „mami”, a következő sor „ima”. Szívemben mély hála. A fölcseperedők a megaláztatások évtizedei után újra tanulhatják a könyörgés, a Seregek Urához folyamodó fohász szavait, fölemelt fejjel énekelhetik: „Isten áldd meg a magyart...” Boldog jövendőt hirdet Zakariás próféta. Az igazságot és békességet szerető és cselekvő nép efelé tart. Reménységünk azonban még ennél is messzebb tekint. Az Ország felé nézünk s valljuk: „Mennynek Ura ajtót tár, irgalmával Jézus vár.” (Ék 506)

„Jézus Krisztus az elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme. ” Jel 1,5 (Zsolt 66,7) Lukács gondosan beszámol Mária élHÉTFŐ

sőszülött fiáról. A betlehemi éj csodáiról, az egyszerűségben is nagyszerű gondoskodásról: „Bepólyálta és a jászolba fektette...” Jézust. Ez a kettős vonás, később is tetten érhető. A példázatok nem földhözragadtak, de életközeliek. A csodák Isten nagyságát hirdetik, az Isten Fiának érintése meggyógyítja még a főpap szolgájának fűiét is. Durván összetákolt a golgotái kereszt, de az a szenvedés áldás forrása az egész teremtettségnek. Isten ébreszti föl az Élet Fejedelmét a halál álmából. O az Úr mindenek fölött. Ő az én szívem és életem Ura is. „Az Urat áldom én, O Üdvösségem, éltem!” (Ék 250) /

„ Minden bajunk és üldöztetésünk között megvigasztalódtunk veletek kap- KEDD csolatban, a ti hitetek által... feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban IThessz 3,7-8 (Ézs 25,4) Fény-árnyék, öröm-próbák, a közösség áldása-üldöztetés fájdalma. Mind kísérői Pál munkájának. Thesszalonika városában is így volt ez. Szívét viszont vigasztalta a bajok közt, hogy voltak fáradozásának gyümölcsei. Istenfélő görögök, előkelő asszonyok jutottak Krisztus-hitre. Később jó hírekkel jött Timótheus. Pál és a hitük, szeretetük, reménységük miatt példává lett thesszalonika- iak bensőséges kapcsolatban álltak, s ez a levelek által is elmélyült. Krisztus mai szolgáit vajon hordozza, vigasztalja-e bajaik között az Úrban hívő gyülekezet?

Mózes, Isten embere mondja, az Ő szolgája. Sőt páratlan ajándékok részese. Kegyelemből üdvösségünk van, s jót cselekvőn élhetünk. Önzés, gyűlölet, háború, az élet, a világ rombolója, pusztítója. Jézus más, különb úton vezet. Építő szót ad, egész lényünket segítésre mozdítja. Erre a jóra így biztat egy ének: „hintsd szerteszét a szeretet kincseit. Élj másokért, az ÚR téged így tanít”.

„Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." Fii 2,10-11 (2Móz 15,18) Akit térdre kényszerítenek, az megalázott ember. Milyen kicsi a térdelő ember, s látszólag minden méltóságától megfosztott. Ember és ember kapcsolatában igaz lehet ez. Aki Jézus uralma előtt borul le, az Úr hatalmát ismeri el, az viszont átélheti a csodát: Isten irgalma fölemel. Megváltónk szeretete meggyőz afelől, hogy szemében kicsinységünk ellenére érték vagyunk. Az Úr Jézus imádatában egykor együtt lesz a mindenség, mennyeiek, földiek s a földalattiak. „Úr Krisztus hiszem, eljön egykor te nagy napod!” (Ék 514)

„Ki vádolná Isten választottad? Isten az, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt és feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján

PÉNTEK

SZERDA

„Isten alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett. ” Ef 2,10 (Zsolt 90,16) így kiált föl József Attila: „emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték adat”. Ennél is több az ember. Személyes kapcsolatban áll Istennel, az Ő remekműve, vagy mint

van, és esedezik is értünk? ” Róm 8,33-34 (Ézs 50,9a) Súlyos kérdések ezek. Kínzó az önvád, s mások igaz, vagy igaznak vélt vádjai egyaránt. Isten választottjai nem állhatnak önelégült magabiztossággal mások elé. Isten elé végképp nem. A gyónásban kárhozatot érdemlő bűnösnek valljuk magunkat. Fölülről, a megigazító Istentől Krisztus által adatik menekülés. Ezért énekeljük: „bizalmamat Krisztusnak szent vérébe vetem, örök, igaz javamat estik benne lelhetem. Én gyarló életemben jót nem találhatok, de Krisztus érdemével én is megállhatok”. (Ék 352)

„Az úrnak félelme az ismeret kezdete” Péld 1,7 (Fii 1,3.7-8) Házépítők tudják, a jó alapozás, döntő. Az ismeretszerzésnél is fontos a kezdet. Irodalmi tájékozottsághoz az írás-olvasás elsajátítása, matematikához az alapműveletek nélkülözhetetlenek. S miként tárulhat föl az élet titka, értéke? Sajátunkká lehet-e az élet mélységes tisztelete? Isten iránti tiszteletteljes félelem, szívbeli bizalom és alázat nélkül aligha. Sőt, ismereteink kárrá, az életet pusztító veszélyes hulladékká is lehetnek. Jézus mentő kezét megragadva lehet kijutni ebből a mélységből.

Deméné Smidéliusz Katalin

SZOMBAT

„Élek én, így szól az Úr”. Az Úr napján, valamennyi vasárnapon ezért vannak istentiszteletek. Krisztus feltámadásának, halált legyőző diadalának visszhangja szólal meg az igehirdetésekből, csendül fel az énekekből, s az áhítat, az imádság csendjéből is. Egyház, keresztyén gyülekezet azért van, mert él az ÚR. Valamennyien ezért tartozhatunk mi is népe közösségébe. S az élő ÚR azért hív, keres és szólít, hogy egész életünk istentisztelet lehessen. Aki legyőzte a halált, bennünk is győzelmet akar aratni, hogy egész életünk hálával feleljen az Ő hozzánk lehajló szeretetére, irgalmára.

Jézus Krisztus azért halt meg és azért támadt ismét életre, hogy Ura legyen élőknek és holtaknak. A döntő kérdés azonban az, hogy miként válik ez az örömhír, ez a tény, életünket meghatározó, alakító valósággá?

Akinek életében Krisztus az ÚR, nem él önmagának. „Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának!” - vallja Pál apostol, s ebbe a vallomásba belefoglalja az egész gyülekezetét. Nem túl elhamarkodott kijelentés ez részéről? Nem rugaszkodott el túlságosan is a való élettől? Talán csak nem csapott át rajongásba? Létezik ilyen közösség? Csak abban az esetben fogalmazódnak meg bennünk ezek a kérdések, ha nem ismerjük az összefüggéseket, amelyek közepette ez a vallomás elhangzik. Hiszen a címzett római gyülekezetben komoly vitahelyzet alakult ki a keresztyén életfolytatást illetően. Beszél a hitben erősekről és gyengékről. S pontosan azért emlékeztet arra, hogy mindnyájuk élete Krisztus uralma alatt van, hogy étkezési szokások és ünnepek megtartása fölötti vitában ne jussanak el egymás ítélgetéséig, a gyülekezeti közösség bomlasztásáig. Akiket Krisztus magához és egymáshoz vezetett, valóban nem élhetnek maguknak. Azaz nem nézhetik csak a maguk javát, önös érdekeiket. Nem élhetnek kívánságaik szerint. Nem formálhatnak jogot arra, hogy önmagukat állítsák mértéknek mások elé. A hitben erőseket fenyegető veszély, hogy megmosolyogják, gőgösen lenézik a hitben gyengéket. S az is nagy kísértés, ha úgy vélik, elég erős a hitük, s félreértve a krisztusi szabadság áldását, már bizonyos engedményeket is tehetnek önmaguknak a keresztyén életfolytatásban. A hitben gyengéket az ítélkezés, a megbélyegzés veszélyétől óvja az Apostol. A törvényeskedésbe hajló, befelé forduló, elzárkózó életformától. Ezért mondja: Krisztus uralma alatt, a

vele való közösségben nem einetunk önmagunknak. A vele való közösségünknek formálnia, alakítania, mindenekelőtt pedig építenie kell embertársainkhoz, emberi közösségekhez, de mindenekelőtt a gyülekezethez való viszonyunkat!

Manapság sokszor keserű kifakadás- ként hangzik el a megállapítás: mindenki csak magának él, csak a maga dolga érdekli. Mindenkit csak a maga boldogulása űz és hajt. Természetesen az általánosítás ebben az esetben is tévút. Azonban elég megfigyelnünk saját magunkat. Ha nem uralhatja szívünket Krisztus, abban a pillanatban mi szeretnénk kiterjeszteni uralmunkat, ráerőltetni saját akaratunkat a másik emberre, adott esetben még egy közösségre is. S bizony ma is előfordul ez a keresztyének között is. A hit, minden cselekedetünkkel annak szolgálatába állít, akit Urunknak vallunk és fogadtunk el. Legyenek bár különbségek köztünk a keresztyén életfolytatás részletkérdései tekintetében, ha Őt szolgáljuk, egységre lelünk a különbözőségekben is. Mint Krisztus által befogadottak, egymást is elfogadjuk.

Akinek életében Krisztus az ÚR, készül az előtte való számadásra.

Pál apostol nem kíván érvényt szerezni tekintélyének, nem kezd bele kicsinyes vitatkozásba. Bátorítja a hitben erőseket, hogy hordozzák az abban még gyengébbeket. A krisztusi uralom alatt élők, képesek úrrá lenni a maguk indulatán. A „majd én megmondom nektek, mit kell tennetek”- kioktatni akaró kirohanása, lehengerlő stílusa helyett a befogadó, türelmes szeretet győzedelmeskedhet. A döntő, hogy mindenki Krisztusra tekintve tegye, amit másokért, a gyülekezetért tesz. Az élő ÚR uralma alatt lehetséges egymásért élni. A kíméletlen ítélethozatal helyett megtanulhatunk úgy megállni esténként Isten előtt, hogy elmondjuk: „Vessünk számot hát, édes Istenem, hogy

lelkemet ne kelljen féltenem, hogy lehessen bátrabban szótanom, midőn meg kell előtted állanom! - Színed előtt minden nap elesem, de van nekem tenálad kezesem. Ha megtartasz holnapi napodra, nem fordítom azt megbántásodra.” (129. ének)

Az egyházi esztendő vége felé maga az ÚR készít arra a napra, amikor Ő újra eljön. Akkor majd mindannyian térdünket hajtva borulunk elé, és dicsérjük azt, akit egyedül megillet a magasztalás. Övé vagyunk életünkben és halálunkban. Ámen.

Deme Dávid

Luther Márton imádsága: Uram! Te a jó dolgot elkezdted bennem, nekem adtad igédet és felvettél azok közé, akik néped közé számláltatnak, akik ismernek, dicsérnek és magasztalnak Téged. Add most kegyelmedet, hogy igéd mellett kitartsak én is, és a Te keresztyén népedtől soha el ne szakadjak. Ámen.

ISTENTISZTELETI REND_______________'

Budapesten, 2001. november 18.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 4. szeretetven- dégség; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál;

11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9.

de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gáncs Péter; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leb- stiiek M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifjúsági) Deák László; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Blázy Árpád; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Zay Balázs; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca. 28. de.

10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy XVII. Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de.

11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest,

XIX. , Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de.' 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓELŐTTI VASÁRNAPON a li- turgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 5,26-30; epistolája (igehirdetési alapige): Róm 14,7-12. HETI ÉNEKEK: 502, 526.

Összeállította: tszm

SAROK

£

O

3

Z3

A zsoltáréneklés gyakorlata istentiszteleteinken

A Zsoltárok könyve jelen volt minden korszak keresztyén istentiszteletein. Ennek megfelelően sokféle módon adták elő a zsoltárokat. Ma is számos lehetőség közül választhatunk, attól függően, milyen alkalommal és milyen liturgikus funkcióban használjuk őket.

1. ) Felolvasás: Jelenlegi gyakorlatunkban ez a legelterjedtebb. Az istentisztelet bevezető zsoltárát (az introitust) például a lelkész olvassa, a gyülekezet csak a dicsőségmondást (doxológiát) ismétli meg énekverssel. Felolvashatjuk a zsoltárt akkor is, ha prózai imádságként használjuk.

2. ) Recitálás: A zsoltárok közös elmondásának talán legősibb módja. Egyszerű zenei szerkezete lehetővé teszi, hogy a szabad ritmusú szöveget nagyobb közösség is együtt tudja hangoztatni. (Használatával tehát elkerülhetjük a rendszerint kiábrándító „szavalókórusok” érthetetlenségét.) Énekeskönyvünk elején találunk zsoltártónusokra illesztett zsoltárrészleteket, de kis gyakorlattal bármelyik zsoltár bármelyik tónuson elénekelhető. (A recitálás gyakorlatáról következő számunkban bővebben olvashatnak.)

3. ) Az istentiszteleteinken jelen lévő - az 1. pontban már említett - introitus zsoltárok dallama a gregorián énekben díszesebb, mint az egyszerű zsoltározás tónusai. Lehet, hogy e tulajdonságuk miatt szorultak vissza az evangélikus használatban. (Luther könnyítésül azt javasolja, hogy helyettesítsük az introitus dallamokat egyszerű zsoltártónussal.) Érdemes a gyülekezeti kórussal a nagyünnepek introitusát megtanulni, más vasárnapokon állhat egyszerű zsoltár-recitáció is az introitus helyén.

4. ) A fent leírt antifonális zsoltározás mellett a zsoltáréneklés másik gyakran használt módja a responzoriális zsoltározás. Mai istentiszteleti rendünk nem ad könnyen helyt ennek a gyakorlatnak, pedig a refrénszerüen visszatérő verset éneklő gyülekezetnek ez még könnyebben megtanulható és befogadható lenne, mint a versszakonkénti recitálás. E szerkezet „prototípusa” a 136. Zsoltár, ahol azonos refrén (.. .mert örökké tart szeretete) képezi minden versszak második felét.

5. ) Többszólamú recitálás: Szerkezetében nem különbözik a fentiektől, csak abban, hogy a zsoltártónus az énekkartól harmonikus kíséretet kap. E gyakorlat adta az ihletet néhány, a gregoriántól független többszólamú tónus megalkotására is. A legismertebbek ezek közül az anglikán egyház által használt tónusok,

amelyek már néha kétversszakonként zenésítik meg a zsoltárszöveget. Ehhez hasonló próbálkozásokat találunk az újabb német és észak-európai evangélikus gyakorlatban és a taizéi énekek között is.

6. ) Zsoltárparafrázisok: A reformáció után, a népénekek elterjedésével egyidejűleg jelennek meg olyan strófikus énekek, amelyek egy-egy zsoltár gondolatait követve, azokat visszatükrözve, nemegyszer Krisztusra vonatkoztatva születtek. Énekeskönyvünkben 24 ilyet találunk, köztük reformáció korabeli magyar énekeket; Luther-énekeket, XVII. századi német énekeket és genfi zsoltárokat is. (Az ún. genfi zsoltárok a teljes Zsoltárok könyvét humanisztikus versformákra átdolgozó gyűjtemény, sajátos, igen értékes dallamokkal. A kortárs Szenczi Molnár Albert magyar átültetései pedig a Károlyi-biblia nyelvi hatásával egyenértékű hatású lett Magyarországon. Használatukat evangélikus gyakorlatunkban is nagyon támogatom.)

7. ) Műzenei zsoltárkompozíciók: A zsoltárok megszólaltatásának egyik lehetősége a figurális kórusművek előadása. Ezek lehetnek csak szövegükben zsoltárt hasz- nálóak, de nem ritka közöttük a népénekké vált zsoltárok zenei feldolgozása sem.

Befejezésül álljon itt az énekeskönyvünkben található zsoltárparafrázisok, zsoltárrészletek listája a Zsoltárok könyvének számozási sorrendjében (vastagon szedett szám: a zsoltár száma; normál betűvel az énekszám olvasható).

Zsoltárparafrázisok:

8 - 44; 12 - 257; 23 - 334 (579); 25 - 321; 37 - 342 és 581; 42 - 76; 46 - 254 (256);

55 - 331; 57 - 77; 65 - 488; 71 - 79; 73 - 394; 90 - 339; 92 - 47; 103 - 45 és 57; 127-322; 126-590; 130-402; 134-46; 143-412; 148-50; 150-49;

Recitált zsoltárversek:

18-29; 23 -30; 25-18; 27- 19; 71-22; 86 - 23; 98 - 21; 102 -25; 121 és 145-28 és 37.

31; 32 - 26; 34 - 32; 38 - 27; 63 - 33; 66 - - 20; 103 - 34 és 35; 104 - 24; 118 - 36; 130

Bence Gábor

r

i

4

I

Krisztus uralma alatt élhetünk

Róm 14,7-12

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ ELŐTTI VASÁRNAP