Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-11-04 / 45. szám

Evangélikus Elet 2001. NOVEMBER 4. 7. oldal A kedves Sokan szeretik, sokan használják. Lapunkban is (korábban „Napról napra”, újabban „Új nap - új kegyelem” címmel) he­tente megjelenik a heti bibliaolvasási rend, az egyik kiírt ige rövid magyarázatával. Ezúttal két fontos mozzanatra szeretném felhívni a rendsze­res bibliaolvasók figyelmét. Az egyik a nap két kiirt igéjével kapcsolatos. Nemcsak ér­dekes sajátosság, hanem fontos mozzanat is az, hogy a herm- huti testvérek imádkozó közös­sége az első (ószövetségi) igét csomó igelap közül húzza ki. Az a hitbeli meggyőződés hú­zódik meg a háttérben, hogy Isten Lelkének vezetése az adott „véletlenszerűségben” je­lenik meg. Az újszövetségi ige - választás következtében ke­rül a napi kihúzott vezérige mellé. Általában világosan kirajzo­lódik az a szándék, hogy az újszövetségi ige kiegészítse, ma­gyarázza, világossá tegye az ószövetségi ige mondanivalóját. Mindenképpen tiszteletet parancsol ennek a különleges módszernek az alkalmazása azért, mert úgy akar szembesíteni Isten szavával, hogy látványosan kizárja az „emberi tényezőt”, ami az igeválasztásban mindenképpen érzékelhető. Van azonban veszélye is ennek az igehasználatnak, mert gépies alkalmazása adott esetben éppen nem segíti, hanem el­lenkezőleg: megfosztja a bibliaolvasót a tudatos és felelős lel­ki élet gyakorlásának lehetőségétől. Számomra nagyon fontos volt, hogy teológus koromban egyik professzorom (dr. Prőhle Károly) így intett bennünket: „Nem minden »mai ige« szól mára!” Ez indíthat minket arra, hogy megtanuljuk a kiírt igé­ket és így gyarapítsuk bibliaismeretünket. Bátoríthat minket ebben a törekvésünkben Jézusnak tanítványait eligazító szava: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, megtanít majd titeket mindenre és eszetekbe juttat min­dent, amit én mondtam nektek” (János 14,26). A másik fontos mozzanat a heti ige és a nap első igeszaka­szának kapcsolata. Már nem emlékszem: mondta-e valaki vagy olvastam-e, hogy az egyes napokra kijelölt első igeszakaszok a r Útmutató hét vezérigéjének mondanivalóját szólaltatják meg, s mélyítik el. Nagy élmény volt számomra tapasztalni az egyházi évhez is kapcsolódó igeszakaszok üzenetében azt a sokszínűséget, azt a gazdagságot, amely Isten ajándékaként elérkezik hozzám. Tartozom egy egészen személyes vallomással. Isten lélek­ben már összekapcsolta útunkat feleségemmel, amikor 1951- ben én Budapestre, ő pedig Csermajorba került. Helyzetünk merőben különbözött. Én az ország fővárosában lehettem teo­lógus, ő viszont minden egy­házi életlehetőségtől elzártan, erős pártirányítás mellett ta­nulhatott csupán tovább. Négy éven át leveleztünk. Két he­tenként egy levélváltásra kap­tunk engedélyt. Különös leve­lezés folyt négy éven át. Mivel egy levélbélyeggel 18 oldal­nyi szöveget lehetett elküldeni, ezért 16 oldalon két hét „reg­geli igéinek” rövid magyarázata következett a heti igére való állandó figyelemmel, 2 oldal pedig megmaradt a „magánköz­lemények” számára. Meg vagyunk győződve afelől, hogy ezekkel a különös levelekkel nemcsak az Istennel való kapcso­latunk erősödött, hanem az „együtt olvasott” igék személyes kapcsolatunkat is életben tartották és megerősítették. (Az is különös, hogy leveleimet felbontották, és így először az „Igaz­gató elvtársnő” olvashatta el az írottakat). Noha az élethelyzetek általában különböznek, az mégis bizo­nyos, hogy az Ige nemcsak Istennel, hanem egymással is össze­kapcsol. Áldás az is, hogy a Bibliából kiemelt igéknek - a „ló­zungoknak” - több oldalról történő megvilágításával segítenek helyesen érteni Isten üzenetét. Talán meg is őriznek attól, hogy a magunk számára tetszetősnek tűnő nézeteket olvassuk bele az igébe. Igen. „Kedves” az Útmutató. Azért „kedves”, mert bevezet a Biblia áldott világába és elmélyíti ismeretünket Isten felsé­ges dolgai felől (Cselekedetek könyve 2,11). Elmélyíti ökume­nikus kapcsolatainkat is, mivel az Útmutató használata átlépi a felekezeti határokat. id. Magassy Sándor Útmutató 2002. Megjelent a bibliaolvasó Útmutató 2002. évi kiadása. Ára: 230 Ft/db. Az olvasmányokkal bővített kiadás ára: 370 Ft/db. 50 példány feletti rendelés esetén 10% kedvezményt biztosítunk. Evangélikus Sajtóosztály Jánosy Istvánt Arany János Díjjal tüntették ki Babits Mihályt szoktuk a magyar irodalom poeta doctus-ának, tudós költőnknek nevezni. Evangélikus polihisztorunkat, a 80-as éveiben járó Jánosy Istvánt is. Irodalmi munkássága: költeményei, drámái, esszéi, fordításai, kritikai megjegyzései va­lódi értékek. Az egykori fasori diák, majd lelkészdiplomával is rendelkező tudós szerző most Arany János Díjat kapott a Ma­gyar írószövetségtől. Október 23-án a Szövetség székházában többen voltunk jelen egyházunk tagjai közül, akik Vele és Fe­leségével együtt örvendhettünk a kitüntetésnek, amit Pomogáts Béla és Jókai Anna adott át az Elnökség nevében. Az Arany János Díj nem volt meglepetés azok számára, akik ismerik Jánosy Istvánt, hiszen Arany különösen is közel áll szívéhez, sőt még hasonlóságokat és párhuzamos vonásokat is felfedezhetünk: szellemi ereje és testi gyengesége idős korá­ban, vagy a visszavonuló, de termékeny magány Aranynál a Margit sziget, Jánosynál a balatoni Gyenesdiás hasonlítható egy­máshoz. A műfordító leleménye, míves, veretes munkája, az öregkori remeklések (Őázikék) mindkettőjüknél emlékeztetnek a „Tamburás öreg úrra”, a zeneszerető, szabadon daloló, csak magának felelős, de mások gyönyörködtetésére szolgáló költői egyéniségre. A kitüntetett sok írását ismerjük, evangélikus sajtónkban is többször megemlékeztünk már róla, mégis kíváncsi­an várjuk, hogy mi lehet még a „kapcsos-kulcsos emlékkönyvében”, amint Aranynál is volt még néhány kincs, mert biztosan tudjuk, hogy nála sincs még „fogytán a dal” és még tud újra-meg-újra szellemi gazdagságával meglepetéseket szerezni az iro­dalom legkülönbözőbb területén. Kitüntetéséhez mi is őszintén gratulálunk. Dr [jafenscher Károly Békíteni akart, kivégezték 1956. október 26-án, a forradalom egyik legszömyűbb sortüze Mosonma­gyaróváron dördült el. Munkások, egye­temisták, diákok vonultak fegyvertele­nül, békés szándékkal a helyi határőrlak­tanya elé, hogy a laktanyáról levegyék a vörös csillagot. Az embereket, akik a „Kossuth Lajos azt üzente” című dalt énekelték, az ÁVH géppuskásai sortűz- zel fogadták, majd a már menekülő em­berekre egy má­sodik sortüzet is vezényeltek. A laktanya ablaká­ból pedig kézi­gránátokat haji- gáltak a tömeg­be. A gyásztéren több mint száz halott és meg­számlálhatatla­nul sok sebesült maradt. A véres sortűz után a fel­dühödött embe­rek három határ­őrt lincseltek meg. A forrada­lom bukását kö­vetően a hatalom megtorlása kö­vetkezett, és a mosonmagyaróvári ese­mények kapcsán hét embert végeztek ki a győri bíróság udvarán, közöttük Gu­lyás Lajos akkori levéli református lel­készt, aki eredetileg azért ment be Mo­sonmagyaróvárra, hogy a lincselésre haj­ló embereket lecsillapítsa. Ezt a jó szán­dékú, emberi életeket menteni akaró gesztusát később bírái ellene fordították és hiába próbáltak lelkésztársai, barátai közbenjárni érdekében, végrehajtották rajta a halálos ítéletet. A napokban Levélen járt Gulyás La­jos két lánya, Csilla és Anikó, hogy szü­léikről, levéli emlékeikről, megpróbálta­tásaikról beszélgessenek az érdeklődők­kel. Ekkor kértük őket egy rövid inter­júra. — Hogyan emlékeznek vissza édesap­juk letartóztatására?- Gyermekként éltük át az akkori ese­ményeket, de nagyon élénken él ben­nünk a letartóztatás minden mozzanata. Édesapánkat már 1956. decemberében figyelmeztették, hogy jobban tenné, ha kimenne nyugatra. Édesanyánk is ezt ta­nácsolta neki, de ő azt válaszolta, hogy nem akarja hazáját elhagyni. 1957 janu­árjában aztán megjelent édesapánkról egy durva, rágalmazó cikk a megyei napilap­ban. O válaszolt erre a cikkre, de termé­szetesen nem jelent meg. Ekkor már tud­tuk, hogy baj lesz. Az ismerősöknek csen­getési jel volt kiadva, hogy tudjuk, barát vagy ellenség jön hozzánk. Február 4-én aztán, amikor éppen disznóvágás volt ná­lunk, csengettek. Nem a megbeszéltek szerint. Édesapám gyorsan lement a pin­cébe, hogy elrejtőzzön. Szinte ugyanab­ban a pillanatban egyenruhások törték ránk az ajtót és keresni kezdték őt. Talán meg sem találták volna, ha véletlenül nem köhinti el magát. Felhozták őt a pincéből, és váltás fehérneműt csomagoltattak vele. Akkor elbúcsúzott tőlünk és mi többé nem láttuk őt.- Tudták-e vele tartani a kapcsolatot a tárgyalás alatt?- Mi lányok nem, de édesanyánk igen. Amikor a kegyelmi kérvény be­nyújtásának elutasítása után másodszor is kimondták rá a halálos ítéletet, megen­gedték neki, hogy elbúcsúzzon tőle. Mi azt sem tudtuk, hogy december 31-én a győri bíróság udvarán kivégezték. Csak január másodikán kaptunk egy ismerő­sünktől levélben egy rövid értesítést ar­ról, hogy édesapánk meghalt. Aznap mi Lébényben éppen egy iskolai zenés szín­darabban szerepeltünk, amikor lehívtak bennünket a színpadról és közölték ve­lünk a szomorú hírt.- Azt sem tudhatták meg, hogy hol te­mették el édesapjukat?- Édesanyánk megpróbálta megtudni, de figyelmeztették, hogy ne érdeklődjön, mert annak komoly következményei le­hetnek. Csak 1989-ben találták meg a sírt Sopronkőhidán. Mint kiderült, nem csak édesapánkat, hanem a mosonmagyaróvá­ri megtorlás során kivégzett többi hat mártír holttestét is abba sírba tették. Azo­nosításuk után édesapánkat újratemettük, és most a levéli temetőben nyugszik.- Erezték-e később hátrányát édesap­juk forradalmi szerepvállalása miatt?- Sajnos, nagyon is. Továbbtanulni nem lehetett. Legidősebb nővérünk, Ildi­kó, aki jelenleg Németországban él, min­denáron orvos szeretett volna lenni. Már gimnáziumba sem vették fel, később pe­dig, amikor sikerült elvégeznie, azzal uta­sították el az orvosira benyújtott jelentke­zését, hogy orvosként biztos meg akarja bosszulni édesapja halálát. Csilla óvónő szeretett volna lenni, őt azzal utasították el, hogy hogyan akarna gyermekeket ne­velni egy ellenforradalmár lánya. Később munkahelyeinken is éreztették velünk, hogy ki volt az édesapánk. A rendszervál­tozásnak kellett eljönnie ahhoz, hogy az ő rehabilitációja is megtörténjen, rólunk pe­dig levegyék azt a bélyeget, hogy egy el­lenforradalmár lányai vagyunk. Kiss Miklós Gulyás Csilla és Anikó V ' .......... ■ evél& i _________________ Ma reggel, ahogy olvasnám a napi igét, az Útmutatóban hiányzik a kiírt újszövet­ségi ige és a reggeli és esti olvasmányok igéje is. Biztosan sajtóhiba, irány a www.lutheran.hu. de ott sincs semmi, csak az ószövetségi zsoltárvers. Én eddig min­dig együtt néztem, olvastam az ó- és újszövetségi igéket, hiszen tudjuk, hogy a Bib­lia önmagát magyarázza, és nem véletlenül kerül egymás mellé éppen ez a két kivá­lasztott igevers. Hiszen az Útmutató hermhuti szerkesztői mindig az éppen egymást kiegészítő, magyarázó, értelmező igéket válogatják, sorsolják naponta. A tulajdon­képpeni kérésem az, hogy a lapban megjelenő Új nap - új kegyelem rovat írásai, mint azt évtizedekig is tartalmazták, ezen túl is tartalmazzák:- a heti vezérigét az Útmutatóból,- mind a négy (4) igehelyet, nem csak azt, amit éppen a szerző kiválaszt írása alapjául,- esetleg a szerző által az adott napra választott ének számát, ami tartalmilag kap­csolódik a 4 ige valamelyikéhez. Mindezek segítenének az otthoni személyes áhítat még mélyebb tartalmának a ki­alakításában, gondolom a lap céljai között ez is szerepel... Hittestvéri szeretettel: Garai András, Garainyh@axelero.hu * Levélírónk kérését szerzőink figyelmébe (is) ajánljuk, levélírónk figyelmébe pedig id. Magassy Sándor „ szomszédos ” írását. - a szerk. KÖSZÖNET AZ 1%-ÉRT A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) köszöni minda­zok segítségét, akik 2000-ben adójuk 1 %-ával támogatták, illetve hozzájárultak szervezetünk működéséhez. A kapott összeg 671.265 Ft, melyet a 2001-es év nyarán megrendezésre került: 11 mozgássérült, 2 nevelőotthonos, 1 értelmifogyatékos, 1 vak és 2 családos tábor lebonyolításához használtunk fel. Célunk, hogy minél több, szociálisan hátrányos helyzetű fiatalt tudjunk bevonni programjainkba az ország bármely részéről. Köszönjük testvéreink eddigi támogatását és kérjük, imádságaik­ban hordozzák szolgálatunkat. Adószám: 19011352-1-42. Bankszámla szám: 11705008-20409597 * A Váci Evangélikus Egyházközség közhasznú alapítványa a „Remény Alapítvány” az 1999. évi 1 %-os felajánlásokból 287.430 Ft támogatást kapott. A Kuratórium határozata értelmében 60.000 Ft-tal a gyülekezet hittanosait hit­tankönyvekkel és a konfirmandusokat Bibliával ajándékoztuk meg. 100.000 Ft-tal támogattuk a rádi evangélikus templom orgonájának javítási munkáit. 127.430 Ft-ot a váci gyülekezeti terembe új székek vásárlására fordítottunk. Minden kedves Testvérünknek köszönetét mondunk, akik jövedelemadójuk 1 %- át gyülekezetünk alapítványa részére adták! * A Tatabányai Evangélikus Egyházközség köszönetét mond mindazoknak, akik az 1999. évi személyi jövedelemadójuk 1 %-át az evangélikus iskolaügy támogatását szolgáló Dénes Ottó Alapítványunknak ajánlották fel. Az így befolyt 162 946 Ft-ot az alapítvány törzstőkéjének emelésére és iskolatámogatásra fordítottuk. * A 2000-ben készített személyi jövedelemadó bevallások során tett 1%-os felaján­lásokból a Kelenföldi Evangélikus Templomépitő Alapítvány részére az APEH 435.035 Ft-ot utalt át. Ebből az összegből nagycsaládosok, gyermekek, szeretetotthon támogatására, segélyezésére 307.406 Ft-ot, hátrányos helyzetűek támogatására (Fraknó u.) 42.594 Ft-ot, a határontúli magyarság segítésére 85.035 Ft-ot használtunk fel. A felajánlásokat ezúton köszönjük meg és kérjük az Alapítvány további támo­gatását. * A Budahegyvidéki Evangélikus Templomépítési Alapítvány köszönetét mond a személyi jövedelemadó 1%-aként részére felajánlott összegekért. Az 1999. évi fela­jánlásokból 719.986 Ft érkezett az Alapítványnak, melyből 281.303 Ft-ot az ifjúság nevelésére, 119.558 Ft-ot az időskorúak gondozására, 224.125 Ft-ot műemlék­felújításra és 95.000 Ft-ot az árvízkárosultak megsegítésére fordított az Alapítvány. Eoangélíkus attcképcsannok..................... í Zelenka Pál l (1839-1910) J A későbbi evangélikus püspök 1839. augusztus 19-én született a Nógrád vár- « megyei Csehbereken. Tanulmányait Aszódon, Selmecbányán és Pozsonyban • folytatta, majd 1859-től a jénai egyetemre iratkozott be a teológiai fakultás hall­* gatói közé. Hazatérve, előbb nevelői állást vállalt, majd 1862-ben Pesten állt lel­• készi szolgálatba káplánként. 1864-től irsai, 1866-tól haláláig miskolci lelkész. * Hűséges és szeretettel végzett gyülekezeti szolgálatát mutatja a miskolci gyüleke­• zet százéves fennállása alkalmából megjelent Emléklapok című gyülekezettörté­• neti munkája (1883.). A hegyaljai egyházmegye 1887-ben foesperesévé választot­* ta, 1874-től a tiszai egyházkerület jegyzője, majd 1890-től püspöke volt, mely * tisztében az 1895-ben életbe léptetett új egyházi törvénykönyv bevezetését köve­• tő lemondása után újraválasztották. Kiterjedt egyházépítő tevékenységének számos területen nyomait lelhetjük. • Meghatározó szerepe volt az 1891-94-es budapesti első zsinaton, amely új egy- 8 házalkotmányt adott az evangélikus egyháznak, hosszú évtizedekre fektetve le * felépítésének és működésének alapjait. Kezdettől választmányi tagja, 1904-től » pedig egy évig elnöke is volt a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. A protestáns-evangélikus történelmi hagyomány szellemében állította szolgá­lj latba munkaerejét a szociális jótékonyság területén is. A Székács József püspök # által 1866-ban alapított Magyarhoni Egyetemes Evangélikus Egyházi Gyáminté- ® zet 1872-ben jegyzőjévé, 1886-ban pedig elnökévé választotta. A gyámintézet fel­# adata részben a lelkészi özvegyek és árvák támogatása, részben a hátrányos hely­• zetü gyülekezetek és szórványok közegyházi felkarolása volt (a későbbiekben a * szervezet - német mintára - Gusztáv Adolf svéd király nevét vette fel). A gyűlé­si kezeteket támogató közegyházi alap korábban ismeretlen intézményének jelentő­• sége nem pusztán az anyagi áldozatvállalásban, hanem a testvéri felelősségválla­* lásban is rejlett. Mint az intézet jegyzője kapott felkérést 1884-ben a szervezet • történetének megírására A magyarhoni egyet. ev. egyházi gyámintézet múltja és • jelene címmel (Miskolc, 1885.). E munkájának előszavában - túlmutatva az álta­* la nagyra becsült gyámintézet fontos szerepén is - írt az evangélikus közegyházi • összetartozás életbevágó jelentőségéről is: „Segítsen (ti. a gyámintézet) csak­* ugyan szegénységünkön! Fejlessze csakugyan a közszellemet! Szegénységgel még * megélhetünk, közszellem nélkül már nem! ” A továbbiakban pedig ennek az össze- « tartozásnak a tudatossá tételét és gyakorlati megvalósítását sürgette: „Szeresse • közegyháza közjavát mindenki, hogy a közegyház szabadnak maradhasson. Ma­# radjon szabadnak ezutánra is, hogy egyházát igazán szerethesse mindenki! ” « Korányi András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents