Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-28 / 44. szám

2. oldal 2001. OKTÓBER 28. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAP -Amikor kiáltottam, meghallgattál engem, bátorítottál, telkembe erőt öntöttél. ” Zsolt 138,3 (Lk 6,12, Mk 10,2-9 (10-16), Zsolt 69,1-22) Mikor érzi azt az ember, hogy Isten meghallgatta a kiáltását? Akkor, ha teljesíti a kívánságát? Ha pontosan azt adja meg, amit az imádkozó kért? Ha mint­egy „kiemeli” az ember életéből a problémát, eltávolítja az akadályt és simává te^ szi előtte az utat? Nyilván nem. A zsoltáros arról beszél, hogy egy belső változás ment végbe benne, a szemlélete lett más, erővel és bátorsággal tudott szembenézni ugyanazzal a helyzettel. Már magától Isten közelségétől fel tudunk töltődni, és Ö fokozatosan meg is mutatja a megoldáshoz vezető utat, módot. Azt, amin nekünk kell járnunk, de az 0 erejének és kísérésének tudatában. HÉTFŐ ■Jézus Krisztus mondja: Nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot. hanem azért, hogy megmentsem. " Jn 12,47 (Ezs 65,8, 2Móz 23,10-16, Ez 10,1-7,18-22) Megmenthető-e ez a világ? Vagy halad a megállíthatatlan végze­te felé? S az életünk, a cselekedeteink nem a súlyos ítéletet vonják-e magukra? Mi­ben bízhatunk egyáltalán? Jézus tudta, hogy kikhez jött, és nincs szeme elől elrejt­ve ma sem semmi. Mégsem ítéletet, hanem evangéliumot hirdetett. Istent „mutatta meg” egészen közelről, és az Ő szándékát közölte az emberrel: azt, hogy megke­gyelmez a bűnösnek. KEDD ” ‘J°s! tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. ” 1 Kor 13,12 (Zsolt 17,15 2Móz 18,13-27 Ez 11,14-25) Naponta megtapasztal­juk a határainkat, a korlátáinkat, azt, hogy „homályosan látunk”. Még a megismer­hető alapigazságokat sem mindig értjük meg vagy fogadjuk el, nem is beszélve a ma még rejtett titkokról, a tükör mögöttiekről. Ám egyvalamiben 100 %-ig bizto­sak lehetünk. Pál éppen ebben a fejezetben szól erről költőien: ez a szeretet. Isten szeretete irántunk, ami Jézusban lett szemmel láthatóvá, igéje által pedig hallható­vá. Ebből tudunk élni most, a homályos látás idején, és ne feledjük, van egy ígére­tünk - a „színről színre”... SZERDA 1 kinek az Úr a bizodalma, olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, szün­telenül termi gyümölcsét. " Jer 17,7-8 (Lk 6,44, Mt 5,2-12, Ez 17,1-24) Reformáció ünnepén vegyük számba, mibe gyökerezzünk, ha élő, termő fává akarunk válni, mi, evangélikusok. Solus Christus, sola Scriptura, sola fidei. - Egyedül Krisztus, egye­dül a Szentírás, egyedül a hit. Az élő Jézus Krisztus lép velünk kapcsolatba az igén és a szentségeken keresztül, s nincs másból üdvösségünk, csak a kegyelemből, hit V által. Hogy is mondja Luther Márton? „Krisztus megszerezte a kincset, az evangé­lium pedig házhoz szállítja és asztalunkra teszi.” Ez (a házhozszállítás) a miénk, személyesen nekünk szól. Ne hagyjuk hát ott állni érintetlenül! CSÜTÖRTÖK -Pétert a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imád­kozott érte Istenhez. " ApCsel 12,5 (Zsolt 6,10, 2Móz 19,3-9, Ez 18,1-3,20-32) Miközben úgy tűnt, hogy a tanítványok az evangélium terjesztésének útján rögtön falakba (szó szerint, börtönfalba) ütköztek, mégsem csüggedtek. A be­börtönzött Pétert négyszer négy fős katonai őrség vigyázta, mint közveszélyes bű­nözőt. Társai nem lázadtak, nem is futottak szét. Egyetlen eszközükkel éltek: imád­koztak. Tudták, hogy az „ügyük” nem vesztes ügy, mert nem egy eszmét, nem egy elméletet kell szerte vinniük a világba, hanem a feltámadott Krisztust kell hirdetni­ük. Ma sem könnyebb a helyzet, csak a börtönfalak öltenek más-más formát, - sok­kal ravaszabb akadályokba ütközhet Krisztus mai követője. Fontos, hogy felkészült legyen, imádsággal, bibliaolvasással „eddze” magát! PÉNTEK tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel. ” ApCsel 13,52 (Zsolt 89,17, Jn 18,28-32, Ez 20,1-17) Egy kudarccal (kiűzetéssel) végződő eseménysor végén olvassuk ezt a megjegyzést a tanítványok lelkiállapotáról. Tekintsük úgy, mint egy modellt. Mennyi félresikerült dolog, fél­reértés, rosszindulat, balsiker szövi át egyéni és közösségi életünket, nem is szólva az egyház 2000 éves történelméről! Mi magunk is vétkezünk és minket is érhet igazságtalanság, de a tanítványokhoz hasonlóan nálunk is lehet ez a „történet” vé­ge: megtelve a Szentlélekkel örömmel és új lelkesedéssel lehet továbbmenni. SZOMBAT " Tűién őrzője vagyok én a testvéremnek?' lMóz 4,9c (Gál 6,2, Préd 12,9-14, Ez 20,30-44) Isten egy napon számon fogja kérni rajtunk a kimondott szavakat és a vállvonogató magatartást, a „mit tudom én”, „nem érdekel”, „bánom is én” típusú megnyilvánulásokat. Mert igenis őrzői va­gyunk egymásnak: egymásra vagyunk bízva. Nem csak a lelkészre a gyülekeze­te, hanem az egyik hívőre a másik, a szülőre a gyermek, a felnőtt gyermekre az idős szülők, a tenni-adni tudóra a rászoruló, az erősebbre a gyenge és fordítva. Nem védekezhetünk azzal, hogy „kívülállók vagyunk, rajtunk ne keressenek sen­kit”. Jézus mindannyiunkért meghalt a Golgotán, vállalt minket kivétel nélkül, mindenestül. K. D. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAP Savanyú a szőlő? Ezs 5,1-7* Ugye, Testvérem, most nem rólunk van szó? Ugye, nem rólunk énekli a Se­regek Urának prófétája ezt a gyászdalt?! Istenünk szőlőjében mi már csak édes fürtöket termünk, igaz? - nem úgy, mint annak idején azok a hálátlan izraeliek... Az Igazi Szőlőtő közöttünk csakis édes aszú szemeket terem, csakis ízletes musttól duzzadó fürtöket? Mi, ugye, nyugodt szívvel, őszintén si­ettetjük nap, mint nap Krisztus Urunk visszajövetelét, hogy aratását egészen bevégezze? Mi már egészen készen ál­lunk? Mi már meghoztuk a tőlünk elvárt termést? Mi már felkészültünk a nagy számadásra? Egyházunkban mindenki féltve vi­gyáz a törvényességre, és iszonyodva te­kint mindennemű önkényességre, igaz? Gyülekezeteinkben - ugye jól sej­tem? - mindannyian az épülést és az Is­ten igéjének terjedését szolgáló rendet és igazságot munkáljuk, és elutasítjuk ma­gunktól a kiáltó gazságot? A mi ismér­vünk, ugye, az irgalom, és nem a sira­lom? Nyugtass meg, Testvérem, ugye nem tévedek!? Szegény Ezsaiás, milyen hálátlan fel­adatot kellett elvégeznie! A választott nép nagy nyugalomban élhetett azokban a napokban. Gazdasági fellendülés, élénk nemzetközi kereskede­lem, növekvő életszínvonal, probléma- mentes vallási élet zajlott - legalábbis a felszínen. Ám Isten megelégelte ezt a fel­színes életet, sőt véglegesen elvetette. Ha­zugságban ringatta magát a nép, élen a politikai és egyházi vezetőkkel. Sodorna vezetőinek és Gomora népének nevezi az ÚR a választott népet! Hogy miért? Mert a gyönyörű istentiszteletek mel­lett, a kövér áldozatok mellett Isten nem tűri meg az álszentséget, a bűnt és az erőszakot! Mert a gazdagok jóléte bosszantja, ha közben észre sem veszik az árvák, özve­gyek, kisnyugdíjasok, mozgássérültek, hátrányos helyzetűek szükségét! Mert az oly kacér, bájos és vonzóan kisminkelt nők szépségét megvetéssel tekinti Isten, hogyha az beképzeltséggel párosul. Mert mit sem érnek szemében a mé­regdrágán felépített vagy felújított temp­lomok, és a büszkeséggel eltöltő egyházi iskolák, ha a gyülekezetek épülése mind­eközben elmarad! Mert Isten nem tűrheti, hogy az ő papjai méltatlan viselkedésükkel szent­ségét bemocskolják. Mert az éppen kedvező politikai szél­járáshoz igazodva könnyen csalók és tol­vajok cinkostársaivá válhat az ő népe. * Hosszú évszázadok óta féltve őrzi, gyomlálja, táplálja Krisztus az ő szeretett egyházát. Intő szava pedig egyre inkább sürget miket: ,Jme, mondom nektek: emel­jétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra! ” Megváltó Urunk szava még ma is szól hozzánk. Megszólít és bátorít minket, hogy engedelmesen induljunk az ő köve­tésére. Hiszen valódi gyümölcsöt csak ak­kor teremhetünk, ha az ő szavain csün­günk, szavait isszuk és a szerint élünk. Bármilyen dörgedelmes is a prófécia, amíg Isten hallatja igéjét, addig van időnk és lehetőségünk a megtérésre, az engedel­mességre. Amíg Jézus igéjét hallhatjuk, addig lehetőségünk van leborulni lábai elé, és bocsánatot kapva tőle, reménység­gel tekinteni a közelgő aratásra. Szívből remélem, hogy a nagy szüret­kor mindannyian valóban gazdag ter­méssel köszönjük majd meg a türelmes gazda jóságát! Ha pedig nem volna mi­vel büszkélkednünk, akkor kérjük Őt, bocsásson meg nekünk kegyelmesen, és adjon nekünk alázatos szívet, hogy te­remjük végre a megtérés áldott gyümöl­cseit a Jézus Krisztus által! Szigethy Szilárd IMÁDKOZZUNK! Bocsásd meg nekünk. Urunk, hogy ter­méketlenek vagyunk! Könyörgiink, oltsd be­lénk újra áldott Lelkedet, hogy drága halá­lod ára, rajtunk ne vesszen kárba! Ámen. * A közelmúltban lelkésszé avatott szerző - kérésünkre - kivételesen az Agenda egyik e vasárnapra kijelölt ószövetségi textusáról irta le gondolatait. ISTENTISZTELETI REND____________________________ Budapesten, 2001. október 28. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. ÉpaMIÉ Véghelyi Antal; II., Hűvösvöl­^... .7 gyi út 193. Fébé de. 10. jf| Magassy Katalin; II., Modori *' u. 6. de. fél 10. Sztojanovics ‘ András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (orgonaszentelés) D. Szebik Imre; Óbuda, 111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Horváth Ani­kó; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (zenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., KékGolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. (ifjúsági) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Ta­más; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy XVII. Tessedik tér du. 6. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákos­keresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; du. 6. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék ti. 16. de. 10. Solymár Gábor; Buda­örs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. Ifjúsági istentisztelet lesz október 28-án du. 6 órakor a zuglói templomban teológusok és a gyülekezeti ifjúság szolgálatával. Igét hir­det: Csorba János. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 14,25-35; epistolája (igehirdetési alapige): 2Thessz 2,13-17. HETI ÉNEKEK: 52, 488. Összeállította: tszm SAROK Itt az Isten köztünk ##■ ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2001. október 31. I., Bécsi kapu tér de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csiilaghegy-Békásraegyer, III., Mező u. 12. du. 5. Donátit László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. | Mär :;|í (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. országos refor- mációi ünnepély; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. ünnepély a ref. templomban; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. ; Budahegyvidék, XII., KékGolyó u. 17. du. fél 7. dr. Szabó István ref. lelkipásztor; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó-Szloboda József; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Rákosszent­mihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Pestszent­lőrinc, XVIIÍ., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. Az ünnep evangéliuma (oltári ige): Lk 12,1-10; epistolája (igehirdetési alapige): 2Kor 4,5-7. ÉNEKEK: 254, 258. REFORMÁCIÓI ÜNNEPI ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. október 31-én, a reformáció ünnepén Győrből, a nádorvárosi templomból 10.04 órakor. Igét hirdet: Ittzés János püspök. Összeállította: tszm £ 5 £ É­Nem tágítok. Még mindig az első, az istentiszteletet kezdő mondat van „műsoron”. Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében - mondja a lelkész. De hogyan? Miként mondja? Egyszerű, csendes hangon vagy a megszokottság szürkeségével? Talán elhadarva, esetleg lassú unalmassággal. Az is lehet, hogy tűzzel, netán úgy, mintha először mondta volna. Hogyan? Sokféleképpen le­het. Előírás nincs - nem is lenne jó - a hogyanra. A fon­tos, hogy az elhangzó mondat azt jelentse, ami a feladata: „Itt van Isten köztünk”, a Szent, a Mindenható, az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság Isten. O a cselekvő, ő kö­zeledik hozzánk, ő veszi kézbe egyéni és közösségi éle­tünket. Az O hatalma nyilvánul meg a következő percek­ben. Nem vallásos egyesületi ülés következik, nem is ke­gyes tanítás, még csak nem is egyszerűen imaóra, ahol emberek és a közösség Isten felé fordul. A Szentháromság Isten fordul felénk, kézbe vesz, formál, s belőlünk választ vált ki. Az állandó, a minden istentiszteleten sorra kerülő mondatokat nem csak a lelkész, a szavak kimondója vét­heti el, vagy töltheti meg tartalommal. A hallgatón is sok múlik. Azon ti. hogy a hallgatóból „együttmondó”, együtt „gondoló”, együtt „érző” lesz-e. Hogy a lelkésszel együtt mondjuk-e magunkban a mondatot, hogy gondolatunk ott van-e a szavak jelentésénél, hogy a szívünk, a lelkünk megérzi-e az Isten jelenlétét. Mondhatja a lelkész az istentisztelet kezdő szavait nem csak emberek, hanem angyalok nyelvén, szeretettel (...), ha a fülek, a szívek, a lelkek zártak. Rajtunk, az istentisz­telet-látogatókon (is) múlik, mi vár ránk. Az első mondat meghallásán, komolyanvételén, szívbezárásán. Sokan rajtuk kívülálló okok miatt, néhányan rossz szo­kásból, van aki esetleg tudatosan csak később jön az isten- tiszteletre. Bizonyára van olyan is, aki úgy gondolkodik: a lényeg, hogy a prédikációra odaérjek. A mérhető szelle­mi teljesítmény (az igehirdetés) ellátja az értelmemet jó tanácsokkal, aktualizált lelki információkkal, szellemi-lel­ki táplálékkal. Az a fontos. Pedig a liturgia egésze táplál, segít, felemel, vigasztal, közösségbe állít Istennel és em­berrel. A liturgiában is az ige szólal meg. A liturgiában is Vele találkozhatunk. Fontos az igehirdetés - nem a jól- rosszul prédikáló, de mégis csak igét hirdető lelkész mi­att, hanem azért, mert „tetszett Istennek, hogy az igehirde­tés által üdvözítsen” - gondoljunk csak Pál szavaira a Ró­mai és a Korinthusi levélben. De nem mindegy, hogy a szószéken elhangzó szavak csupán írás-magyarázatok, néhány gondolatkörítés a lelkész részéről egy bibliai sza­kaszhoz, szentbeszéd, vagy ténylegesen az Isten nevében elhangzó szavak. Isten vállalta a „rizikót”, hogy gyarló ember száján megszólal, a mégoly jól képzett, de mégis bűnös ember szavaiban O beszél hozzánk. Ezért kell hal­lanunk, tudatosítanunk, megéreznünk, hogy az igehirde­tés, de már előtte az ige liturgikus formában való olvasá­sa, éneklése, recitálása, imádkozása az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében zajlik. Ha ezt egy kicsit is megérezzük, akkor bátran mond­hatjuk - énekelhetjük rá az „Ámen”-t. Az a mi dolgunk. Ne a lelkész feleljen önmagának. Ha esetleg nem énekli a gyülekezet, hát mondja az Ámen-t! Teljes szívből, hango­san, mint aki nem csak mormol-mond valamit, hanem szívből is így érzi: úgy legyen. Ha ez az Ámen elhangzik - akkor másként cseng már a zsoltár. De erről majd legkö­zelebb... Hafenscher Károly (ifj.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents