Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-02-04 / 6. szám
4. oldal 2001. FEBRUÁR 4. Evangélikus Élet Napnyugati „bölcsek” Indiában Egykor keletről indultak nyugat felé a bölcsek, hogy rátaláljanak Isten csodálatos ajándékára a betlehemi jászolbölcsőben. Ma ebből a szempontból is kétirányúvá vált a közlekedés. Érdemes elindulni kelet felé is, mert az „Úr csodásán működik" keleti tájakon is. Erről győződhettem meg január közepén egyhetes indiai látogatásom során, ahol az ottani keresztyének országos hálaadó ünnepségén vehettem részt Per-Olof Maik finn rádiómissziós igazgató meghívására és társaságában. Egy kis ízelítő élményeinkből. Ahol százszoros feladat lenne a nép- számlálás Először néhány alig felfogható szám Indiáról. Az elmúlt esztendő májusában érte el a népesség az egymilliárdot. Naponta 70.000 ezer gyermek születik, így a szubkontinens lakossága évente 17 millióval gyarapszik és hamarosan a világ legnépesebb országa lesz, mivel Kínában közismerten radikális eszközökkel próbálják visszafogni a népszaporulatot. Ebben a földrésznyi országban 222 nyelvet beszélnek, melyekből csupán 49 „Ti vagytok a Föld sói...” nek túlnyomó többsége hindu (83,5 %). A második legnagyobb vallás az iszlám (10,7%). Egy csipet só Vajon milyen életesélye van a maroknyi keresztyénségnek ebben a hindu-mohamedán tengerben? Meggyőző választ adott erre az első ízben megrendezett orHálaadásra gyülekezve nyelven olvasható a teljes Szentírás, és további 40 nyelven az Újszövetség. A lakosság mintegy 48 százaléka még ma is analfabéta. A keresztyénség mindössze 2,4 százaléka az össznépességnek, melyszágos hálaadó ünnep, melyre az ország legkülönbözőbb pontjairól gyűltek össze a résztvevők. Valójában egy új képzési és konferenciaközpont ünnepélyes használatbavételét is jelentette ez a három és félnapos ünnepség. Tamilföldön, nem messze Madrastól, ahol a hagyomány szerint Tamás, India apostola halt vértanú halált, nem messze Tranquebártól, ahol 1705-ben az első protestáns misszionáriusok, Ziegenbalg és Plütschau partra szálltak, Isten munkája folytatódik. Nyugati mércével nézve szerény körülmények között, földes épületekben, háncskunyhókban szólt az ige, az ének, az imádság reggeltől estig. A jövőben bibliaiskolások népesítik be majd folyamatosan ezt a helyet, mert kell a képzett munkás az egyre növekvő számú indiai gyülekezetekben. Az ünnepség egyik csúcspontja volt negyven új lelkész avatása. Indiában a gyülekezetplántálás és építés egyik legnagyszerűbb eszköze a rádió. Nemcsak a hihetetlen távolságokat győzi le (országon belül, a fővárostól, Delhitől a konferencia színhelyéig két és félórát repültünk...), de áthidalja az írás- tudatlanság szakadékát is. Pál óta jól tudjuk, ma is tapasztalhatjuk: „a hit hallásból van...” Szinte hetente születnek újabb és újabb gyülekezetek a rádión érkező evangélium gyümölcseként. Lehet, hogy elenyészőnek tűnik a 2,4 %-os arány. Szinte jelentéktelennek véljük alig kétezer keresztyén találkozóját a napokban a Gangeszben megmártózó hindu tízmilliókhoz képest. De Jézus szava megállít és megszabadít a nagy számok bűvöletéből: „ Ti vagytok a fold sója... ” Éppen negyven esztendeje, éppen Új-Delhi adott otthont az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésének ezzel a provokatív mottóval: „Krisztus a világ világossága". Egy csipet só széles körben adhat ízt, egy csöppnyi világosság tömegeknek mutathat irányt és utat. Egyházi körökben sokan félnek a most folyó népszámlálás végeredményétől. Mi lesz, ha kiderül, valójában menynyien is vagyunk? Mi lesz, ha csak jelképesen is, de „leszázalékolnak”? Jézus szava itt is eligazít. Nem az a kérdés, hogy pontosan mennyi van a sóból, hanem hogy van-e még íze?! „Ha pedig a KÉSZÜLÜNK A KERESZTYÉN NŐK VILÁGIMANAPJÁRA (II.) Szamoa, az „elveszett paradicsom 95 Nyugat-Szamoa gyönyörű ország, a Csendes-óceáni szigetvilág egyik gyöngyszeme. Színpompás trópusi növényvilága, erdőségei, a pálmaligetek, a hegyekről lezúduló vízesések, különösen gazdag állatvilága, kellemes éghajlata, s nem utolsó sorban barátságos, vendégszerető őslakói évről-évre a turisták ezreit vonzzák a nyugati világ országaiból. Úgy gondolnánk, hogy ez az ország mentes a civilizáció ártalmaitól, hogy képes megőrizni a természetet a káros, pusztító hatásoktól. Tény, hogy összehasonlítva a térség más országaival, így pl. a tavaly megismert Indonéziával, ahonnan időről-időre etnikai zavargásokról, vagy a gyarmati időkből származó feszültségekről kapunk híreket, Szamoában politikai és szociális stabilitás van. Modellül szolgálhat a többi országok számára a tradíciót hűségesen őrző, ugyanakkor fejlődő gazdasági irányt mutató életvitelével. Ez a kiegyensúlyozottság jellemzi az egyházak munkáját is. Mégis, nem vétetlenül került az első helyre ebben az információsorozatban mindaz, amit a kő vetkezőkben ismertetnem kell a fent megadott drámai címmel. S akik egymástól sok ezer kilométer távolságra élünk, Földünkért, közös otthonunk jövőjéért aggódva, nagyon közel kerülhetünk általa egymáshoz. Szamoai testvéreinket félelemmel tölti el környezetük drámai változása, az ökológia egyensúly felbomlása. Száz esztendővel ezelőtt a természettudósok megállapították, hogy Szamoa növény- és állatvilága egyike a leggazdagabbaknak. Mára a természetes környezet állapota inkább aggodalomra ad okot. All ez elsősorban a gazdag és értékes erdőállomány megfogyatkozására. 1950-ben az ország földterületének 90 %-át borította erdőség, amely ma már csupán a 40 %-ot teszi ki. Ennek több oka is van. A lakosság növekvő létszáma miatt egyre több földterületre van szüksége a mezőgazdaságnak. Az építkezéshez is fára van szükség. Végül a falusi lakosság nagy része még mindig szabad tűzhelyeken főz. Mivel a települések jórészt a tengerparton vannak, a müveit földterületek is egyre közelebb kerülnek a parthoz. Az esőzések és az egyre gyakrabban pusztító ciklonok és hurrikánok mind nagyobb termőtalajt mosnak a tengerbe. A második súlyos probléma á klímaváltozás kérdése. Hallottunk a Csendes-óceáni szigetvilágban több évtizededdel ezelőtt végrehajtott atomkísérletekről, valamint a fejlett ipari országok felelőtlen, környezetszennyező széndioxid-kibocsátásáról. Ennek káros következményeit magunk is tapasztaljuk sokféle formában! De tudjuk-e azt, hogy ezeknek a távoli szigetországoknak a léte, a fennmaradása válhat kétségessé? A széndioxid kisugárzása úgynevezett „üvegház-hatást” eredményez, ami egy lassú, felmelegedési folyamat. Az északi és déli pólusok jéghegyeinek olvadásával a tenger szintje lassú emelkedést mutat. A berlini „Klíma-konferencián” - 1992-ben - a szamoai küldöttnek tette fel a kérdést egy újságíró: „Ha a tengervizek szintje - a globális felmelegedéstől - tovább emelkedik, lehetséges, hogy az önök országa elsüly- lyed?” Pene Lefale keserűen válaszolta: „Sokakat a kis szigetek lakói nem érdekelnek. Települjenek át egy más földrészre - mondják, pl, Ausztráliába! De ezek a szigetek a mi hazánk, s az embernek nincs másik hazája!” Nézzük csak mi mindent „eredményez” ez a felmelegedés Szamoában? Pusztul a szigeteket körülvevő-védő korallsáv, mivel ezek az állatkák elpusztulnak a melegedő tengervízben. Pusztul a szamoaiak megélhetésének alapját jelentő halállomány is, mivel a korallzátonyokkal védett tengeröblökjjen már nem fejlődhetnek zavartalanul. A megemelkedett tengervíz akadálytalanul áramlik a szigetekre, s összekeveredik az ivóvíz-készletet biztosító kutak vízével, de a szigetek hulladékát és szennyvizét is a tengerbe mossa. Ugyancsak a klimaváltozás következménye a hurrikánok, a pusztító ciklonok egyre gyakoribb előfordulása a szigeteken. Lakott területeket, virágzó ültetvényeket, mangrove erdőket, pálmaligeteket pusztít ki, töröl el a föld színéről, a lakosság táplálékszükségletét és megélhetési forrását semmisíti meg, melyeket hosszú évek kemény munkájával sem lehet pótolni. S végül már eddig is tűntek el kisebb szigetek a tengerben, s ez a folyamat végsősoron a szigetország létét fenyegeti. Túl sötét a kép? Indokolt a félelem? Igen! De az információk ismeretében indokolt a szamoai testvéreinkért bizalommal elmondott imádság is. Keveháziné Czégényi Klára A szerző Joó Angelika és András (jobbra) társaságában só megízetlenül, mivel lehetne ízét visz- szaadni? Semmire se való már... ” Élmény volt számos „ízes” indiai keresztyén testvérrel személyesen megismerkedni ... Árnyékok Ugyanakkor hamis lénne idealizálni az indiai helyzetet. Néhány nap is elég volt ahhoz, hogy a teijedő fény mellett sötét árnyakkal is szembesüljünk. A keresztyénségnek nemcsak a kisebbségi helyzetből adódó nehézségekkel kell megküzdenie. Bizonyos területeken erős a vallási türelmetlenség, a hindu és iszlám fanatizmus. De Isten még a rosszat is javunkra fordíthatja. Csak egy az ott hallott példák közül: valahol Gujarat államban, hindu fanatikusok felgyújtották egy falu keresztyén templomát. A gyülekezet vezetői jelentették a bűntényt a rendőrségnek, de egyben jelezték, tudják, hogy kik a tettesek, akikkel szemben nem kívánnak feljelentést termi. A bűnbocsánatnak, az ellenség szeretetének ez a mai, hiteles példája nem maradt gyümölcs nélA MEÖT Női Bizottsága ebben az esztendőben minden evangélikus lelkészi hivatalba elküldte az imanapi liturgia egv-egy példányát, azzal a szándékkal, hogy újabb gyülekezeteket vonjon be az imanapi mozgalomba. Bátorítjuk a testvéreket, hogy éljenek a lehetőséggel és szervezzék meg ezt a - szerte a világon megtartott - istentiszteleti alkalmat. Az imanappal kapcsolatban bővebb tájékoztatás, és az isten- tiszteleti füzetből további példányok egyházunk Női Missziói Osztályától kérhetők. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 483 2261 Hindi nyelvű keresztyén magazin címlapja kül - maga a hatóság építette újjá a leégett templomot... Más úton hazafelé Bár ugyanúgy az Air France légijárata repített vissza minket Európába, mégis elmondhatom, hogy az egykori bölcsekhez hasonlóan, bizonyos szempontból, „más úton”, megváltozott szemlélettel és értékrenddel érkeztünk haza a szubkontinensről. Találkozhattunk egy hazánkénál százszor népesebb ország természeti szépségeivel és gazdagságával, ugyanakkor milliók elképzelhetetlen szegénységével és nyomorával. Nap mint nap szembesülhettünk hihetetlen lelki, szellemi sötétséggel, de ugyanakkor a kovászként jelenlévő keresztyénség hallatlan lehetőségeivel és felelősségével is. Jó érzés, hogy hazánkból legalább egy házaspár, a magyar református és evangélikus egyház küldötteiként, immár másfél éve, tanárként dolgozik Dél-Indiában. Látogatásom egyik legnagyobb élménye volt, hogy találkozhattam Jó Andrással és Angelikával, akik indiai mércével mérve, a konferenciahelyszín közelében, alig ötszáz kilométerre laknak... S mi várható ezután? A finn rádiómisszióval együtt esélyünk van arra, hogy szerény lehetőségeinkhez mérten, w Úrvacsoraosztás a konferencia központban mi is támogassuk az indiai keresztyének szolgálatát, és így belekerüljünk a világmisszió eleven vérkeringésébe. Minderről részletesebben majd a Missziói Magazinban olvashatunk. Gáncs Péter A Külmissziói Egyesület hírei A sokunk által jói ismert Seija Kuronen finn misszionáriusnő, aki hosszú éveken át Marseille-ben az arabok között szolgált, két éve férjhez ment Andrew Friers angol missziós-jelölthöz. Az akkor félbeszakadt missziói tevékenységét most Angliában folytatja. * Jó Angelika hitoktató testvérünk férjével. Andrással együtt továbbra is az indiai Kodaikanal városának tekintélyes keresztyén iskolájában tanít. A vallástanitás, erkölcsnevelés és zenei oktatás a megszokott környezetben is nagy kihívást jelent nekik. Szeretettel gondolunk reájuk, hiszen evangélikus egyházunk támogatásával Magyarországot is képviselik ott. * Ez év január 14-én iktatták be Seija Friers testvérünket a leed-i evangélikus gyülekezet diakóniai munkásának és az ottani egyetemek segédlelkészének. Isten áldását kívánjuk új szolgálatára, és imádságban hordozzuk továbbra is öt családjával. * Csépe Andrea testvérünk február l-jétől a Fülöp-szigeteken vesz részt olyan gyakorlati felkészítésen, hogy kijelölt szolgálati helyén a bennszülöttek anyanyelvén taníthasson. Csak így remélhető, hogy az írás-olvasás elsajátítása után, Isten igéjét is kézbe lehet adni a helybelieknek. Andrea utazását és szolgálatát imádsággal és anyagi segítség- gel támogatja Egyesületünk. Ne feledjünk el imádkozni értük! i * A