Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-10-14 / 42. szám

2. oldal 2001. OKTÓBER 14.

Evangélikus Élet

/

VASÁRNAP

UJ NAP - UJ KEGYELEM

„Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ö nevéért.” (Zsolt 23,3) Milyen érdekes, hogy a 23. zsoltárban egyaránt olvashatunk a halál árnyékának völgyéről - ahol az ember a legteljesebb egyedüllétet éli át- és arról, hogy az Úr felüdíti a lelket. Ez az Ige azt hirdeti nekünk, hogy bármilyen nehéz életszakaszban vagyunk, tudnunk kell, hogy Urunk velünk van, és utat mutat nekünk. O képes bennünket megajándékozni lelki békével, nyugalommal, derűvel és örömmel. A mi ajándékozó Urunk képes ragyogóvá tenni a szemet, megerősíteni a bensőnket, felüdíteni a lelkünket. Ő ad új lendületet, új erőt ezen a vasárnapon is az előttünk álló hétre.

HÉTFŐ ”^e ferdézzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, és a gyötrödőkröl.” (Zsid 13,3) Ezen a napon tudatosabban gondolhatunk mindenkire - szűk vagy távolabbi köreinkben -, akik életük nem könnyű Szakaszát élik ezekben a napokban. Pál apostol arra szólít fel bennünket, hogy meg ne feledkezzünk róluk. Feladatunk, hogy egy test tagjaiként figyeljünk egymásra - azokra, akik napról napra várják a szabadulást a börtönökben, és mindazokra, akik megoldhatatlannak látszó problémák rabságában élnek. Kérjük imádságban a mi Urunkat, hogy tegyen minket irányukban figyelmessé, együttérzővé és. áldozatkésszé, hogy az értük való imádságot tetteink is kövessék.

KEDD "dz Úr szeretetével tele van a föld. ” (Zsolt 33,5) Néhány hete bukkantam rá egy kedves képre, amely a földgömböt ábrázolja, azonban másmilyen alakban, mint ahogy azt ismerjük. Számítógépes technikával szív alakot formáltak belőle. Éppen ezzel az Igével együtt ki is tettem egy faliújságra. Amerikát másnap érte a támadás. Az azt követő napokban erősen gondolkoztam, hogy levegyem-e a képet a falról, hiszen az események összefüggésében hirtelen olyan naivnak tűnt alkotásom. Aztán az a gondolat jutott az eszembe, hogy ez az ige pontosan azt üzeni, hogy emberek által okozott pusztítás vagy rombolás sem szüntetheti meg irányunkban Isten gondviselő szeretetét. A kép és az ige ezért maradt a faliújságon.

SZERDA "Tűzbe teszem, megtisztítom őt, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom, ahogyan az aranyat próbálják. 0 segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom öt. ” (Zak 13,9) Egy nemrég hallott gondolat szerint sohasem tudhatjuk előre, hogy a gondjaink között hol rejtőzik az ajándék. Ez összefüggésben áll azzal a tapasztalatommal, hogy sokan hálával emlékeznek vissza életük legnehezebb szakaszaira, arra az időre, amikor a legtöbbet küzdöttek. Hadifogságot megélt idősebb férfiak erős hittel tesznek tanúbizonyságot arról, hogy embertelen körülmények között hogyan élték túl a kínzásokat. Isten gondviseléséről vallott nemrég az a férfi, aki egyik percről a másikra veszítette el az állását, és azóta egy

sokkal jobb munkahelyen dolgozik. A próbatételek elől senki nem bújhat el. A mi feladatunk az, hogy rendíthetetlenül tudjuk: általuk Isten formál és megajándékoz bennünket. Meghallgatja imádságainkat, és erőt ad mindenkinek, aki Őhozzá fordul a próbatételek idején.

CSÜTÖRTÖK "^em az Ür keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől. ” (Ézs. 59,1 -2) Amíg egy autós, számára ismeretlen helyen megtalálja a helyes utcát, sokat kanyarog. Nem kérdés, hogy céljaink elérése érdekében olyan helyekre is eljutunk, amelyről felismerjük, hogy az nem a mi útirányunk, bár annak véltük. Ezekben a helyzetekben sem érdemes Istent hibáztatni, hanem sokkal inkább magunkban kell keresnünk a hibát, és keresnünk kell a továbbhaladás új lehetőségeit. Fontos, hogy tudjuk, mindig van továbbvezető út, van új kezdet, van visszatalálás minden elrontott útirányból - annak, aki vissza akar találni, aki felismeri és megbánja tévedéseit. Mert a bűn elválaszt Istentől, de a megbánás új életre szül.

PÉNTEK "^z úr u,at készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át. ” (Zsolt 103, 2-3) F.z az Ige visszaemlékeztet bennünket a zsidó nép Vöröstengeren való átkelésére, a menekülésre, a szabadulás útjára. Erről az eseményről azóta is megemlékeznek minden páskavacsora alkalmával, így ma is. Aki akárcsak egyszer is átélte, hogy az Úr utat mutatott neki, az sohasem felejti el. Megmagyarázhatják könyvek, hogy a zsidó nép miért tudott éppen akkor átkelni a tengeren, számomra mégis csodálatos marad, amikor az események éppen akkor és pont úgy alakulnak, hogy előttünk egy újabb út rajzolódik ki. Ezek a térbeli és időbeli konstellációk, a csodák általunk nem megszerkeszthetők. Életünkben a hatalmas Isten tesz csodákat, Ő készít térképet és mutat haladási irányt ott, ahol teljesen lehetetlennek látszik a továbbhaladás. Aki előtt út nyílik, az szüntelenül áldja az Ő nevét.

SZOMBAT -áldjad, lelkem az Urat! O megbocsátja minden bűnödet, meggyó- f gyitja minden betegségedet. ” (Zsolt 103, 2.3) A lélek öröméről van itt szó, a belsőnkből fakadó örömről. Mennyi minden van a környezetünkben, amiért hálát tudunk adni Urunknak! Gondoljuk csak végig, hogy mi történt velünk az elmúlt héten, hogy milyen élettapasztalatot szereztünk, hogy mennyi szeretet vett körül minket. Ez az ige a bűnbocsánat és egyben a gyógyulás örömét is hangsúlyozza! Ezeket az Ószövetség népe szorosan összetartozónak vallotta. Jussanak eszünkbe életünk átélt örömei, és merjünk értük köszöntet mondani Urunknak! Örömmel és hálaadással tölthetjük ezt a napot, lelkűnkben így készülődve a holnapi istentiszteletre.

Balog Eszter

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASARNAP

Éljünk elhivatásunkhoz méltóan - Szeretetben!

El kell ismernünk, hogy keresztyén életünk egyik kemény, ha nem a legkeményebb parancsa az emberek iránti szeretet. Vajon miért olyan nehéz ez? Miért bukunk mi el ebben olyan gyakran? Pedig Pál apostol szerint a világon a legnagyobb a szeretet. Vitathatatlan, hogy rengeteg más értéke van az embernek. Ezek mind nagyon fontosak: képesség, fiatalság, szépség, tehetség, erő, tudás, anyagi biztonság stb. De ezek mind együtt semmit sem érnek, ha hiányzik a szeretet. Nem véletlenül figyelmeztet az apostol: „Ne szóval szeressünk, se nyelvvel” - hanem tevékeny szeretettel.

Ugyanígy sokféle szempont szerint lehet az embert minősíteni: külső megjelenés, fejtartás, tudományos eredmények, rangok, címek, toplisták alapján. János azonban Jézustól azt tanulta meg és bennünket is erre akar megtanítani, hogy az egyetlen igazi mérték Isten és ember előtt a szeretet. Nem érzelmek fellobbanása, hanem áldozatos magatartás. Ez képes a másikért mindent vállalni. Soha nem a maga érdekeit nézi, nem a maga akaratának megvalósulásáért harcol. Nem azon csámcsog, hogy mások hibáit emlegesse. Tud tűmi is nem kényszeredetten, hanem belülről fakadó hitből.

Hogyan érhetem el? Csak egyetlen úton: azon, amely a kereszt felé vezet. Ahol Isten szeretete valóság lett. Ahol Jézus Krisztus a szeretet forrásává lett. Csak ez az élet kedves az Isten előtt, Aki iámeri szívünket. Parancsolatait megtartva „akármit kérünk tőle, megnyerjük” azt.

ÍJn 3,

Tudom, ha Istenre gondolunk - sokan úgy képzelik, hogy a mennyben van, tehát jó messze! Pedig Isten nagyon is közel van. Közelebb már nem is lehet semmi. A szívünkben van. Mindet tud! IX. Pius pápa egyszer egy templom nagyon poros padjára ujjával ezt írta: Láttam!

Nincs gondolatom, vágyam, érzésem, szavam, tettem, mulasztásom, amit ne ismerne egészen pontosan. Sokkal pontosabban, mint én magam. Ez egyszerre borzalmas tudat, de ugyanakkor határtalan vigasz is: minden attól függ, szeretem-e az Istent és az embert?

Isten élői elbújni, elmenekülni nem lehet. Előtte nem akadékoskodhatunk, mert egyszerűen odaírja „nyitottkönyv”- életünk sok porára: Láttam!

1968-ban gyilkolták meg Martin Luther King protestáns lelkészt. Amerikai polgárjogi harcos volt, nem erőszakkal, nem fegyverrel, hanem Isten Igéjével és a szeretet cselekedeteivel harcolt. Álljon itt egy idézet programjából:

„ Ti gyűlölhettek minket, mi szeretettel válaszolunk.

Ti kizárhattok minket iskoláitokból, mi akkor is szeretni akarunk titeket.

Ti üthettek, börtönbe zárhattok, mi akkor is szeretünk

Ez a húsvéti örömhír: nincs nagyobb erő a szeretetnél! Legyőzi a gyűlöletet, mint a fény az éjszakát. "

Hogy valóban hiszünk az Istenben, azt azzal bizonyíthatjuk, hogy hiszünk az em18-24

berekben és a szeretetet parancsát teljesítjük. Hogy valóban szeretjük Istent, és belőle születtünk, azzal bizonyíthatjuk, hogy odaajándékozzuk szívünket az embereknek. Nem az okoskodás, nem a tudomány bizonyítja az Istent, hanem a szeretet. Csak ennek van olyan sodrása, mely meggyőz minden kételkedőt, vagy elvezet Istenhez minden útkeresőt. Ezért biztat az apostol: aki az Ő parancsolatait megtartja, az benne marad és Ő is őbenne.

Solymár Péter

ISTENTISZTELETI REND

___________________

Bu

dapesten, 2001. október 14.

1„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balica Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; C'sillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. szere- tetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Kinczler Irén; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Ecer Mónika; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Johann Gyula; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (ifjúsági) Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., KékGolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; du. fél 7. dr. Zay Balázs; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Johann Gyula; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Johann Gyula; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota,

XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Gáncs Péter; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Gáncs Péter; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba,

XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII,, Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza; Biatorbágy (Faluház) de. fél 9. Endreffy Géza;.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 15,9- 14; epistolája (igehirdetési alapige): ÍJn 3,/18/19-24. HETI ÉNEKEK: 362, 444.

Összeállította: tszm

SJ1ROK

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében”

£

5

OÁ

3

eJelentkezés a téli kántorképző tanfolyamra

A 2001/2002. évi kántorképző tanfolyam megnyitója november 3-án - szombaton - 10.30-kor lesz a fóti Mandák Intézetben (2051 Főt, Berda J. u. 3.)

Szeretettel várjuk különösen azok jelentkezését, akik folytatni szeretnék egyházzenei tanulmányaikat, de szívesen foglalkozunk teljesen kezdőkkel is. A tanfolyamon a következő tárgyakat oktatjuk: egyházi ének, szolfézs-összhangzattan, harmonium- vagy orgonajáték, orgonaismeret, karvezetési ismeretek.

A tanórákat mindig szombatonként tartjuk, összesen húsz alkalommal. A tanfolyam végén lehetőség van segédkántori bizonyítvány, kántori bizonyítvány vagy kántori oklevél megszerzésére. A vizsga várható időpontja: 2002. ápr. 20.

A tanfolyam teljes díja 10 000 Ft, ami két részletben is fizethető. Indokolt esetben támogatás igényelhető külföldi gyülekezetektől, vagy - a kántorképző vezetőin keresztül - az Örszágos Egyháztól. A díj magában foglalja az oktatás költségein túl az étkezési díjat is. A távolabbról érkező hallgatók éjszakázhatnak is a Mandák Otthonban.

A jelentkezéseket a fenti címen vagy az intézet telefonszámán (27/ 360 093) várjuk október 15-ig.

5?

Minden istentiszteletünk a fenti mondattal kezdődik. Gyakran használt kifejezés tehát, pedig csak két olyan hely van az Újszövetségben, ahol az Atya, Fiú, Szentlélek neve ilyen tömören, szinte felsorolásszerűen van egy-egy rövid mondatban: a missziói parancsban (Mt 28,19) és az apostoli áldásban (2Kor 13,13). Ezeken kívül azonban számos olyan helyre akadhatunk, ahol az Atyát, Fiút, Szentleiket egy-egy hosszabb összefüggésben említik. így levelekben: Róm 1,1- 4; 5,1-5; 15,15; lKor 2,7-10; 12,4-6; 2Kor 1,21-22; Gál 4,4- 6; Ef 1,3-14; 2,18; 3,16-17; Kol 1,3-8; IThessz 1,2-6; Tit 3,4- 7; IPt 1,2; ÍJn 4,2-3;’János evangéliumában: 14,16.26; 15,26, 16,7.13-15; vagy éppen Lukácsnál: ApCsel 2,32-33.

Az isteni cselekvésnek csodálkozásra, hálára és dicsőítésre indító sokszínű gazdagságát, s ugyanakkor egységét kell látnunk, amikor a felsorolt helyekben elmélyedve és ezeket tanulmányozva, az első keresztyénség bizonyság- tételével szembesülünk. Ezek az újszövetségi helyek arra indítanak, hogy a teremtést ne pusztán a régmúlt máig ható, de tulajdonképpen lezárt eseményének tekintsük. Buzdítanak, hogy már a teremtésben fedezzük fel azt az isteni szeretetet, amelyet Jézus Krisztusban ismerhetünk meg. Nyilvánvalóvá teszik, hogy a krisztusi szeretetben az Atyának az az eltökéltsége nyilvánvaló, hogy teremtett világát és benne az Istennél kevéssé kisebbé tett embert (Zsolt 8,6) nem hagyja magára, ragaszkodik hozzá, lehajol hozzá, utána megy, hogy megmentse. Kifejezik, hogy a megváltás a bűn által megromlott embernek nem szépít- getése vagy javítgatása, hanem új teremtés. A Szentlélek pedig, mint éltetőnk, a teremtést és a megváltást jelenvalóvá teszi azzal, hogy világosságot gyújt az ember szívében és vezeti a krisztuskövetés útján.

A korai keresztyén századokban súlyos viták folytak arról, miként kell értelmezni az Atya, Fiú és Szentlélek egymáshoz való viszonyát. Elvetették az ún. monarchianiz- must, amely az a Fiút olyan embernek tekintette, akit az Atya maga mellé emelt, mintegy adoptált. Nem tudtak egyetérteni azzal az elképzeléssel sem, amely a három isteni személyt az egy Isten három megjelenési módjának tekintette (modalizmus). Elfogadhatatlan volt számukra az a nézet is, amely úgy beszélt az Atya és a Fiú egységéről, hogy nem különböztette meg őket (szabellianizmus). Harcoltak az ellen a felfogás ellen is, hogy a Fiú és a Szentlélek az Atyának mintegy alárendeltje (szubordianiz- mus). Így fogalmazták meg az első egyetemes zsinatok a Szentháromság tanát vagy dogmáját, amelyet kevéssé ismert hitvallásunk a Quicumque (vagy más néven Athanasius) hitvallás így fogalmazott meg; „Egy tehát az Atya, nem három Atya, egy a Fiú, nem három Fiú, egy a

Szentlélek, nem három Szentlélek. Ebben a háromságban pedig nincs elsőbb és későbbi, nincs nagyobb és kisebb, hanem mind a három személy egyformán örökkévaló és egymással egyenlő: s ezért - ahogy előbb már mondtuk - a háromságot minden esetben az egységben, az egységet pedig a háromságban kell tisztelnünk.”

Figyelemre méltó, hogy míg az Újszövetségben egyetlenegyszer sem fordul elő a Háromság vagy Szentháromság szó, az óegyházi vitákban mégis szükségesnek látták bevezetését. A kifejezés használata érzékelteti a végbement változást: amiről az isteni cselekvés páratlan gazdagságának átütő erejeként vall az Újszövetség, az a későbbi századokban sápadt és sokszor elvont spekulációvá lett. Nem véletlen, hogy Luther a Kis Kátéban, az Apostoli hitvallást magyarázva, a három résznek nem az Atya, Fiú, Szentlélek, nem is a Teremtő, Megváltó, Megszentelő, hanem a teremtésről, a megváltásról, a megszentelésről címet adja. Helyesen látta meg ugyanis, hogy Isten személyének titka az ember számára kikutathatatlan, az emberért végzett munkáját viszont hirdetni és hinni kell.

Istentiszteleteink kezdetén régi hagyomány szerint a lelkész mondja: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, a gyülekezet pedig áment mond rá. Mindannyian mondjuk tehát. Mi ennek a jelentése?

Amint a hívő ember minden munkáját és vállalkozását Isten nevének segítségül hívásával kezdi, miért ne kellene éppen az istentiszteletet így kezdenünk. Erre az első jelentésre utal a liturgia e részének latin elnevezése: invocatio, segítségül hívás. Amikor összegyülekezünk, hogy szent nevét dicsérjük, ajándékaiért hálát adjunk, bűneinket megvalljuk, evangéliuma hirdettessék szolgái által, igéjét hallgassuk, meghalljuk és befogadjuk, mi sem természetesebb, mint hogy segítséget kérünk.

Parancsot is teljesítünk, amikor nevében összejövünk, hiszen Krisztus parancsolta, hogy emlékezetére éljünk a szent vacsorával, halálát pedig hirdessük, amíg eljön.

Krisztus ígéretére is emlékeztetnek a fenti bevezető szavak, hiszen azt mondta, hogy az ő nevében összegyűltek között jelen lesz, még ha csak ketten vagy hárman is vannak.

Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy „egyházi nyelven” vagy „kegyes kifejezésekkel” hangot adunk tartalmas összegyülekezésünk iránti reménységünknek. Hiszen az élő Isten színe előtt állunk meg, hogy teremtsen, megváltson és megszenteljen.

Ha csak valami keveset felfogunk e bevezető szavak jelentéséből, mindent elkövetünk, hogy jelen lehessünk, amikor népe megáll a szent és irgalmas Isten színe előtt.

< Dr. Reuss András

*