Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-14 / 42. szám
Október 7. - Afganisztán „ Szeptember 11. - New York 66 . ÉVFOLYAM 42. SZÁM 2001. OKTÓBER 14. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL A félreértett evangélium Vallási műsorok a Duna Televízióban e-vangélikusok és @z internet Egyház és értelmiség Mitől lesz az ember lelkésszé, Éva? ******* » ■■Will f ■_»—*»■ “■ Ismét a CNN hírtelevízió a világ legnézettebb adója, miután az elmúlt vasárnapot az Afganisztán ellen kilátásba helyezett légicsapások megindításával „szentelte meg” az Amerikai Egyesült Államok kormánya. A katonai akció deklarált célja elsősorban az al-Kaida terrorszervezet fészkeinek felszámolása. Bár ennek vezetője, a New York és Washington szívében végrehajtott brutális terrortámadás feltételezett értelmi szerzője - Oszama bin Laden - tagadja, hogy köze lett volna a szeptember 11-i merényletekhez, videóra rögzített nyilatkozatában szóvivője kijelentette; „Megkezdődött a szent háború a zsidók és a keresztények ellen.” Az alábbi írások az amerikai megtorlás kezdete előtt születtek. Az Egyházak Világtanácsa az erőszak ellen (Washington, 2001. október 3., szerda) Az Egyházak Világtanácsa felemelte a szavát az ellen, hogy a világon erőszakkal próbálják meg a terrorizmust megfékezni. Az ENSZ főtitkárához intézett levelében Konrad Raiser, a genfi székhelyű szervezet főtitkára kifejtette: az erőszakra nem lehet erőszakkal válaszolni, mert ez csak további erőszakot és terrort szül. A világ 120 államában 342 protestáns és ortodox felekezetet összefogó Egyházak Világtanácsa - melynek a többi között tagja az amerikai Egyesült Metodista Egyház is, George W. Bush amerikai elnök egyháza - 400 millió hívőt tömörít. A német evangélikus Raiser úgy foglalt állást Kofi Annanhoz intézett üzenetében, hogy nem időszerű olyan nemzetközi koalíciót létrehozni, amely megtorló intézkedéseket hajt végre vagy agressziót követ el. Raiser szerint az ENSZ az egyetlen olyan intézmény, amely hivatott a terrorizmus problémájával foglalkozni. Az Egyházak Világtanácsának főtitkára megjegyezte: a terrorizmust addig nem lehet leküzdeni, amíg a világ elítéli, hogy embereket alázzanak meg azok az önkényesen hatalmat gyakorlók, akik a legnagyobb katonai erővel rendelkeznek. Raiser leveléhez csatolták a világtanács felekezetközi nyilatkozatát, amely szerint a felelősöket meg kell találni és bíróság elé kell állítani, de az Egyesült Államok nem hajthat végre dühében vagy bosszúból olyan megtorlást, amely újabb ártatlan emberek életébe kerül. ,, Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. ” (2 Tim 1,7) Mit mond az ige a történésekkel összefüggésében? Négy szóban tökéletesen jellemzi a megdöbbent emberiség mostani lelkiállapotát. 1. A félelem. „Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten.” - Pedig most minden erről szól. Szeptember 11-e óta a félelem beköltözött az emberek leikébe. És mellé a a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzése. A „sorsunk nem a mi kezünkben van” felismerése, azok számára is, akik mindeddig az ellenkezőjét hitték. 2. Az erő. Isten lelkének ereje. - Láttuk (látjuk), mire képes a gonosz erő. Isten ereje azonban mindennél nagyobb. Akkor is Isten ereje a leghatalmasabb, ha most inkább katonai erőkről hallunk, pusztító erejű fegyverekről. A világot - keresztényként ezt hisszük és valljuk - nem ez az erő kormányozza és tartja fenn, és nem ez az erő a végső erő. Mi erőtlenségünkben az Isten erejébe kapaszkodhatunk, hogy a félelem lelkét legyőzhessük. 3. A szeretet. Isten a szeretet lelkét adja a szívünkbe. - Terror, harag, bosszú, válaszcsapás, megtorlás. Ki beszél itt szeretetről...? Beszélnünk kell a szeretetről! Arról, amely ott mutatta meg magát, amikor az Isten a Golgotára adta értünk egyszülött Fiát. Ez a szeretet az, ami megtarthat, ami fenntarthat, ami továbbvihet. Ezt nem „írja felül” szeptember 11-e, minden borzalmával együtt sem. Hisszük és hirdetjük, hirdetnünk kell, hogy Isten szereti a teremtett világot, szereti az embert, irgalmaz a bűnösnek, felemeli a kicsit, az elesettet, a gyengét. Nem hagyta magára a világot, nem múlt el sze- retete fejünk felett. Atyánk van, aki szól és szólásra bátorít, s ha szólni tudunk valamit, akkor ezért tudunk, mert ez a szeretet Jézus Krisztusban közénk jött. Ez a vigasztalásunk, ez az erőnk, ez a kapaszkodónk, a félelem lelkének legyőzője. 4. A józanság. A józanság lelke Isten adománya. - „Kíméletlen és hosszú” háborút hirdetett meg az amerikai elnök e sorok írásakor. Kimondhatatlan szüksége van most a világnak arra, hogy ne a „szemet szemért, fogat fogért” elve, hanem a józanság lelke kerekedjen felül. Előbbi - jól tudjuk - végzetes lehet a mi századunkban. Utóbbi megmenthet attól, hogy elpusztítsuk egymást, elpusztítsuk önmagunkat. Józanságért kell most minden felelős kereszténynek imádkoznia. Ahogyan Isten adja, s nem a higgadt, de bosszúálló fővel magunkra erőltetett józanságért. Isten kezében vagyunk, le kell tennünk tehát mindenestül az O kezébe a sorsunkat, az életünket, a jövőnket. S a megtörténtekét is, hogy el bírjuk valahogy viselni, fel tudjuk fogni azt, ami elviselhetetlen, felfoghatatlan. Nincs más út, nincs más kibontakozás. Kőháti Dorottya Járatlan utakon Útkeresés és önvizsgálat a kórházlelkészi szolgálatban Otthonosabb szeretetotthon Minden korban szükség van útkeresésre. A negyvenéves pártállami uralom alatt az utat egyházunk a diakóniai teológiai útjaként határozta meg, és sokan úgy gondolták nincs, nem lehetséges más út, nem is kell keresni. A magyar orvostársadalom viszont szemléletét - a kor ideológiai irányvonalának megfelelően - a dialektikus materializmus irányában fejlesztette, és elvetette az ún. holisztikus (testi- lelki- szellemi, spirituális és szociális) igény együttes feltárását és kielégítését. Kérdés, hogy a magyar orvostársadalom továbbra is a régi úton kíván továbbhaladni, vagy odaáll egy többdimenziós orvoslás mellé? Széles körben elfogadott lesz-e legalább a középkori Sorbonne gyógyítási alapelve: gyógyítani - enyhíteni - vigasztalni? Úgy gondolom, Mikola István egészségügyi miniszter orosházi beszéde és a vele készült interjú (Ev.Élet, augusztus 26.), nagy kapunyitás lehet egy, az egész embert gyógyító holisztikus szemlélet felé. Ezen az úton kormányunk igényli az egyházak szolgálatát. Nem egyszerűen azt, hogy a kórházakban megjelenjünk, istentiszteleteket tartsunk (többnyire néhány embernek), hanem, hogy - nem vitatva az előző fontosságát - lelkigondozói legyünk betegeknek, orvosoknak, ápolóknak-vallásfelekezeti, sőt ideológiai különbség nélkül. A kórház népünk „állatorvosi beteg lova”, benne minden betegségünk (bűnünk) diagnosztizálható. Amikor lelkigondozói szolgálatom kulcsszavait keresem, teszem ezt azzal az alázattal, amiről Pál apostol ír: „Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekezem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus.” (Fii 3, 12) A kulcsokat keresem, amelyekkel megnyithatók a megkérgesedett emberi szívek. Empátia, tapintat, alkotó ökumenizmus, krisztusi szeretet, nondirektivitás..:? - folytathatnám tovább. Érvényes a régi tanács: Csak akkor valid meg hitedet, ha kérdeznek, de élj úgy, hogy kérdezzenek! Bizonyos helyzetekben (például krízisben) a nondirektivitás nem alkalmazható, de legtöbbször megszívlelendő és eredményes. Kórház-lelkigondozói naplómból szeretnék erre példát mondani. Tábornok úr betegágyon. Velém egykorú. Mielőtt kórházi külön- szobájába lépek, az egyik nővér figyelmeztet: „Lehet, hogy kiabál, kiküldi a szobából. ” Kopogok, belépek, bemutatkozom. Leülhetek beszélgetni? Egy kicsit töpreng, hogy mit is válaszoljon, de végül hozzájárul. Arcán a rák jellegzetes pergamen színe. Elmondja, hogy Kádár János kormányőrségének volt fiatalon a tagja, majd Moszkvában tanult, egyre feljebb ment a ranglétrán, egészen a tábornoki rangfokozatig. Panaszkodik, hogy nem éri el a telefont, a nővért hívó csengőt. Segítek neki kézbevenni a kacsát. Tudja, hogy nem sok ideje van hátra, s hogy a valaha délceg katona most nyomorék. Ráfigyelek, és csendben meghallgatom. „A bíborszínű ég, a vörös szín, rám szégyent, halotti leplet hozott. Ott könynyez- tem többször, ahol nem láttak... Lehetett volna más a sorsom... A jármű, amivel utaztam, szakadékba esett. Csak utás voltam, végig más vezetett... ” A II. világháború utáni „Parancsra tettem” védekező mechanizmusa lám újra él. Sok elmélyült beszélgetés kellett ahhoz, hogy hamarosan meg fog halni, megéli a véglegességet, az elkerülhetetlenséget, azt, hogy azt nem hibázta el. Sajnos, nem lehet. „Lehet, hogy bűnös mégis én vagyok? ” Továbbra is, de már suttogva rímbe szedi gondolatait: „Föld és Ég, külön világ, jól tudom. / A Földön Jézus sem talált igazat / Földi sorsom én is elfogadom / S lesz, ki lemossa rólam a sarat? / Egy ország hisz bűnösnek, / ítéletük halál, / O megtalál.” Imádkozom azért, hogy így legyen. Megsimogatom a homlokát, elköszönök, megyek tovább. Másnapra ágyát már üresen találtam. Elment. Egy évvel ezelőtt fogadta el az Alberti Evangélikus Szeretetotthon igazgató- tanácsa Szmolár Attila igazgató-lelkész javaslatát a szeretetotthon teljes körű felújítási programjára. Ez célul tűzte az otthonlakók és az ott dolgozók életfeltételeinek javítását, a 21. századnak megfelelő technikai felszereltség kiépítését, és általában is a megfelelést a későbbiekben vélhetően Európai Unió által is megkövetelt normáknak. A felújítási program első szakasza ebben az évben került megvalósításra. Ennek során megtörtént belül a tetőtér beépítése, négy új lakószoba (külön fürdőszobákkal) és két társalgó kialakítása, a földszinten pedig új nővérszoba épült. A tervezés és kivitelezés Czibula Zoltán tervező-mérnök lelkiismeretes, precíz munkáját dicséri, hiszen az otthonba új minőséget, igényességet valósított még. A kivitelezés 2001. júniusában kezdődött el és október 6-án fejeződött be. Másnap, azaz múlt vasárnap már a lelki építkezés jelentőségét élhettük át az átadási ünnepségen. Az igehirdetés szolgálatát Bozorády Zoltán püspökhelyettes, esperes végezte. Meghívott vendégként jelen volt az alberti gyülekezet finnországi testvérgyülekezetének küldöttsége az olari egyházközségből. Bozorády Zoltán püspökhelyettes-es- peres igehirdetésében feltette a kérdést: Mi az egyház küldetése? Mi a feladata a lelkésznek? Mi a feladata a gyülekezeti tagnak? Vajon elég-e a fizikai építkezés, nekünk hívő embereknek? E kérdések elevenen érintették a hallgatóságot, hiszen a gyülekezet hívő életére és alapjára kérdeznek rá. Különösen aktuális volt egy sikeres építkezés befejezése után irányítani a figyelmet a lélek építkezésére. A záró oltári szolgálat a hálaadás jegyében zajlott. Ezt követően a gyülekezet átvonult a szeretetotthonba, ahol Bozorády Zoltán felszentelte az új lakószámyat, majd Fazekas László polgármester intézett köszöntő szavakat a gyülekezethez. Az ünnepséget szeretetvendégség zárta. Szmolárné Török Anna Hajnal Bolla Árpád s EGYEDÜL NEM MEGY... Önkéntes Kórházlátogatók és Segítők Találkozója Azoknak, akik már végeznek önkéntes kórházi szolgálatot: kórházi áhítatra való hívogatás, látogatás kórházban és otthonukban lévő betegek között, és azoknak, akik szeretnének bekapcsolódni ebbe a munkába. Ha szeretnél segíteni, de nem tudod, hogyan fogj hozzá. Ha már segítesz, de magad is segítségre szorulsz, Ha egyedül érzed magad, és problémáid vannak ezzel a szolgálattal, Ha társakra vágysz, akik szintén önkéntes segítők, Ha közösen tanulva, egymást segítve előre vihetjük a kórházi szolgálatot és szívesen bekapcsolódnál közénk, szeretettel hívunk és várunk az Önkéntes Kórházlátogatók és Segítők Találkozójára! A Találkozó színhelye: Országos Egyházi Iroda (Üllői út 24., II. emeleti tanácsterem) Időpontja: 2001. október 20. (szombat) PROGRAM: 10.00 Köszöntés - ismerkedés 10.15 Kezdő áhítat: Egyedül nem megy - Bolla Árpád 10.45 Tájékoztató a kórházmisszió helyzetéről 11.00 Előadás megbeszéléssel: Az evangélium üzenetének átadása a kórház színterén - Simonfay Ferenc 12.30 Ebéd 13.30 Kommunikációs gyakorlatok - Lukovits Eszter 14.30 Fórum: örömök, gondok, távlatok, tervek... 15.30 Záró áhítat: Nem vagy egyedül - Bajuszné Orodán Krisztina Minden érdeklődőt szeretettel várunk! „A Napnak két része van, a fénye és a melege. Nincs olyan hatalmas király, aki a Nap sugarát meg tudná hajlítani, vagy irányítani tudná: a napsugár szilárdan megmarad állásában. De a melegét lehet irányítani és hajlítani, az mindenhol jelen van a Nap körül. Ugyanig’ kell a hitnek is mind mozdíthatat- lanul a szívünkben lennie, nem hághatjuk el, míg a szeretet meghajolhat és irányítható úgy, hogy megértse felebarátunkat és kövesse őt. ” Luther Márton, Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása) Bozorády Zoltán esperes átvágja a felújított szeretetotthon szalagját. (Jobbra mellette Szmolár Attila igazgató-lelkész.) *-A V
