Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-07 / 41. szám
Evangélikus Elet 2001. OKTÓBER 7. 7. oldal 290 éve alapították az ősök Albertit Szeptember 29.-e emlékünnep minden esztendőben az alberti evangélikus gyülekezetben. Ezen a napon érkeztek meg őseink 1711-ben 24 szekéren a Felvidékről, és ekkor tartották meg az első istentiszteletet szlovák nyelven. Magukkal hozták első lelkészüket, Claudiny Frigyest, és első tanítójukat, Benedikty Izraelt. Világi vezetőik voltak: Csányi szerelmesem..., amely 10 éve minden délután 5 órakor megszólal a toronyzenében. A díszközgyűlésen Szmolár Attila visszatekintett a múltra, tudatta hogy eddig 19 beiktatott lelkésze és 20 kántora volt a gyülekezetnek. Neveiket korábban emléktáblába vésettük. A jelenlevő vendégeket és dolgozókat megajándékozta egy emlékplakettel. „Dicsőítsétek az Istent a ti testetekben és lelketekben!” - felirat az új tornaterem homlokzatán György, Havram Pál és Takács Mihály. Ez a 24 szekéren érkezett szlovák ajkú közösség gyülekezetei, falut és iskolát alapított. Hívő elődeink a Tranoscius kegyességen nőttek fel, amely mély nyomokat hagyott a gyülekezet lelki életében. Erre emlékezett a zsúfolásig megtöltött templomban szeptember 30.-án az alberti gyülekezet, a falu és iskola. Az ősi énekkel kezdődött az ünnepi Istentisztelet: „ Oh Szent Isten ”, Az oltá- ri szolgálat után D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke hirdette az igét lPét.2,5 alapján: „Épüljetekfel lelki házzá!" A püspök igehirdetésében a múltra emlékezett. A hűséges egyháztagokra, a lelkészekre, kántortanítókra és a vezetőkre. Ebben a gyülekezetben 290 esztendő alatt nemcsak a külső épült, hanem a lelki ház is. A gyülekezetét megtartotta Ura, Jézus Krisztus a nehéz, viharos időkben is, de az is csodálatos, amit napjainkban cselekszik Isten; 300 gyermeket nevelnek óvodánkban és iskolánkban, 30 nevelővel, gyermek és ifjúsági énekkarokkal szolgálnak, és a jövőt építik. A 24 szekéren kb. 80-100fő érkezett, ma már ez egy nagy falut és egy evangélikus egyházközséget alkot, szeretetotthonnal, vendégházakkal. A gyülekezet a rendszerváltozáskor felismerte az új idők lehetőségeit és élt azokkal. Ebben a gyülekezetben és intézményeiben egyházunkat és hazánkat szerető, erkölcsös embereket nevelnek, tanítanak a tudományra és az istenfélelem dolgaira. Fontosnak tartották az ősök, hogy nemcsak új hazát kerestek, otthont akartak építeni, hanem tudták, hogy a legnagyobb kincs, az Istenbe vetett hit. Mi sem bizonyítja jobban, hogy két templomot is építettek, - miután az első földrengésben elpusztult. Isten áldja meg a Mihály napján megalakult közösséget a magyar Haza javára, és az emberiség áldására, hogy ne következzék be az, amelyről az elmúlt napok tragikus eseményei oly sokat beszélnek!... Az igehirdetés előtt az óvodás gyermekek műsora, utána a gyermek és ifjúsági énekkarok szolgálata tette még ünnepélyesebbé az emlékezést. A záró oltá- ri szolgálatban mozgó úrvacsoraosztással folytatódott az ünneplés. Hosszú sorokban, több száz ember járult az Úr szent asztalához, a püspök, az előd és az utód lelkész szolgálatával. Öröm volt látni iskolánk tanulóit, nevelőit, vezetőit, az intézmények dolgozóit, az ifjúságot és a gyülekezet hűséges tagjait. Az oltári szolgálatban imádságba foglalták a gyülekezetért, hazáért, az intézményekért, Abertirsa vezetőiért és népéért, valamint az egész világon szolgáló egyházért való könyörgést. Az Istentisztelet befejezése után rövid díszközgyűlés következett, amelyet Csernák Károly, a gyülekezet felügyelője nyitott meg. Szmolár Attila lelkész kérte a gyülekezetei, hogy énekeljék el szlovákul és magyarul a gyülekezet „himnuszát”: Jézusom Krisztusom, én Roszík Mihály lelkész, iskolaigazgató az iskoláról számolt be, három lépcsőben: 1711-1948-ig zavartalanul működött a gyülekezet tulajdonában lévő iskola. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után is a hitoktatással bennmaradt az állami iskolában. A ’92-es újrakezdést Isten megáldotta: szép óvodában, egyre bővülő iskolában, új tornateremben nevelődjék a jövő nemzedék, abban a tudatban, hogy dicsőítsék Istent testükben és lelkűkben, amelyek az Istenéi. Ünnepi köszöntésében meglepetéssel is szolgált: A munkanaplók bejegyzése szerint a püspök 1991 óta 10 alkalommal szolgált a gyülekezetben, akit minden alkalommal a fötisztelendő asszony is elkísért, és a gyülekezet mindig nagy szeretettel fogadta. Köszöntötte az ünneplő gyülekezetei Fazekas László polgármester, aki Alberti közösségformáló erejét emelte ki. Híre van a gyülekezetnek Albertirsán, és annak határain túl is. A múltat becsülve a jelenben a jövőt építi. Bárdossy Tamás egyházmegyei felügyelő az irsai evangélikus, Agai Erzsébet a református egyházközség köszöntését adta át. A díszközgyűlésen D. Szebik Imre mondott zárszót. Örült annak, hogy ismét itt szolgált, és kedvesen emlékezett 1957 Advent első vasárnapjára, amikor mint teológus szolgált Albertin. Köszöntötte a gyülekezet vezetőit, dolgozóit és minden tagját, és Isten áldását kérte mindenki életére. Névnapja alkalmából megemlékezett a gyülekezetben már 50. éve szolgálatot teljesítő, jelenleg is aktív Roszík Mihály iskolaigazgatóról. Szmolár Attila lelkész imádsága után Csernák Károly felügyelő bezárta a dísz- közgyűlést, amely a Himnuszai fejeződött be. Az istentisztelet után a gyülekezet apraja-nagyja átvonult az augusztus 20,- án felszentelt, de most már belsejében is elkészült csodálatosan szép, 464 m2 területű tornaterembe, amelynek építési költsége bruttó 38 millió Ft volt. Az alberti evangélikus gyülekezet úgy ünnepelte meg a millenniumi esztendőt, hogy annak kezdetekor, 2000. augusztus 20.-án Kossuth Lajos bronz mellszobrát, befejezésekor pedig 2001. augusztus 20.-án tornatermet adott át. A tornateremben felcsendült: „az Úr csodásán működik” kezdetű ének. Megszólalt az igazgató és a püspök, majd elénekeltük az „Erős vár a mi Istenünk” első két versszakát. (Az igazgató meghívta a püspököt az első rendhagyó tornaórára, hogy a „kezdőrúgást” a püspök úr végezze el.) Innen átvonultunk az imaterembe és az ebédlőbe, ahol a megterített asztalok mellet folytatódott az ünneplés és az emlékezés. Beszámolónkat a 90. Zsoltár első versével zárjuk: „ Uram, Te voltál né- künk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. " Iker Ferenc Letétetett A súri gyülekezetnek régi vágya került közelebb a beteljesüléshez és a megvalósuláshoz, amikor szeptember 29-én ünnepélyes istentisztelet keretében elhelyezték az újonnan épülő parókia és gyülekezeti ház alapkövét. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke prédikációjában kiemelte a súri gyülekezet tenni akarását. Szólt arról a reménységről, amely ebből a kicsi, de összetartó közösségből árad. Mert a súriak egy - reménység szerint - majdan ott szolgáló lelkésznek, vagyis a jövő gyülekezetének építik parókiájukat és gyülekezeti házukat. Ittzés János szólt arról a hitről és reményről, amely bízik abban, hogy lesz majd lelkész és lesznek majd templomba járók, akik betöltik élettel az épülő hajlékot. A püspök igehirdetésében utalt arra, ami a nehézségek során segíthet, ami a bajban erőt adhat: Krisztus értünk, emberekért való áldozatára, halálára és feltámadására, amely a gyülekezet számára nem hiábavalóság, hanem reményteli éltető erő. Az igehirdetés után Szarka István súri helyettes lelkész felolvasta az alapkő-okiratot, amelynek záró gondolatai a következők voltak: „Hirdesse e felépítésre váró majdani épület Isten nevének történelem felett álló fényes dicsőségét. Legyen e fáradtsággal, de szép összefogással elkészült alap biztos támasza annak az épületnek, amely otthont ad a Krisztust keresőfiataloknak, középkorúaknak és időseknek. Kívánjuk továbbá azt az áldást utódainknak, melyet mi magunk is megtapasztalhattunk e szép, bár nehéz idők során. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Amen." Az okirat aláírása után, Ittzés János - a jelenlevő lelkészek áldásával - elhelyezte az alapkövet és megáldotta azt. Ezek után Molnár István súri felügyelő megnyitotta az ünnepi közgyűlést, melyen Mészáros Tamás egyházmegyei felügyelő Bonhoeffer gondolataival köszöntötte az egybegyűlteket: „Nem az elmúlás művészetétől, hanem Krisztus feltámadásától fújhat egy új, tisztító szél a mai világban ”. A korábban Súron szolgáló lelkészházaspár nevében Bence Imre elevenítette fel emlékeit. A gyülekezeti vezetőkkel folytaa súri alap-ér'"'' Fotó: Menyes Gyula tott beszélgetései során annakidején nem mindig látta világosan az egyháztagok jövőről való elképzeléseit, de Isten most látható módon mutatta meg a jövő útját, amelyhez sok áldást kívánt a közösség számára. Szarka István lelkész megköszönte a gyülekezet eddigi munkáját és fáradtságát és kívánta, hogy legyen ez az épület a „Reménység Háza” a súri gyülekezet számára. A köszöntések sorát Ittzés János szavai zárták. Az ünnepség után a súri gyülekezet a polgármesteri hivatal ebédlőjében látta vendégül a meghívott lelkészeket, a szomszédos Bakonycsernyéről átjött híveket és a helyi gyülekezeti tagokat. Szarka Éva Luther-ház Kissomlyón „Jézus megérkezett!” - egy kínai kisfiú bő fél évszázaddal ezelőtt ezzel a kiáltással „harangozta be” a falujukba megérkező Kunos Jenő misszionáriust. Kissomlyón az elmúlt vasárnap misszionáriusunk családjának hajdani szülőfalujában az ünneplő gyülekezet ugyanezzel a bizonyossággal erősödött meg. Ittzés János püspök úr prédikált „misszionálóan” a Kol 3,1-7 vasárnapi ige alapján. Az Egyház soha nem a múltjában él! A nagy múltú gyülekezet mellé is az Élet Fejedelme lép. Minden szomorú látszat ellenére O tud előhozni számunkra új életet. A lényeg nem a felszínen van, hanem annál mélyebben. A sikeres élet ott kezdődik, amikor az Ige szerint meghal a régi, ami már elkezdődött keresztségünkkel. Bőven meríthetett az ünneplő gyülekezet az egész napos program során Isten gondviselő bizonyságainak régi és új kincseiből. A délelőtti ünnepi istentisztelet résztvevői szinte teljes számban az úrvacsora közösségnek is részesei voltak. A régi gyülekezeti ház felújítása a mai gyülekezet vezetőit és áldozatkész tagjait dicséri. Bátran „több funkciós otthonnak” is nevezhetjük - új nevén - a Luther-házat. A püspöki felszentelés után a közgyűlés keretében felügyelő asszony szólt a Luther-ház Alapítvány keretében elvégzett munkákról. Osztozott az ünneplők örömében a község polgármestere és a térség országgyűlési képviselője, valamint az egyházmegye elnöksége is. A terített asztalokra a falu mesterszakácsa készítette hagyományosan az ünnepi ebédet. „Kit küldjék el?" címmel nemrégen jelent meg Kunos Jenő életét bemutató könyve Keveházi László ny. esperes úrnak. A szerző lebilincselően elevenítette meg írását délutáni előadásában. A könyv mellett egy alkalmi kiállítás is segített megismerni a közelmúlt missziótörténetét. A jelen külmissziói munkájáról egyházunk és az EKME stratégiájáról Bencze Imréné egyesületi titkár szólt. Ki tudta azt, hogy a falu neves fia nyomdokán ma is 10 misszionáriusunk dolgozik? Péntek esténként imádságainkkal támogassuk szolgálatukat! Végezetül ismét a templomban, Vető István esperes záró áhítatához szólt ismét a régi-új Hozsanna: „Hívtál Uram, hallottam jól... Igen Uram, ezt felelem, és indulok veled.” Gyarmati István Csendesnap - lelkészi szolgálat nélkül „Kemény beszéd ez" (Jn 6,60) - Ezzel a felütéssel kezdődött szeptember 15- én délelőtt 10 órakor a kisvárdai gyülekezeti csendesnap. Az igehirdetések témái - Júdás levele alapján - így hangzottak: „Közös üdvösségünk” (délelőtt) és „ 77 azonban szeretteim... " (délután). Az összegyűlt, mintegy százfos közösség ezen a keresztyéneknek íródott levélen keresztül azt élhette át: Isten ma rólam és nekem beszél! Én vagyok az, akit megítél, mert ébreszteni akar! Istennek ma, a 21. században sincs túl sok gyönyörködnivalója bennünk. Csak a nevünk az, hogy „keresztyénség”. Térjük vissza hozzá végre! Vizsgáljuk meg az életünket: Valóban Jézus az Úr annak minden területén? Először nekünk kell felocsúdnunk a mély álomból, amibe belemerültünk - azután ébreszthetünk másokat, azután kezdhetünk el evangelizál- ni! Kezdjünk el már Isten dicsőségére élni! Érezzük meg felelősségünk óriási súlyát - az elveszettekért! Tényleg kemény szavak ezek, mert igazak. A délelőtti csoportos beszélgetéseken kiderült, hogy emberek konkrét élethelyzetében mit üzent elhangzott igéje által Isten. Közösen felismerhettük: O mindig azért tör össze, hogy utána meggyógyítson, megelevenítsen! Fenyítései, leleplezései a javunkat szolgálják. Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) Krisztusnak átadott életű fiatalokból álló Akciócsoportjának szolgálata során bizonyságtételek hangzottak el arról, mit jelent megélni az Úr Jézusban való hitet; mit jelent teljesen, minden visszatartás, vonakodás nélkül rábízni az életünk minden dolgát; mit jelent a benne való bizalom szabadsága. Ebéd után a nyírszőlősi ifjúság adott elő egy színdarabot, amely az utolsó ítélet keménységét és szent szigorúságát állította elénk. A mű egy ember és az őt kérdezgető angyal elképzelt párbeszéde, melynek során kiderül, hogy a jócselekedetek nem elegendők a mennybe kerüléshez. Egyedül Jézus Krisztus által van szabad utunk az Atyához, az örök életre. A záró alkalom továbblépésre indító üzenetet hozott: a megalázó, összetörő, felrázó szavak után elhívást a szolgálatra, Mert ha felébredtünk, nem engedhetjük, hogy a körülöttünk élő emberek tovább aludják halálos álmukat! A csendesnap különlegessége az volt, hogy nem szolgált igehirdetéssel egyetlen lelkész sem. Az áhítatokat Jorsits Attila és Bojtos Attila győri gyülekezeti tagok (egyébként az EKE Akciócsoport tagjai) tartották. Isten egyformán szólt mindenkihez: lelkészekhez és laikusokhoz, a hitben erősen állókhoz, és gyengékhez, botladozókhoz, alig-elindultak- hoz egyaránt. Keményen, mégis szeretetteljesen hangzott - és hangzik ma is - az O szava: „ 77 azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. ” (Júd 20-21) Merjünk végre valódi keresztyének lenni! Adámi Mária
