Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-09-30 / 40. szám

2. oldal 2001. SZEPTEMBER 30.

Evangélikus Elet

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

VASÁRNAP ”Igazitsa rú lábunkat a békesség útjára. " Lk 1,79 (2 Móz 33.,.1.3.;

Jn 11,1 (2) 3,17-27,41-45; Zsolt 67,1-8) „Uram, háborúból jövök én, mindennek vége, vége; békíts ki magaddal, s magammal, hiszen te vagy a béke.” (Ady Endre)

HÉTFŐ ”^z 02 ÚR irgalmas és kegyelmes Isten fiúrelme hosszú, szerelte és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezfizig, megbocsátja a bűnt. hitszegést és vétket, bár nem hagyja egészen büntetés igéikül. ’’ 2 Móz 34, 6-7. (Gál 6,7; Róm 6,18-23; Lk 14, 25-35) A bűn természete szerint tönkre tesz mindent: azt is, aki ellen elkövették, azt is, aki elkövette. Isten fegyelmének, irgalmának megrendítő pedagógiája, hogy elveszi a bűnnek azt a hatalmát, amellyel tönkre teszi az elkövetőt. A hitszegés nem válik személyiségünk integráns részévé, de következményét meghagyja, hogy „okuljatok e példán’/

KEDD

„ Csend legyen az én Uram, az yR előtt! Mert közel varíxtz Úft napja. ” Zof 1,7 (ÍJn 2,17; Hós 13,9-lf; Lk 15,1-10) Sokféle csend van: vihar előttié, a szégyené, a gyűlöleté, a gyászé/a rémületé. Az Isten előtti csend lehet „beszédes”: az irgalom és szeretet, a bűnbocsánat és újat kezdés, a feltámadás és a vigasztalás energiahordozója.

SZERDA "Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ” Lk 6,45 (Zsolt 18,50;

Mk 5,21-24,35-43; Lk 15,11-32) Freudi elszólásaink árulkodnak személyiségünk valódi tartalmáról. Leplezhetjük ezt, de álcázásunk kötésein átszivárog sebesült lényünk valósága. Istennel is tele lehet a szív: ez is meglátszik. A mézesüvegből csak méz jön elő, akkor is, ha kanállal veszik ki belőle, akkor is, ha összetörik.

CSÜTÖRTÖK > Jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában! ” Ezs 2,5 (Fii 2,15;

Róm 4,18-25; Lk 16,1-9) A fizikai sötétségnél csak az rosszabb, amikor belül sincs fény. A sötétség a belső eltévelyedést jelenti: amikor nem tudom, melyik úton induljak. Az Úr világossági belső látást eredményez, és a külső világosságot is adja hozzá.

PÉNTEK ^Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy. hogy átokká lett értünk. "Gál 3,13 (5Móz23,6; Jn 18,3-9; Lk 16,10-15) A törvény átka a teljesítetlen feltételek, a rossz lelkiismeret, a halálos ítélet. A megváltott élet a Krisztussal létrejött „csere”: átveszi azt, ami az enyém, s adja azt, ami az övé: bűnbocsánat, üdvösség és örök élet

SZOMBAT

„Ami nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. " Róm 1,20. 09eh 9,6; Mk 9,1-10; Lk 16,16-18) Megismerhető-e Isten? Ahogy a művész stílusjegyei alapján müve azonosítható, úgy ismeri fel a hit a vi- iághan Isten kezein omát. Az Ő valódi lényét számunkra azonban a kereszt jeleníti meg: az önfeláldozást \ állaló szeretet adja létünk értelmét.

Sztankó Gyöngyi

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASARNAP

Istenben elrejtett élet

Kol 3,1-7

Alapvető igényünk a biztonság. Világunkban kialakult áldatlan állapot egyik nagy nyomorúsága is ez: elveszthetjük biztonságérzetünket, ha nem lehet tudni mikor, hol és hogyan tűnhetnek fel fanatikus, nem csak önmagukat, de másokat is feláldozni kész terroristák. A gazdasági, politikai életben is fontos szempont a biztonság. Az állami apparátusokban nemzetbiztonsági bizottságok működnek, gazdasági társaságoknál tanácsadók figyelik a befektetések biztonságát. Biztosító társaságok „garantálják” anyagi biztonságunkat. Az egyház, a gyülekezet számára is fontos szempont az, hogy biztonsággal tervezhesse jövőjét. A szocialista viszonyok között éppen az jellemezte az egyházpolitikát, hogy „lebegtette” a kérdéseket, állandó bizonytalanságban tartva az egyházat, az egyes hívőket. Magánéletünk számára is fontos, hogy biztonságot jelenthetnek-e azok az emberi kapcsolatok, amelyek között élünk. Személyiségünk fejlődését, alakulását - bármely életszakaszban - döntően határozzák meg az ezzel kapcsolatos örömteli megtapasztalások és kudarcok.

Mi adja a keresztyén élet biztonságát?

Talán azok a társadalmi viszonyok ahol az egyház él? Tagadhatatlan tény, hogy minden társadalmi formában megtalálható az egyház, a hívő ember. Emberileg szólva nem is közömbös, hogy szabadságban, vagy diktatúrában élhetünk. Mindkettő sajátos lehetőségeket és kísértéseket hordoz számunkra. Az egyház, a hívő ember biztonságát végső értelemben nem az elismertség, presztízs, a társadalmi beágyazottság adja meg, hanem a Krisztusban megjelent új minőségű lét, amely el van rejtve Istenben.

Az jelentheti az egyház biztonságát, hogy vannak-e támogatói, hogy növek- szik-e létszámában, vagy a fogyás félelmében él? Emberileg szólva fontos ezeket tudnunk, figyelnünk és elemeznünk, a gyülekezet építésében felhasználnunk, de az egyház biztonságát, megmaradását maga Jézus ígérte meg: veletek leszek a világ végezetéig. Az egyház kétezeréves tapasztalata ennek az ígéretnek a megvalósulása.

Mit jelent ez az Istentől kapott biztonság, elrejtett élet?

1. Halált és feltámadást. Kolosséban Pál azt hirdette, hogy meghaltak „a világ elemei számára”, ezért nem kényszeres vallásosságban kell élniük („Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” 2,21), sem „a maguk csinálta kegyességben” (2,23). Meghalhatnak a külső vallásosság számára, hogy életüket belülről formálja át Isten szeretete. Egyházunkban, gyülekezeteinkben is különböző típusú kegyességi irányzatok élnek, sokszor egymással versengve. Meghalhatunk a tradicionális-lutheri kegyességnek épp úgy, mint a történelmi pietizmusnak,

Felügyelők Országos Konferenciája

Révfülöp, 2001. november 2-4.

Immár hagyomány, hogy egyházunk felügyelői (gyülekezeti, egyházmegyei, kerületi és országos szinten) november első hétvégéjén országos találkozóra gyűlnek össze Révfülöpön, egyházunk oktatási központjában. A konferencia jó alkalom arra, hogy információkat szerezzünk, tájékozódjunk, egymás hite által épüljünk, hivatás- tudatunkban erősödjünk. Erre az alkalomra most is tisztelettel hívjuk és várjuk egyházunk minden területéről a felügyelő asszonyokat és urakat. Éljünk a lehetőséggel! A szervezők nevében:

Dr. Frenkl Róbert Hafenscher Károly

országos felügyelő lelkész, országos irodaigazgató

PROGRAM: .

November 2.

18. ó. közös vacsora

19. ó. Egy évesek lettünk

Bemutatkozik a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület. Tapasztalatok, Régiúj kerület, három kerületes modell. Weltler János felügyelő - Ittzés János püspök - Menyes Gyula püspöki titkár 21. ó. Áhítat

November 3. szombat

8. ó. Reggeli

9. ó. Reggeli áhítat: D. Szebik Imre püspök

9.30. Előadás megbeszéléssel: Az egyház lényege és küldetése ma - gyakorlati ekleziológia. Hafenscher Károly lelkész, ig. Dr. Frenkl Róbert orsz. felügyelő

10. 45. Megbeszélés

12,15. Ebéd. Fakultatív programok, beszélgetések

16. ó. Többlelkészes gyülekezetek - egy lelkészkonferencia tapasztalatai a lelkész és a felügyelő szemével.

18. ó. Vacsora

19. ó. Fórum

21. ó. Esti áhítat: dr. Sólyom Jenő

November 4. vasárnap

8. ó. Reggeli 8,45. Morzsaszedés

10. ó. Záróistentisztelet úrvacsorával: dr. Harmati Béla 11.45 Ebéd, hazautazás

vagy a modernség kényszerének, hogy feltámadjunk Krisztussal az új életre, hitben és szeretetben.

2. Isten akarata szerint való értékrendet jelent a benne elrejtett élet. „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel” - hangzik az apostoli tanács. A „földi” értékrend az önzés, a gyűlölködés, a kíméletlen verseny... Az új értékrendben Isten lesz a legfontosabb: embernek való megmaradásunk záloga, hogy az Úr legyen az Istenünk. A Miatyánkban is arra tanít Jézus, hogy az Isten országa legyen értékrendünkben az első helyen.

3. Keresztyén lélekápolás segít megmaradni az elrejtettségben, illetve az ls: tennél megtapasztalt szeretet-energia ösztönöz arra, hogy szívünk kertjéből kiirtsuk a gazokat. Az Isten és embertársaink számára is lakhatatlanná válhat szívünk, ha bátorsággal, imádsággal,, a Lélek segítségével nem írtjuk ki belőle azt, ami csak erre a földre irányul.

Hamis biztonságok után kutatva, életünk mégis bizonytalanságban marad. Az Istenben elrejtett élet élhet \ biztonság örömével és felelősségével.

IMÁDKOZZUNK!

Urunk! Mint az őrök a reggelt, vizet a szóin jó föld, kenyeret az éhező, úgy vágyunk a biztonságra. Irgalmad tisztítsa vágyaink, látásunk, hogy Nálad keressük létünk, közösségeink, népünk biztonságát. Keríts körül minket a te irgalmad köpenyével! Óvjad lábunk, hogy le ne tántorodjunk a bizalom, a szeretet és reménység útjáról. Ámen.

Laborczi Géza

ISTENTISZTELETI

REND

Budapesten, 2001. szeptember 30.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11 (úrv.) Balicza Iván; du. 6 Véghelyi Antal; II., Hüvösvöl gyi út 193. Fébé de. 10 Magassy Katalin; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Bé- kasmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné;

VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;

VIII. , Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágy i E. fasor 24. de.

9. Balicza Iván; Budahegyv idék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7.; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de.

10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza.

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mt 6,1- 6; epistolája (igehirdetési alapige): Kol 3,1-7. HETI ÉNEKEK: 355, 322.

Is/1

Összeállította: t.sz.m.

•SÁROK

Istentiszteletre készülünk

3

£

5

f£

3

Az alábbi írással rovatunkban új sorozat indul. Eddig az istentisztelet. a liturgia legfontosabb témáit érintettük. Átfogó témák kerültek az olvasó elé egy-egy cikkben. Tudom, néha részletekre is kitértünk, de azt is azért tettük, hogy a liturgia lelkületét, folyamatait, irányvonalát illusztráljuk.

Talán érezte a kedves olvasó, hogy az istentisztelet sok titkot rejt. Evek, évtizedek óta hangzik egy-egy mondat, előkerül egy fordulat, és talán bele sem gondoltunk eddig, hogy miről szól. A sok visszajelzés, amit a sorozat nyomán kaptunk, arról tanúskodik, hogy többen rácsodálkoztak istentiszteletünk gazdagságára. Az unalomig ismételt mondatok sokak számára élővé váltak, az üres vagy száraz formák tartalommal teltek meg, a mozdulatok értelmet kaptak, és a semlegesnek vélt „töltelékek" fontos alkotóelemnek bizonyultak. Ez is volt a célunk, hogy megismertessük, milyen kincs birtokában vagyunk, és értsük is, amit olvasunk-hallunk (mint a Cselekedetek könyve szerinti Etióp kincstárnok.)

A most kezdődő cikkek már valóban a részleteket hozzák elő. Lépésről-lépésre haladunk előre az istentisztelet folyamatában, megvizsgálva akár apró részleteket is. Reménységünk szerint ez tovább mélyíti istentisztelet-értésünket, tovább gazdagítja Istennel való találkozásainkat. Újra leírom: nem üres formák, önmagukért való díszítések, nem is fölösleges szószaporítás a liturgia. Isten szólal, nyilatkozik meg benne (sokféle módon), s az ember - bekapcsolódva a bizonyságtevők fellegébe (Zsid II) - válaszol Isten szeretetének áradására.

Legyen áldás az írással szolgálón, az olvasón, gazdagodjon istentiszteletünk! HK

*

„Eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának" - mondja Jézus a samáriai asszonynak (János 4,23).

Ha belső kamránk rejtekén, neki tetsző módon, lélekben és igazságban imádjuk az Istent, a templomba lépve sem tudunk mást tenni: lélekben szent félelemmel és igaz hódolattal borulunk le. A vámszedő félelmével, aki bűnei tudatában nem meri tekintetét az égre emelni. Ugyanakkor az utak mentéről, keresztutakról, az utcákról és a kerítések mellől érdemtelenül meghívott idegenek örömével és hódolatával is, akik tudják, hogy jog szerint a legutolsó hely sem illetné meg őket az ige asztala körül, és a Bárány menyegzős lakomájának közösségében sosem vehetnének részt.

Megmagyarázhatatlan kegyelem, hogy a bukott Ádám fiaiként a templomban mégis a mennyei Atya gyermekeit megillető javakban részesülünk. Ha a hétköznapi hajsza lélegzetvételnyi szünetei, a reggeli ébredést követő, vagy

az esti elalvást megelőző csend pillanatai nap mint nap az élet legalapvetőbb igazságára emlékeztetnek, és lélekben újra meg újra megfontoljuk, hogy mindent az Isten jóságának és megtartó szeretetének köszönhetünk, akkor gondolataink vasárnap a templom küszöbét átlépve sem kalandozhatnak másfelé. Akkor a templomba lépve - jó értelemben vett - reflex mozdulattal kulcsolódik imára a kezünk, és ha a templomon kívül megtanultuk lélekben és igazságban imádni az Istent (ami Luthdr tolmácsolásában annyit jelent, mint „coram Deo vivere", azaz Isten jelenlétében élni), akkor az ige által megszentelt helyen méginkább tapasztalni fogjuk, hogy az elérhetetlen fényben rejtőző Isten milyen végtelenül közel van hozzánk. Ezért a vámszedő fohászával együtt - „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!” - a zsoltáros reménysége is rögtön hangot kap imádságunkban: „Hozzád emelem telkemet, Uram! Istenem, benned bízom, ne hagyj szégyenben!" (Zsoltár 25,1)

A folytatás innen már nagyon könnyű, hiszen templomba járóknak szükségtelen magyarázni, hogy az istentiszteleten való megjelenés, a „misehallgatás” önmagában nem üdvözít. A végső számadás napján Isten előtt szégyenben maradnak, akik hétről hétre ott voltak ugyan a templomban, de az igének csupán hallgatói voltak, az Isten magvetésének szívükben nem volt gyökere, életükben nem volt gyümölcse. A harang és az orgona megszólalása előtti csendes percekben ezért mindig buzgón kell imádkoznunk, hogy ne mi legyünk azok, akikről Jézus ezt a pesszimista jövendölést mondja: „Beteljesedik rajtuk Ezsaiás próféciája: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve. Fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. ”

„Uram, nehogy az én szívem legyen ilyen kemény, ne az én szemem legyen vak és a fülem süket, jaj, ne mi legyünk a megkövéredett szívű nép, akik - bár ismertek, láttak és hallottak téged - végül mégis szégyenben maradnak! Ezért áldd meg az igehirdetőt, hogy ajkán a te szavad érthető legyen; és áldj meg minket, akik hallgatjuk, mert ha nem áldasz meg, hiába jöttünk ide, mert a megtérés és a gyógyulás gyümölcseinek híjával maradunk!”

Ha ilyen vagy ehhez hasonló imádsággal töltjük ki a templomba érkezés és az istentisztelet kezdete közötti csendes perceket, akkor Jézus ígéretének teljesedését is tapasztalni fogjuk: „Amit ketten vagy hárman egyetértéssel kértek az én nevemben, megadom!"

Véghelyi Antal

í

V