Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-09-23 / 39. szám
Evangélikus Élet 2001. SZEPTEMBER 23. 7. oldal r „Álmatlanul, rettegések közt” A Lutheránus Világszövetség tiltakozott a Jordániái Evangélikus Egyház Beit Jala-i épületeinek izráeli megszállása ellen Dr. Ishmael Noko LVSz főtitkár augusztus 28-án, Ariel Sharon izraeli miniszterelnöknek címzett üzenetében a lehető legegyértelműbben adott hangot annak a megütközésnek, amelyet a lutheránusok világcsaládja érzett a keresz- tyénség számára oly fontos helyek egyikének, Beit Jalának megszállása miatt. Aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a katonai bevetés veszélybe sodorta az Evangélikus Árvaházban élő ártatlan gyermekeket is, nevelőikkel együtt. Munib A. Younan, palesztin püspök sajtóközleménye szerint az izraeli hadsereg augusztus 28-án hajnali fél kettőkor foglalta el az evangélikus egyház objektumait. Az egyik épület tetején rögtön tüzelőállást alakítottak ki, a kapubejáratot pedig tankokkal torlaszolták el. „Álmatlanul, rettegések közt” - ezzel a címmel közölte másnap a püspök beszámolóját a 45 palesztin árva gyermek és nevelőik sorsáról az Ökumenikus Hírügynökség (ENI) Tavaly októberben a dr. Noko az akkori izraeli miniszterelnöknek, Ehud Baraknak már írt levelet. Ekkor a kelet- jeruzsálemi, a Világszövetség által fenntartott Augusta Victoria kórház ún. biztonsági okokból való megszállása miatt kellett tiltakoznia. Ez év júniusában az LVSz Tanácsülése pedig sürgette a tárgyalásokat, amelyek nyomán átfogó és igazságos megegyezés jöhet létre a palesztin-izraeli konfliktus rendezéseként. A Tanács külön kiemelte az illegális megszállás, a jogtalan területszerzések befejeződésének szükségességét, mint a régió igazságos és tartós békéje megteremtésének alapvető feltételét! „Nem hallgathatom el - írta dr. Noko Ariel Sharonnak az augusztus 28-i, Beit Jala-i események kapcsán -, hogy ez az elhamarkodott és meggondolatlan akció mélyen megrendítette a Lutheránus Világszövetség bizalmát Izrael kormányának jóakaratában, abban, hogy jóindulattal kívánja rendezni a fennálló válságot.” „TÉGY A (FAJ)GYŰLÖLET ELLEN!” 19. Nemzetközi Ifjúsági Találkozó, Dachau Az idei évben 19. alkalommal került sor a dachaui nemzetközi ifjúsági találkozóra július 27. és augusztus 18. között. Az egyik résztvevő, Matthew Blong 21 éves amerikai egyetemista szerint „a személyes benyomás jól kiegészíti a könyvekből és történelmi dokumentumokból szerzett ismereteket.” A szervezők is elégedettek a Németországban egyedülálló ifjúsági programmal. „A találkozó különböző nemzetiségű résztvevői szenvedélyesen vitáznak egymással.” - véli Tanja Fischer, az ifjúsági találkozó szervezője. Az elmúlt 19 évben négyezer - 18 és 26 év közti - fiatal érkezett a München melletti Dachauba, hogy megoszthassa véleményét és gondolatait a politikai hatalom szélsőséges megnyilvánulásaival kapcsolatban. A dachaui koncentrációs tábor 1933 márciusában kezdte meg működését. Hamarosan a további táborok modelljévé és az SS egyik fontos kiképzőhelyévé lett. 1933 és 1945 között több mint kétszázezer embert tartottak fogva a tábor falai között. A náci terror túlélőivel folytatott beszélgetések segítségével áttekinthetőbbé és feldol- gozhatóbbá válik a múlt súlyos öröksége, nemcsak a ma élő fiatal német nemzedék, de a más országokból érkezett résztvevők számára is. A találkozó remek alkalom arra, hogy ténylegesen is tegyenek valamit a (faj)gyűlölet ellen, közelebbről is szemügyre vegyék a kirekesztés és az idegengyűlölet ma is létező megnyilvánulásait, nyíltan és őszintén beszélgessenek ennek lehetséges okairól és következményeiről. A korábbi koncentrációs tábor helyszínen évről-évre együttesen próbálnak meg választ találni a múlt kapcsán felvetődő kérdésekre - a jelen számára. Gazdag Zsuzsanna SZEMÉLYES TÖRTÉNELEM Rábay Miklós evangélikus (tánc)lépései 1946. szeptember 20-án érkeztem Elekre a telepes-gyülekezet megszervezésére. 12000 lakosú község volt. Ebből 11000 német és 1000 román. A németek felét kitelepítették az NSZK-ba, helyükbe főleg Békés megye szegény, földnélküli parasztságát telepítették. Sokan kerültek ide Erdélyből menekült családok és a Felvidékről kitelepített magyarok. A telepesek között kb. 700 evangélikus, az iskolában kb. 200 evangélikus gyerek volt. A két igazgató levélben sürgette Ordass Lajos püspököt, hogy küldjön lelkészt a községbe. Püspök úr a gyülekezet megszervezésére két lelkészt küldött; Virág Gyulát és Szende Ernőt. Egyik se vállalta. Én akkor budahegyvidéki segédlelkész voltam. Végül is engem kért fel ennek a feladatnak az elvégzésére, azzal az ígérettel, hogy a szervezés befejezése után visszahoz, és budai vallástanár leszek. A szervezés megtörtént, engem beiktatott, és öt hamarosan lecsukták. Én így ottmaradtam. Hírét vettem annak, hogy a békéscsabai evangélikus gimnázium tanára, Rábay Miklós a diákokból tánccsoportot szervez. Néprajzos voltam már akkor is, érdekelt a dolog, bementem hozzá. Eleken a kulturális életet is én irányítottam, meghívtam őket, hogy a kultúrház nagytermében mutassák be tudományukat. Eljöttek. A terem úgy megtelt, hogy még az ablakokban is ültek és sokan álltak. Nagy volt a siker. A Kádár Kata című székely népballadát dramatizáltam, Miklós táncbetéteket tett bele. Sokáig műsorukon volt. '48 tavaszán újra meghívtam őket. Az előadás után a parókia kertjében telepedtek le, és ették feleségem meg a szomszéd- asszony által kemencében sütött pogácsát. Nyáron kiküldték őket Párizsba, a cserkészek világtalálkozójára, ahol nagy sikert arattak táncaikkal. Hazajöttük után megbízták Rábay Miklóst egy országos tánccsoport szervezésével. így született meg a Magyar Népi Táncegyüttes. Büszkék lehetünk tehát arra, hogy a békéscsabai evangélikus gimnázium egy evangélikus tanára alapította ezt a világszerte ismert együttest. Örülök annak, hogy egy kicsit én is belesegíthettem az indulásba. Hernád Tibor In memoriam Fónyad Pál (1909-2001) „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. " (Zsid 13,7) Isten igéje így figyelmezteti minden korban az Úr Jézus követőit, az egymást váltó nemzedékeket. A szolgatársak, a nagy- kanizsai, az iharosberényi gyülekezetek tagjai, de a Somogy- Zalai Egyházmegye sok-sok evangélikus híve a gyászoló családdal együtt Isten iránti hálával fogadja az apostoli intést. Akik ismerték és szerették, akikkel együtt járhatta a földi ván- dorutat, akik között hirdethette Isten igéjét, azok nem fognak megfeledkezni Fónyad Pál lelkésztestvérünkről. 2001. május 28- án így biztatott minket Urunk: „az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél” (Ézs 49,4), „nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába”. (Fii 2,16) Ekkor még nem tudhattuk, hogy Mennyei Atyánk ezen a napon hívja haza közülünk a földi élettel betelt szolgáját. A bibliaolvasó Útmutató napi igéi, az imádságos elcsendesedés percei készítették a megfáradt, idős embert az elköltözésre ama szebb hazába. Ez a felkészülés nem akkor kezdődött. Fónyad Pál testvérünk az Isten színe elé állás tudatában végezte az Úrtól kapott küldetését a gyülekezetekben, családja körében. „Ha Atyánk haza hív, boldogan megyek” - írta végrendeletében. Valóban haza készült, hitt abban, amit Isten az Ő Fia által elkészített az őt szeretőknek. így készítette és erősítette Urunk hitvestársát, Márta nénit is. Hiszen ha 62 együtt átélt esztendő közös örömeiben való osztozást, egymás terhét felvállaló szeretetközösséget szakít meg a halál, egyszerre pótolhatatlan űr támad a szívben. Bátorító volt hallani, hogy akit Isten szolgálatába hívott és állított, arról nem feledkezik meg, és megláttatja övéivel, hogy nem futottak és fáradtak hiába, amikor Isten Országa ügyében munkálkodtak. S ajutalom is el van készítve Jézus Krisztus által. Ennek a vigasztalásnak a hordozó erejével gyűltünk össze július 28-án a nagykanizsai templomunkban, hogy a gyászoló gyülekezettel együtt köszönjük meg a lezárult élet Istentől kapott gazdagságát, a hűséges szolgálatot. Abban a templomban történt a hamvak felravatalozása, ahol Pali bácsi 39 esztendőn át hirdette a bűnbocsánat, a feltámadás és az örök élet beszédét, Krisztust. Győri Gábor lelkész hirdette a vigasztalás szavát, és emlékezett a megtett útra, lKor 2,1-5 alapján. Bátorító, reménységet sugárzó ének hangzott a jövőből, amikor az úrvacsorái asztalhoz készülve, ugyancsak Testvérünk végrendelete szerint, Deme Dávid lelkész adta tovább: „Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Az elbocsátás Nagyatádon, a családi sírhelynél történt, ahol Smidéliusz Zoltán, püspökhelyettes szólaltatta meg az evangéliumot, mely annyi küzdelemben, testi-lelki vívódásban gyógyította, újította Testvérünket a hosszú úton: „Elég néked az én kegyelmem...” (2Kor 12,9) Kortársai nevében Szekeres Elemér nyugdíjas lelkész búcsúzott. * Emlékezzünk röviden a megtett útra. A szülői ház Barcson volt, ahol a lévita tanító édesapa példája, hite meghatározó volt Pali bácsi egész életére nézve. Ilyen volt a Csurgói Református Gimnáziumban eltöltött idő is. Teológiai tanulmányait 1931-ben fejezte be Sopronban, majd barcsi segédlelké- szi szolgálat után németországi ösztöndíjas esztendő következett Lipcsében és Erlangenben. Hazatérve felsőnánai, ösküi, sárvári, magyarbólyi és végül soproni segédlelkészi szolgálatok következtek. 1937-től 1951-ig Iharosberényben lelkész. Itt éli át a háború borzalmait, ugyanakkor a gyülekezet ragaszkodó szeretetét is. Nagykanizsán 1951-től 1990-ig, súlyos történelmi időkben végzi hűséggel - egyházi mellőzöttséget is elszenvedve, megalkuvást nem tűrő határozottsággal - a szolgálatot. Mindig az Úr előtti elcsendesedéssel indult. Ragaszkodott hitvallásos meggyőződéséhez. A lutheri teológiában elmélyedve, szüntelenül tanulva tanított és hirdette Isten üzenetét. Szerette, és számon tartotta a rábízottakat. Ő maga vallotta, hogy Istentől kapott adottsága a lelkipásztorkodás. Sokan kérték nyugdíjas éveiben is meghallgatását, tanácsát. Testvéri kapcsolatban volt sok római katolikus hívővel. Szinte az utolsó hetekig megajándékozta Isten szellemi frissességgel, és tájékozott volt mindarról, ami egyházunkban történt. Imádságos szívvel gondolt a gyülekezetre és ránk, utódaira is. Atyai szeretettel hordozott mindnyájunkat, egész egyházunkat. Legyen hála Urunknak, hogy szolgálatát gazdagon megáldotta. Isten dicsőségére, emberek javáért fáradoznak gyermekei is, követve édesapjuk példáját. Péter fia orvosként a betegek közt Svédországban, Márta leánya, mint óvónő szolgált a gyermekek között, Pál fia Perchtoldsdorfban mint lelkész, egyháztörténész és mint a Martin Luther Bund ausztriai vezetője. Az unokákat is hordozta a nagyapa imádságos szeretete. Hisszük, hogy a szolgálat tovább folytatódik odaát, Urunk színe előtt, Jézusért. Hozzátartozói átélhetik: velünk vándorol utunkon Jézus, a Feltámadott. Őtőle kap a család és kapnak a gyülekezetek vigasztalást, békességet. Deme Dávid Gróf Széchenyi István (1791-1860) Kettőszáztíz évvel ezelőtt - 1791. szeptember 21-én - született Bécsben. A Széchényiek grófi címét Széchenyi György kapta Budavár 1686-os visszavételekor szerzett érdemeiért. A családból egy másik Széchenyi György jutott a legmagasabbra. Ő esztergomi érsek lett és 103 éves koráig élt. Széchenyi István édesapja az a Széchényi Ferenc volt, aki 1802-ben a Nemzeti Múzeumnak adományozta könyvtárát. Ma az Országos Széchényi Könyvtárunk viseli a nevét. Édesanyja Festetich Julianna grófnő volt. A család rendszerint a császárvárosban és Sopronban tartózkodott, melynek főterén áll a szobra. Apja Nagycenken építette fel a saját birtokon a családi fészket. Gyermekeit kitűnő nevelésben részesítette - így István beszélt németül, franciául, olaszul, jól ismerte a két klasszikus nyelvet, a görögöt, a latint. A magyart csak Nagycenken, a cselédek körében hallotta. A 18 éves ifjú katonának állt be, mert 1809-ben Napóleon betört az országba. Győrött hasznosította magát sáncépítésben. Lipcsében a népek csatájában is kitüntette magát. 1814-ben Mettemichtől kapott diplomáciai feladatot. A császárvárosban élte a főurak életét. Bejárta keletet és nyugatot. Eljutott Angliába, ahová főúri barátja, báró Wesselényi Miklós is elkísérte. Látva hazája elmaradottságát, annak felemelkedését kívánta szolgálni. 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen egész évi jövedelmét, 60 ezer forintot ajánlott fel a Tudományos Akadémia létesítésére, mely előtt a szobra áll. 1830- ban megírta a Hitel című munkáját, amellyel sikert aratott. Ezt követte a Világ című műve, de a harmadikat, a Stádiumot elkobozták. Végighajózta a Dunát. Az Al-Duna szabályozására megnyerte Vásárhelyi Pált, aki 1833 és 1837 között hajózhatóvá tette. Pest és Buda között az ő kezdeményezésére épült a Lánchíd. A Tisza szabályozása Szabolcsban, Tiszadobon indult meg 1846. augusztus 26-án. Ennek emlékére állították fel már 1865-ben Tiszadobon gróf Széchenyi István szobrát. 1869 óta itt áll Vásárhelyi Pál szobra is. Széchenyi Istvánt leginkább politikai tevékenységéről ismerik. 1825 óta részt vett a reformkorszak országgyűlésein. Törekvése arra irányult, hogy reformjait békésen, a monarchia keretén belül lehessen végrehajtani. Nem volt forradalmár. Mikor Kossuth Lajos a háromévi börtönbüntetését letöltve kiszabadult és 1841-ben nézeteit a Pesti Hírlapban terjesztette, Széchenyi a Kelet Népében válaszolt. Széchenyi nem volt annyira népszerű, mint a 11 évvel fiatalabb Kossuth. Ebben szerepe volt annak is, hogy vállalta 1845-ben a monarchia közlekedésügyének irányítását. 1848-ban az első felelős, Batthyány miniszterelnök vezette magyar kormányban a közlekedésügyi tárcát vállalta, amelyben Kossuth Lajos pénzügyminiszter volt. Amikor 1849 szeptemberében az ország védelmét kellett megszervezni, Kossuth vállalta a Honvédelmi Bizottmány elnökségét. Széchenyi önmagát vádolva öngyilkos akart lenni. Döblingenben intézetben helyezték el. 1860. április 8-án lőtte főbe magát. Halálára Arany János írt megemlékezést: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl.” Emlékezzünk mi is a legnagyobb magyar születésének kettőszáztizedik születésnapján! Dr. Reményi Mihály Euangélikus anckcpcsannok ................... Sá rkány Sámuel (1822-1911) Hosszú életet élt, a 19. század második felében és a századforduló idején nagy pályát befutott egyházi vezetőnk volt. 1822-ben született Dunaegyházán. Édesapja, idős Sárkány Sámuel akkor ott volt lelkész, majd 1836-ban a pilisi gyülekezetben vette át a szolgálatot. A fiatal Sámuel Dunaegyházán kezdte iskoláit, majd középiskolai tanulmányai igen érdekesen alakultak. Az első és második évet Sárszentlőrincen, a harmadik és negyedik évet Aszódon végezte. Ebben azonban az volt az érdekes, hogy az előbbi helyen egy évig, az utóbbi iskolában pedig két évig együtt tanult Petőfi Sándorral. Petőfi szöveggyűjteményében van két rövid levél „Kedves Számi” megszólítással, és a levelek utalnak is a közös diák és kollégiumi emlékekre is. Barátság szövődött köztük. Petőfi Pilisen is járt, amikor meglátogatta barátját, illetve a Sárkány családot is. Ezután Sárkány Sámuel Pozsonyban készült a lelkészi szolgálatra, majd 1840- 44 között a jénai egyetem hallgatója volt. A kor szokása szerint nevelő lett egy temesvári családban, s a rábízott ifjút nyugat-európai útjára is elkísérte. Ezért jegyzik meg a vele foglalkozó írások, hogy a magyar és a szlovák nyelven kívül, a latin és görög tanulmányai után megtanult németül, franciául és angolul is. Hazajött Pilisre, és édesapja mellett segédlelkészi minőségben kezdte szolgálatát. De nem sokáig maradt segédlelkész, mert édesapja 1848. március 28-án (a forradalmi napokban) meghalt. A pilisi gyülekezet 1848. május 20-án egyhangúan lelkészévé választotta a fiút. Valószínűleg az sem véletlen, hogy Pilisről 207 nemzetőr indult a szabadságharc küzdelmébe, ez nemcsak az általános hangulattal, hanem Sárkány Sámuel szolgálatával is összeköthető. Két házasságot kellett kötnie, mivel első felesége meghalt. Érdekes, hogy a pilisi anyakönyvek 16 Sárkány gyermek érkezéséről tesznek tanúságot (természetesen két házasságból), s nem tudjuk, hogy közülük hányán haltak meg már kisgyermek korukban. Igehirdetései révén is egyre ismertebb lett egyházunkban. 1884 ádvent második vasárnapján volt a pilisi templom 100 éves. A 100. zsoltárt választotta alapigéül, s ezt a kérdést tette fel: hogyan ünnepelünk méltóképpen? - Ha kegyelettel emlékezünk egyházalapító őseinkről. Ha Istennek adjuk teljesen a dicsőséget. Ha szent fogadalmakkal lépünk át az új századba. - S érdekes mindezt a mostani millenniumi évben olvasni! Esperes, majd főesperes, 1890-től pedig a Bányakerület püspöke lett. Elfogadta a választást, de nem ő ment Budapestre a Püspöki Hivatalba, hanem a hivatal költözött le Pilisre az akkori adminisztrációval. Igehirdetései, beszédei megjelentek nyomtatásban is, és cikkeket is írt különböző lapoknak. Hosszú életet kapott, lassan vonult vissza. 1905-ben a püspökségről, 1908-ban a pilisi lelkészségről mondott le. 1911-ben halt meg 89 éves korában. Koporsójába saját kézzel megírt húsvéti, feltámadási igehirdetését tetette - ezzel várja Urát, a feltámadás napját. Keveházi László
