Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-09-23 / 39. szám

66. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 2001. SZEPTEMBER 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP ARA: 65 Ft A TARTALOMBÓL New York és Washington kiáltó kövei Az egyetemes papság KIE-ház Kiskőrösön Jubiláló Jubál Dániai mozaik Mr. Bean és Dávid király Az alábbi nyilatkozatot mindössze néhány órával a szeptember 11-i terroresemények után adták ki Magyarország három történelmi egyházának vezető személyiségei. A Magyarországi Történelmi Egyházak Püspökeinek Nyilatkozata A magyarországi történelmi egyházak népe és vezetőik mélységes szomorúsággal vették a hírt a mai napon az Amerikai Egyesült Államokban történt terroreseményekről. Együttérzésün­ket fejezzük ki mindazok iránt, akik a szörnyű tragédia áldozatai. Isten irgalmába és oltalmába ajánljuk az elhunytakat, a sebesülteket és családtagjaikat. Kérjük egyházaink népét, hogy imád­ságban hordozzák mindannyiukat. Imádkozunk azért, hogy a világon a szeretet és a békesség ereje legyen úrrá minden gonosz erő felett. Ezért a magunk eszközeivel, a cselekvő szeretet példájával elöl kívánunk járni. Dr. Paskai László bíboros, prímás érsek Magyar Katolikus Egyház Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Zsinat lelkészi elnöke Magyarországi Református Egyház D. Szebik Imre elnök-püspök Magyarországi Evangélikus Egyház Tanévnyitó istentisztelet és ünnepi ülés az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Drámai események - - meghitt közösség A rohanó világban szükségünk van a megállásra, hogy feltehessiik a minden­nél fontosabb kérdést: hivatásunk dolgá­ban, mit helyez szívünkre a Mester? - hangsúlyozta Jn. 15. 14-16 alapján az Evangélikus Hittudományi Egyetem tan­évnyitó istentiszteletének igehirdetője, Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület püspöke. A szeptember 17-i istentisztelet kere­tében dr. Fabiny Tamás docens és dr. Szabóné Mátrai Mariann, a Gyakorlati Intézet vezetője áldotta meg az egyetem hatodéves (lelkészjelölt) hallgatóit. Az ezt követő „tanévnyitó ünnepi ülésen” dr. Reuss András tanszékvezető profesz- szor köszöntötte a megjelenteket. „Mit tehetünk a jövőért?" - ezt a kérdés már dr. Szabó Lajos rektor tette fel tanévnyitó beszédének címében, rávi­lágítva az alap, a tartalom, a minőség és a stílus meghatározó fontosságú ismér­veire. Az egyetem vezetője ezúttal nem csupán az elmúlt tanévben végzett hall­gatóknak nyújtotta át az oklevelet, de idén először megbízólevelet is átadott,- a hatodéves hallgatók mentorainak. A diáktársak nevében Erdélyi Réka ötödéves hallgató köszöntötte az ünne­pélyes fogadalmat tett elsőéveseket. A 2001/2002. tanévben 19 lelkész- és 7 hit­tantanár szakos hallgató kezdi meg ta­nulmányait az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetemen, heten pedig az egyetem kihelyezett, nyíregyházi tagozatán. A tanévnyitó közgyűlésen — kíséreté­nek élén - jelen volt Jukka Paarma finn érsek, aki meleg szavakkal köszöntötte a gyülekezetét és a felelős teológiai gon­dolkodásra hívta fel a figyelmet. Köszöntőjében D. Szebik Imre elnök­püspök jelezte, hogy az egyház mély spi- ritualitást, egzisztenciális elkötelezettsé­get, keresztyén életvitelt és aktív gyüle­kezeti részvételt kíván a teológiai hallga­tóktól. Az idei tanévtől már nem tanító dr. Selmeczi Jánostól a hosszú évek során kifejtett áldozatos munkáját méltatva kö­szönt el dr. Szabó Lajos rektor, aki egyúttal Bódi Emesét bízta meg a latin nyelv oktatásának vezetésével. Az Egy­házzenei Tanszék megbízott tanszékve­zetője Finta Gergely lett. A Köztársasági-ösztöndíjat - Szűcs Eszter vönöcki és Zsugyel Kornél mis­kolci teológus személyében - idén két negyedéves hallgató nyerte el. Dr. Csepregi Zoltán Széchenyi-ösztöndíjban részesült. A 2001/2002.-es tanévben három új doktorandusz nyert felvételt doktori kép­zésre az Evangélikus Hittudományi Egyetemen: Böröcz Enikő, Krámer György és Zsugyel Adél. 2001. szeptember 11. immár az embe­riség gyásznapjai közé tartozik. Ki gon­dolta volna ezt az új évezred kezdetén... dr. Wolfgang Greive főtanácsos, a genfi székhelyű Lutheránus Világszövet­ség tanulmányi osztályának vezetője sem sejthette, hogy a szeptember 10-14. kö­zötti időre tervezett „evangélikus-zsidó párbeszéd konferencia" második napja egészen másként alakul, mint eredetileg elgondolta. Éppen ebéd utáni szünet volt, négy órakor folytattuk volna a mun­kát, ám a televízió képernyője előtt, hi­hetetlen eseményeknek lettünk tanúi. Kártyavárként omlik össze a Világkeres­kedelmi Központ ikertornya, miközben Washingtonban a Pentagon épületét éri támadás, Pittsburgh közelében pedig le­zuhan egy repülőgép. A következmények (ma még) beláthatatlanok. A konferencia résztvevői közül többen az USA-ból érkeztek, néhányon Washing­tonból és New York-ból. Élnek-e a hoz­zátartozók, a barátok? Könnyek csordul­nak, kérdő tekintetek néznek ránk. Lesz- e folytatás? Hogyan jutunk haza? Lesz-e még hazánk, otthonunk? Ebben a feszült órában, a gyötrő kér­dések idején zsidó testvéreink Kaddisra hívnak. A 145. Zsoltár igéi csendülnek fel ajkukon, héberül. Mi németül, magyarul, angolul olvassuk csendben: Magasztallak téged Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké. Támogat az Úr minden el­esettet, és folegyenesít minden gömyede- zőt. Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Megtartja az Úr mindazokat, akik szere­tik, Teljesíti az istenfélők kívánságát. Mélyről jövő kérések, vigaszt adó ki­jelentések. S aztán a program szerint fo­gadás kezdődnék. Érkeznek a vendégek. Paskai bíboros úr, a minisztériumok kép­viselői, egyházunk vezetői, barátok, is­merősök a zsidó közösség részéről. Kö­zös áhítatra invitáljuk a jelenlevőket. Néhány mondatos bevezető után most a 23. Zsoltár igéi hangzanak fel; Az Úr az én pásztorom... Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek, mert te velem vagy, vessződ és botod megvi­gasztal engem... Aztán héberül halljuk az ősi igéket, majd angolul. Mély csend követi az igeolvasást. Mindenki a maga rítusa, hite, s szíve érzései szerint imád­kozik. Gondolatban mindnyájan Ameri­kában járunk. A döbbenet csendjében nem a semmibe nézünk, nem is a nirvána sötétjére gondolunk, hanem a sírókra, jajveszékelőkre, az áldozatokra és a mentést végzőkre. Az egyházakra, hogy erőt, vigaszt nyújthassanak az életben maradottaknak, és a kórházakra, orvo­sokra, ápolókra, hogy lelkiismeretük éber maradjon, és szaktudásuk legjavát adják. Hogy senkiről le nem mondva, mindenkit gyógyítsanak. Áldást mondunk egymásra az áhítat végeztével. Az arcok gondbarázdái las­san kisimulnak, a tekintetek megnyugod­nak, elkezdődik a beszélgetés hazaiak és külföldiek között. Az imádság órája, a közös Istenhez kiáltás bizalmat ébresz­tett. Közös platformra kerültünk. Mind­nyájan a történelem Urának kezébe tet­tük sorsunkat, a magunkét, szeretteinkét, másokét, valójában mindenkiét. Az egyetlen, amit hívő emberként tehettünk. S ez a tragédia közepette is felemelővé, feledhetetlenné tette a drámai feszültség­ben megélt csendes perceket, az áhítat felmagasztosult pillanatait. Miért is le­hetett mindez? Mert ott és akkor az Isten Lelke, a Ruah Jahve járta át a mi lelkün­ket. Legyen áldott érte a Mindenható! Szebik Imre EVANGÉLIKUS NŐK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Budapest - Deák téri Ev. Gimnázium, 2001. szeptember 29. „ Hol van a te Istened? ” - a harmadik évezred kihívásai 10.00 - Köszöntés 10.20 - Áhítat: Zsolt 42,11-12 alapján - Brebovszkyné Pintér Márta lelkésznő. 11.00- Missziói kihívások a harmadik évezredben - Smidéliusz Zoltán püspökhelyettes, a Zsinat lelkészi elnöke. 13.00- Ebéd 14.00 - A reménytelenség kihívásai a harmadik évezredben - Balog Zoltán református lelkész, a miniszterelnök főtanácsadója. 15.30 - Áhítat: Zsid 10,23b; 39 alapján - Karíné Csepregi Erzsébet lelkésznő. Szeptember 14-én ért véget Dobogókőn a Lutheránus Világszövetség és a Magyar- országi Evangélikus Egyház közös szervezésében „Antijudaizmus és antiszemitizmus napjainkban ” címmel lezajlott konferencia. A tanácskozás végén sajtótájékoztatón nyi­latkozott a résztvevők és a szervezők nevében Wolfgang Greive, az LVSZ Tanulmányi Osztályának vezetője és D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök. (A konferencia résztvevőinek képviseletében jelen volt még Judith Banki amerikai programvezető, Wolfgang Kraus, Jutta Hausmann és Lichtmann Tamás professzor is.) Amint az a sajtótájékoztatón is elhangzott, e konferencia több szempontból is egyedülállónak bizonyult: 22 ország delegált képviselőket, mind evangélikus mind zsidó részről. A szimpózium egyik fő célja a rasszizmus elleni harchoz vezető közös út megtalálása volt. Mindkét fél kijelentette, hogy tiszteletben tartja a másik vallását és nézeteit. A találkozó lehetőség nyújtott bizonyos teológiai kérdések tisztázására is. Evangélikus részről kimondatott az a mai - mértékadó teológusok, egyházi vezetők által is elfogadott - nézet, hogy Jézus Krisztus haláláért nem vádolható egyetemle­gesen és kizárólagosan a zsidóság. A konferencia légkörét mélyen érintette az Amerikai Egyesült Államokat ért vá­ratlan terrortámadás. A résztvevők nemcsak közös imádságokban, zsoltárolvasásban vállaltak közösséget a tragédia érintettjeivel, de egy közös nyilatkozatot is megfogal­maztak. B. Zs. A Lutheránus Világszövetség Egyház és Zsidóság konferenciájának nyilatkozata Mi, evangélikusok és zsidók, akik sok országból a Lutheránus Világszövetség dobo­gókői „Antiszemitizmus és antijudaizmus ma” témájú ülésére összegyűltünk, mély­séges felháborodásunkat fejezzük amiatt az óriási atrocitás miatt, amely az USA-t 2001. szeptember 11-én sújtotta. A legteljesebb mértékben elítélünk minden terrorista tevékenységet. Gyászoljuk az elveszett áldozatokat, és együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok családtagjainak és az USA népének. Ezt a támadást az emberiség elleni bűntettnek tekintjük. E sötét órákban azért imádkozunk, hogy Isten úgy irányítsa a vezetőket, hogy bölcs döntéseket hozzanak, és a világ népeit igazságosságra és békére vezessék. A Konferencia résztvevői „így az emberi »akarat« középen áll, mint valami teherhordó, igavonó ál­lat: ha Isten ül rajta, azt teszi és odamegy, ahová az Isten akarja ...Ha azon­ban a Sátán ül rajta, azt teszi és odamegy, ahová a Sátán parancsolja. Nincs szabad választása, hogy a két lovas melyikéhez fusson és melyiket keresse meg, hiszen maguk a »lovasok« küzdenek azért, hogy foglyul ejtsék és bir­tokukba vegyék őt. ” Luther Márton, A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándor fordítása) Szabó Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents