Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-09-16 / 38. szám

Evangélikus Elet 2001. SZEPTEMBER 16. 3. oldal Lelkésziktatás Tótkomlóson „ ... feléledünk, ha ti szilárdan álltok az Úrban. ” Uj század - új pásztor A Thesszalonikaiakhoz írt levél 3. fe­jezetének ezzel a sorával köszöntötték többek között a mezöhegyesi leányegy­házközség képviselői Tótkomlóson, 2001 szeptember 8-án az újonnan beikta­tott lelkészpárt; Balogh Andrást és Baloghné Szemerei Máriát. Az apostol szavait egykor azoknak cí­mezte, akik felől munkatársa, Timóteus jó híreket hozott. Az éppen fogságot szenve­dő Pált megelevenítő reménységgel töl­tötte el a thesszalonikaiak erős hite. A most beiktatott lelkész-házaspár már közel egy esztendeje munkálkodik Tótkomlóson. Szolgálatuk nyomán új lendületet vett az evangélikus gyüleke­zet, s talán egy kicsit a város élete is. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az, ahogyan az ünnepre érkező vendégeket fogadták a helybeliek. A gyülekezeti te­remben gazdagon terített asztal várta a messziről jöttékét. A templomot ízléses virágcsokrokkal díszítették az asszo­nyok, hogy az ünnepi istentiszteletnek méltó keretet adjanak. A tótkomlósiak hagyományosan nagy vendégszeretete most azt az örömüket is éreztette, amely az újonnan választott lelkészeik felé áradt. Amikor pedig az istentisztelet kez­detén a városi fúvósok hangszerein fel­harsant a jól ismert dallam - az Erős vá­runk - a templomot megtöltő hívek éne­két áthatotta a bizodalom, hogy Isten belső megújulást készít a gyülekezetben. Bizonyára ezért irányította Isten a lelkészpár útját ebbe a Békés megyei vá­rosba. - csendült ki Szemerei János es­peres beiktatási prédikációjából. A Baloghékat „elengedő” Somogy-Zalai Egyházmegyét ő képviselte az ünnepen, de Mária legkisebb testvéreként, egyben a családot is. Kérte nővérét és Andrást, hogy új szolgálatukat is Krisztusra fi­gyelve, alázatos önvizsgálattal, és a gyü­lekezetei elhordozó szeretettel végezzék. István Anna szóló énekét követően a lelkész-házaspár állt az oltár elé. A férj olvasta fel a textust - az útmutató heti igéjét, Ezs 42,3-t: Krisztus „a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mé­csest nem oltja el.” - a feleség kezdte a prédikációt. Szemléletes, drámai képek­kel mutatta be, hogy Isten, hogyan jelen­Alig három hete, hogy a Nyugati Du­nántúli Egyházkerület vezetősége meg­látogatta a szlovéniai evangélikusokat. Az egyik cél az volt, hogy a kapcsolatok megújuljanak, hivatalos keretek között is megelevenedjenek. Szeptember 3-án Ernisa Géza, szlovén evangélikus püs­pök vezetésével három tagú küldöttség érkezett a surdi gyülekezetbe, hogy a tu­dós, az Újszövetséget vend nyelvre for­dító Kuzmics István emlékére állítandó, szlovén nyelvű tábla elhelyezésének ter­véről tárgyaljanak. (Kuzmics 1755-1779 között, közel negyedszázadon át szolgált ebben a gyülekezetben.) A kedves vendégek Zalaegerszegről, a megyei vezetőknél tett látogatás után ér­keztek a faluba, ahol két vendéglátó is volt; az önkormányzat és természetesen a gyülekezet. A surdiak és a szlovének hos­szú évtizedek, sőt mondhatnám évszá­zadok óta testvéri viszonyban élnek, ün­nepelnek, és látogatják egymást a közös szálak révén. Kuzmics István lelkész ott született Sürüházán, Bodonci közelében, és itt szolgált Surdon és itt fordította le az Újszövetséget szlovén nyelvre. A mi artikuláris gyülekezetünk templomába jártak a Muravidékiek hosszú időn keJ resztül hűségesen. Erre az időre emlékez­tet a minden szombaton délután öt órakor megszólaló harang, mind a mai napig. A helyiek 31 évvel ezelőtt állítottak emléket bibliafordító prédikátoruknak a amely a gyülekezetben élhet papjai iránt. Világosan tett bizonyságot - kegyes szó­lamok nélkül - arról, hogy egyedül Jézus az, aki szabadítást hozhat. Neki van csak hatalma, ereje ehhez. „Mi abban leszünk partnereitek, hogy Krisztushoz vezetünk benneteket, akit mi is Szabadítónként is­mertünk meg.” - fejezte be igehirdetését. Ketten szóltak a gyülekezethez. Két­féle gondolkodást, kétféle stílust képvi­seltek, mégis egyek. Kiegészítik egy­mást. Bár személy szerint, egyenként adtak választ az iktató lelkész, Ribár János, Nyugat-Békési Egyházmegye esperesé­nek kérdésére („Elhatároztad-e, hogy vállalod a tótkomlósi egyházközségben a lelkészi szolgálatot?”), a gyülekezet éle­tében először történt meg, hogy a két parókusi állást egy házaspár tölti be kö­zös sorssal, közös szolgálattal. Az istentiszteletet követő közgyűlé­sen Juhász Pál, Tótkomlós polgármeste­re hosszútávú, jó együttműködésre való készségéről biztosította a gyülekezetét. (Szavait imponáló módon Malakiás könyvének idézetével kezdte: „A pap ajkai őrzik a tudományt”) püspök templom falán, márványtáblába vésve munkásságát. Szlovén testvéreink - a magyar tábla mellé - most saját anya­nyelvükön is szeretnének emléktáblát el­helyezni 204 éves templomunk falára, hogy az ideérkezők méltóképpen, anya­nyelvükön olvasva emlékezhessenek a közülük való, híres lelkészre. Ernisa Géza és kísérői - Moravske Toplice polgármestere Franc Cipót és Kolomán Cigüt - a gyülekezeti teremben megtekintették a Kuzmics-emlékek kiál­Koszorús Oszkár felügyelő, a befoga­dó Nyugat-Békési Egyházmegye nevé­ben kívánta Isten áldását az új lelkészek szolgálatára. A szomszédos gyülekezetek lelkésze­inek, majd az országos munkaágak veze­tőinek üdvözlő szavai után, a testvéregy­házak képviselői szóltak az egybegyűl­tekhez. Az egyházközség felügyelőnőjét, Németh Lászlónét követően a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetotthon lakói és dolgozói köszöntötték verssel lelkészeiket. Megható volt az a perc, amikor Barlahida gondnokasszonya kért áldást a községükből az ország másik végébe költözött volt pásztorai életére. A legnagyobb örömöt jelentő köszön­téseket énekeikkel, verseikkel azok az óvodások és fiatalok adták át, akik a tótkomlósi gyülekezet reménységei. Bennük látszott felcsillanni a jövő. A köszöntések sorát Ribár János es­peres zárta, aki az iktatási liturgia kéré­sével ajánlotta a gyülekezet szeretetébe új lelkipásztoraikat: Hallgassatok szavuk­ra az Úrért! lítását, a prédikátor anyakönyveit, úrva­csorái edényeket és más, vele kapcsola­tos régi és új kiadványokat. A nyitott, testvéri megbeszélésen a jövőre megva­lósítandó emléktábla-szentelést tervez­tük el. Reméljük, hogy 2002 októberé­ben úgy szlovén, mint magyar állami és egyházi vezetők részvételével ünnepel­het majd a 400 éves múlttal rendelkező surdi gyülekezet, nagy nevű, tudós lelké­szére emlékezve. Smidéliuszné Drobina Erzsébet Az esős időben egyszerre kiragyogott a nap, amint a kitárt templomajtón át, lelkésztársai karéjában az oltár elé lépett a szekszárdi gyülekezetbe hívott és várt pásztor, Sevcsik Zoltán. „Zúgó harang, ének és orgonahang” áldotta az Úr nevét evangélikus himnuszunk hitvallásában. Magasztos ünnep vette kezdetét: a lel­kész-beiktatás örömünnepe. Nem is fért mindenki a falak közé. A bevezető imádság után - amelyben Koskai Erzsébet a gyülekezet és a lel­kész egymásra találásának öröméről be­szélt - Kröhling Dániel, Tolna-Baranya Egyházmegye esperese, Jer 1,7 alapján hirdette az igét: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek és hirdesd, amit csak parancsolok.” Smidélius András a lelkipásztori szol­gálatról olvasta az igét, majd Sevcsik Zol­tán átvette a szekszárdi gyülekezet meghí­vólevelét és elhatározását megerősítette. Jövel Szentlélek Úristen - zúgott a gyülekezet ének-imádsága. Megtörtént a beiktatás. A szolgatársak ige-útravalójá- nak megható, megrázó pillanatai után az újonnan választott lelkész Pál apostol lKor 3,9-10 szerint prédikált: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Vi­gyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá, mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.”- Régóta úton van már ez a gyüleke­zet. Meglátjuk, hogy O mindig velünk lesz. A Szekszárdon itt élő sok keresz­tény között legyünk mi is egy részlet a Krisztus-arcban. Induljunk bátran, alá­zattal, hűségesen, mert Ő hív. Pécsiek, pogányiak, szekszárdiak együtt. Igét hallgatva. * Az istentiszteletet követő ünnepi köz­gyűlésen, elsőként dr. Muth Lajos, a gyülekezet felügyelője köszöntötte az új lelkipásztort és a vendégeket. Néhány részlet a köszöntésekből: Andorka Árpád, Tolna-Baranya egy­házmegyei felügyelő: „Az elmúlt 10 év­ben a keresztelések száma lényegesen meghaladta a temetések számát. Több mint ezren vagyunk. Munkálkodjunk együtt. Isten gazdag áldása legyen szol­gálatodon, családodon.” Kocsis Imre Antal, Szekszárd Megyei Jogú Város polgármestere: „Élj azzal a tudattal, hogy a szekszárdiak belül már elfogadtak, s akkor ez a terület könnyű­vé lesz számodra, és mindenki által segí­tett. Isten hozott Szekszárdon.” Németh István nyugalmazott lelkész: „Szolgálatom nem volt könnyű, ezért most reménységgel tekintek előre. Egyszer fe­nyegetően ezt mondták nekem: »Tudja, ha a békák brekegnek, akkor a tavat kell ki­szárítani. Hát mi kiszárítjuk maguk körül a tavat és akkor a békák is szétszélednek.« Jelentem, a-tó megvan és a békák is. Min­dig Isten szakadatlan kegyelme volt ve­lünk. Ehhez erőt adott a pásztorok közös­sége, a magyar ébredés, az imaközössé­gek. A gyülekezet hite hatalmas erő. Kívá­nom, mindig tapasztald, egyetlen Istenünk és Megváltónk velünk van.” Dr. Muth Lajos felügyelő beszédében hálát adott a gyülekezet korábbi és mos­tani szőlőmunkásaiért, majd többek kö­zött ezt mondta: „Hiszem, hogy az Úr akarata, hogy . Sevcsik Zoltán a szekszár­di gyülekezet legfőbb szőlőmunkása lett, hiszen olyan sokan és olyan sokat imád­koztunk érte. Örömmel köszöntünk; hozz létre egy »mintagazdaságot« és működtesd! Ehhez adjon erőt mindan- nyiunk gazdája.” Az ünnepi közgyűlés az új lelkész szavaival végződött. Még beszélt a lelki- pásztor, amikor már járni tudó kislánya kiment hozzá, belekapaszkodott a biz­tonságot adó reverendába és felnézett... az Édesapára. A Szeretetvendégségen késő estig együtt volt a gyülekezet népe. Németh .Judit A tolnai megyeszékhely 1908-ig fehér folt volt egyházunk térképén, szomszéd gyülekezetekhez beosztva. Az egykori egyházépítők, , látván a jö­vő feladatait, jó néhány kisváros evangélikus népét önállósították. Megépültek a templomok, paróchiák, iskolatermek. A bennük folyó munka hittani, erkölcsi nevelő hatása beépült a közösségek életébe, azok nélkülöz­hetetlen elemévé vált. így Szekszár­don is. NénTeth Gyula gyülekezet­szervező és templomépítő pásztor munkássága folytatásaként éppen 50 éve választották meg fiát, Németh Ist­vánt. Apa és fia 83 éven át nevelték az egymást váltó generációkat a gyüle­kezet családjává. Az elmúlt 12 évben két paróchus lelkésze volt a gyüleke­zetnek: Hafenscher Károly és Johann Gyula. (Őket országos feladatkörbe helyezte egyházunk.) Három segéd­lelkész is szolgált Szekszárdon: Szkrimyár Katalin, Smidéliusz András és Szabados Regina. Minden pásztor hagyott maga után maradandó érté­ket. Szeretettel gondolunk rájuk. Zsidó-evangélikus konferencia Dobogókőn A Lutheránus Világszövetség - a Magyarországi Evangélikus Egyház vendé­geként - 2001. szeptember 10-14. között Dobogókőn tartja konferenciáját „Anti- judaizmus és antiszemitizmus napjainkban" címmel. A világ lekülönbözőbb területeiről 40 evangélikus és 30 zsidó képviselő tárgyal az evangélikus zsidó párbeszéd lehetőségeiről és annak hidakat építő szerepéről. A konferencia megnyitóján D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök köszöntötte a résztvevőket és számolt be a Magyarországon jól működő zsidó-keresztény párbe­szédről. Finn testvéreket köszöntünk A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívására szeptember 14. és 20. kö­zött - hét fős delegáció élén - a Finn Evangélikus Egyház elsőszámú vezetőjét, Jukka Paarma turkui érseket köszönthetjük hazánkban. A tapasztalatcserén túl­menően, finn vendégeink látogatásának célja a két egyház közötti kapcsolatok kiértékelése. A delegáció tagjai részt vesznek az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeptember 17-én esedékes tanévnyitó ünnepségén, felkeresik a Bala^ ton melletti új templomainkat, illetőleg a révfülöpi Evangélikus Oktatási Köz­pontot. A finn evengélikus delegáció tisztelgő látogatást tesz az Országházban is. B. Pintér Márta tette ki irgalmát életük eseményein, csa­ládjuk szenvedésein keresztül. Megta­pasztalták, hogy Isten támasza, oltalma- zója, - nem pedig pusztítója és ítélője a megtört, megrepedt nád életüeknek. Ar­ról a felfoghatatlan csodáról szólt, hogy Isten eszközül is a törékenyeket válasz­totta. A pislogó mécseseknek adta azt a kiváltságot, hogy szolgái legyenek. „Ez az ige tehát nem rólunk szól.” - vette át a szót Balogh András. Kímélet­lennek tűnő őszinteséggel hárított el minden esetleges hamis várakozást, FOTOPALYAZAT V Olyan papírképeket várunk, amelyek témája a keresztyénség üzenetével kap­csolatos. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Egy személy ma­ximum 3 darab fotóval pályázhat. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a leg­jobbnak ítélt munkákat a Missziói Magazin díjazza. A képek díjazására összesen 100 000 forint áll rendelkezésünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazinban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, címét, telefonszámát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátoldalára is kerüljön rá. Ké­rünk minden pályázót, hogy pályamunkáinak adjon címet. A képeket az MM-Szerkesztőség postacímére kérjük beküldeni: 1656 Budapest, Pf. 22. Beküldési határidő: 2001. szeptember 15. Püspöklátogatás hétköznapon ff *% f :- m fe&Hj 0 Vendégek és vendéglátók sorában (balról másodikként) Ernisa Géza szlovén evangélikus t i >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents