Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-01-28 / 5. szám

4. oldal 2001. JANUÁR 28. Evangélikus Élet A haza bölcse Felénk fordított Hegyi-beszéd Gondolatok Csizmazia Sándor „Lehulló álarcok” című könyvéről (Evangélikus Sajtóosztály, 2000) Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1876. január 28-án halt meg Deák Ferenc, a haza bölcse. Születésekor - 1803. október 17-én - elveszítette édesanyját. Búskomorságba esett édesapja 5 éves korában halt meg. Testvérei, a 10 évvel idősebb Klára és a 14 évvel idősebb Antal nevelték fel. Testvérbátyját követte a foglalkozásá­ban is. A győri jogakadémián szerezte jogi végzettségét. Kitűnő emlékezőte­hetsége volt. Bátyját Zala megye or­szággyűlési képviselőjévé választották az 1825-27-i reformországgyülésbe. A család nemességét dédapjuk bátyja kap­ta 1665-ban, katonai érdemeiért. Deák Ferenc az ügyvédi vizsgát 1823-ban tette le. Ezután Zala megyé­ben hivatalokat töltött be, 1833-ban pedig felváltotta bátyját az országgyü­December 5-én elhunyt és 14-én bú­csúztunk Szabó Gyula ny. lelkésztár­sunktól a debreceni gyülekezet templo­mában. 1919. december 15-én született a Veszprém megyei Csöglén. Szülőfalu­jához és ott élő rokonaihoz való mély kötődését mutatja, hogy végakarata szerint Csöglén temették el, december 16-án. Szülőfaluja ezt a hűséges ragasz­kodást díszsírhellyel köszönte meg. Családjában a tizedik gyermek volt, aki kiemelkedő tehetségével, kitűnő ered­ménnyel végezte tanulmányait. A sop­roni Líceumban érettségizett, majd teo­lógiai tanulmányait is kitűnő eredmény­nyel végezte. 1944. május 14-én Sopronban szen­telte lelkésszé Kapi Béla püspök. Se­gédlelkész Gyékényesen, Csöglén, Pé­csett, majd hitoktató a győri fiú-közép­iskolában. 1951. május 28-án kötött házasságot Szalay Ibolya Olgával. 1951-55 között homokbödögei, majd 1955-től 1990-ig debreceni lelkész. 1977-től a Hajdú-Szabolcsi Egyházme­gye köztiszteletben álló esperese. A bibliai nyelvek kiváló ismerője volt. Héber nyelvtudása segítségére volt, hogy az Ószövetség és az Újszövetség teológiai összefüggéseit ne felületesen lássa. Az Ószövetségben nem a törvény szi­gora, magas erkölcsisége ragadta meg, hanem az Úristen kegyelmének meg­mérhetetlen mélysége. Nagyon közel állt hozzá Ézsaiás pró­féta, akit Isten bűnöket megbocsátó ke­gyelme úgy megragadott, hogy vállalni merte Isten követségét. Ézsaiás bátorító példa volt számára, hogy küldetését ő is merje vállalni. lési követségben. Ekkor már folyt az 1832-36-os országgyűlés, melyen az el­lenzék vezére lett. Ő az újat akaró sza­badelvű irányzat képviselője volt. Val­Szívét átmelegítette azoknák az ígé­reteknek a gazdagsága, amelyeket Isten Ézsaiás prófétán keresztül adott. Mind­ezek Jézus Krisztusban bízó hitét erősí­tették. Ézsaiástól azt is megtanult^ hogy a történelem folyamata és benne Isten népének élete is az Úristen kezgjten van. Isten a babiloni fogságban, nehéz politi­kai helyzetben élő, a hatalomnak telje­sen kiszolgáltatott népét sem hagyta el. Vigasztalta és bátorította. Erre a bátorí­tásra neki is szüksége volt, hjszen lelké- szi szolgálatának egész ideje, csaknem fél évszázad, politikailag nagyon nehéz időszakra esett. Isten Igéje tette bölccsé, hogy lelkészi szolgálatának méltóságát és életének tisztességét végig megőriz­hesse. Színes és sokszor szenvedélyes előadó volt. Magával hozta gyermekko­rának, falujának, nyelvi gazdagságát, képies kifejezőképességét, szemléletes hasonlatait, de a hangsúly mindig a megértett üzenetben volt. A lutheri teológia meggyőződéses szilárd képvi­selőjeként az Úristen kegyelmét min­dennél nagyobb ajándéknak látta. Hálaadással köszöntük meg szolgála­tát, életét és példaadását. Azzal a re­ménységgel búcsúztunk tőle, hogy Mennyei Atyánk, aki elhívta a Jézus Krisztussal való közösségre és követévé tette, hűséges szeretetével őrzi őt a feltá­madás napjára és a kegyelem kiteljese­désének örömére. Koporsója mellett Nagy Zoltán debre­ceni lelkész, Bozorády Zoltán esperes, Magyar László ny. lelkész és Szebik Imre püspök szolgált, ki személyes emlékeit felelevenítve meleg szavakkal emlékezett meg egykori esperestársa szolgálatáról. Magyar László UAl lotta, hogy a jobbágyok természetes jo­gait fóldesuraik nyolc évszázada igaz­ságtalanul visszatartják. A föld birtok­lásának szabadsága minden hazafinak természetes jussa. Hívő katolikus volt, de küzdött a legteljesebb vallási egyen­lőségért. Köztudott, hogy a jobbágykérdést csak 1848-ban rendezték a jobbágyok felszabadításával. Nyíregyházán 1824- ben történt meg az örökváltság, amikor a nyíregyháziak megvásárolták földjüket a földesuraiktól. Deák Ferenc példának ál­lította a nyíregyházaikat, akik az örök- váltsággal tulajdonosok lettek. Deák Ferenc bátran kiállt a perbefo­gott Wesselényi, Kossuth és az ország­gyűlési ifjak mellett. Segített Kölcsey- nek a védelemben. Bécsben is közben­járt érdekükben. Batthyány Lajos első felelős magyar kormányában az igazság­ügyi miniszteri tisztet töltötte be 1848. április 7-től szeptember 11-ig. 1848 decemberében Windischgrätz Pest előtt állt csapataival. Deák elvállal­ta az országgyűlés békéltető küldetését, de az eredménytelen volt. Nem követte Kossuthot Debrecenbe, hazament Kehidára. A bukás után nem lett bántó- dása. Ő lett a passzív ellenállás példaké­pe. 1854. november 11 -én felköltözött Pestre. Barátja, Vörösmarty halála után gyámolítója lett családjának. Ferenc József csapatai 1859-ben Solferinónál vereséget szenvedtek. A császár engedményekre kényszerült. Az 1861-ben összehívott országgyűlés az engedményeket nem fogadta el. 1865. április 16-án a Pesti Napló húsvéti szá­mában Deák megfogalmazta a Kiegye­zés feltételeit. 1866-ban újabb vereség érte a császári csapatokat. Erzsébet ki­rályné segítségével a császár is hajlott a megegyezésre. 1867. június 8-án meg­történt a koronázás. Deák maga helyett a fiatalabb Andrássy Gyulát ajánlotta mi­niszterelnöknek. Ő sem hivatalt, sem ki­tüntetést nem fogadott el. 1876. január 28-án halt meg. Kopor­sóján ott volt Erzsébet királyné koszorú­ja, valamint Kossuth Lajos békéltető mirtuszága. Nagy részvét mellett temet­ték el február 3-án. Földi maradványait mauzóleum őrzi a Kerepesi-úti temető­ben. Dr. Reményi Mihály Már vagy két-három évtizede lehet, hogy sokat hallhattunk, olvashattunk a „Gutenberg-galaxis” várható leáldozá- sáról. Annak a változásnak következ­ményeit fogalmazták meg ezen a sajá­tos módon, amelyet az elektronikus média térhódítása jelent a könyvnyom­tatás révén lehetővé vált, és az olvasás­ra épülő kultúra számára. Egyszerűb­ben fogalmazva: a látnivaló háttérbe fogja szorítani az olvasnivalót. Ez a komor jóslat azonban, legalábbis úgy látszik, nem válik be. Megmaradt to­vábbra i^jjj betű vonzása, hiszen egy könyv felett kedvünkre elidőzhetünk, benne visszalapozhatunk, hatása a lé­lek mélyebb rétegeit érintheti. Most is könyvet ajánlunk olvasó emberek ke­zébe, olyant, amely meghittebb bará­tunk lehet sok fordulatos, folytatásos tévéműsornál. Az elmúlt század legutolsó sajtó- osztályi kiadványai között fedezhetjük fel ezt a zsebformátumú könyvet. Tu­lajdonképpen második kiadásról van szó, a szerzőnek „Igaz emberségért” cí­men 1974-ben megjelent müvének új, alaposan átdolgozott változatáról. Most már olvasható az egységek élén a Hegyi-beszédnek az a részlete, amely­ről éppen szó lesz, a végére pedig egy- egy olyan igevers került, amely a mon­danivalót az egész Szentírás összefüg­gésébe állítja. Ezenkívül kimaradt né­hány időközben időszerűtlenné vált részlet vagy utalás. A közel százötven egységből álló so­rozatban Jézus tanításának Hegyi-be­széd néven emlegetett, legnevezetesebb gyűjteménye bomlik ki számunkra a Máté evangéliumában megőrzött szöveg alapján. A könyv nem magyarázat abban az értelemben, hogy magát a szöveget faggatná, hanem megalapozott ismerete­ken nyugvó, de már felénk fordított He­gyi-beszéd, tehát hozzánk. Jézus mai ta­nítványaihoz szóló igehirdetések, A Bib­liának ez a részlete az Isten szavának kü­lönösen is gazdag kincsesbányája, ame­lyet minden keresztyén nemzedéknek fel kell tárnia magának, sőt amelyben még fel nem fedezett kincsekre is találhat. Bi­zonyára a Hegyi-beszédnek ezt a feldol­gozását szintén nagy haszonnal forgat­hatjuk, ha még annak is sok meglepetést szerzett, akinek hivatásából adódóan nem először kell Jézusnak ezekkel a sza­vaival foglalkoznia. A könyv legfőbb erényének azt tar­tom, hogy nem esik a Hegyi-beszéd gyakran tapasztalható szűkkeblű értel­mezésének csapdájába. Újra és újra rá­tapint arra a nyitottságra, amellyel Jé­zus Isten szeretetét jellemzi, és amelyet tanítványaitól is igényel a keresztyén testvéren túlmenően minden ember sor­sa iránt. Ez a hangsúly pedig igen idő­szerű akkor, amikor a keresztyénség hajlamossá válik önmagába feledkezni. Úgy gondolom, a szerző rátalált a He­gyi-beszéd kulcsára: „Minden sora - írja - ... Jézusról tesz bizonyságot. Ő így élt... és ezt az életet kínálja nekünk" (142. o.). „Mert különben mi marad életünkből, amikor Isten elé ér? Ott le- hull az álarc. Ott azok leszünk, akik vol- tunk, - nem azok, akiknek mondtuk ma­gunkat, vagy amit hittek rólunk az em­berek” (144. o.). Ez utóbbi kiemelt mondat egyébként a kötet címére is ma­gyarázatul szolgál. Az egyes magyarázatok elférnek egy rövidke oldalon. „Egypercesek”, mint Örkény novellái. De a legtöbben találha­tó valamilyen emlékezetünkbe vésődő mozzanat. Például „Jézus szava 'mélyfú­rást' végez,... és mélységi mintát vesz lelkűnkből" (32. o.). A képmutató ke­gyeseket meg „kirakatrendezőknek” ti­tulálja (72. o.). Tehát igazán alkalmasak arra, hogy a reggeli időszükében meg nem áporodott napi lelki táplálékul ma­gunkkal vigyük. De határozza meg a napnak mind a huszonnégy óráját! Vál­janak ezek a morzsák az élet kenyerévé! Legyen olyan kóstoló, amely kedvet csi­nál átfogóbb bibliatanulmányhoz is! Ahogy Clairvauxi Bemát szép éneke is mondja: Ki téged ízlel, éhezik, S szomjasajbb lesz, aki iszik De másra már nem szomjazik, Csak Jézusért óhajtozik. (KÉ 360. 3. v.) id. Cserháti Sándor 2000 id. Kendeh György temetése 2001. január 9-én, a Farkasréti temetőben szabadult, de megfosztották lelkészi állásától, és 1951-ben csa­ládjával együtt kitelepítették a Békés megyei tanyavilágra. Kamutra. Mezőgazdasági munkából tartotta el családját. Ami­kor az államhatalom megszüntette a kitelepítést, maradniuk kellett, mivel nem volt hova menniük. 1955-ben került Piliscsabára, szükségszállásra. 1956-ban rehabilitálták és október 14-én visszakerülhetett a kelenföldi gyülekezetbe lelkészként. A forradalom és szabad­ságharc idején a Segélyosztó Bizottság vezetője. Hűséges szol­gálatáért megtorlással fizettek a visszarendeződés idején. Fia teológiai tanulmányai is veszélybe kerültek. 1961-ben végleg elmozdították a gyülekezeti lelkészi szolgálatból, az akkor ho­zott rendelet segítségével „egyházi közérdekből”, és ezzel az „egyházi kitelepítéssel” került a kistarcsai Özvegy Papnék Ott­honába nem lelkészi, hanem gondnoki szolgálatba 1982-ig, nyugdíjba meneteléig. Lelkészi szolgálatában ezután is akadályozták, mégsem volt tétlen. Részt vett a Testvéri Szó megszövegezésében, újraindítot­ta és szerkesztette a Keresztyén Igazság című folyóiratot. Meg­alapította és titkárként szervezte az Ordass Lajos Baráti Kört. Nagyon jelentős könyvkiadási tevékenységet fejtett ki. Élete alkonyáp betegsége akadályozta a további munkában. 2000 karácsony éjszakáján kórházi betegágyán nem a betlehe­mi kisdeddel, hanem a feltámadott Jézus Krisztussal találko­zott, tudván, hogy aki haláláig hü, annak az Üdvözitő az élet koronáját adja. Rozsé István i I Kendeh Kirchknopf György Sándor In memoriam... Élet a halál előtt Meghalt egy ember. Sokak kedvence volt. Sztár - így mondják ezt. Jó téma ez a médiának. Lehet róla jót és rosszat mondani, a róla szóló műsorokkal nézettségi mu­tatót lehet növelni. És találgatni a szerencsétlenség körülményeit. Én nem azzal az emberrel akarok foglalkozni. Megtették ezt mások, és nem is em­ber van hivatva értékelni az életét. A halála utáni napokban azonban sokszor hallottam ezt a kifejezést vele kapcso­latban: „mélyen vallásos volt”. És nem tudtam mit kezdeni ezzel a kifejezéSSfel. Nem értettem, mit akarnak ezzel mondani, vagy sugallni. És mit jelent egyáltalán ez a ki­fejezés? Úgy látom, a hírek kommentátorainak ebben az esetben az volt a fontos, hogy va­lami unikumot találjanak és hangsúlyozzanak arról, akit sokan istenítettek. Mert mi­lyen érdekes is az, hogy valaki, aki egészen szekuláris közegben mozgott és dolgo­zott, valójában életének abban a szegmensében, amit nem láthatnak a rajongók, „mé­lyen vallásos” volt. De hogy pontosan mit jelent ez, az senkit sem érdekel. Megelé­gednek a felszínnel. Fölhasználnak egy kifejezést, hogy fölkeltsék az érdeklődést. Mert milyen érdekes az, hogy bár nem látszott annak, nem hivalkodott vele, mint annyi vallásoskodó, mégis ő, aki más miatt volt híres, érdekes, sokak kedvence, igen, éppen ő „mélyen vallásos” volt. Ennek az esetnek is van tanulsága. Mert volt egy híres ember, akit sokan egyene­sen istenként imádtak. Pénze sok, lehetősége korlátlan, meglepetések talán nem is ér­hetik. Talán sem neki, sem másnak eszébe sem jutott, hogy ilyen banális végé lehet a csillogó karriernek. Aztán kiderült: az élet a legtöbbször nem holmi hollywoodi si­kerfilm, amelyben a bonyodalom mindig happy end-del végződik, s megkönnyebbül­ten sóhajthat föl a végén a néző, mert a kedvence, bár hibázott, mégis kapott egy le­hetőséget a jóvátételre. Titkon reméli is, hogy így van, vagy így lesz, mert mindenki magának is ezt szeretné. Ám a valóságban sokszor nem így történik. És ilyenkor vá­lik életszerűvé és figyelmeztet mindenkit az a mondás: próbálj úgy élni és úgy csele­kedni, mintha minden perced az utolsó lenne. Mert a vég sokszor nagyon váratlanul jön el, és a következő pillanatban már semmit sem lehet korrigálni. Tudjuk, hogy nem lehetünk tökéletesek, még akkor sem, ha törekszünk arra, hogy minél kevesebbet hibázzunk. De bízhatunk Isten megbocsátó kegyelmében, hogy megbocsátja tévedéseinket! \ nou* Amikor az egyik vele készült, nevezetes interjúban megkér­dezték tőle, hogy miben látja az ember sorsának lényegét, ak­kor ő a Jel 2,10-re emlékeztetve válaszolt, hogy vagy koronát nyerünk, vagy örök kárhozatra jutunk. A feltámadt Jézus Krisztus mondja: „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját. " Jézus tanítványainak szolgálatát pedig abban látta, hogy Isten akaratát kell előbbre vinnünk ezen a földön. Édesapja vitéz Kendeh Kirchknopf Gusztáv lelkész, édes­anyja Laukó Ilona, Laukó Károly kecskeméti lelkész leánya. Gyermeksége színtereit édesapja szolgálati helyei jelölték ki. Késmárkon született 1912. január 22-én, Kolozsvárott kezdte el tanulmányait, és amikor az első világégés után kiutasították őket, szüleivel és testvéreivel (Gusztávval, Sárával és Mártá­val) Budapestre került, ahol édesapja a bányakerületi püspök, D. Raffay Sándor mellett látta el a kmületi lelkészi szolgálatot. Egy ideig a Józsefvárosi pályaudvaron vagonlakókként éltek, mint olyan sokan akkor a menekültek közül. Tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban fejezte be az érettségi vizsga sikeres letételével. 1930-ban megrendítő élményben volt része, ami égész to­vábbi életútját meghatározta és a tragikus esemény a hűség szimbólumává lett szemében. Édesapja a Deák téri templom szószékén, igehirdetés közben, rosszul lett, s pár óra leforgása alatt meghalt. További útja a soproni teológiára vezetett. 1935-ben szentelte lelkésszé Raffay Sándor, és került se- gédlelkészi szolgálatba, melynek állomásai: Szeged, Cegléd és Bp. Deák tér. Ceglédi principálisában, a későbbi mártír püs­pökben, D. Ordass Lajosban atyai jó barátra lelt, aki svéd nyelvre tanította, és így 1937/38-ban állami ösztöndíjjal Uppsalában tanulhatott a teológiai fakultáson. 1939-ben gyülekezeti lelkésznek választották meg Nyár­egyházára, az akkor nagyon elárvult gyülekezetbe. Még ez év során, szeptember 8-án házasságot kötött Bendl Máriával. Isten három gyermekkel ajándékozta meg őket (Györggyel, Máriá­val és Gusztávval). A második világégés tábori lelkészi szolgá­lat terhét hozta. 1943-ban és 1944-ben kórházvonaton istápol- ta a sebesülteket és a rokkantakat. Az ostromgyűrűbe zárt Bu­dapesten találkozott családjával és végezte tovább szolgálatát, amíg a harci cselekmények ebben meg nem akadályozták. 1945-ben választották meg gyülekezeti lelkésznek Bp. Ke- lenföldön. Nem sokkal ezután az egyház elleni harc kiélező­dött, ami számára azt is jelentette, hogy 1950-ben letartóztat­ták, majd internálták. A kistarcsai internáló táborból ugyan ki­Szabó Gyula 1919-2000

Next

/
Thumbnails
Contents