Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-26 / 35. szám

6. oldal 2001. AUGUSZTUS 26. Evangélikus Élet III. ORSZÁGOS a EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓ TESTI ÉS LELKI EGÉSZSÉG Orosházi beszélgetés Mikola István miniszterrel r Ag. h. ev.- Miniszter úr, nem lepődött meg, hogy egy evangélikus találkozóra ka­pott meghívást?- Egyáltalán nem. Az egyházakkal való kapcsolattartást ugyanis mindig na­gyon fontosnak tartottam. Személyes életemben ez azt jelenti, hogy magam római katolikus vagyok, így belülről ter­mészetesen ezt az egyházat ismerem jobban. Miniszterként pedig több alka­lommal és nagy nyilvánosság előtt kije­lentettem már, hogy szükségünk van el­sősorban a történelmi egyházak segítsé­gére. A magyar kormány ugyanis nagyívű tíz éves egészségügyi progra­mot állított össze, és e program fontos része a lélek egészsége is. A lélek szak­avatott tudósai pedig főként az egyházak körében vannak.- Mit ért a lélek egészségén?- Korántsem csak bizonyos, fizikai károkat is okozó lelki betegségek vissza­szorítását. Mindez ugyanis az egész nemzet sorsára hatással van. Látni kell: bajban van a magyar. A lelke frusztrált, a teste beteg. Nem lehet Európa részévé válni és jóléti társadalmat építeni egy rokkant nyugdíjba menekülő, korán ha­ló, ezer testi és lelki betegséggel rendel­kező populációval. A lelki egészséget azzal a felismeréssel hozom összefüg­gésbe, hogy az embernek önmagán túl­mutató léte van, sőt igazi lényege a transzcendens irányultság. Ez a felisme­rés pedig segít a gyógyulás módjának megtalálásában.- Miniszterként hogyan működik együtt az egyházakkal?-^ Partneri viszonyunkról nagyon po­zitív tapasztalataim vannak. Szeretném az egyházakat tovább mozgósítani, hogy a mi professzionális lehetőségeink segít­ségével ki tudják bontakoztatni azt, ami­re csak ök képesek. Ne csak állásfoglalá­sokat fogalmazzanak meg, hanem szívó­san törekedjenek kézzelfogható eredmé­nyek elérésére, ha kell, kicsikarására is. A lelki betegségeket a médiából ömlő agresszióval és alantas módszerekkel is összefüggésbe lehet hozni. Itt, az oros­házi tanácskozáson hallottam Harmati püspök úrtól, hogy az egyházak évekkel ezelőtt „értéket a képernyőre” címmel felhívással fordultak a médiához. El­mondta, hogy udvarias válaszokat kaptak - aztán nem történt semmi. Számomra a kérdés ezen a ponton válik izgalmassá: mi lesz ezután? A dolgokat nem szabad ennyiben hagyni! Éppen az itt megfogal­mazott „mindig egy lépést megtenni” je­gyében kellene továbbra is napirenden tartani az ügyet. Az egyházak kell, hogy hallassák a hangjukat. A tét ugyanis mes­sze nagyobb, mint betegségek megelőzé­se. A lélekkel és a testtel való foglalkozás azt jelenti, hogy megteremtjük ajóléti tár­sadalom lehetőségét és elmélyítjük a ma­gyar nemzettudatot. Ha az ember a leiké­vel és a testével foglalkozik, akkor szinte hazafias tettet hajt végre, hiszen megte­remti azt a humán erőforrást, amely egy egész országot emelhet fel.- Hogyan vállalhatnak az egyházak konkrét szerepet?- Ezekben a hetekben kérjük fel a ró­mai katolikus és a protestáns egyháza­kat, hogy megfelelő fórumaikon tűzzék napirendre a népegészségügyi program vitáját. Kérjük a lelkészeket és hitoktató­kat, hogy már a hittanórákon, a gyerme­kek és fiatalok körében beszéljenek a lelki és testi egészség kérdéseiről. De ta­lán még a szószékeken is érinteni lehet például a drogfogyasztás veszedelmeit vagy éppen azt, hogy 900 000-re tehető hazánkban a rendszeresen alkoholt fo­gyasztók száma. Az egyházak tehát a sa­ját szektorukban, nagyon professzionális lelkigondozói felkészültségükkel segít­hetik mindannak megvalósítását, amit a kormányprogram egészségügyi része is tartálmaz.- El tudja-e képzelni miniszter úr, hogy a büntetésvégrehajtásban és a hadseregben szolgáló lelkészek státu­szához hasonlóan a kórházlelkészek munkáját is a minisztérium finanszí­rozza?- A kérdés napirenden van. Úgy tu­dom, az evangélikus egyház püspöke le­vélben fog hozzám fordulni, amelyben kéri majd ennek megvalósítását. Erre mi késznek mutatkozunk. Őszintén szólva nem is egészen önzetlenül, hanem azért, mert szükségünk van rá. Arról még korai volna szólni, hogy ez milyen konkrét technikai megoldást jelent. Előbb meg­vizsgáljuk, mit javasol az egyház, aztán egybevetjük az igényeket és a lehetősé­geket. Biztos vagyok benne, hogy ki tud­juk majd munkálni azt az optimális meg­oldást, amely mindannyiunk érdeke.- Köszönjük a beszélgetést! F.T. KERES ES FELHÍVÁS Utórezgések, visszhang, morzsaszedés Az a tervünk Orosházán, hogy a III. Országos Evangélikus Találkozó törté­netét megírjuk, és minél szélesebbre szeretnénk tárni a történetírás perspektívá­ját. Ezért szeretettel fordulok minden kedves részvevőhöz, hogy írja meg élmé­nyeit, benyomását, tapasztalatát. Minden érdekel minket, az is ha gondot vagy kényelmetlenséget okoztunk valakiknek, az is, ha valaki úgy érzi, hogy lelkileg feltöltődött, de az is, ha kritika éri a műsort, a lelki vagy a testi táplálékot... Nagyon örülnénk, ha mielőbb megkaphatnánk a visszajelzéseket, mert - mint említettem - szeretnénk megírni a III. Találkozó történetét. Önmagunk és mindannyiunk okulására. Természetesen a komoly, igei meglátások mellett a humornak, a derűnek is helye van, tehát kérjük, hogy az is számoljon be, aki hu­moros helyzetet élt át az egvüttlét során. (Egy, ma még talán némi bosszúság em­lékét is idéző esetről már értesültünk, arról tudniillik, hogy az egyik vendégszál­lító busz Szarvas helyett Szentesre ment, mert - így az elbeszélő - a csoport vagy a jármű vezetője még nem hallott soha Szarvasról, és automatikusan Szentest értett a név alatt.) Előre is köszönjük a remélt leveleket, amelyeket Orosházára a Lelkészi Hi­vatal címére kérnénk (5900 Orosháza, Thék E. u. 2.) Ribár János-A, Duna TV Isten kezében című sorozatműsorának augusztus 25-i, szombati adása egyházunk Orosházán megrendezett Hl. Országos Találkozójának eseményeit foglalja össze. Adásidő: aug. 25, szombat 12.30. Ismétlés: augusztus 30, csütörtök 9.40. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. * * * „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. augusztus 27-én, hétfőn 13.30 órakor. Témacíme: Hangképek az Orosházi Találkozóról. ATTCliSTA?O^^ONFíÍS SloVst ófft VVrm <<s­.V' Confessio Augustana Györköny, 1724. Jacob van der Heyden (1573-1645), az Ágostai Hitvallás centenáriumára képes metszeten foglalta össze a Hitvallás tanítását. 1724-ben a Tolna megyei Györkönybe betelepülő hesseni német evangélikusok e minta alapján készítették el leegyszerűsített változatát olajfestmény formájában. .U(u jJJE Evangélikus identitásunk megtartás­nak, illetve megerősítésének egyik fon­tos feltétele a történelmi gyökereinkkel való kapcsolat, a másik pedig evangéliu­mi hitünk lényegének ismerete. A címben egy olyan rövidítés szere­pel, melyet manapság már csak kevesen ismernek. Mintegy fél évszázada meg­szűnt hivatalos használata. De régi anya­könyvek, okiratok őrzik emlékét. Jelen­tése: „ágostai hitvallású evangélikus”, amelyet azért kellett használni, hogy meg lehessen különböztetni bennünket a „helvét hitvallású evangélikusoktól”, közkeletű szóval élve a „reformátusok­tól”. Bár ma erre a hivatalos megkülön­böztetésre már nincs szükség, arra azon­ban igen, hogy ne felejtsük el névadó hit­vallásunkat: az Ágostai Hitvallást. Nagyon nehéz időkben, egyre erőtel­jesebb üldöztetések próbái között V. Károly német-római császár 1530-ban birodalmi gyűlést hívott össze a bajoror­szági Augsburg (Ágosta) városába, me­lyen végérvényesen tisztázni akarta a „lutheri eretnekség” elterjedése követ­keztében támadt zavarok okait és helyre akarta állítani az egyház egységét. Az eretnekséggel, békebontással és egyház­rombolással megvádolt egyházi és világi képviselők erre a gyűlésre - kihallgatás volt ez inkább! - egy olyan iratot szer­kesztettek, amely viszonylag röviden tartalmazta a hatalmas ellenfél által he­vesen kifogásolt „újításokkal” kapcsola­tos választ. Az iratot Luther legfőbb munkatársa, Melanchthon Fülöp witten­bergi profeszszor fogalmazta meg, még­pedig úgy, hogy azt az evangélikusok egész közössége elfogadta. A császár meggyőzése ugyan nem sikerült, de a fegyveres leszámolást el lehetett kerülni. Ennyit a történelmi körülményekről. Névadó hitvallásunk egyedülálló al­kotás. Azt a szándékot és reménységet tükrözi, hogy a gyanakvó, sok tekintet­ben rosszindulatú félretájékoztatott el­lenfél - és persze elsősorban a nagyha­talmú császár - meggyőződjék a vádak alaptalansága felől. A hitvallás első főrészében arról van szó, hogy a vitatott nézetek nem jelen­tenek újítást: Az Istenről, Jézusról, az emberről és az ember bűnbeesésének következményeiről, az istenkapcsolat radikális megromlásáról, a szabad aka­rat elvesztésérről, a megváltásról, az Ige, az isteni kegyelem és a hit szerepé­ről, vagy a jócselekedetekről (stb.) val­lott „evangélikus nézetek” benne van­nak a Bibliában és szerepelnek az apos­toli atyák, az egyház tanítóinak fennma­radt irataiban. A második főrészben néhány olyan kérdés kerül elő, amely a középkori egy­ház hivatalos tanításától és életgyakorla­tától való eltéréseket tárgyalja. Ilyenek például: a mise áldozati jellege, az úrva­csora egy szín alatti kiszolgáltatása, a búcsú és a tisztítótűz, a papok és a szer­zetesek életformájának értékelése, vagy a szentek közbenjárása és Mária eltúlzott tisztelete. A bevezetett reformokkal helyreállt az apostoli időkben kialakult keresztyén életrend. Az Ágostai Hitvallás 470 év alatt sem avult el. Sőt! Az ökumenikus mozgalom vagy a katolikus egyház képviselőivel való megbeszélésekben olyan forrás­munkává vált, amely mind formájában, mind tartalmában alkalmas a mélyreható párbeszéd gyakorlására egymás jobb megismerése érdekében. id. Magassy Sándor Nagy kaland a Vértesben Az orosházi összefoglalót írták: Boda Zsuzsa, Fabiny Tamás, Gáncs Péter, Hafenscher Károly, Szabó-Pap Gabriella, Szegfű Katalin. T. Pintér Károly, Tóth-Szöllős Mihály. Fotók: Bottá Dénes. Igazi vad romantikában lehet része azoknak a fiataloknak, akik a nyári programok közé a cserkésztábort is beveszik. A soltvadkerti 884. számú Hunyadi János Cserkészcsapat 12. nyári nagytáborát tartotta az idén. A kicsik mintegy húszán Kecskemét mellett a piaristák kulcsosházában töltöttek néhány napot, a 10 éven felüliek pedig csaknem harmincán a Vértes hegység egyik völgyét lakták be 8 napig. Hogy mi itt a nagy kaland? Tábort verni és megmaradni - éppen úgy, ahogy a Jézust kísérő „sokaság”, illetve a próféták élete sem a legkényelmesebb körülmények között zajlott. Az ellátási nehézségek, a kényelmetlenségek és ugyanakkor a va­lódi értékekhez történő ragaszkodás mind közreműködik az igaz ember nevelésében. Ahogy a cserkészek mondják: „embe- rebb embert, magyarabb magyart!” Egy igazi cserkésznek a nyári tábor az éves program csú­csa, és a világért nem hagyná ki. Sokan a családi nyaralást is ehhez igazítják, mások erre gyűjtenek már az iskola után, hogy el tudjanak menni. A többnapos túrák, a tábori szabad­tüzes fözőverseny, a játékok és az őrsi elcsendesedések mind az egyén épülését szolgálják. A soltvadkertiekkel most már saját lelki vezető is megy: a teológushallgató Szávay László több kiránduláson tartott áhítatot és vezetett lelki beszélge­A fözőverseny alkotói és az alkotások... tést. Ezen a táboron istentisztelet és bibliai beszélgetések tet­ték lelkibbé a napokat. A tábort a Mobilitás Alapítvány támogatta éppen úgy, mint az országban több evangélikus gyülekezetei és ifjúsági progra­mot is. Köszönet érte! ifj. Káposzta Lajos *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents