Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-19 / 34. szám

Evangélikus 66. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 2001. AUGUSZTUS 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet H ARA: 65 Ft A TARTALOMBÓLh Orosházára készülve Hálaadás Érden Ökumenikus Charta (teljes szöveg) Iskoláink Nyíregyházán Könnyű, keresztény zene MILLENNIUMI ÉVZÁRÓ „...küldd le Uram a bölcsességet dicsőséged trónjáról, hogy munkámban velem legyen és segíts, hogy így felismerjem, mi kedves a Te szemedben minden időben” Intelmek IX. (István király fiához, Imréhez) „Reménnyé váljon az emlékezet" - hirdeti nemzeti ünnepünket országszerte a plakát, melynek István királyt ábrázo­ló részletét mi is címlapunkra illesztet­tük. A Millenniumi Evet záró - hosszú - ünnepi hétvégén „ráadásul’.’ a Magyar- országi Evangélikus Egyház is ünnepel, így remélhetőleg olvasóink egyetértésé­vel is találkozik a kiadói döntés, hogy - testvérlapjainkhoz hasonlóan - augusz­tus 20. alkalmával is ünnepi számmal je­lentkezik az Evangélikus Elet. Augusztus 20. egészen kivételes mó­don ötvözi a népi, a nemzeti, a családi és a keresztény jelleget,- összetett tartalmá­val (kisebb megszorításokkal) evangéli­kusként is azonosulhatunk. Spirituális vonatkozásban erre bátorít az evangéli­kus részről is elfogadott Ökumenikus Charta, amelyet ünnepi mellékletünkben — közkívánatra - most teljes terjedelmé­ben közreadunk. T.P.K. Köszöntjük a III. Országos Evangélikus Találkozót Orosháza, 2001. augusztus 18-19. DR. HAFENSCHER KÁROLY (ID.) Protestáns gondolatok első királyunkról Tapasztalatom, hogy mind a millennium eseményeinek gyakori emlegetése során, mind augusztus 20. táján, protestáns testvéreim, gondolkodó magyarok elbizonytalanodnak első királyunk személyével, megítélésével kapcsolatban. Kérdés: mennyire tartozik személye és ünneplése ránk is? Ugyanakkor római katolikus testvéreink általában természetesnek tartják, szinte kisajátítva István királyt, hogy még a megemlékezéshez is csak nekik van közük. Mindkét véle­ményt egyoldalúnak, torznak tartom. Szellemi, lelki görcsöt eredményezhet. Je­len Írásommal legalább olvasóinkban szeretnék görcsöket oldani, hogy felszaba­dultan tudjunk gondolkodni, véleményt alkotni és e szerint cselekedni nemzeti ünnepeink idején. Való igaz, hogy reformáció Magyarországon csak 1523 körül jelentkezett, de a Reformáció Népében sohasem tagadtuk, hogy az egyház már akkor 15 évszázada élt. Mans, mi is kétezer éves kereszténységről beszélünk, hiszen a húsz évszázados múl­tat - eredményeivel és kudarcaival együtt - mi is vállaljuk a protestáns egyházakban. Reformátoraink közül senki sem merte mondani, hogy 1517 (95 tétel) vagy 1530 (Ágostai Hitvallás) előtt nem élt az egyház. Azt sem vallottuk, hogy a reformátorok alapították az egyházat, nem Jézus Krisztus, és órájuk kell figyelni, őket kell követ­ni, nem a Názáretit. Gyakran feledésbe merül, hogy István király életében, de még halála idején (1038) sem történt még meg a Nyugati és Keleti Egyház között hivatalosan a szakadás (1054). Ez azt jelenti, hogy István király ismerte ugyan a korabeli kereszténység mindkét ágát, mégis az „egységes” kereszténység képletében gondolkodott és cselekedett. Tavaly óta tudatosodott a magyar közvéleményben az is, hogy a bizánci kereszténység szentjei kö­zé kanonizálta Istvánt (a Nyugati Kereszténység ezt már 1088-ban megtette), így a ke­reszténység Nyugati és Keleti Egyháza egyaránt magasra értékeli őt. Kétségtelen, hogy István király a kereszténység nyugati ága irányába döntött, de ez nem jelentette auto­matikusan a római katolikus kereszténységet, hanem inkább Európa nyugati felét, hi­szen Róma csak évszázadokkal később, a Trentói Zsinaton határozta és nevezte magát rómainak, elhatárolódva a Reformációtól (1546 után). Első királyunkat mi is becsüljük és a magunkénak ismerjük, de római katolikus val­lásos értelemben nem szoktuk szentnek mondani, ez azonban nem csupán vele kapcso­latos nézetünk, hanem a szentekről vallott bibliai tanításunkkal függ össze, hiszen szent az, aki vagy ami az Istené, így az Egyház egész népe szent, mint ahogyan Pál apostol a Korintusi Gyülekezet tagjait is szenteknek nevezte, sok gyengeségük ellenére is. István királyt az egyháztörténet kiemelkedő tagjának tartjuk, de kegyelemre szoru­ló embernek. Mi halandót nem emelünk oltár magaságába, nem is hívunk segítségül mást, csak Jézus Krisztust, relikviákat nem tartunk mágikus tiszteletben, ereklyéket nem hordunk körmenetben, de szívesen, hálával nevezzük Istvánt békét teremtő és igazságos királynak. (Rex pacificus et rex iustus.) Becsüljük István király erkölcsi bá­torságát, széles sugarú európai látókörét, uralkodói alkalmasságátjövőbe tekintő, szin­te prófétainak mondható politikai látását. Tiszteljük őt, örömmel tanulunk tőle, írásai­ból és a róla alkotott képből, mint ahogyan tiszteljük mindazokat a mai magyar polgá­rokat is, akik benne többet látnak, mint mi, és semmiképpen sem szeretnénk megzavar­ni azok ünneplését, akik himnuszt énekelnek hozzá, tőle várnak oltalmat és segítséget. Mi is hálát adunk Istennek népünk egykori vezetőjéért, ugyanakkor ezekben a na­pokban sem szégyenkezünk józan protestáns meggyőződésünk miatt. Sőt - szeretném felszabadítani protestáns testvéreimet minden gátlástól és kisebbrendűségi érzéstől István napja idején. (Folytatás a 7. oldalon.) A Találkozó programja AUGUSZTUS 18., SZOMBAT 8.00-tól Regisztráció 10.00 Ünnepélyes bevonulás és zászlóátadás 10.15 Megnyitó: D. Szebik Imre elnök-püspök 10.30 Nyitó igehirdetés: „Kelj fel!”-D. dr. Harmati Béla püspök 11.00 Állami vezetők köszöntése 11.15 A nemzet egészsége - gondok és távlatok - dr. Mikola István miniszter előadása 12.00 Ebéd 14.00 Szekcióbeszélgetések az Evangélikus Iskolában 1. Gyermekmunka - Balogh Eszter 2. Ifjúsági munka - Buday Barnabás / Lénárt Viktor 3. Iskolai oktatás - Mihályi Zoltánná / Pálhegyi Ferenc 4. Lelkészképzés - Szabó Lajos / Johann Gyula 5. Külmisszió - Bencze Imréné / dr. Bálint Zoltán 6. Női misszió - Brebovszkyné Pintér Márta 7. Kórházmisszió - Bajuszné Orodán Krisztina 8. Börtönmisszió - Bízik László 9. Intézményes diakónia - Kendeh György 10. Gyülekezeti diakónia - Bozorády Krisztina 11. Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat - Nagy Ákos / Fekete Dániel 12. írott média - Kendeh K. Péter / T. Pintér Károly 13. Elektronikus média - Fabiny Tamás / Gáncs Péter 14. Egyházunk strukturális, adminisztrációs és gazdasági kérdései - Hafenscher Károly / Szemerei Zoltán 15. Ökumenikus kapcsolatok - dr. Hafenscher Károly 16. Evangélikus testvéreink a határon túl - Gémes István 17. Egyháztörténet - Koszorús Oszkár 18. Séta az Ószövetségben - Jutta Hausmann 17.00 Pódiumbeszélgetés egyházunk megújulásáról a temp­lomban Moderátor: Hafenscher Károly 18.00 Vacsora (Önellátás) 19.30 Fakultatív programok: Sík Sándor. „István király” (Evangéliumi Színház)- Művelődési Ház - házigazda: Ribár János esperes Lutheránia Énekkar hangversenye a templomban.- áhítat: Gáncs Péter lelkész Izsóp együttes koncertje és az evangélikus iskola néptáncosainak műsora Szabadtéri Színpad - házigazda: Skorka Katalin 22.00 Autóbuszok indulása a szálláshelyekre AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP 8.00 Reggeli 9.00 Toronyzene: Johann Gyula és fúvósai 10.00 I stentisztelet úrvacsorával - Igét hirdet: Ittzés János püspök 12.00 Ebéd 14.00 Fenntartott, eltartott, megtartott Egyház - dr. Szabó Lajos rektor előadása 14.45 Szokolay Sándor: „Jobbíts a nemzetöt...” előadja az orosházi Madrigál Kórus és a Gyermekkórus 15.00 Záró áhítat: „és járj!” - Ribár János esperes. „Az evangélium veleje és alapja az, hogy mielőtt pél­dát vennél Krisztusról, felismered és elfogadod őt mint Isten ajándékát és adományát, mely immár a ti­éd. Oly módon, hogy mikor látod vagy hallod, hogy valamit tesz vagy elszenved, akkor nem kételkedsz benne, hogy ő, Krisztus maga e tettével és szenvedé­sével együtt a tiéd, s minderre ugyanúgy hagyatkoz­hatsz, mintha te tetted volna, igen, mintha te magad volnál Krisztus. Lásd, ez a helyesen fölismert evangé­lium, ez Isten túláradó jósága, mit egyetlen próféta, apostol vagy angyal sem ábrázolt teljes egészében, s egy szív sem volt képes eléggé csodálni és megragad­ni. Ez Isten irántunk való szeretetének hatalmas tüze, ettől lesz szívünk és lelkünk boldog, magabiztos és elégedett, ezt hirdeti a keresztény hit. Ezért hívják az ilyen igehirdetést »evangéliumnak«, ami németül an­nyit tesz, hogy »vigasztaló örömhír«... ” Luther Márton, Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása) A MILLENNIUMI ÜNNEPSÉGSOROZATOT ZÁRÓ ISTENTISZTELET 2001. augusztus 19-én, 17 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban. Magyarországi Magyarországi Református Egyház Evangélikus Egyház Bölcskei Gusztáv D. Szebik Imre püspök püspök A két nagy protestáns egyház az elmúlt esztendőben már tartott hasonló - az augusztus 20-i nemzeti ünnepünkhöz kapcsolódó - ökumenikus istentiszteletet. A mostani alkal­mon egyházunk elnök-püspöke, D. Szebik Imre szolgál igehirdetéssel, míg a liturgia szolgálatát - házigazdaként - dr. Bölcskei Gusztáv, a Református Egyház Zsinatának leikészi elnöke végzi. Az ünnepi istentiszteleten vendégünk lesz és köszöntőt mond Kyril, Szmolenszk és Kalinyingrád metropolitája, a Szent Szinódus Külügyi Osztályának vezetője. k

Next

/
Thumbnails
Contents