Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-28 / 5. szám
66. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 2001. JANUÁR 28. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBOLn Népszámlálás előtt... (3. oldal) Imahét a keresztyének egységéért január 21-28. (Összeállításunk az 5. oldalon.) „...ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi.” Mint arról olvasóink - más forrásokból - értesülhettek, január 13-án nagy erejű, a Richter- skála szerint több mint hetes erősségű földrengés rázta meg a kicsiny El Salvador fővárosának környékét. Egyházunk Női Missziói Osztálya a természeti katasztrófa után két nappal kereste meg - elektronikus levél útján - a közép-amerikai ország 12 ezres evangélikus egyházának női referensét, akitől január 16-án a következő válasz érkezett: Kedves Testvérem! Köszönöm a leveleteket, az értünk való aggódást. Ezekben a napokban különösen is átéljük, hogy mennyire igaz a mondás: az igazi barát (testvér) a bajban mutatkozik meg. Köszönöm, hogy ilyen testvéreink vagytok. A családom és én személy szerint jól vagyunk. Kisebb kárt szenvedtünk csupán ahhoz képest, ami a főváros többi kerületét, vagy az ország más részeit érte. El Salvadorban azonban kicsik a távolságok, minden nagyon közel van a hegyekhez. Mi azért kerültük el a súlyosabb csapást, mert a házunk a domb túloldalán áll... San Salvadorban közel 500 családnak nyújt menedéket egyházunk. Az evangélikusok közül is sokan fedél nélkül maradtak. Mellékelten elküldöm püspökünk levelét, amelyet barátainknak irt. Nektek újra megköszönöm, hogy velünk éreztek. Számítva imádságotokra: Regina Sevilla Gochez lKor 12,26 Medardo Gómez, evangélikus püspök levele: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Keményen megfedett engem az Úr, de nem engedte, hogy meghaljak. Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!" 118 Zsolt 17-19. Kedves Testvérek! Kegyelem és békesség mindnyájatoknak! Gyászol a népünk. A tragédia, amit át kell élnünk, olyan mérhetetlen fájdalom, hogy csak az tudja feldolgozni, aki már ismeri a szenvedést. A szívem mélyén, belül, mint lelkész, Istent kérdezem: Miért velünk történik ez, Uram? Már így is annyi sebet hordunk: nehéz szociális és gazdasági körülmények közt élünk, bizonytalan politikai helyzetben. Különféle járványok, betegségek sújtanak. Nő a szegénység, terjed az erőszak, a bűnözés ...és most ránk rettentett a természeti katasztrófa. Tegnap, szombaton, január 13-án bekövetkezett - a tíz-tizenöt évente ismétlődő - földrengés. Ötszázan meghaltak, több száz ember eltűnt a romok alatt, ezrek váltak hajléktalanná. Amikor látjuk azok fájdalmát, akik szerettüket elveszítették, szinte bűntudatot érzünk, hogy Isten kegyelméből mi életben maradtunk. Osztozunk bánatukban és Isten igéjével igyekszünk vigasztalni a hozzátartozókat: a földrengés áldozatai nem azért haltak meg, mert elfordult volna tőlük Isten (Lk 13,4.) Egyházunk fizikai segítséget is nyújt a bajok csillapítására. Több mint 10 ezer emberről gondoskodunk, ennivalóval, gyógyszerekkel, takarókkal, sátrakkal, ivóvízzel látjuk el őket. Ebben a szolgálatunkban a világ keresztyénéinek támogatására szorulunk. Kérjük imádságotokat, együtt érző szereteteket! Lapzártánkkor a salvadori földrengés ismertté vált halálos áldozatainak száma már megközelítette az ezret, és hozzávetőleg ugyanennyi az eltűntek, mintegy kétszer ennyi a sérültek száma. A 6 milliós országban mintegy 70 ezer ház vált lakhatatlanná és tízezrek kényszerültek elhagyni otthonaikat. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, az Egyházi Segélyszervezetek Nemzetközi Szövetségének (ACT) tagszervezeteként, segíteni kíván a salvadori földrengés károsultjainak. A szeretetszolgálat a lakosság adományait az OTP Bank Rt. 11705008-20464565 számú számlájára várja. A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület meghívására január végén Budapestre látogat Ulrich Parzany lelkész, a német KIÉ főtitkára. Január 28- án, vasárnap délelőtt 11 órakor a Bécsi kapu téri templomban szolgál igehirdetéssel a magyar és német ajkú gyülekezetek közös, kétnyelvű istentiszteletén. Ulrich Parzany jól ismert azok előtt, akik figyelemmel kísérték az Európa- szerte közvetített „Pro Christ" műholdas evangélizációt. Hannoverben pedig - az EXPO 2000 kiállításon - az ő kezdeményezésére és irányítása alatt zajlottak a legjelentősebb ifúsági programok a „Reménységpavilon ”-jóban. Budavár magyar és német ajkú gyülekezete, valamint a KIÉ magyarországi szervezete mindenkit szeretettel vár erre a rendkívüli, közös istentiszteletre. Vállald egyházadat! Alig egy évtizede élünk szabad országban. Korábban, négy évtizeden keresztül mások akarták előírni, hogyan éljünk, hogyan gondolkodjunk. Nemcsak öt éves terv volt, hanem ötven éves is, amely az egyházat, az Isten népét kívánta felszámolni. Nem sikerült. Ma sokan fekete-fehémek szeretnék látni és láttatni a diktatúra négy évtizedét. Az utókor fedezi fel majd mennyi mozgástér volt a szürkeségben. Az egyházban is. De kétség kívül többnyire kockázatot jelentett vállalni a Krisztushoz tartozást. így megtalálhatók voltak már a Szentírásból ismert magatartások. A nikodémuszi, aki titokban ment Jézushoz, a péteri, aki megtagadta - „nem ismerem ezt az embert!” - és a júdási, aki elárulta. De a történelem és a társadalmi élet ismétlődő döbbenetes tapasztalata: nem feltétlenül kell veszélyhelyzet ahhoz, hogy ne vállaljuk egyébként vallott, vallani vélt hitünket. Most is ilyen egyszerű próbatétel előtt állunk. Népszámlálás lesz, melynek kapcsán a kérdezőbiztosok - a név feltüntetése nélküli kérdőíven - nem válaszköteles kérdéseket is feltesznek. Többek között a vallási hovatartozásról. Ki lehet tehát egyszerűen térni a kérdés elől azzal, hogy nem kívánunk válaszolni. Az 1990-ben megalkotott negyedik törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról személyes ügynek nyilvánítja a hitet, a vallást, melybe az állam nem szólhat bele. Személyes ügyünk, hogy vállaljuk-e egyházunkat, hitünket, ágostai hitvallású evangélikus, magyar lutheránus vallásunkat. 1991 -ben összehívott törvényhozó Zsinatunk által alapvetésnek megfogalmazott Zsinati Hitvallásunk is így kezdődik: „Evangélikusok vagyunk!” Mindig fontos, hogy vállaljuk hitünket. Elsősorban nekünk fontos. Hogy legyen szilárd alapja életünknek, legyen kapaszkodónk nehéz órán. De fontos a közösségnek is. A hasonló hitűeknek. Hiszep, a népszámlálás célja e tekintetben képet kapni egy vegyes vallású országban a hívők számáról és a felekezetek arányáról. Feltehetőleg az utóbbi kérdésig születik majd reálisabb válasz. Az abszolút számokat sok minden befolyásolja. Túlélő félelmek, kérdezőbiztosok bizonytalansága, választ adók hangulata... Magam azok közé tartozom, akik úgy vélik, többen fogják magukat valamely valláshoz kötődőnek nyilvánítani, mint ahogy azt a szociológusok becsülik. Ami persze nem jelent aktív egyháztagságot, a szíveket pedig egyedül az Úristen ismeri. Sajátos előfutára volt a népszámlálásnak az immár kétízben fennállt lehetőség arra, hogy az állampolgárok személyi jövedelemadójuk egy százalékát valamelyik egyháznak adják. Azért nem lehet párhuzamot vonni a két .dolog között, mert személyi jövedelemadót csak az állampolgárok egy része fiZCÍTfelentös társadalmi csoportok, közte olyanok, amelyekben sokan kötődnek valamelyik egyházhoz - fiatalok, nyugdíjasok - nem tartoznak ebbe a körbe. Mégis az eddigi egy százalékos felajánlásokból is már lehetett némi következtetésre jutni. Tavaly harmincezren, ösz- szesen 67 millió forintot ajánlottak fel egyházunknak. Öt-tízszeres szorzóval lehet számolni, ami 150-300 ezer evangélikust jelentene. Bizonyos, hogy a gyökereket tekintve ennél is magasabb a Magyarországon élő evangélikusok száma. Kérdés, hogyan nyilatkoznak majd a vegyes házasságban élők, a közömbösek, az eltávolodottak. Fontos lenne, ha az aktív egyháztagok környezetükben oda hatnának, hogy sokan ráébrednének gyökereikre, a család egykori identitására. Ebben egymást is segíthetik a különböző felekezetek tagjai, akik testvérek, nem riválisok. És természetesen idén is - a nép- számlálás mellett - lényeges az egy százalék felajánlásában megnyilvánuló hitvallás. Hétköznapi hitvallás ez, hiszen olyan pénzről rendelkezünk egyházunk javára, ami semmiképpen nem a mienk. Az államnak megfizetendő adónk egy százaléka, melyet, ha akarjuk, ha így nyilatkozunk, akkor az állam átenged az egyháznak. Rokonszenves, hogy az állam adózó polgárait is bevonja a civil szféra így az egyházak támogatásába. Nem hárítja át a feladatot, sok egyéb úton is támogatja a civil szférát, de figyelembe veszi a polgárok közvetlen véleményét is. Az adó egy százaléka felajánlható valamelyik egyháznak, további egy százaléka egyházi, vagy nem egyházi alapítványnak, közhasznú szervezetnek, mindazoknak, amelyek a törvény hatálya alá esnek. Gyülekezeti, iskolai, intézményi alapítványaink az elmúlt esztendőben is sok értékes segítséget kaptak ezúton. Reméljük idén is így lesz. A nép- számlálás és a kétszer egy százalék felajánlásának a lehetősége pezsgést hoz, erősíti egymást. Vállald egyházadat! Frenkl Róbert VISSZAPILLANTÓ... Miniszterelnöki látogatás a Líceumban t iur Balról jobbra: dr. Szájer József országgyűlési képviselő, dr. Lampérth Gyula igazgató, df. Orbán Viktor miniszterelnök, Ittzés János püspök. Fotó: Németh Péter Az elmúlt esztendő során Orbán Viktor kormányfő minden magyarországi megye egy városába és egy kistelepülésére vitte el személyesen a millenniumi zászlót. Győr- Moson-Sopron megye városai közül Sopronra esett a választás. Az ünnepi esemény dátuma Sopron nevezetes napja - december 14 -, a híres népszavazás évfordulója volt. A város és környéke 1921-ben ezen a napon szavazott úgy, hogy visszatér a Magyar Királyságba. (Mint ismeretes, az 1920-as trianoni békediktátum Sopront és körzetét Ausztriának ítélte.) így 2000. december 14-én kettős ünnepet ült a város. A nap folyamán több emlékező rendezvényt szerveztek, de a programsorozat csúcspontja mindenképpen az volt, amikor a Sportcsarnokban a fehér millenniumi zászlót az ország miniszterelnöke meglengette. Az ott jelenvolt mintegy 2500-3000 ember hosszú tapssal köszöntötte a kormányfőt. Az egész ünnepség méltó volt a városhoz. Kifejezte ezt Orbán Viktor beszéde is, amelyből a múlt értékeinek ismerete, védelme és a jövőbe vetett optimizmus áradt. Tevékeny résztvevője volt az ünnepségnek Ittzés János evangélikus és Márkus Mihály református püspök is, míg a katolikus egyházat a városplébános képviselte. A miniszterelnök urat - dr. Szájer József országgyűlési képviselőnkön keresztül - már másfél éve is meghívtuk a Líceumba, és e meghívást számontartották. A kormányfő külföldi útja miatt nem tudott részt venni az egyházkerület elnökségének a beiktatásán, amelyre akkor köszöntőt küldött, így most a líceumbeli volt az első találkozója a Nyugati (Dunántúli) Egyház- kerület püspökével, Ittzés Jánossal. Kettejük mellett Szájer József, valamint Balog Zoltán, a miniszterelnök egyházi ügyekben illetékes főtanácsadója és - házigazdaként - é^sórok írója vett részt a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) igazgatói szobájában lezajlott beszélgetetésen. Ennek során Ittzés János ismertette az egyházkerület történetét, majd beszélt a zsinati döntés kapcsán egyházunkban bekövetkezett változásokról. Kifejezte abbéli reményét, hogy a most megindult folyamat mindenképpen az egyházi élet megújulását és az egyház igazi feladatát (az evangélium továbbadását) erősíti Ezt szolgálja az egyház nagyobb szerepvállalása a közéletben, iskolai és tervezett diákotthoni hálózata is. Felmerült az esetleges felsőoktatás lehetősége is. Orbán Viktor miniszterelnök szavai egyértelművé tették, hogy fontos számára az újjászületett kerület püspökével való kapcsolatfelvétel, a találkozót jelképes jelentőségűnek is tartja és természetesnek tekinti a további kapcsolatokat. A Líceumra térve, megköszöntük a kormányzat eddigi támogatását, amely a város képviselőjének közbenjárásával érkezett. Röviden ismertettük a Líceum múltját és vázoltuk jelenlegi helyzetét. Egyértelmű volt, hogy iskolánk az ország négy tradicionális protestáns iskolája (Debrecen, Sárospatak, Pápa, Sopron) közé tartozik. Balogh Zoltán és dr. Szájer József is megerősítette, hogy a Líceum most is az ország legjelentősebb intézményei közé sorolható. Az oldott légkörű eszmecsere végén ígéretet kaptunk, hogy a tornaterem avató-ünnepélyén a kormányfő jelenlétére is számíthatunk. Dr. Lampérth Gyula 9 1 4 » 4
