Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-29 / 31. szám

Evangélikus Élet 2001, JÚLIUS 29. 7. oldal VISSZAPILLANTÓ Alberti ballagások r Évzáró az óvodában... „ Jöjjetek és lássátok az Isten dolga­it; csudálatosak az O cselekedetei az emberek fiain. " Zsolt 66,5 Óvodánk közel 10 éves működése alatt több szempont is vezérelte munkán­kat. A keresztyén értékek figyelembevé­tele mellett gondot fordítunk arra, hogy esztétikus, otthonos környezetben fogad­hassuk a kicsinyeket. Az evangéliumi nevelőmunka átfogja az óvodáskorú gyermekek egész személyiségfejleszté­sét. E nemes feladat sikeres teljesítésé­hez szükséges, hogy munkánkat megfe­lelő körülmények között végezhessük. Nehéz anyagi helyzetünk ellenére szinte minden évben korszerűsítettünk, szépítettünk óvodánkon. Az újítási mun­kálatok megvalósításában nagy szerepe volt Roszik Mihály lelkész úrnak, aki, jó gazda módjára” sáfárkodott az alberti evangélikus intézmények pénzeszközei­vel. Az elmúlt 9 évben korszerűsítettük a fűtést, tataroztunk és kívül-belül kifestet­tük az óvoda épületét. Tavaly az Orszá­gos Egyháztól kapott 3 millió forintos tá­mogatás segítségével kicseréltük a tető- szerkezetet, valamint körbekerítettük az óvoda területét. Idén új udvari fajátékokat szereltet­tünk fel a kicsik mozgásigényének kielé­gítésére. Ilyen megszépült környezetben tartot­tuk június 2-án óvodánk évzáró és balla­gási ünnepét. A gyermekek négy csoport­ja elsőként a keresztyén foglalkozásokon elsajátított versekből, imádságokból, éne­kekből mutatott be összeállítást. A közép- sősök a magvető bibliai történetét jelení­tették meg. Ezt követően dalok, dalos já­tékok, mondókák elevenítették fel az el­múlt év óvodai eseményeit. A műsort a gyermekek labdával, szalaggal és színes papírvirággal bemutatott gyakorlatai zár­ták. A nagycsoportosok ballagása a temp­lomban fejeződött be: Roszik Mihály lel­kész igeolvasása után a gyermekek egyenkénti megáldása, majd a közös éne­ke tette meghitté az alkalmat. Isten segítségével eredményes, tartal­mas évet zárhattunk. Bízunk abban, hogy munkákat tovább is ebben a szel­lemben folytathatjuk. Mag Pálné, óvodavezető r ... és az Alberti Evangélikus Általános Iskolában Az alberti gyülekezet 1711 óta műkö­dő iskolája a rendszerváltozást követően - 45 évi kényszerszünet után - 1993-ban újrakezdte, folytatta oktató, nevelő mun­káját. Az újrakezdés bizonyította, hogy a gyülekezet gyökerei mélyek, és a Krisz­tus iránti szeretetben, a haza iránti hű­ségben nem rendült meg. A múlthoz va­ló kötődés erejét mutatta az is, hogy még az elnyomás évei alatt a község iskolája gyülekezetünk szülötte, a szarvasi gyüle­kezet lelkésze, Tessedik Sámuel nevét vette fel, s falai között megszakítás nél­kül folytatódott a hitoktatás. 2001. június 17-én ünnepi harangszó hívta hálaadásra és örömre a gyülekezet tagjait, az iskola tanulóit, a családokat, a pedagógusokat és a vendégeket. Az iskola udvarát több száz ember töl­tötte meg, együtt ünnepelve az évzáró és a ballagás napját. A ballagó diákok vé­gigjárták az osztályokat, a vidám, tágas folyósokat, és az udvarra kiérve hallottuk a maguk választotta kedves énekünket: „ Indulj az úton, előre nézz, nem tántorít­hat ezernyi vész, életed útját végig kell járni, és az út végén Jézus fog várni... ” Az éneklést hirtelen megszakítva, a száz szál fehér szegfűből font kereszt felé for­dulva köszöntötték a megjelenteket: ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! A Himnusz eléneklésével vette kez­detét a tanévzáró és ballagó műsor. Roszik Mihály lelkész-igazgató imád­sága után köszöntötte a gyülekezetét és a vendégeket, dr. Csáky András és dr. Vidoven Árpád országgyűlési képviselő­ket, Bánfjy György színművészt, Detre János esperest és a gyülekezet vezetőit. Gyermekek szavaltak, az iskola ének­kara gyönyörűen énekelt Hepp Éva ta­nárnő vezetésével, Ikerné Roszik Márta orgonakíséretével, Iker Borbála tanuló fuvolán működött közre. Az igazgató tanévzáró beszédében ki­emelte: „Iskolánk 1711. szeptember 29-én indult szolgálatára. Báró Szelecky Márton kötelezővé tette, hogy minden alberti gyermeket oktatásban és nevelésben kell részesíteni. A gyermekek tanulják meg az írást, olvasást, számolást, legfőképpen az istenfélelmet. Eleink évtizedekkel meg­előzték az 1777-ben Mária Terézia által kiadott törvényt. A visszakapott épületek­ben elkezdődött a keresztyén óvoda és is­kola szolgálata. Isten nevében elkezdtük az új, Istentől, családoktól, a hazától elfo­gadott szolgálatot, a keresztyén nevelés és oktatás szép, nemes, embert formáló mun­káját. A millenniumi évben ballagnak ná­lunk először a 8. osztályos gyermekek. Az elmúlt tanévben milyen feladatot szabott ránk ez a hitből született szolgá­lat? A keresztyén hit és erkölcs talajára kell visszaállítani ebben a hazában élő embereket. Mindkét intézményünkben helyére tették az Isten dolgaival való fog­lalkozást. A szabadságnak ebben a világá­ban nyíltan mondhatjuk Jézus szavait: »Engedjétek hozzám jönni a gyer­mekeket«. Iskolánkban gyermekeink álltak a kö­zéppontban. A szülőknek, a családoknak megköszönöm bizalmukat, amelyekből nem veszett ki sem az Istennel való kap­csolat, sem a hazáért érzett felelősség. Mindenki előtt nyitva voltak intézmé­nyeink - vallásra, származásra való te­kintet nélkül. Az oktatást és a nevelést Jézus szavaira építettük: »Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem vele­tek, ti is úgy cselekedjetek egymással.«” Az igazgató megköszönte munkatár­sainak, hogy betegsége alatt mindenki a helyén állt, kiemelve közülük Czermann Mihályné pedagógus, Mag Pálné óvoda­vezető, Szmolár Attila lelkész, Csernák Károly felügyelő, a Bartos gondnok-há­zaspár, Iker Ferenc és felesége segítő helytállását. A gyermekeknek jó pihenést kívánt, visszavárva őket a következő esztendőre. Ismertette az iskola eredmé­nyeit, és 57 tanuló kitűnő eredményét oklevéllel jutalmazta. A hetedikesek búcsúztatták ballagó társaikat, akik pedig elköszöntek az isko­lától, nevelőiktől. Ezt a kedves szolgála­tot Mányi Julianna 7.-es, Fazekas Tí­mea, Frei Melinda és Koska Klára 8.-os leányok társaik nevében is tették. Imádság és a Szózat elhangzása után, ismét harangszó hívta a hatalmas gyüle­kezetei a hálaadó istentiszteletre. Az iskola zászlaja alatt vonultak be a ballagó diákok énekelve, kérve: „ Vezess, Jézusunk, merre indulunk ", Az oltár előtt mindegyikük egy-egy szál fehér szegfűt helyezett el hálaadásuk jeléül. Roszik Mihály lelkész a „ Mindeddig megsegített minket az Úr" ige alapján mondta el bizonyságtételét. Visszaemlé­kezett a most ballagok indulására, mint első és egyetlen kis induló osztály nö­vendékeire, kiknek első lépéseit Szebik Imre püspök áldása és Kálmán Attila, ak­kori államtitkár kézfogása indította el a nagy útra. „Megsegített a tanulásban, a családi életben, a gyülekezetben és a ha­za közösségében. Egy csata végén Sá­muel oszlopra íratta ezt az igét. Most Is­ten Szentlelke akarja mindegyikünk szí­vére írni: »Eben haézer«.” Dr. Vidoven Árpád, az országgyűlés jegyzője Szentgyörgyi Albertet idézve köszöntötte a ballagó nyolcadikosokat: „»Az iskola arra való, hogy a tanuló megtanuljon tanulni... megismerje a jól végzett munka örömét... megtanulja szeretni azt, amit csinál, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.« Bízom ben­ne, hogy ezt nyújtotta az iskola, iskolá­tok. Tanáraitok ezen fáradoztak. Soha ne felejtsétek, hogy sikereitek mögött min­dig ott van szüléitek, tanáraitok, iránta­tok érzett óvó szeretete, belétek vetett bi­zalma, hite és önzetlen, fáradságot nem ismerő munkája. Legyen ez a nap emlé­kezetes számotokra.” Egy-egy jézusi igével köszöntötte a ballagó diákokat dr. Csáky András kép­viselő és Szmolár Attila lelkész, aki a gyülekezet elnöksége nevében megkö­szönte az igazgató és a tanári kar szolgá­latát, és azt, hogy az iskola a gyülekezet épülését szolgálta. Gazdagította istentiszteletünket a megújított orgona megszólaltatásával Ikerné Roszik Márta játéka, valamint az ifjúsági énekkar szolgálata. Az oltár előtt Frei Melinda mondott köszönetét az iskola igazgatójának és Durkó Henriettával együtt fejezték ki Is­ten szeretete és nevelőik iránti hálájukat. Jó volt hallani a szót: „megmarad a hit, a remény és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” Imádság után Bánfjy György Kossuth-díjas színművész Berzsenyi Dá­niel Fohászkodás című versét mondta el és a 23. zsoltárral fejezte ki Isten gondvi­selő szeretetét. A két lelkész bocsátotta el az Ároni áldással a gyülekezetét. A Him­nusz eléneklése után újra felcsendült az ének: „Indulj az útra, előre nézz... ” Gyönyörű napsütést kaptunk az iskola udvarán, a templomba érve hatalmas zá­poreső áztatta földjeinket, és így felfris­sült természet fogadott minket az isten- tisztelet után, és mi e gyönyörű napon azt váltottuk: „Az Úr csodásán működik”. Roszik Mihályné 0/9 SE © liL, — N Őrizz meg, ó Uram, az olyan szabadságtól, mely elpuhít, mely csak önkényesség, s nincs belőle haszna szívnek-értelemnek. Őrizz meg, ó Uram, az imátlanul induló s Istentől távol végződő naptól, üres lazsálástól, tétlen korhadástól. Kétértelmű beszédtől, mely nem tiszteli a szerelmet, középszerűségtől, bátortalanságtól, minden fegyelmezetlenségtől őrizz meg, ó Uram! Attól a veszélytől, hogy a szünidőben elfelejtselek s ne szeresselek eléggé - őrizz meg, ó Uram! Kérlek hallgass meg ­hogy tekintetem tiszta legyen, hogy számat jó és bátorító szavak hagyják el, hogy lépésem határozott legyen, hogy kezem készen álljon adni s elfogadni, hogy szellemem éber legyen felfogni az igazságot, hogy életem dicső nevedet hirdesse, s téged dicsérjen. Adj nyitott szemet, hadd lássam, milyen szép a világ, adj éber fület, hogy kiáltásod megértsem, adj szorgos kezet, hogy megragadjam a szabadságot, amelyet te adsz. Ámen. Reinhold Schneider után: B.M. evél&levé Millenniumi ajándék A Deák téri templom 2001. június 23-án regionális millenniumi emlékünnepély­nek adott otthont. Az ország különböző részéből érkeztek testvéreink, hogy együtt ünnepelhessünk. Az ünnepség után lucullusi bőségű szeretetvendégségen testvéri kö­zösségben érezhettük magunkat. Beszélgetve más gyülekezetbeli testvérekkel, akik­kel talán többet sohasem lesz alkalmam találkozni, nagy öröm ért. Egyikük az „Erős vár a mi Istenünk!”-kel üdvözölt. Erős vár a mi Istenünk! - fogadtam örömmel a ma már ritkán hallott hagyomá­nyos evangélikus köszöntést. Egymásra néztünk és lelkesedés csillogott szemünk­ben. Eszembe jutottak a régi hitvalló, vészben is helytállni tudó evangélikus őseink. Nem tarthatom magamban, ezért osztom meg Veletek, lelki testvéreimmel, mil­lenniumi ajándékomat: Erős vár a mi Istenünk! Tóth Bertalanná, Budapest Hibaigazítás Tisztelt Szerkesztő Úr! Az Evangélikus Elet július 8-i számában „Negyedszázada papi páros” címmel kö­zölt tudósítás általam írt szövege és a lapban megjelent szöveg között egy olyan el­írás van, ami két személyt is érint. Míg én a kéziratban Pintér János esperest említet­tem (helyesen), addig a lapban (helytelenül) Pintér Mihály neve látott napvilágot. Bár mindketten esperesek, névrokonok és mindketten részt is vettek az ünnepsé­günkön, a lényegi különbség az, hogy Pintér János (aki jelenleg nyugalmazott espe­res) volt korábban hosszú ideig a Zalaegerszegi Evangélikus Gyülekezet lelkésze. A fentiek értelmében kérek egy rövid helyreigazítást. Üdvözlettel: Sárkány András, a zalaegerszegi gyülekezet gondnoka *** Az olvasók és az érintettek szíves elnézését kéri: (T.) Pintér Károly Euangclikus ancképcsannok................. . : Hontems János Erdély reformátora és kiváló iskola- szervezője, szász ember lévén, nevét so­ha nem írta úgy, mint ahogy a címben ad­va van. „Johann Hynter”, „J. Honter” és 1533-tól „Johann Honterus” (latinosítva) változatok fordulnak elő. Alakját több okból is teljes homály fe­di. Magáról soha nem írt, utódai pedig nem maradtak - két fia, veje pestisben haltak meg. A pestisjárvány után tűzvész pusztított Brassóban, melyben sok írás el­égett. Egy bizonyos: tartalmas élete Bras­sóhoz kötődött. Itt született 1498-ban, s otthoni tanulmányai után 17 éves korában már a bécsi egyetem hallgatója volt. Esz­tendőket töltött itt, s elő is adott az egyete­men. Valószínűleg itt hallott először a re­formációról, s hatott rá annak tanítása. De megfordult Krakkóban, Baselben is. Itt je­• lent meg tanulásának és szorgalmának első gyümölcse: egy térkép Erdélyről. Hazajötte után elsősorban iskolaszervezőként, tanítóként lett neve ismertté. « Iskolai rendtartása 1543-ban jelent meg, s ebben mindenkinek a feladatát meg­• szabja a rektortól a diákokig. Leírja a tanmenetet is: retorika, geográfia, versek • tanulása, görög, latin, nyelvtan és muzsika a kiemelt tárgyai sok más mellett. • Részletezi az iskola fegyelmét, de komoly hangsúlyt tesz az ifjúság önkormány­• zatára is. Alapjában a nürnbergi rendet vette át, amelyet mestere, Melanchthon • állított össze. Egyre több iskola alakult Honterus rendtartása és szervezése alap­• ján, s így lett az erdélyieknek, elsősorban a szászoknak „praeceptora” (tanítója). • Irodalmi tevékenysége is ismert. Kiadott egy „Világ leírást” is: „te kis könyv, • tartalmazod az eget és a csillagokat, a szelet és a folyókat, az országokat és a • népeket...” Kiadott latin és görög nyelvtant, bőven fordított a latin és görög • klasszikusokból. Egyháztörténeti alakok írásait is megjelentette, különösen • Augustinus-szal foglalkozott sokat. Egyik életrajzírója szerint összesen 34 a nyomtatott művet adott ki. • Legkiemelkedőbb és legátfogóbb munkája 1543-ban jelent meg: a brassói • gyülekezet reformációját szervező könyve. Ebből született meg 1547-re a • „Reformatio ecclesiarum saxonicarum in Transsylvania” (A szász egyházak re­• formációja Erdélyben), melyben az egyházi szolgák munkájáról, a tanításról, az • istentisztelet kérdéseiről, a feloldozásról, de az iskolák állításáról, a szegények m segítéséről, a házasság megáldásáról, a vizitációkról, szinte minden akkori egy­• házi kérdésről szól. Később egy „Apologia” című írást is kiadott, nem a tanítás, • hanem a reform gyakorlatának és szükségességének védelmére. így lett Erdély • reformátora, Luther véleménye szerint „Magyarország apostola”. • Ma is folyik a vita: humanista volt, vagy inkább reformátor? Egyik életrajz­• írója szerint életében hol az egyik, hol a másik vonás kerekedett felül a szükség • szerint. Személyében a tradíció, a humanizmus és a reformátori hit együtt hatott. » Keveházi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents