Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-29 / 31. szám
Evangélikus Elet 2001. JÚLIUS 29. 5. oldal Tolle, lege! A hazai magyar könyvkiadás 4S0 éves történetének kíván emléket állítani A nyomtatott könyv a magyarországi reformációban című kiállítás, melyet - az Olvasás Évében - július 19-én nyitott meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban Szabó András, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora. Augustinus, a reformátorok által nagyra becsült teológus Vallomásaiban leírja, hogy vívódásai közben a szomszéd ház kertjéből gyerekhangot hallott, amint ezt énekli: Tolle, lege! (Vedd, olvasd!) Ő ezt isteni sugallatként fogadva, fölvette az előtte lévő könyvet és a Római levél 13. fejezetének 13-14. versére esett a tekintete. Ez a két vers vezette el Ágostont a megtérésre. Luther, a Biblia sokszori olvasása után szintén a Római levél alapján (1,17) jutott megnyugvásra az irgalmas Istent keresve. A reformáció - Isten igéjéhez való kötöttsége okán - az egyszerű hívek kezébe kívánta adni a Szentírást. Ehhez nagy segítséget jelentett a könyvnyomtatás feltalálása, amely olcsóbbá és gyorsabbá tette a könyvek megjelenését. Éppen 450 esztendeje, hogy Heltai Gáspár Kolozsvárott megjelentette Mózes öt könyvét, a teljesnek szánt magyar Biblia első kötetét. Ezért is került a kiállítás középpontjába a 16. századi rekonstruált könyvsajtó és a néhány tucatnyi nyomtatott könyv, ami a magyar reformációt hivatott bemutatni. Az eredeti könyvek és hasonmás kiadványaik között megtalálhatók a tudós igehirdetők fordításai, teológiai írásai, valamint egyéb irodalmi szerzeményei és gyülekezeti énekei. A magyar nyomdákat és a belőlük kinövő könyvkiadást az evangélikus, a református és az unitárius felekezet hívei alapították a 16. században. Szenei Molnár Albert, a reformáció százéves évfordulójára kiadott könyvét már a református Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek ajánlhatta. A teológiai művek nyelve még a latin volt, de a vallásos irodalom és a gyülekezeti élet nyelve már a magyar. A hazai protestáns nyomdáknak köszönhetően azonban megindult a társadalom szélesebb rétegeiben is a könyvolvasás. A kiállítás nem csak könyvekben, hanem jelképekben is gazdag. Találhatunk utalást a két szín alatti úrvacsorára, amelyet a reformáció különféle ágai is másképp értelmeztek. A falakon elhelyezett feliratok a gyülekezet és a prédikátor közös bizonyságtételére és az egyetemes papság elvére utalnak. A kiállítás megtekinthető a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Budapest, V. kér., Károlyi Mihály u. 16.) 2002. február 28-ig. Barthel-Rúzsa Zsolt Szabad ég alatt - Isten legnagyobb templomában KÉNYES KÉRDÉSEK Keresztyénség és szexualitás- Beszélgetés dr. Buda Béla professzorral „ Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. ” (ÍJn 3,18) Ez az ige volt a mottója a július 8-án, Béren megrendezésre került szabadtéri evangélizá- ciónak. A Cserhát dombjai közt megbújó kis szlovák község lakosságának kétharmad része evangélikus, de élnek itt baptisták és katolikusok is. A faluban már hagyomány, hogy á szabadtéri színpadon évente megrendezésre kerül valamely felekezet szervezésében egy-egy istentisztelet. Idén rajtunk volt a sor. Alapos szervezés, hosszas megbeszélések után a gyülekezet presbitériumának és tagjainak lelkes, aktív segítségével került sor az evangélizáció lebonyolítására. Szép, napsütéses vasárnap délután, az árnyas fákkal övezett, istentisztelethez feldíszített színpadnál, a szabad ég alatt - Isten legnagyobb templomában - gyülekeztek a hívek Bérről és a környező településekről. A csodálatos környezetben zajló alkalom kezdetén Maczó László, Bér polgármestere és Súlyán András, a gyülekezet felügyelője köszöntötte az egybegyűlteket. Az istentiszteleten Szabóné Mátrai Marianna lelkésznő, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének vezetője hirdette Isten üzenetét a fenti igevers alapján. A liturgia szolgálatát dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora végezte. Az evangélizáció részeként nagyon szép zenei és prózai szolgálatokat hallhatunk a gyülekezet kántorának, a béri ifjúságnak, az egyházasdengelengi kórusnak és a gyülekezet lelkészének tolmácsolásában. Hisszük, hogy Isten megáldotta együttlétünket, mert sokat adó, szívet átmelegítő, lelket feltöltő, tartalmas órákat tölthettünk el az Úr igéje körül. Az isten- tisztelet végén pedig ismételten átélhettük Jézushoz tartozásunk csodálatos örömét az úrvacsora közösségében. Jó volt látni és tapasztalni, hogy az evangélizációt befejező ének után sem széledtek szét az emberek, hanem terített asztal mellett folyt tovább a beszélgetés, ismerkedés a meghívott lelkészekkel. Az evangélizáció befejeződött ugyan, de mi hisszük, hogy Isten igéje, szeretete tovább munkál bennünk, és arra ösztönöz mindannyiunkat, hogy ne csak szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Lengyel Henriett - Súlyán András Buda Béla pszichiáter professzor neve nem ismeretlen a közélet iránt érdeklődők előtt. Számtalan szakmai publikációja mellett sokszor lehetett, lehet hallani, látni különböző műsorokban, ahol vagy szakértőként szerepel, vagy „tudományos ismeretterjesztőként” tájékoztat, oktat, nevel, netán vitatkozik. Tanított a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, irányított kórházi pszichiátriai osztályt, élharcosa a drog és az alkoholizmus elleni küzdelemnek. Jelenleg is vezetője egy nemzeti drogmegelőzési intézetnek, de szerkeszt szakmai és alapítványi kiadványokat, eközben közéleti funkciókat is ellát, s persze megmaradt gyakorló pszichiáternek is. A hetedik kiadásban is megjelent, A szexualitás lélektana című könyve szakmájában immár alapműnek számít. Beszélgetni a Károlyi Gáspár Református Egyetemen találkoztunk, ahol a Kommunikációs Tanszék tanszékvezető professzora.- Professzor Úr! Amikor megbeszéltük a találkozót és Ön mondta, hogy hol kereshetem fel, meglepődtem. Gyakorló pszichiáterként, orvosként a Kommunikációs Tanszéket vezeti. Hogy férnek ezek össze? Egy pályamódosítás tanúi lehetünk vagy folytatása ez korábbi tevékenységeinek?- Miként Moliére egyik főhőse, aki egy irodalmi előadáson rájön, hogy egész életében prózában beszélt, egy idő után én is rádöbbentem, hogy amit csinálok - és amit már a Semmelweis egyetemen is tanítottam -, az tulajdonképpen kommunikáció. Hiszen például a szexualitás sem más, mint két ember közötti intim kommunikáció, jobb esetben felhasználva a gazdag lehetőségeket. S bár átjöttem erre az egyetemre - melynek csak az egyik oka az, hogy református vagyok -, azért még pszichiáter maradtam. Igaz, tevékenységeim elég széles skálán mozognak, de a területek összefüggenek egymással. így összekapcsolódik a pszichiátria és a kommunikáció, sőt a szexológia terén is ezek működése és zavarai érdekelnek elsősorban. Nagyon sok emberi betegség is a kommunikációval, illetve hiányával vagy problémájával függ össze.- A feleimben jelzem, hogy „kényes kérdések” következnek. Ön is úgy látja, hogy a szexualitás még mindig kényes kérdésnek számít?- Furcsa módon: igen. Meglepő a „hivatalos Magyarország” konzervativizmusa. De ehhez még azt is hozzá tehetjük, hogy „a nép” is sokszor felvilá- gosulatlan, kultúrálatlan és sajnos elzárkózó is e téren. Bár a fiatalság rétegeiben természetesen élnek szabados, vagy - felszínesen - felvilágosultnak mondott nézetek. Azonban az sem véletlen, hogy a „hivatalos Magyarországon” még mindig nincs semmilyen szexológiai intézmény, nincs oktatás, de még posztgraduális - tehát szakemberek részére szervezett - képzés sem.- A házasság - spirituális tartalmán túl - vagyoni, érzelmi, jogi, testi közösség - állítják a szakemberek Valóban ennyire fontos az érzékiség, hogy a házasság egyik alappillérének tekinthető, s mondjuk, negyed részben annak meghatározója?- Az emberi együttélés rendszerei már régen kialakultak, jóllehet a mai kor embere már nem tud olyan mértékben - sem társához, sem pedig más dolgokhoz - alkalmazkodni, mint ahogy az régebben természetes volt. Az a pár tehát, amelyiknél az intim kommunikáció hiányzik, az nem tudja más kommunikációs jellegű problémáit sem megoldani, s már utaltam rá, hogy erre milyen sok minden - például a betegségek egy jó része is - visszavezethető. Ha pedig az intimitás hiányzik, nagyobb a veszélye, hogy valamelyiküket külső kapcsolat ragadja el, más, alternatív kielégülési módokat keres. Sőt, mai tudásunk szerint, ha a szülők viszonya nem harmonikus, valójában az egész család kommunikációja is megsérül. Ez persze kívülről nem látszik feltétlenül, mert a gazdasági érdekek, vagy az újraéledő formális vallásosság visszatarthatják a radikális változást, de a család élete soha nem lesz olyan jó, mint amilyen megfelelő szexualitással együtt lehetne.- Milyen kellene, hogy legyen a helyes emberi hozzáállásunk a szexualitáshoz, illetve milyen ebben a kérdésben a követendő keresztyéni magatartás?- Csak felvilágosult, komoly, értelmes módon lehet ezt a kérdést megközelíteni. Úgy kell tekintenünk, mint az emberi viselkedés és kapcsolati rendszer részét, amely bár jelentősen változik és átalakul korunkban, de a jelentősége egyáltalán nem csökken. Tudomásul kell ugyanakkor venni azt is, hogy e témakörnek vannak olyan jelenségei is, mint a prostitúció vagy a párkereséshez kapcsolódó promiszkuitás. Ezekről viszont új, közös keresztyén állásfoglalás kellene. Mert ha nincs diskurzus, nincs párbeszéd, akkor csak régi előítéletek vannak és tájékozatlanság. Akkor pedig azok, akik erkölcsi gazdái egy-egy területnek, mint amilyenek például az egyházak is, a területet tulajdonképpen átadják a kereskedelemnek vagy a global izációs világnak. Ekkor jön a pornográfia, a szexuális ingerek reklámként való felhasználása, és így tovább. Ezért örültem, amikor jelentkezett, hogy beszélgessünk, mert erre igen nagy szükség van, kell erről értelmesen írni, akár egyházi újságban is. Az is probléma, hogy véleményformáló helyre feljutottak a legfafejűbbek, s nem nagyon ejtenek szót erről, jóllehet nagyon rossz állapotban van Magyarországon a lakosság szexuális képzettsége. S ebből adódik, hogy az emberek sok szexuális problémával küszködnek, de ez - általában - még csak meg sem jelenik az orvosok, a szakemberek előtt, hiszen nincs is rendelés, ahol TAJ-számmal lehetne jelentkezni. S ami még elkeserítőbb, a problémakör szorosan összefügg az öngyilkosságok magas számával is. Például a telefonos szolgálatok öngyilkossági krízist tükröző hívásainak negyven százaléka ilyen jellegű gondokat érint! A gyógyszergyárak - amelyek ma bizonyos problémákra rendelkeznek gyógyszerekkel - már létrehoztak tanácsadó szolgálatot, de itt az egyházaknak is lehetne segítő, gyógyító szerepe.- A Bibliában minden benne van - szokták mondani. A szex kérdésében azonban mintha kicsit adósunk lenne, hiszen keveset és főleg tiltásokat tartalmaz. Tartható-e az az álláspont, hogy a szexualitás elsősorban az utódok létrehozását szolgálja?- Ez az álláspont a biológiai létünk alapténye. Ugyanakkor a keresztyén világnak is számot kell vetnie azzal, hogy ez örömszerző funkciójában is intézményesült. A Bibliát, amely a mostani modern életünket nem világíthatta meg ilyen szempontból, újra kellene értelmezni. Ennek van egy egyházi történetisége is. Zsinatok, egyházi intézmények nyilatkoztak, rendelkeztek erről, de valójában még ez sincs feltárva. Talán azzal lehetne kezdeni, hogy először ebben az irányban kellene kutatni.- A médiából ömlik ránk az erőszak és a szex. Ezt azonban - egyes vélemények szerint - bizonyos szempontból felvilágosításnak is lehet tekinteni. Önnek mi a véleménye erről?- Ez olyan tétel, amit nagyon óvatosan szoktam kezelni. Most van egy olyan irány, amely szerint a médiát szabályozni kell, amivel én is egyetértek. Ugyanakkor a pszichoszexualitás helyes fejlődéséhez hozzátartozik a testiség valós megismerése, s ennek valóban egyik lehetséges megoldása lehetne a média által nyújtott segítség. Most azonban ez némileg fordítva történik, hiszen sokszor azok nézik a pornográfiát, akik személyisége már valamilyen szinten sérült. Ez is egy olyan probléma, amelyet a keresztyén egyházaknak értelmezniük kellene. Ugyanakkor a másik gond, amiben szintén egyházi válaszra lenne szükség, hogy a szexuális fejlődés könnyen megreked egy partnerrel, és magasabb szintre - adott esetben - csak egy másik partnerrel kerül. Persze erre mondhatjuk azt, hogy ez megint csak a kommunikáció hiánya, aminek az lesz a következménye az adott párnál, hogy az együttmaradás érdekében beáll egy kollektív elfojtás. Miközben, ha erről lehetne kommunikálni, akkor kiderülne, hogy ez a tudományos megfigyelés nem üti a monogámiát, mindössze arról van szó, hogy kifejez egy pragmatikus valóságot s egyben mutatja az egész kérdéskör dilemmáját is.- Van-e, illetve mi a különbség a hívő és a nem hívő emberek szexualitása, szexuális problémái között? Illetve vannak-e esetleg jellegzetes, csak a keresztyénekre jellemző problémák?- Az én tapasztalatom szerint nincsenek különbségek. Nem találtam olyan jellegzetességet sem, amelyek kimondottan a keresztyének sajátosságai lennének, de nem látszik markáns eltérés a katolikusok vagy a puritánabbnak tartott protestánsok között sem. Hadd jegyezzem meg, hogy ez valóban csak a saját tapasztalatom, hiszen Magyarországon ilyen, vagy ehhez hasonló felmérés soha nem készült. Úgy látom, hogy a fiatalkori kultúra hamar kialakul, mivel kiküzdik az önállóságukat. Otthon azonban tabu téma a szex, s így azt is hamar megtanulják, hogy erről nem lehet beszélni. Ennek az a következménye, hogy kint „az utcán” szocializálódnak ez irányban. De ebben sincs a keresztyének és a nem keresztyének között különbség. Korábbi megfigyeléseim szerint ebben a kérdésben a legelhivatottabb kommunisták és a keresztyének meglepő hasonlóságot mutatnak. Ez azt sugallja, hogy itt valamiféle szociokulturális éretlenség érhető tetten. S bár ez már kezd feszítő lenni, úgy tűnik, megoldást hozhat, hogy kialakulóban van az a keresztyén réteg, amelyik már vállalja és szembenéz a keresztyén értékekkel, mint erőforrásokkal, s így talán rákerül a sor a szexuális nevelés, viselkedés és kultúra megreformálására is. Ehhez azonban meg kell erősödnie a polgári, keresztyén értelmiségnek, amely folyamat - reméljük - végre örvendetesen megkezdődött.- Köszönöm a beszélgetést. Gyarmati Gábor OLVASTAM... Missziói levél Afrikai kórházban szolgáló diakonissza-ápolónő küldte a levelet édesanyjának: ., Tetanusz-mérgezésben szenvedő néger fiú hívott az ágyához. Kíntól gyöngyöző homlokkal, láztól gyötörve feküdt. Megszólalt:- Imádkozni szeretnék! Segítsen nekem megszólítani az Istent! Kérésére válaszolva mondotton:- Mi Istent így szólítjuk meg: Mi Atyánk! Szólítsd meg te is így. Szinte szürke lett a fiú arca az izgalomtól. Kérdezte:- Nem túlzás ez? Szabad nekünk fekete embereknek így szólni Istenhez: Atyánk? Amíg a kórház fullasztó levegőjű kórtermében magyarázgattam, mit jelent ez a szó: Atyánk, tudatosodott bennem először, mire hatalmazott föl bennünket Jézus Krisztus, amikor azt tanította, hogy így szólítsuk meg Istent: Atyánk. Akkor éreztem meg, hogy ebben a szóban: »MI«, Jézus is benne van. De benne van ez a verejtékező néger fiú is. Benne vagyok én is. Benne van minden ember ezen a földön, aki csak él, lélegzik és imádkozik. A kórteremből kilépve, a kórház kertjébe mentem. Leültem egy virágzó bokor tövében. Szinte lerogytam a padra. Életemben akkor sírtam először örömömben. Most értettem meg azt az imádságot, amit gyermekkorom óta minden nap elmondottam. Mégsem tudtam, hogy mit is mondok. Úgy éreztem, mintha egy láthatatlan, áthatolhatatlan fal omlott volna le Isten és köztem. Köztem és a más színű emberek között, akik között éltem, szolgáltam, de féltem és idegenkedtem tőlük. Egy csapásra megszűnt magasabbrendű érzésem velük szemben. Ott az afrikai bokor tövében Atyámmá lett. Testvéremmé lett a kórházi betegágyon fekvő fiú. Testvéremmé Jézus, aki egykor szolgálatára elhívott. Egyszerre úgy éreztem, hogy nemcsak a virágzó bokor édes illata vesz körül, hanem maga az ég. Villanásszerűen megértettem: Isten nem valahol messze, fölöttem van. Valahol az elérhetetlen mennyben, hanem ott van a menny, ahol Isten jelen van. Ahol testvérré lesz a másik ember akkor is, ha más a színe, más a hite. Azt is éreztem, tudtam, hogy mindazt, ami betölti szívemet, lényemet, nem tarthatom meg magamnak. Most föl kell állnom és mindazt az örömöt, szeretetet és meny- nyei békességet magammal kell vinni a kórterembe. A gyógyszerekkel együtt szétosztom a betegeknek. ” Közli: Ferenczy Zoltán Rezessy Szabolcs fotógrafikája
