Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-29 / 31. szám

66. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 2001. JÚLIUS 29. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Díszpolgár lelkész Riasztó hírek a Szentföldről Keresztyénség és szexualitás Épületes gondolatok Evangélikus irányítás alatt kezdi az új tanévet a Miskolci Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola Huszonegy évet töltöttem a miskolci gyülekezet szolgálatában - alig száz mé­terre az egykori evangélikus iskolától. Kapuját nem léptem át, mert sohasem hívtak, pedig lutheránus eleink építették. A pap nem kívánt személy volt az isko­lában, mint az ordas farkas a faluban. Az egyház pedig a tiltás és tűrés mezsgyéjén vegetált. Most újra értékelődik a múlt és a je­len, a totalitárius korszak és a keresztyén nevelés, az egyház szerepe a társadalom­ban és a jövőépítés esélyei a 21. század küszöbén. Különleges története van Miskolc vá­ros egyik legnagyobb tanuló létszámmal büszkélkedő iskolájának. 1838-ban határozta el a Tiszai Evan­gélikus Egyházkerület közgyűlése, hogy Tanítóképző Intézetet hoz létre. A Mis­kolcon 1840-ben tartott alkalmon pedig úgy döntöttek, hogy az új létesítmény­nek Nyíregyházán kell megnyílnia. Hét évi vajúdás után, 1847-ben megkezdte munkáját az új intézmény, amelyet a Bach korszak illetékesei egy év múlva bezárattak. 1858. november 1. az újra- nyitás napja, amikor a felvételi szem­pontok között az ép testalkat is szerepel az algimnáziumi végzettség mellett. Gazdasági nehézségek és más okok mi­att a Tanítóképző 1873. szept. 1-jén a felvidéki Eperjesen folytatta működését, a helyi egyházközség és a történelmi kollégium támogatásával. Amikor 1920-ban a végzetes trianoni döntés megszületett, akkor az iskola Ma­gyarországra menekült és Miskolc adott menedéket tanárainak és részben diákjai­nak is. Eleinte saját épület nélkül, a vá­ros egyik állami elemi iskolájában kezdte meg működését. Majd a Tiszai Egyház- kerület evangélikusságának összefogá­saként építették meg a mai Dayka Gábor utca 4. sz. alatti épületet a Tanítóképző céljaira. Ez az iskola kiváló tanárok példamu­tató tevékenysége, nagyszerű szakmai felkészültsége által megbecsülést és jó hírnevet szerzett magának az egész vá­rosban, sőt egész egyhá­zunkban is. Igazgatói kö­zött találjuk Gerhardt Bélát, Becht Józsefet; ki­váló tanárai voltak Lehoczky Egyed, Molitor Gusztáv, Woháner Dezső. Újabb történelmi vál­tozás fájdalmas esemé­nyeként 1948-ban az is­kolát államosították. Nemcsak az épület került új tulajdonos kezébe, de intézményi jellegét is megszüntették, és gimná­ziumként folytatták ben­ne a tanítást. Az utóbbi években pedagógiai szakközépiskolai képzés­sel is bővült az önkor­mányzati intézmény - át­mentve valamit a múlt örökségéből. Miskolc város Önkor­mányzatának ez év már­cius 1-jei határozata ér­telmében az Evangélikus Egyház visszakapta isko­Fellegvári Zoltán, a miskolci intézmény mb. igazgatója Iáját és folytathatja a korábban elkezdett gimnáziumi és pedagógiai tevékenysé­gét. Több mint 700 tanuló kezdi az új tanévet. Erről írtak alá ünnepélyes alkal­mon megállapodást a miskolci városhá­zán az Önkormányzat képviseletében Kobold Tamás polgármester, egyházunk nevében pedig Szebik Imre elnök-püs­pök. Ha nem is volt zökkenőmentes az átvétel körüli jogi folyamat - erről a je­lenlevő Mihályi Zoltánná oktatási osz­tályvezető és Veczán Pál esperes bősé­ges tapasztalatot gyűjtöttek e sorok író­jával együtt -, mégis reményteljes az in­dulás. Fellegvári Zoltán mb. igazgató már megkezdte szolgálatát. 2001. augusztus 28-án, du. 4 órakor a miskolci evangéli­kus templomban újra felhangzik a Veni Sancte, 53 évvel a kényszerű államosítás és a kötelező ateista világnézet kezdete után. Egy korszak befejeződött és egy új van kibontakozóban... Legyen áldás felülről a sok vihart át­élt iskola újrakezdődő munkáján, taná­rok példamutató tanításán, diákok lelke­sedésén és igazságot kereső felnőtté for­málódásán. Egyházunk népének imádsá­ga és felelőssége, áldozatkészsége és szeretete kísérje oktatási intézményeink nemzetünk javát és Urunk dicsőségét szolgáló munkáját. D. Szebik Imre Várakozó hittanárok Bizonyára ismeretes, hogy idén június­ban az Evangélikus Hittudományi Egye­tem Nyíregyházi Kihelyezett Tagozatán már a második évfolyam végzett. Hallga­tóink az általános iskola felső (vagy a nyolcosztályos gimnázium alsó) tagoza­tán való tanításra kapnak képesítést. Hittanári oklevelüket egy másik szakkal párosítva kapják, amelyhez a Nyíregyhá­zi Főiskolán (az egykori Bessenyei György Tanárképző Főiskola integrált utódja) szerzik meg képzettségüket. Je­lenleg hét szakkal (magyar, történelem, angol, német, francia, rajz és ének-zene) választható együtt a hittanári szak, s eszerint kapnak hallgatóink kétszakos tanári képzettséget. Mint arról annakidején az Evangéli­kus Életben is beszámoltunk, az első év­folyam tavaly végzett, s az öt végzett hallgató sorsa hamar megoldódni lát­szott. Ketten tanítani kezdtek (noha hit­tanár csak egyikük lett), ketten továbbta­nultak, az ötödik volt hallgatónk pedig kismama. Idén a Hittudományi Egyetem évzá­róján tizenkilencen vehették át diplomá­jukat, s én magam is csak ekkor szembe­sültem: mennyire bizonytalan, hogy a volt hallgatók tanári képesítésük birtoká­ban tanári munkát végezhetnek-e... Van­nak közöttük néhányan, akik nem akar­nak tanítani, mások továbbtanulnak, va­laki közülük polgári szolgálatos katona lesz (és szülőfaluja általános iskolájában fog tizenöt hónapon keresztül „minde- neskedni”). Azok között azonban, akik tanítaná­nak - és idén ősztől munkába állnának -, az évzáró napján csak egy (!) fiatal tanár­nő tudott beszámolni arról, hogy biztos­nak látszó állása van. De ő sem a hittaná­ri, hanem az énektanári diplomáját fogja tudni kamatoztatni. Az azóta eltelt idő­szakban ketten el tudtak helyezkedni a nyíregyházi evangélikus kollégiumban - nem hittanárként, hanem nevelőtanárként -, a többség sorsa viszont még mindig bi­zonytalan. (Csak egy példa a kényszervá­lasztás által teremtett helyzetekre: az egyik kiváló hallgatónk - kereskedelmi képesítés birtokában - egy benzinkút-üze- meltetői állásra kiírt pályázatra válaszolt.) Az évzáró napján megkérdeztem a ta­nítani kívánó hallgatókat, hogy készek volnának-e - elvileg - az ország bármely (számukra távoli) pontján tanári állást vál­lalni. A nagy többség igennel válaszolt. Ezek szerint (nem számolva az idő­közben elhelyezkedetteket) még mindig négy magyar-hittanár, egy ének-hittanár, egy történelem-hittanár és két rajz-hitta- nár szakos fiatal tanár(nő) várakozik, és kész arra, hogy az ország területén bár­hol tanítani kezdjen. Fel kell tenni a kérdést: mi az oka an­nak, hogy képzett hittanárok nem találnak hittanári állásokat? Néhány hónapja, amikor a Nyíregyházi Főiskolán hallgató­ink a szélesebb nyilvánosság előtt bemu­tatkoztak, örömmel szóltam arról, hogy míg a nyolcvanas évek közepén volt olyan év, amikor a Teológia öt évfolya­mán összesen harminchat hallgató tanult, ma csak a nyíregyházi kihelyezett tagozat negyvennégy diákot számlál. Nem gon­doltam, hogy amit örvendetes növekedés­ként mutattam be, az a munkakeresés fázi­sában túlságosan sokként fog jelentkezni. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt teológiai hall­gatóként szinte naponta hallottuk, hogy egyházunkban krónikus a munkaerőhi­ány, pedig sok az aratnivaló. Még éleseb­ben jelentkezett ez a feszültség a rend­szerváltást követő években, amikor hirte­len megnyíltak a parókián kívüli hitokta­tás lehetőségei, és a kis létszámú lelkészi kar a maroknyi aktív gyülekezeti munkás­sal vállvetve alig győzött eleget tenni a megnövekedett feladatoknak... Mára kialakultak a hittanárképzés ke­retei. A radikálisan megváltozott helyzet­ben államilag finanszírozott képzésben ta­nulhatnak a hittanárok, a végzettek a pe­dagógustársadalom szempontjából nem külsősök, hanem ugyanolyan diplomával rendelkező kollégák (s mint ilyenek, az izolációból kilépni igyekvő egyházi felső- oktatás első fecskéi). Bár még mindig gyakran lehet hallani lelkészek és hitokta­tók krónikus túlterheltségéről, még min­dig elmondhatjuk, hogy az aratnivaló sok és a munkás kevés, mégsem találják meg az új hittanárok az egyházi hitoktatás le­hetőségeit. Jézus képének a világában ma­radva: nincsen elég kasza, kombájnt pedig talán még soha nem láttak ezek a mezők. Feloldva a képes beszédet: az egyházi hit­oktatás struktúrája nem készült fel az új hittanárok befogadására. Ennek az írásnak a keretein belül nem kísérelhetjük meg még vázlatos formá­ban sem, hogy a struktúra megnyitásá­nak, a „kaszák kézbe adásának” a prob­lémájával foglalkozzunk. Egy hosszú tá­vú kibontakozási program a most vára­kozó hittanárok pályakezdésének prob­lémáját nem oldaná meg. Annál nagyobb szükség volna erre azok szempontjából, akik ma még esetleg egy-egy igazi él­ményt nyújtó iskolai hittanóra hatása alatt gondolkodnak azon, hogy talán őket is hittanámak hívja el a hivatásokat adó Úr! És persze azoknak a gyerekek­nek a szempontjából is, akik vagy egy­házi iskolában, vagy önkormányzati is­kolában - a választás lehetőségével élve - hittant fognak tanulni. A várakozókra nézve ma így fogal­mazzuk meg a kérdést: mit tehetünk azért, hogy amíg az egyházi hitoktatás nem ké­szül fel a pályakezdők befogadására, ta­nári pályán maradhassanak, és legalább valamilyen módon hittanári hivatásukat is gyakorolhassák? Végzettségüket és kész­ségeiket sokféle módon lehetne kamatoz­tatni. Az ideális megoldást - egyházunk, gyülekezeteink számára is - az jelentené, ha olyan önkormányzati iskolában tanít­hatnának, ahol órarendbe épített vagy óra­rendhez csatlakozó módon folyik a hitok­tatás. Taníthatnának - elvben - csak hit­tant, taníthatnák mindkét szakjukat, de ta­níthatnák egyedül a másik szakjukat is (iskolák gyakran „x tárgy - bármi” szakos tanárok számára írnak ki pályázatot), és hitoktatói készségük a helyi gyülekezet­ben is segítséget jelenthetne. Elképzelhe­tő, hogy egyes iskolák szívesen megbíz­nának hittanárokat az ősztől bevezetendő etika tárgy tanításával is. Tud az Olvasó üres álláshelyekről, még mindig nyílt pályázatokról, iskolák­ról, ahol szívesen látnának egy végzett hittanárt? Ha igen, kérjük, jelezze e so­rok írójának, az EHE Nyíregyházi Kihe­lyezett Tagozatán (4400 Nyíregyháza, Vécsey u. 38. Tel: 42/313-804, e-mail: csepregia@zeus.nyf.hu). S, ha ezután ke­resnének valahol hittanári végzettségű pedagógusokat, jusson eszébe az olvasó­nak, hogy évről-évre ezután is felkészül néhány fiatal, hogy „megfogja a kaszát”, és beálljon az „aratásba”. Csepregi András .....ne csinálj Krisztusból Mózest, mintha a többi szenthez hasonlóan ő is cs ak tanítását és példáját állítaná elénk, mintha az evangélium tankönyv vagy törvénykönyv volna. ” Luther Márton, Mi az evangélium? (Csepregi Zoltán fordítása) L ♦ * f jr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents