Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-22 / 30. szám
Evangélikus Elet 2001. JÚLIUS 22. 5. oldal KÖNYVAJÁNLÓ Egyházművészetünk tükrében A sorozatszerkesztő Szabó Lajos a Civilkontroll és társszolgálat, Mérlegen a lelkész, Kezed rajtunk Körültekintés a konfirmációval kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések világában után újra izgalmas kérdéseket vet fel, amikor A szent és profán korunk egyházművészetének tükrében kérdez és keresi a válaszokat. Az eddigi sötétebb árnyalatú könyvborítók után a világos sárga és piros, a színes képanyag az utóbbi tíz évben épült templomainkról, oktatási központokról eszembe juttatja Flaubert egyik gondolatát: „Nagy gyönyörűség tanulni a Szép közvetítésével magunkba fogadni az Igazat.” Az első témakör A teológia és művészet „a magvas mondanivalót szép szavak hintáján nyújtja”. Nem kommentálom, mert esetleg úgy járok, mint egykor filozófiai kollokviumomon, amikor is az áldott emlékű Ferdinánd professzorom, miután végighallgatta Platonról szóló iskolás feleletem, csak ennyi mondott: összetörted. A kedves olvasó viszont keresse meg a szövegben: Mitől szépülhet meg az egyház? Miért szép, amikor a művészet és a teológia együtt adnak dicsőséget Istennek? Külön értéke a könyvnek a Belépés a templomba témakör, amelyben hittestvéreink arról vallanak, hogy mit jelent nekik templomuk. Ízelítőnek idézek ezek közül.- Teltek az évek, én felnőttem, sokat változtam, távolra kerültem, a templom pedig olyan maradt, amilyen volt... Az illata pedig elkísért.- A jelenlévő Isten közelében vagyok.- Ékszerdoboz, amiben megtelik a szívem hálaadással.- Az örökkévaló ige, és annak átütő erejű hirdetése, a szentségek lelki otthonommá formálják. A derekas 3. részben a Szent és profán kapcsolatáról olvashatunk. Annak idején, amikor a nagy vallási hagyományok, teológiák, dogmák és intézményeik közvetítésével „megszervezték” a szentséghez való eljutást, a profán és a szent fogalmát meg lehetett úgy fogalmazni, hogy a szentség a beavatottak számára van fenntartva. A profán mindaz, ami ezen kívüli. Hajlamosak vagyunk ma is arra, hogy besoroljuk a szakrális térhez közelebb esőt a szent kategóriájába, a távolabbit pedig a profánba. Valójában létezik a szent látszata alatti profán cselekvés, és előfordulhat a teljesen profánnak tűnő esemény jogosan szent jelzővel történő minősítése. Tulajdonképpen azt mondják, hogy a transzcendencia felismerése határozza meg a szentséget, vagyis például szentnek tartunk egy helyet, amelyen keresztül a minket meghaladó világhoz kapcsolódunk. Szép példák vannak a nyelvtörténetből is arra, hogy a profán szövegek szakrálissá, illetve a szakrális szövegek profánná váltak. (Balázs) A római katolikus teológus (Jeleníts) is úgy látja, hogy a profán valóság valamiképpen önmagát meghaladva válik alkalmassá arra, hogy a szentnek hordozója legyen, hogy a téglából templomot lehessen építeni, hogy ecsettel színekből olyan képet lehessen alkotni, amelyik valamilyen módon a szentet hozza közel hozzánk. Ennek igazságát mintegy illusztrálja a könyv negyedik, Teológia és alkotás című tanulmánysora, amelyben az új generáció képviselői, mint építészek, művészettörténészek vallanak evangélikus hitükről. Nem hallgathatom el, mennyire értékelem a fiatalabb korosztálynak egyházunkat a teljesség felé segítő szolgálatát. A tanulmánykötet, amelyet minden evangélikus lelkésznek és presbiternek melegen ajánlok, a bibliai József tarka ruhájához hasonlítható, ahol azonban a tarkaság nem összevisszaságot, értelmetlenséget vagy zűrzavart jelent, hanem a mezők tarka virágaihoz hasonló színes tanulmányok együttesét. Akik ezt a könyvet írták, az egyház Józsefei, megtapasztalták, hogy mennyei Atyjuk a karizmák színes ruhájával ajándékozta meg őket. Bolla Árpád Egyházi könyvtárosok tanácskozása Debrecenben Harmincegy hazai egyházi könyvtár képviselőjének részvételével a Debreceni Református Kollégiumban zajlott le az Egyházi Könyvtárak Egyesületének idei, háromnapos közgyűlése. Bölcskei Gusztáv református püspök köszöntője után Ecsedy István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy a tárca tisztában van az egyházi közgyűjtemények forrás- és muzeális értékével. A helyettes államtitkár rámutatott: A Minisztérium ezen értékőrző helyek munkáját úgy igyekszik támogatni, hogy a XXI. században visszanyerjék azt a szerepüket a kultúrtörténetben, amit néhány évtized híján mindig is betöltötték. Utalt arra, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár a közelmúltban visszaadta az általa őrzött, de tulajdonába nem került könyveket az egyházi intézményeknek.- Jogi és szellemi értelemben egyaránt eredeti státusukba kell helyezni az egyházi könyvtárakat - vélte Ecsedy István, aki egyúttal felhívta a figyelmet a megőrzés, a nyilvántartás, a rendezés fontosságára. Óvott attól, nehogy szétszóródjanak a közgyűjteményekben őrzött értékek. Ecsedy István méltatta az Egyházi Könyvtárak Egyesületének munkáját. Utalt arra is, hogy a szervezet jelentős szerepet játszott a kulturális törvény, valamint a különféle rendeletek előkészítésében és a számítógépes könyvtári nyilvántartás, feldolgozás kialakításában. A támogatásokról szólva, a helyettes államtitkár elmondta: a tárca ebben az évben 448 millió forintot különített el az egyházi gyűjtemények támogatására. Hangsúlyozta a könyvtári dokumentumok restaurálásának fontosságát. Erre a múlt évben 20 millió forint, az idén viszont csak 15 millió forint áll rendelkezésre. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy azonnal meg kell menteni a végveszélyben lévő állományt. Elmondta azt is, hogy egyházi könyvtárak most először vehetnek részt a „korszerű könyvtári környezet” pályázaton. Ezen a címen 5-5,5 millió forinthoz juthatnak. VII. NYÁRI IFJÚSÁGI TÁBORT TARTJÁK SOMLÓSZŐLŐSÖN 2001. július 22-29-ig a Somló környéki gyermekek és fiatalok részére „Reményünk és jövőnk az ifjúság a Somló vidékén az új évezred kezdetén " címmel. Növeld hitünket. (Lk 17,5) E nyári program a Közép-Dunántúli Regionális Ifjúsági Tanács támogatásával valósul meg. Bach tangóharmonikán A Kiskunság közepén fekvő Kecelt sokan ismerik aratóversenyéről és tan- góharmonika-fesztiváljáról. Ezt a zenei seregszemlét idén rendezték meg hetedik alkalommal, és a neves szaktekintélyekből álló zsűri évről-évre nagyobb figyelmet szentel a mezőnynek. Idén az ifjúsági kategória egyik meglepetése a berlini zeneakadémián tanuló Pagonyi András Bach-feldolgozá- sa volt. A budapesti fiatalembert az egyházzene eme furcsa műfaja kapcsán szólaltattuk meg.- A közönség soraiban élénk tetszést aratott a Bach-harmonikadarab. Mindig is harmonikás voltál, vagy tanultál előtte más hangszeren is.- Zongorista akartam lenni, de nem volt zongoránk. A nagypapámtól viszont örökölt a család egy harmonikát, és én elővettem. Nem bántam meg... A har- monikázást mindenki maga kezdi el, de nem árt a zongora és egy kis zeneelmélet hozzá - csupán a harmóniák miatt. Ugyanis a harmonikán nem látom, mit fogok le, míg a zongorán igen. És a két billentyűzet között van hasonlóság.- Hogy jött az ötlet, hogy Bach-zenét játssz?- Bach G-dúr prelúdium és fúga című darabját játszottam. 3-4 Bach művet tudok ezen a hangszeren, és ez nemcsak azt jelenti, hogy lejátszom, hanem azt is, hogy előtte zongorakottából nekem át kell hangszerelnem. Egészen más a basszus, a fogás, a szólamok elhelyezése a darabon belül. Tanáraim többünket ösztönöznek, hogy próbáljunk meg olyan műfajokban is megjelenni a tangóhar- mónikával, ahol az eddig nem volt. Tehát nem csupán tánczene, valamint magyar és nemzetiségi népzene legyen a műsorunkon, hanem kísérletezzünk bátran. így Bach mellett játszom Chopin-t és Bartókot is.- Hogy készül el egy ilyen átirat?- Egyrészt „át kell mentenem” a szerző darabját úgy, hogy az megmaradjon. Másrészről viszont a harmonikán mások a lehetőségek: nincs például pedál, mint egy orgonán, és nem tudok mindkét kézzel minden hangot lejátszani úgy, ahogy a szerző billentyűs hangszerre - orgonára, zongorára - leírta. De ha sikerül a hangszerelés, nagyon boldog ember vagyok.- Mi szerepel még terveid között?- A D-moll tokkáta és fúgát szeretném áthangszerelni harmonikára. Persze ebben tanáraim is segítenek.- Ha már Bach: mennyire nehéz egy koráit lejátszani?- Ezek után nem nehéz a korái, csupán „ki kell találnom”, hogy harmonikán ez hogy „mutat”. Nagy öröm lesz, ha majd egyszer az én zenémre énekelnek a templomban.- Egyébként tervezel templomi koncerteket?- Ha majd olyan szinten művelem ezt a stílusú zenét, akkor szeretném, ha erre is sor kerülne. Most még tanulok, de tervezek egy egyházzenei CD-t harmonikával. ifj. Káposzta Lajos PILLANGÓKISASSZONY ELSZÁLLT... Búcsú Szecsődi Iréntől Nehéz hat évtizedes barátság után búcsúzni az örök Csocsoszántól - ahogy egyik zenekritikus nevezte - mert hiába voltak feledhetetlen szerepei Operaházunk színpadán 1947 óta, az életpályáját, művészi pályafutását figyelemmel kísérők fülében neve a Pillangókisaszszony fájdalmasan édes-bús dallamaival olvad egybe. Gyönyörű hangján megindítóan szépen, mélységesen átérezve tudta megszólaltatni az operairodalom törékeny nőalakjait - Liut, Mimit, Csocsoszánt —, hogy csak néhányat említsek. Maga is ilyen törékeny volt, érzékeny, de az élet adta megpróbáltatásokat nyugalmat árasztó, szelíd mosolyával takarta. Az élet nem volt könnyű számára, talán ezért is tudott olyan csodálatosan kitárulkozni a színpadon, a zene felemelő varázsában! Nagy sikerei voltak hangversenyénekesként is. (1952, 1959-ben Liszt-díjjal tüntették ki.) Nem volt sztár - hivatását, művészetét szolgálatnak tekintette - ehhez segítette rendületlen hite, zeneszeretete. Jótékonysági hangverseny? - Azt nem lehet lemondani - hányszor hallottam tőle legfáradtabb napjaiban is. Mielőtt a Zeneművészeti Főiskolára került, már tanult énekelni, akkoriban magyar-nóta hangversenyek gyakori szereplője volt, ekkor ismerkedett meg a Jótékonysági” fellépésekkel. Uray Margit zongoraművész és férje, Thegze-Gerber Miklós zeneszerző, zeneiskolai tanár rendszeresen rendezett 15-20 közreműködővel „magyar nóta estet” a Zene- művészeti Főiskola nagytermében, néha a Deák téri evangélikus iskola második emeleti dísztermében. A háborús években, 1940-42-ben az énekműsor közben elhangzott egy-egy Reményik Sándor vers is, sőt egy hajdani fasori gimnazista a hallgatóságból beszélt a világhírű „Eötvös-ingáról”, melyet Eötvös Lóránd itt, a második emelet körfolyosóján kísérletezett ki. 1942 vagy 43-ból előkerült egy dísztermi kép is. A fiatal Szecsődi Irén - az est legsikeresebb közreműködője a legutolsósorban áll, balról a harmadik. - A másik fényképen híres szerepében - Csocsoszán kis fiával, amikor még azt hiszi: megtalálta a boldogságot... - amire életében is any- nyira vágyott... Talán most megtalálja... Schelken Pálma Buangélikus anckcpcsannők * • • l Gyóni Géza Gyóni, családi nevén Áchim Géza 1884. jún. 25- én a Pest megyei Gyón községében született evangélikus lelkészi családban. A középiskola után 1902-től a pozsonyi ev. teol. akadémia hallgatója lesz. Ekkor már a Nyugat-magyarországi Híradó szerkesztőségében dolgozik. 1904- ben megjelenik első verseskötete Versek címen. Öngyilkossági kísérlete miatt (párbaj az oka) a teológiáról kilépett. Némi örökséghez jutva, sajtó alá rendezte „Szomorú szemmel” című második verseskötetét, melynek meghatározó vonása az „új” utáni vágy. A „fakó Luther-kép, pár arasznyi ablak, otthona keményhitű prédikátoroknak” - nem úgy hat már reá, mint régen. Vonzza a palotás város, „ahol mindig áll a bál, A festett arcú város mosolyog”. Egyik versében köszöntötte Ady Endrét, akinek gazdag szókincse, újszerű meglátásai nagyon jó hatással voltak különben önálló és egyéni költészetére. Lírájának jellemző vonása, hogy a krisztusi szeretet melegével vigasztalja a nálánál még szomorúbbakat. A katonasághoz került, de még az első világháború előtt hadat üzent a háborúnak „Caesár, én nem megyek” című versével. 1910-ben a Soproni Napló hívta meg munkatársának. így kezében volt a mindennapi kenyér, de csak átmenetileg. Újabb verseskötete, az „Élet szeretője” és „Erzsiké könyve” csak kézirat maradt, kiadót nem kapott. A Bácskai Hírlap szerkesztőségében zaklatott élete riportok, vezércikkek írásában kissé megpihent. A világháború szelétől megittasodva, hangot vált és szebb jövőt remél hazájának: „Virágos, ékes fegyverünk nyomában Nagy Békeország vasfalai nőnek...”. Versei katonatársai számára lelki támaszt nyújtanak, miközben éhség és fogság lesz osztályrésze. A világháború költője, aki lengyel mezőkön az ítéletidők hatalmas harsonájával kihűlt bajtársa szívét egy marék vadvirággal ékesíti fel, asszonya helyett. Már nem a háború dicsőítője, hanem nemzetének prófétája, apostola, aki Przemysl váránál küzd, bátorítva katonatársait. „Csak egy éjszakára” hívja az itthon pártoskodókat, a világháború hiénáit, akik véreik vérével is csak üzérkednek, míg odakint szép, piros vitézek válnak fekete csontvázakká. Szibériai hadifogságban is verseket írt (Levelek a kálváriáról). Nagy Lajos 1917-ben a róla írt könyve végén írja első, pozsonyi találkozásukról: „a többi theológus társaktól megkülönböztető érzéssel viseltettem iránta”. Úgyszólván mindenki megszerette, anélkül, hogy ismerték volna életkálváriáját. Krasznojarszkban halt meg 1917. június 25-én, születésnapján. Életműve nem teljes, de költészete az elhívás prófétai meglátásáról tanúskodik: „Ha ki dalát az Istentől lesé el, Az nézhet szembe napvakító fénnyel” (Versek, 75. o.). Sz. J.
