Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-22 / 30. szám

4. oldal 2001. JÚLIUS 22. Evangélikus Élet Külmissziói konferencia Piliscsabán Hol áll a pohár? Beszámoló a rádiómissziós konferenciáról „Isten beszéde gyorsan terjed” (Zsolt 147,15) címmel rendezte külmissziói konferenciáját az Evangélikus Külmisz- sziói Egyesület július 12-15. között a piliscsabai Béthelben. Mint minden év­ben, most is telt ház volt. Határon túlról, Erdélyből és Szlovákiából is érkeztek testvérek. A konferencia nyitó áhítatán id. Bencze Imre szólt arról, hogy Isten sza­va célhoz ér, nem tér vissza üresen, aho­gyan ezt Ézsaiás könyvében is olvashat­juk (Ezs 55,10-11). A misszió nem meg­állás, tétlenség, hanem mozgás, sietés, iparkodás. Ennek az igének a valóságá­ról hallhattunk előadásokat, evangélizá- ciókat és bizonyságtételeket. Két előadást is hallhattunk Bácskái Bálinttól, a Protestáns Missziói Tanulmá­nyi Intézet munkatársától: „Hogyan talál­junk új munkatársakat?” és „A miszszió feladata a 21. század elején” címmel. El­ső előadásában a református lelkész - a misszionáriusokkal kapcsolatban - négy alapvető lépés szükségességét hangsú­lyozta: az alkalmas személy kiválasztása, felkészítés a szolgálat végzésére, megbí­zás a szolgálatra és az ellenőrzés lehetősé­gének megteremtése. A másik előadásban a misszióval kapcsolatban szólt a globa­lizációról, az urbanizációról és a vallási sokszínűségről. Elmondta, hogy meg kell erősödnünk a Krisztusban váló meggyő­ződésünkben, meg kell tisztítanunk a ke­resztyén bizonyságtétel hitelét, fel kell is­mertetnünk az evangélium aktualitását. (Erről a témáról a Lelkipásztor 2001/6. számában részletesen olvashatunk.) Keveházi László Kunos Jenő életéről és szolgálatáról szóló könyvének („Kit küldjék el”) kapcsán arról beszélt, mit tanít nekünk a missziótörténet. Távoli országokból érkezett testvérek is resztvettek idén az Evangélikus Kül­missziói Egyesület konferenciáján. Egy Maliban született, de Szenegálban szol­gáló misszionárius, Nouhoum Coultbaly tett bizonyságot életéről és munkájáról. Szergej Jelfimov (Komifoldről) és Valeria Sorokina (Szentpétervárról) lel­készek szintén életükről, megtérésükről és szolgálatukról beszéltek. Peregi Dóra, a Finn Nagykövetség munkatársa pedig az inkeri finnek törté­netét mondta el nekünk. Reggelenként Bálint Zoltán mérnök- misszionárius evangélizációját hallhat­tuk a csodatévő Jézusról (kánai menyeg­ző, kenyércsoda, úrvacsora). O, aki megadja nekünk az élet feltételeit (vér, kenyér, közösség), de a csodák célja en­nél sokkal több. Jézus Istenre és az örök életre mutat. Célja, hogy az Atyával le­gyen örök közösségünk. Miután elvé­gezte a maga munkáját, ránk bízza, hogy ezután mi adjunk az embereknek lelki és testi táplálékot. Az esti evangélizáción Zólyomi Má­tyás felsőpetényi lelkész az ApCsel 5,34- 42 alapján szólt hozzánk. (Az evangélium Jézustól van, ne szégyelljünk erről be­szélni, még akkor sem, ha ezért és Jézus nevéért gyalázatot szenvedünk.) Délutánonként csoportokban beszél­gettünk az előadások után, például arról, hogy milyen gyülekezeti, missziói szol­gálatot végezzünk, illetőleg a .jövevé­nyek”, a más országokból érkezett és a kisebbségben élő emberek között vég­zett misszióról. Ez utóbbi témát Nagy Dorottya teológus-hallgató előadása ké­szítette elő. Vetítést láthatunk a tízéves EKME- ről. Antilla Poivo finn misszionárius Etió­piáról (ahol évekig szolgált), Gáncs Pé­ter pedig az indiai rádiómisszióról szólt és vetített képeket. A konferencia vasárnap a délelőtti is­tentisztelettel ért véget, melyen Ittzés Já­nos püspök szolgált. Konferenciánk fontos mondanivalója volt: a misszió az, hogy megosztjuk má­sokkal azt, amink van, de ne a sajátunkat adjuk, hanem amit Jézus Krisztustól kaptunk. Lássuk meg azokat, akik kér­nek tőlünk, és merjünk adni nekik időt, szeretetet, tiszteletet, anyagiakat stb. Ne feledkezzünk meg imádkozni tá­voli országokban élő és szolgáló testvé­reinkért (azokért se, akikkel együtt töl­töttük ezt a néhány napot), és azért is, hogy Isten beszéde valóban gyorsan ter­jedjen és eljusson minden néphez. Z. E. 2001. július 8-11. között többször is hallottam azt a piliscsabai Béthel Ott­honban, hogy történelmi jelentőségű esemény résztvevői vagyunk. Ekkor ke­rült sor ugyanis az első evangélikus rá­diómissziós konferenciára, melynek mottója a következő ige volt: „A hit hal­lásból van, a hallás pedig a Krisztus be­széde által." (Rm 10,17) Az előadások betekintést nyújtottak a hazai és külföldi rádiómissziós munká­ba, rövid kitérőt tettünk a televízió felé, és a reggeli, esti áhítatok, a személyes beszélgetések, imaközösségi alkalmak által lelkiekben is gazdagodtunk. Martin Birkedal, a norvég Norea Radio vezetője rövid utazásra hívott ben­nünket Afrikába. Beszámolója és a be­mutatott képek segítségével megismer­kedtünk az etióp rádiómisszióval, amely sok esetben az egyetlen lehetőséget je­lenti az embereknek, hogy Isten igéjét hallgassák. S mivel a templom messze van, és egy faluban legfeljebb egy-két rádiókészülék található, különleges alka­lomnak számít az, ha a kunyhó előtt ösz- szegyülekezve hallgatják a műsort. Ha pedig kérdésük vagy konkrét imakérésük van, akkor ezt levélben jelzik, s a készí­tők teljesítik ezeket a kéréseket. Volt, aki arra vágyott, hogy a barátnője igent mondjon, míg mások a betegségből való gyógyuláshoz kérték a hallgatók imádsá- gos segítségét. Per-Olof Maik a finn Sanansaattajat vezetője a távoli Indiába kalauzolta a lel­kes érdeklődőket. Ez a hatalmas, föld­rész nagyságú ország, amelynek lakói egészen máshogy gondolkodnak, mint a keresztyének, sok megpróbáltatástól, természeti katasztrófától szenved. Az in­diai adások - hasonlóan az afrikaiakhoz - egyetlen lehetőségként állhatnak az Is­ten után vágyódok előtt. Meglepődve hallottuk, milyen élénk a visszajelzés a műsorban elhangzottakra, mert az embe­rek kihasználják az alkalmat, és szemé­lyes kérdésekkel jelentkeznek. Ezt mu­tatja a havonta érkező 70 ezer levél, amelyekre külön válaszolnak. S ha szá­mukra ismeretlen faluból érkezik levél, misszionáriust küldenek, hogy gyüleke­zetét építsen. Az indiai adásokat a ma­gyar Evangélikus Rádiómisszió is támo­gatja, s az e célra kitett perselybe a kon­ferencia ideje alatt összesen 25.890 fo­rint adomány érkezett, ami 37 perc evan­géliumot jelent Indiának. Köszönet érte! A húsz éve Horvátországban élő és dolgozó finn misszionáriusnő, Seija Uimonen vezetésével öttagú horvát dele­gáció érkezett. Amikor náluk elkezdő­dött a sugárzás, még bombák hullottak a városra, adásuk címe mégis „Békés üze­net” volt. A múlt év végén létrejött az „Evangélium hulláma”, amelyet Tiraná­ból középhullámon sugároznak, s az egész volt Jugoszlávia területét lefedik. Nagy Dorottya az erdélyi helyzetről beszélt. Rámutatott arra, hogy Romániá­ban nem ortodoxnak lenni azt jelenti: magyarnak lenni. S míg a székelyeket, akik szinte egy tömbként élnek, nyelvi szempontból nem fenyegeti veszély, ad­dig a Brassó környékén élő magyarok súlyos gondokkal küzdenek. A magyar nyelv ugyanis azon a területen erősen keveredett a románnal, s ez a jelenség a fiatalok között a leginkább megfigyelhe­tő. Ilyen helyzetben óriási szerepe van a rádiónak, de egyelőre nincs jól kiépített rádiómisszió. A kezdeti lépések már megtörténtek, de „...ritmusra lenne szükség; arra, hogy valaki belendítse”. Gáncs Péter a magyarországi lehető­ségeket ismertette. A Kossuth Rádióban évente kilenc rádiós istentisztelet és 24 Evangélikus Félóra 1215 percnyi műsort jelent, ehhez jön hozzá a tízperces „Lé­lektől lélekig”, amelyet minden héten 22 helyi kereskedelmi rádió sugároz, és a Budapest környékén fogható Civil Rádió kéthetenkénti 30 perces élő műsora. Szegfű Katalin már rádiósként kez­dett el évekkel ezelőtt a lét értelméről gondolkodni, s bár nem volt kapcsolata Istennel, mégis megkereste a helyi gyü­lekezetek vezetőit, és belekezdtek egy vallási műsor készítésébe, amely hetente egyszer volt hallható 10 percben. A hall­gatók szerették ezt a műsort, sőt Katalin is a rádiós adásokon keresztül tért meg. Amikor ez a rádió másfél év múlva meg­szűnt, a békési Torony Rádió szerkesztő­je lett, és 1999. márciusa óta a hat béké­si felekezettel együtt készíti a napi két- három perces „Útravaló”-t. A televízió felé való kitekintést Győri János Sámuel a Zákeus Média Centrum bemutatatásával kezdte, hangsúlyozva a hallgatás mellett a láttatás szükségessé­gét. Dr. Fabiny Tamás bemutatott egy- egy, korábban a Duna TV-nél készült fil­met a Vajdaságról és Horvátországról, majd a nyilvánosság fontosságára hívta fel a figyelmet, s azt a kissé bizarr képet használta, hogy Jézus is tudatosan élt a nyilvánosság eszközeivel. Jó példa erre, amikor „egy kissé beljebb” irányítva ta­nítványait, a hajóban ülve tanította a so­kaságot (Lk 5,1-11), s kihasználta azt a fizikai törvényt, hogy a víz jól viszi a hangot. Jó volt hallani, hogy Ittzés János, aki jelenleg a missziói munka felügyeletéért felelős püspök, előadásában kiemelte a megszentelt médiamunka fontosságát, és elmondta, hogy legfőbb célnak a lutheri hitvallásos alapon történő, minden esz­közt felhasználó evangéliumhirdetést tart­ja. A püspök készségesen válaszolt a fel­tett kérdésekre, amelyek olykor kényes dolgokat is érintettek. Megtudhattuk, hogy egy független missziói lelkészi állás finanszírozására jelenleg nincs lehetőség; több műsoridő igénylése viszont még nem lenne bölcs döntés, hiszen nincsenek meg a szükséges - anyagi és munkatársi - feltételek. Az egyházon belül nincs ko­moly médiaképzés, ehelyett az érdeklő­dőknek egyéb iskolákban, tanfolyamo­kon, külföldi ösztöndíjon kell megszerez­niük az alapvető ismereteket, és itthon ta­pasztalt egyházi szakemberek mellett kell elmélyíteni tudásukat. Beszámolóm végén, amely természe­tesen csak kis ízelítő az ismeretekben és élményekben gazdag konferenciáról, az esti áhítatok megragadó gondolatát sze­retném kiemelni. Egy pohár lehet felfor­dított állapotban, amikor semmire sem‘JV használható. Lehet az oldalára fektetve, amikor még mindig hasznavehetetlen és könnyen elgurulhat. S lehet a talpára ál­lítva, amikor kész arra, hogy feltöltsék, s a beletöltött éltető vizet továbbadja. Éle­tünk is lehet ebben a három helyzetben. A mélyponton kezünk imádságra kulcso- lódás helyett reményvesztetten támasztja fejünket. A holtponton sokszor beren­dezkedünk, s olyanok vagyunk, mint a kikapcsolt rádió, amely nincs ugyan le­kapcsolva a hálózatról, mégsem sugároz. A csúcspont a küldetés teljesítése, a ránk bízott üzenet továbbadása. A poharunkba töltött vízzel felüdíteni a szomjazót. Többször elhangzott a kérdés a kon­ferencián: Hol áll a pohár az életedben? Hadd kérdezzek tovább: Hol áll a pohár a mi missziói munkánkban? Hulej Enikő 2001. július 8-án, hétfőn elkezdődtek Országos Evangélikus Ifjúsági Konferenciáink. A közel 500 résztvevő 7 konferen­cián, 3 helyszínen - Révfülöpön az Oktatási Központban, Gyenesdiáson a Kapernaum Szeretetotthonban és Piliscsabán a Béthel Missziói Otthonban - tölthet el 6 napot. Az egész ország területéről érkező résztvevők vezetői fiatal lelkészek, akik különféle tematika szerint kidolgozott prog­rammal várják a fiatalokat. Az áhítatokon, előadásokon és csoportos beszélgetéseken kívül bőven jut idő a pihenésre és a szórakozásra is. Az egy hét alatt igazi közösségek formá­lódnak, ahol megtapasztalhatóvá válik Isten szeretete és je­lenléte: nagyon nehéz hazaindulni. Július 2. hetében egyszerre 2 konferencia indult: Révfülö­pön Krámer György és Kendeh K. Péter csapata várta a konfir­mandus korosztályt, Gyenesdiáson pedig Mesterházy Balázs és barátai a középiskolások részére szerveztek találkozást. Buday Barnabás Részlet az első gvenesdiási konferencia záró igehirdetéséből Ne csodálkozz, hogy ezt mond­tam neked: Újonnan kell születne­tek. A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. (Jn 3,7-8) Szél fújja azokat, akik eljöttek Gyenesre. Szél fújja azokat, akik itt van­nak. Tudom, ezt tilos volt mondani pár nappal ezelőtti játékunkban, de most és itt - hiszem, hogy kell. Mi több: érzem. Szél fújja azokat, akik itt van­nak. Mindannyiunkat. Kit egy lágy szellő simogat, kit egy erősebb fu­vallat, kit egy záport is hozó szél, kit egyenesen egy orkán mozdít ki a helyéről. Megmozgat és átjár bennünket. Emlékeztek az ádvent illatára? A karácsonyt hozó szélre? Emlé­keztek Isten testté léteiének csodá­jára? Emlékeztek a csípős, még hi­deg, kora tavaszi estéket idéző böj­ti időszakra? A várakozásra, a ha­mis messiásokra? Emlékeztek arra a szélre, amely a tékozló fiút haj­totta a disznók vályújához, majd aztán a szülői házhoz? Emlékeztek a nagypénteki keresztút szelére, amelyben mindannyian keresztet ácsoltunk, az­tán „ hálóing nélkül Isten előtt vacogtunk”? Emlé­keztek Nagyszombat fá­jó, maró csendjére, amelyben egy szelíd fu­vallat is orkánnak tűn­hetett, mert annyira mart a csend? Vagy em- lékeztek-e a feltámadás hajnali szelére, amely a sírhoz sietőket simogat­hatta? Vagy Pünkösd szelére, amely szítja a tüzet, és mindannyiunk arcára álarcot ragaszt, aztán letépi? Itt vagyunk. Idáig ho­zott bennünket a szél. 2001. júliusában, Gyenes­diáson. Szél fújja azokat, akik ebből átéltek valamit. Honnan jöttünk, hová megyünk? (...) Szeretném levetni az álar­cokat. az összesei, de nagyon ne­héz. Pedig láttam már a tükörben a legszebb arcot is. Láttam! Megta­pasztaltam. Megtapasztaltam Is- ten-képűségemet. Azt, hogy az övé vagyok. Jó ezért tükörbe nézni! Jó ránézni a másikra is! A mellettem ülőre! O ugyanúgy Isten képmása! Ne felejtsük ezt el! Hiszen voltunk már álarc nél­kül... a héten háromszor vettük magunkhoz Jézus testét és vérét. Ekkor átélhettük azt a csodát, hogy Isten oldalán állunk. Mint annak idején, keresztelésünk alkalmával. Emlékezzünk erre! De még egy la­koma hátravan. Most itt is, illetve majd egy, a legnagyobb, a Bárány menyegzője! Legyünk ott is együtt, egy közösségként! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájá­ra! (Jel 19,9) (...) Homlokunkra csordult a keresztvíz, rajtunk a kereszt jele, s az Atyával, Fiúval, Szentlélekkel kapcsolódott össze életünk. Meg­rendítő az édesanya számára, ami­kor folsír a gyermek. A világba ér­kező öröme, fájdalma csendül meg ebben a hangban. Az újjászületés körülményei, gyönyörűsége, fáj­dalma, nehézsége más, de mikor megtörténik, Isten mosolyodik el örömében. (...) Mesterházy Balázs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents