Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-07-15 / 29. szám

Evangétiku ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 66. ÉVFOLYAM r A TARTALOMBÓL 29. SZÁM ^ 1 2001. JÚLIUS 15. Az orgona szerepe SZENTHÁROMSÁG az istentiszteleten kW ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP „Paprobbanás” Az Aiiansz újra Magyarországon :pn) Múzeumi beszélgetés ' J / Ez (volt) az a nap?! ARA: 65 Ft Ittzés János és D. Szebik Imre püspökök, Markó Péter közgyűlési elnök és Básthy Tamás, Kőszeg polgármestere. Fotó: Koltay Árpád. Újra egyházunk tulajdonába került a Kőszegi Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola Amikor az egyház visszakapja valame­lyik egykor államosított ingatlanát, erről a döntésről mindig megoszlanak a vélemé­nyek. Az egyház oldaláról nézve történel­mi igazságtételről kell beszélni, hiszen a kifosztott történelmi felekezetek sok év után visszakapják az őket jogosan megille­tő tulajdonukat. A „másik oldalon" vi­szont természetes módon félnek ettől a lépéstől, hiszen akik közvetlenül érintet­tek, egzisztenciálisan is érintheti őket a változás. 2001. július 3-án újabb történelmi igazságtétel érkezett el egyházunk éle­tében, amikor Vas megyében - Kősze­gen - középiskolai intézményt kap­tunk vissza. Az emlékkönyvek tanúsága szerint a határmenti kisvárosban, a jezsuiták már 1677-ben katolikus gimnáziumot alapí­tottak. Ettől kezdve Kőszeg lassan isko­lavárossá fejlődött. A Dunántúli Evangélikus Egyházke­rület - Gyurátz Ferenc püspök kezdemé­nyezésére - 1899-ben, bentlakásos le- ánynevelö és tanintézetet alapított. A jó ügyet támogatandó, sok önkéntes fel­ajánlás is érkezett az építkezés költségei­hez. Az alapító püspök az intézet avatási ünnepélyén elmondott beszédében ki­emelte: „Egyházkerületünk ezen intézet emelésével is tanúsítja, hogy a múlt ha­gyományaihoz hű, hogy ismeri tartozá­sát a család, az egyház, a társadalom iránt. ” A tanítás 10 tagú testülettel és 44 ta­nulóval kezdődött 1899 szeptemberében. Izák Mária igazgató az első tanévet meg­nyitó beszédében hangsúlyozta: „Nem felpiperézett divatbábukat, hanem derék, okos és művelt, amellett dolgos házileányokat kívánunk nevelni, akik a nehéz, sokszor rögös életpályán felada­tukat teljesíteni és helyüket betölteni ké­pesek. ” Ezt a célkitűzést akkor hivatalo­san is megfogalmazták az intézet szerve­zeti szabályzatának első pontjában. Né­hány év múlva felmerült a polgári isko­lává való visszaminősítés, valamint a Szombathelyre való áthelyezés gondola­ta is. A tanulói létszám viszont növeke­dett, és 1920-ban elérte a 186 főt a 8 osz­tályban. Talán ez volt az egyetlen oka a megmaradásnak. 1933-34-es tanévben ebben az isko­lában vezették be Magyarországon elő­ször a szaktantermi rendszert. Először vallástermet, majd a hazafias nevelést szolgáló magyar szaktantermet alakítot­ták ki. Olyan praktikus tantárgyak is sze­repeltek az órarendben, mint például a ritmikus torna, tánc, gyorsírás, szabás­rajz és ruhavarrás. A 40-es években új épületszámnyal kellett bővíteni az intéz­ményt, hiszen a korszerűen felszerelt, idegen nyelveket magas színvonalon ta­nító intézmény méltán lett vonzó egész Dunántúlon. A második világháború után más jelle­get kezdett felvenni a képzés. 1945 szep­temberétől 17 tanulóval megindították a mezőgazdasági leány-középiskolai tago­zatot. Ez jelölte ki a tanítás irányát az el­következő fél évszázadra, hiszen az álta­lános gimnáziumi oktatás mellett a mező­gazdasági gazdaasszony-képzés indult egy tangazdaság segítségével. 1948. június 13-án ezt az iskolát is el­érte a pártállam államosító politikája. A gimnáziumot beolvasztották a Jurisics Miklós Gimnáziumba, másik részéből Mezőgazdasági Gimnázium lett. Később átalakult állattenyésztő és növényter­mesztő technikummá. Egészen a mai na­pig ez határozza meg az iskola karakterét. * * * Az iskola visszaadásával kapcsolat­ban ez év első felében kezdődtek meg a tárgyalások. Ennek eredményeképpen viszonylag rövid idő után érkezett el az a nap, amikor az érdekeltek - a sajtó nyil­vánossága előtt - ünnepélyes keretek kö­zött aláírták az átvételről készült okira­tot. A dokumentumot egyházunk részé­ről D. Szebik Imre elnök-püspök, a Vas megyei Közgyűlés részéről Markó Péter közgyűlési elnök, a helyi önkormányzat részéről pedig Básthy Tamás polgármes­ter látta el kézjegyével. Az ünnepségen mind az átadók, mind az átvevők részéről többen képviseltették magukat. Horváth Antal igazgató vezeté­sével jelen voltak az iskola tanárai, miként Helfrich Péter, a kárpótlási és ingatlanát­adási ügyek felelőse is, aki talán a legtöb­bet tette az egyház részéről e megállapo­dás létrejöttéért. Részt vett az aktuson Mi­hályi Zoltánná, egyházunk Oktatási Osz­tályának vezetője, valamint a területileg illetékes Nyugati (Dunántúli) Evangéli­kus Egyházkerület püspöke, Ittzés János, akinek személyére többen is utaltak a fel­szólalók közül, hiszen püspökké történő megválasztása előtt két évtizedig volt gyülekezeti lelkész Kőszegen. Az iskola évkönyveit lapozgatva és a hozzászólók érzelmes megnyilatkozásait felidézve, nem szabad elhallgatni, hogy az elmúlt ötven évben is hatékony kép­zés és jó közösségi élet folyt az intézmény falai között. Tanulók és diá­kok nagy szeretettel emlékeznek az együtt töltött évekre. Érdemes azt is megjegyezni, hogy több értelemben történelmi jelentőségű ez az átadás, hiszen - a megállapodás szerint - jelenlegi funkciójának megőrzésével vette át az iskolát az egyház, így ma Ma­gyarországon ez az egyetlen evangélikus egyházi középiskola, ahol mezőgazdasági jellegű képzés folyik majd. Mindenki részéről reménység a jövő­re, hogy az eddigi hatékonyságot és kö­zösségi légkört sikerül továbbra is foly­tatni. A hitoktatás és az egyházi fen­ntartás pedig nem csorbítani fog ezen, sokkal inkább többletet jelent a jövőben! Menyes Gyula A békéltetés szolgálata A Lutheránus Világszövetség Tanácsülése Genf, 2001. június 12-19. 2001. júniusában Betlehemben szeretett volna ülé­sezni a Lutheránus Világszövetség Tanácsa. Betle­hem jelentős állomása lett volna a Világszövetség készülődésének a következő nagygyűlésre, amely Winnipegben, Kanadában kerül megrendezésre 2003-ban. Betlehem helyett azonban Géniben, Svájcban kellett újra találkozni. Katonai konfliktusok, ut­cai blokádok, tankok és kövek akadályozták meg azt, hogy biztonságosan lehessen nemzetközi konferenciát tartani Izraelben. Azt a főtémát azonban, amelyet a palesztin keresztyén testvére­ink választottak a Tanácsülés témájául, a Tanács megtartotta. A megbékélés szükségességének kérdése a mindennapok keserű tapasztalatából adódott. A gyűlölet, az erőszak, az eredménytelen diplomáciai kísérletek, a ter­rorakciók halálos áldozatainak tragédiái azt a kérdést vetették fel, hogy lehetsé­ges-e még Izraelben, a zsidó és a palesztin lakosság között a megbékélés. Christian Krause püspök, az LVSZ elnöke, nyitó előadásában erre az égető kér­désre kereste a választ Betlehem és az egész világ szempontjából. „A megbékélés üzenete a békéltetés szolgálatának felvállalására indít bennünket. Ezt a szolgálatot - Jézus példáját követve - minden helyzetben fel kell vállalnunk. A megbékélés lehet­séges.” - mondta Krause püspök. A békéltetés szolgálatának kérdését az LVSZ elnö­ke már összekapcsolta a 10. nagygyűlés fo témacímével is: „A világ gyógyulásáért". A megbékélés, a gyógyulás csak egyféleképpen lehetséges - hangsúlyozta Krause püspök mégpedig Isten Jézus Krisztusban megvalósuló kegyelme által. Előadásában a püspök külön kiemelte, hogy az LVSZ és tagegyházai szilárdan ki­állnak az erőszak minden formájának elítélése mellett. A nők és a gyermekek elleni erőszak elítélése most különösen is nagy hangsúlyt kap. A 2001. év végére elkészül az az LVSZ-dokumentum, ami erről a kérdésről részletes tanulmányt és közös evan­gélikus álláspontot ad. Az LVSZ főtitkára, dr. Ishmael Noko, éves beszámolójában az ökumené kérdése­it emelte ki. Noko főtitkár szerint az ökumené történelmének fontos állomásához ér­kezett. Az Egyházak Világtanácsa (EVT) és más felekezeti világszövetségek arról folytatnak megbeszéléseket, hogy a jövőben lehetséges-e közös nagygyűlések szer­vezése. Mindez nem csupán anyagi megfontolások miatt érdekes, hanem azért is, mert a keresztyén közösség újfajta értelmezéséhez is vezethet. Az ökumené kérdései mellett a főtitkár kérte az LVSZ Tanácsát és mind a 133 tag­egyházat, hogy emeljék fel szavukat a H1V/AIDS világméreteket öltő elterjedése mi­att. Különösen az afrikai országok veszélyeztetettek, de a világ minden táján terjed a halálos kór. A HIV/AIDS vírus terjedését „a legkomolyabb egészségügyi probléma­ként kell kezelni” - hangsúlyozta Ishmael Noko. Az LVSZ Tanácsa külön nyilatko­zatot adott ki a HIV/AIDS elleni küzdelemről. Az LVSZ Tanácsa több napon keresztül bizottságokban is folytatta munkáját. Egyházunk képviseletében D. dr. Harmati Béla püspök, a Kommunikációs Bizottság elnökeként - a bizottság tagjaival együtt - azt a nem könnyű feladatot vállalta magá­ra, hogy a Világszövetség kommunikációs tevékenységét fejlessze a világgyűlés előtt és majd a világgyűlés ideje alatt is. Ez a feladat különösen is nehéz, hiszen a világ- szövetségnek komoly anyagi nehézségekkel kell szembenéznie. E sorok írója, Pángyánszky Agnes lelkész, az LVSZ Tanácsának tanácsadója és a Misszió és Fejlesztés Bizottság tagja. Ez a bizottság ebben az évben külön is tárgyalta a közép- és kelet-európai evangélikus tagegyházak kérdését. A Tanácsülésen többektől is elhangzott kérésként az LVSZ felé, hogy segítsék egyházainkat a misszió megvaló­sításában és a fejlesztés területein is. Ehhez adna nagy segítséget egy regionális iroda felállítása térségünkben. Fontos kérdésként került elő a Lutheránus Világszövetség kap­csolata az észak-amerikai Missouri Zsinattal, amely főleg Kelet-Európábán, a volt Szovjetunió területén épít ki szoros kapcsolatot evangélikus egyházakkal. Ezek az egy­házak, a Missouri Zsinattal együtt, nem gyakorolják a nők lelkésszé szentelését és öku­menikus kérdésekben is erősen felekezeti álláspontot képviselnek. Az LVSZ már rég­óta kiáll a női lelkészség és az ökumené mellett, így a két szervezet között még továb­bi tárgyalásokat és egyeztetéseket szorgalmazott az LVSZ Tanácsa. A 2001. év jelentős eseménye lesz számunkra az évente megrendezésre kerülő LVSZ-vasárnap, amelyet most térségünk evangélikus egyházai készítenek elő. Az LVSZ-vasárnapot októberben fogjuk majd „ünnepelni”, így ezen a vasárnapon az egész világ evangélikussága megismerheti a szövetséget. Megbékélés, gyógyulás, Isten kegyelmének megtapasztalása - ezek voltak a Lu­theránus Világszövetség 2001. évi Tanácsülésének legfontosabb témái. Mindezek mellett sok szervezeti kérdés is előkerült, melyekről a Tanács tagjainak dönteniük kellett. A programban és munkában gazdag 8 napos tanácsüléstől azt reméljük, hogy minden szempontból a legfontosabb célt szolgálhatja: Isten kegyelméből az LVSZ és tagegyházai békéltető és gyógyító szolgálatát a világban. Pángyánszky Ágnes „Nem kevesen vannak olyanok is, akik szenvedéllyel hirdetik és olvassák Krisztust, hogy emberi érzelmeket indítsanak fel Krisztus iránti részvétre, a zsidók megszólására, és más gyerekes és asszonyos sopánkodásra. Ezzel szemben úgy kell prédikálni, hogy iránta hit ébredjen, amely szerint nem­csak van Krisztus, hanem érted és értem van Krisztus, és hogy az történjék bennünk, amit róla hirdetnek, és aminek öt nevezik. Mert ez a hit születik és épül, ha azt hirdetik, hogy Krisztus miért jött, mit hozott és mit ad, milyen módon és milyen célra kell azt elfogadni. " Luther Márton, Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) * 4 t A

Next

/
Thumbnails
Contents