Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-10 / 24. szám
2. oldal 2001. JÚNIUS 10. Evangélikus Élet r _________ UJ NAP - UJ KEGYELEM _________> VASÁRNA P ‘S^m nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, CSÜTÖRTÖK • Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem amit akarok, eléri célját, amiért küldtem." Ézs 55,1 (IThessz csak akkor szóljatok, ha ez jó a szükséges építésre, hogy áldást 2,13; Jn 3,1-8(9-15); Zsolt 29,1 -11) A természet esengve vár éltető esődre. Kérlek, hozzon azokra, akik hallják. ” Ef 4,29 (2Móz 20,16; Ef 4,1-7; ApCsel 8,26-40) „A ne csak erdeinket, mezőinket, kertjeinket öntözd meg, hanem szívünket is áztasd hangok hamarább meghalnak, mint a színek és az illatok, de sokkal tovább kísérte- meg igéddel, hogy gyümölcsöt teremhessünk a Te dicsőségedre. nek.” Visszavonhatatlanná tett szavainkkal mennyi sebet ejtünk egymáson Uram, ahelyett, hogy gyógyulást, enyhülést jelentenénk mások számára. Kérünk, tedd be- „Jézus elment Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: Betelt szédünket hasonlóvá a friss, tiszta hegyi patakhoz, ami mellett jó felüdülni, megpi- az idő, és elközelített már az Isten országa: tejetek meg és higgyetek henni. „Őrizd ajkaim nyílását!" az evangéliumban. ” Mk 1,14-15 (Jer 25,5a; Jer 10,6-12; ApCsel 7,44-53) Bűneink terhe alatt sóhajtozva naponként könyörgünk országod eljöveteléért. Ma mégis azzal a vigasztaló üzenettel lépsz hozzánk: „elközelített az Isten országa.” Add, hogy megláthassuk újjáteremtő és világkormányzó hatalmádat, mellyel jelen vagy közöttünk. A. PÉNTEK KEDD „ Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait! ” Zsolt 136,8b (Jel 4,11; Ézs 43,8-13; ApCsel 7,54-8,3) Uram, nélküled hasonlók vagyunk a fészekből kiesett madárfiakhoz. amik fölfelé jajveszékelnek a porból. Köszönjük, hogy Szent Fiadban lehajoltál hozzánk és magadhoz emeltél minket. / / SZERDA „Énekelek az Urnák, mert igen felséges." 2Móz 15,1 (ÍJn 3,1; Jn 5,17-23; ApCsel 8,4-25) Oly sokszor csak kéréseinkkel, panaszainkkal állunk meg előtted. Legyen tied a hála és dicséret most és minden napon mindazért, amit halálodban és feltámadásodban, életünk apróbb-nagvobb csodáiban tőled elnyerhettünk. Ji. „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. ” Gál 5,1 (Zsolt 136,23; Zsid 2,(1 -4)5-10; ApCsel 9,1-9) Uram Jézus! Mikor emberi testet öltöttél - a menny a földre tárult. Mikor megaláztatásokat, szenvedéseket vállalva, szolgai formát vertél föl és engedelmes voltál a kereszthalálig - szabadulást szereztél nekünk. Mikor halálodban teljes vereséget látott az emberi szem - Te akkor vettél diadalt minden rabtartónkon: bűnön, halálon, Sátán hatalmán. Őrizz meg bennünket ebben a szabadiágban! 0 SZOMBAT -Jézus mondja: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik Isten ........; igéjét hallgatják és megtartják. ” Lk 8,21 (Zsolt 50,16-17; Jn 14,714; ApCsel 9,10-19a) Megváltott életünk evilági és örökkévaló javait neked köszönhetjük. Nem is kérsz érte mást, mint hogy szavadnál, országodnál ne legyen semmi fontosabb számunkra. Engedelmességünknél kedvesebb áldozatot nem hozhatunk neked, viszont ellenszegülésünk sem kisebb a bálványimádás bűnénél. Adj bölcsességet utaid felismeréséhez és támogass az engedelmesség leikével, hogy szemtől-szembe is: testvérednek neveztessünk. Ördögné Hanvay Enikő SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE A kifej ezhetetlen, mégis átélhető titok Ef 3,8-12 Ahogy haladunk az egyházi esztendő húsvét ünnepe utáni idejében, és figyeljük kiemelt napjaink, vasárnapjaink megítélését, szomorúan láthatjuk, hogy egyre csökken az ünnepek jelentősége. Krisztus mennybemenetelének ünneplése mellett kénytelenek vagyunk hallani a hétköznapok templomba beszűrődő hangjait. Pünkösd jelentősége talán ott emelkedik ki, ahol a gyülekezetben a konfirmációt ünnepük. Mire elérkezünk Szentháromság ünnepéhez, már minden jeles napon, kiemelt alkalmon túljutottnak érezhetjük magunkat. Pedig a színkép itt egyesül. Ebben az ünnepben válik megvilágosító, éltető fénnyé mindaz, amiről ádvent óta szólunk, s az lesz az „ünneptelen félév” mindennapi ünnepe, hogy már nem kell sötétségben botorkálnunk. Igehirdetésünk, egyházi rendünk, egyéni kegyességünk prizmáján megtörve láthattuk a különböző színeket, amelyek mégis egy forrásból táplálkoztak: Isten embermentő szeretetéből, az atyai házba hazahívó szavából. Pál szolgálatáról, apostolságáról szól az efezusiaknak, s közben csodálatosan tanúskodik a szentháromság titkáról. Krisztus mérheffídetf gazdagságát hirdeti, mert valóban felfoghatatlan számunkra, hogy Istenként vállalta emberlétünk minden terhét, hogy emberi szóval, érthetően hirdesse Isten országát. Vállalta helyettünk azt a szenvedést és halált, ami csak a bűnös ember sajátja, hogy megváltson bennünket. Győzött a halálon, hogy örök jellé legyen a múlandó emberMűhely a misszióról Május 27-én ülést tartott az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a Gyakorlati Teológiai Műhely. A 23 lelkészből álló gyakorlati teológiai munkacsoport - miután elkészítette a Lelkigondozás órája című tanulmánykötetet - korábbi ülésén (2000 decemberében) maga elé tűzte következő kutatási témáját, amelyet hosszabb eszmecsere eredményeképpen a misszióban határozott meg. A munka során szeretnénk felidézni és megfogalmazni a misszió teológiai alapjait, szembesülni azzal a közeggel, amelyben az egyház küldetése a mi időnkben és körülményeink között zajlik. Szeretnénk megnevezni azokat a sajátos kihívásokat, amelyekkel az adott időben és környezetben az egyház missziója szembesül, és keresni azokat a feladatokat és területeket, amelyeket a küldetésben lévő egyháznak vállalnia kell. A munkacsoport májusi találkozóján beszámolót hallgatott meg az Európai Egyházak Konferenciájának üléséről, amelyen az európai protestáns egyházak és a római katolikus püspökkari konferenciák tanácsának képviselői szándék- nyilatkozatot írtak alá egy ökumenikus charta közös megalkotásáról. Ez a megállapodás a helyi és szélesebb körű ökumenikus munka alapelveit körvonalazná és reménység szerint inspirációt jelentene az együttműködés különféle ágaiban. Az ökumenikus kitekintést főtémánk, a misszió alapvető teológiai megközelítése és megvitatása követte az alábbi hangsúlyokkal: A Biblia tanúsága szerint Isten nemcsak küldő, hanem küldetésben lévő Isten (Jn 20,21; Jn 14,26), akinek léte és munkája túlmutat önmagán. Az egyház nem alanya és birtokosa a missziónak, csupán részesedik Isten missziójából, azaz Isten, mint eszközt felhasználja munkájában. A misszió végső célja Isten országának az idők végén való teljes megvalósulása - már emiatt sem rendelkezik fölötte az egyház, csupán részt kap Isten folyamatos munkájából. így azonban a misszió nem választott tevékenysége az egyháznak, amelyet vagy fölvállal vagy nem, hanem létfeltétele. E. Jüngel metaforáját használva, a be- és kilégzés funkciójához hasonlítható. A belégzés az egyház önmagát építő tevékenysége, az istentiszteleti élet, amelynek során befogadja az ige és a szentségek ajándékát, a Lélek erejét; a kilégzés pedig a küldetése, a missziója, amellyel túllép önmagán, és amelyet ugyanúgy végeznie kell, mint a testnek a kilégzést, ellenkező esetben megfullad. Nem valami plusz tevékenység tehát a misszió, hanem az egyház vérkeringése, életének feltétele. Kik vesznek részt az egyház missziójában? Semmiképp sem a specialisták feladata ez, hanem az egész egyházé, minden megkeresztelt emberé. A helyi gyülekezetnek az a dolga, hogy felkészítse, „felszerelje" tagjait a saját környezetükben végzett misszióra, vagyis a Krisztusról való híradásra. Hogyan történik ez a híradás? Korábban szerettük egymást követő lépésekként elképzelni, hogy a szeretet cselekedetei követik az evangélium szavát. Ma világszerte hangsúlyt helyeznek a holisztikus megközelítésre, azaz az evangélium megjelenik hallható formájában (igehirdetés) és látható formájában (a szeretet cselekedetei), ez utóbbihoz az igazság szolgálata (az egyház társadalmi jelenléte és szava) is hozzátartozik. Fontos, hogy ne szakítsuk el egymástól ezeket a formákat, hanem egységükre törekedjünk. Végül a misszióhoz elengedhetetlen az alázat, mert szembesülnünk kell vele, hogy a világosság már eljött a világba - nem mi hozzuk el - és megvilágosít minden embert. Aki tesz vagy szól Jézus nevében, az nem felhozza a napot, csak hírt ad tettével vagy szavával a napfelkeltéről, hogy felismerjék és befogadják az emberek. Szabóné Mátrai Marianna nek: ki a legnagyobb hatalom ebben a világban. Kétezer éve megszámlálhatatlan ember élete nyert igazi értelmet és tágult igazi, örök távlatba az, ami addig múlandó volt. Mérhetetlen gazdagság az, amely évezredek távlatában, emberi életek millióiban kincset, üdvösséget jelent. Ez a Krisztus-esemény pedig nem hirtelen jött lehetőség, avagy a világtörténelem szerencsés fordulata. Pál a teremtő Isten örök akaratát teszi világossá, amikor minderről szól. A világot megalkotó Teremtő nem hagyta, hogy a bűn miatt végképp elvesszen az, amit jónak, tökéletesnek készített. Elindult az üdvösség történetének az emberiség történetébe ágyazott folyamata. Elindult akkor, amikor Ábrahám felkerekedett Kánaán felé és a választott nép emelkedett napjain és bukásain át beteljesedett, amikor testet öltött az ígéret. Jézus nem önjelölt próféta, a felfokozott messianisztikus váradalmakat meglovagló tanító. O a mindenek Teremtőjének megoldása az ember számára megoldhatatlanra: elszakadást visszatalá- lással, halált élettel felváltó Úr. Mindez pedig nem marad az ismeretlenség homályában, a kevés kiválasztottak számára fenntartott kiváltságnak. Van egy közösség, ami ezt hordozza és ezt hirdeti. Az egyház által ismerszik meg mindez. Nem azért, mert olyan tökéletesek, vagy beavatottak, akik szólják ezt az örömhírt, hanem mert Isten Szentlelke kíséri mindenütt az evangélium hirdetését. Ha rajtunk állna, mindent elrontanánk, de Urunk Lelke által veszi fel és segíti tovább ügyét a világban. Teremtményként, bűntől, haláltól megváltónként, egyszersmind mentő sze- retete követeiként élünk; hogy Isten csodálatos titka meggazdagítsa életünket és mások életét is Istenhez segítse. Szentháromság ünnepének ezévi igéjében hallatlan tömörséggel áll előttünk a kifejezhetet- len, mégis átélhető titok, amely Pál tanúságtételében nem marad puszta teológiai tény, tanítás. Továbbvezeti hitünket, életünket a reménység színét magán hordozó közvasámapok félévébe igénk utolsó verse, amely bátorságról és szabad útról szól. A Szentháromság egy Isten teremtéstől az új teremtésig ívelő művének része vagyok Krisztusban. Bátorságom az O hordozó szeretetéből fakad, országába vezető szabad utamat a Világ Világossága teszi láthatóvá. Ördög Endre ISTENTISZTELETI REND _________ Bu dapesten, 2001. június 10. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herczog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Leb- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.. családi) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi, tanévzáró) dr. Muntag Andorné; de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI. , Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Pétemé; de. 11. (úrv.) Németh Pétemé; du. 6. (ifjúsági) Dechertné Ferenczy Erzsébet- Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Dechertné Ferenczy Erzsébet; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII. , Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; XIV. , Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV. , Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefly Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 17,1-10; epistolája (igehirdetési alapige): Ef 3,8-12. HETI ENE- KEK: 41, 250. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. június 11-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus koráléneklés. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2001. június 17-én, vasárnap de. 10.04 órakor a váci evangélikus templomból. Igét hirdet ifj. Detre János lelkész. Összeállította: t.sz.m. SAROK Pünkösd és liturgia 3 £ 5 Qt 3 6Pünkösd ünnepén - amikor e sorok formálódnak - az ember önkéntelenül is elgondolkodik azon, vajon milyen kapcsolatban áll pünkösd és a liturgia. Pünkösdről úgy szoktunk gondolkodni, mint a minden addigi keretet szétrobbantó, a megszokott utakat megváltoztató, a korábbi rendet átformáló, szüntelen változást hozó eseményről. A liturgiáról pedig többnyire úgy gondolkodunk, hogy az a rend, a kötöttség, a változtathatatlanság helye és gyakorlata. Vajon nincs-e alapvető ellentmondás a kettő között? Nem összeférhetetlen-e a kettő: Pünkösd és liturgia? Nem ideológusként akarom megmagyarázni és összehozni a kettőt. Egyszerűen tanúskodni szeretnék arról, hogy a kettő nem csupán megfér egymás mellett, hanem szorosan, szervesen összetartozik. A liturgia a pünkösdi Lélek medre lehet, a pünkösdi Lélek pedig meg tudja eleveníteni az önmagában holt, nélküle kiüresedésre hajlamos formákat. Ahogyan az igeolvasásban és az igehirdetésben újra meg újra megtörténik a csoda, hogy ti. a holt betű (és üresen csengő hang) megelevenedik, úgy élhetjük át ismételten a nagyszerű eseményt, hogy az istentiszteleten árad a Lélek. Megtorpan és letérdel az ember, felemeli őt az Isten, a szavak (igék) életet formálnak, és létrejön (az egyébként megzavart, tönkrement) közösség Isten és ember között. Igen, a liturgia esemény. A nagy találkozás eseménye, ahol sok minden zajlik. Folyamatos mozgásban, párbeszédben, jelekben, élményekben történik Isten és ember, ember és ember együttléte. Nem üres, statikus forma a liturgia, hanem ennek az eseménynek a kerete, segítője, mozgatója. Azért jöhet létre a találkozás, mert a Szentlélek megnyitja egyébként zárt szívünket, fogékonnyá tesz a világ megszokott hangján túl a „más” hangra, és megeleveníti, közelhozza, közvetíti, és valósággá teszi Isten teremtő, gondviselő, megszentelő szavát. Azért jöhet létre a találkozás, mert nem csak szavakban, hanem minden érzékszervünkön keresztül a Lélek teszi valósággá a páratlan élményt: itt az Isten köztünk, velünk és értünk. A Szentlélek tudja a szürke vasárnapokat húsvéttá, azaz „feltámadásünneppé” formálni, hogy az élő Krisztus erőterében tudjuk magunkat. A Szentlélek képes egyedül arra, hogy Isten ajándékait el tudjuk fogadni, a tőle kapott kincseket kamatoztassuk, s az istentisztelet találkozásának élményéből örök távlatú reménység és aktív szeretet szülessen. így elevenedhetnek meg régi, „veretes” (de nem időszerűnek tűnő) mondatok és mai (éppen ezért kiforratlan, nemegyszer gyarló) emberi szavak. A Lélek ajándékaival kapcsolatban a Szentírás is, és a kétezer éves keresztény tapasztalat is szól a spontán megnyilvánulásról. A „szent improvizáció”, a helyben született mondatok azonban ugyanúgy válhatnak az emberi ügyetlenségek, az öncélú próbálkozások áldozatává, mint a régi, csiszolt szövegek, begyakorlott gesztusok a megszokás, az unalmasság martalékává. Az egyház kétezer éves tapasztalata, hogy a rendszeres istentiszteleti életben a szépen formált, jó medret kitöltheti a Szentlélek áradása, és csak ritkább alkalmanként van helye spontán megnyilvánulásnak (anélkül, hogy az ne váljék sokak számára érthetetlenné, zavaróvá, rendetlen összevisszasággá). Tudom, lehet lelketlenül is végezni a liturgiát és lelketlenül végighallgatni (az ilyeneknek inkább a „kibírni” kifejezés a megfelelő) az istentisztelet kötött részeit. Aki ezt teszi, lemond egy olyan kincsről, amiből milliók épültek a kétezer éves egyháztörténet során. Pünkösd és liturgia összetartozik. A Lélek áradása megelevenítheti az ember („Lelkesen”) kialakított liturgiáját, és a liturgia medret adhat az áradó Léleknek, hogy az elérje célját. Hafenscher Károly 41
