Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-10 / 24. szám
66. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 2001. JÚNIUS 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE ÁRA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Műhely a misszióról Budahegyvidéki hétköznapok A ProMéd és a ZMC MELLÉKLETE Keresztyénnek lenni esőisten földjén Ökumenikus figyelő Az egy Isten-hittel találkozunk a világ legkülönbözőbb vallásaiban, sőt filozófiai rendszereiben is. A Szentháromság egy Isten hite és tanítása azonban egyedülálló a világ vallásaiban és filozófiai elméleteiben. Valóban a keresztyénség sajátossága, legfontosabb ismertetőjele. Jól állapította meg a keresztyén Isten-képről írott művében a neves svéd dogmatikus: „A ke- resztyénséget győzelmes útján az antik világban áthatotta az a meggyőződés, hogy új üzenetet hoz... A keresztyénség egyedülálló jelenség a vallások világában” (Gustav Aulán). 1. Az Ószövetségben kétségtelenül vannak rejtett, prófétikus utalások a Messiás, Isten Szolgája eljövetelére, amint erről Jézus maga és az apostoli iratok is szólnak. Maga az Újszövetség hivatkozik a pünkösdi történetben a prófétai ígéretekre Isten Lelkének ki- árasztásáról (ApCsel 2,16kk). De ezek a rejtett utalások a Szentháromság egy Isten titkára csak a Krisztushitben, az Újszövetségből visszatekintve nyerik el igazi értelmüket, lesznek tanúságtétellé a Szentháromság titkáról. Ez a magyarázata annak, hogy az Ószövetség alapján álló zsidó vallás miért utasítja el a keresztyén Szentháromság-hit igazságát. Az Újszövetség - az evangéliumok, az apostoli iratok és a Jelenések könyve - ezzel szemben a maga egészében arról tesz tanúságot, hogy a Názáreti Jézusban Isten Fia jött el földi világunkba. És hogy a Szentlélek Isten az, aki hitet és új, örök életet teremt ebben a jelenvaló és az eljövendő világban. „Ez a három név - Atya, Fiú, Szentlélek - egységében és különbözőségében az egész Újszövetség tartalma és értelme” (Emil Brunner). 2. Az első keresztyén gyülekezetnek és az apostoli kor gyülekezeteinek még nem volt kialakult teológiai tanítása a Szent- háromság egy Istenről. Erre még nem is volt szükség. Hiszen Isten üdvösségtörténeti nagy cselekedeteinek - a golgotái keresztnek, a húsvéti üres sírnak, Jézus halála utáni megjelenéseinek és a pünkösdi csodának - a közvetlen közelsége fölöslegessé tett minden részletes magyarázatot az egy Istenben, mint az Atyában, a Fiúban és a Szentiélekben való keresztyén hitről. Ez azonban elkerülhetetlenné vált akkor, amikor a Krisztushívők közössége kilépett a Szentföld világából és egyre mélyebben gyökeret vert a római birodalom egész területén: Kis- Azsiában, Észak-Affikában és Európában. A 2. századtól kezdve kialakuló Szentháromság-tan „arra az elmaradhatatlan kérdésre adott választ: hogyan egyeztethetők össze a Fiúnak az Atyához és a Léleknek Istenhez való viszonyáról szóló bibliai bizonyságtételek a keresztyének egy Istenben való hitének elkötelezettségével... Ez a kérdés minden teológia számára kikerülhetetlen” (Wemer Elért). Ne feledjük: Jézus Krisztus evangéliuma, az egyház hite és tanítása ebben a földi világban kétezer év óta állandóan másfajta vallások és világnézetek új, meg új változatokban jelentkező támadásainak a kereszttűzében áll. 3, A Szentháromság-tan tehát nem valami ókori és középkori, idejét múlt örökség az egyház teológiájában és igehirdetésében, amint ezt egyesek az újkorban állították. E nélkül a hitvallás, hitigazság nélkül nincs biblikus keresztyénség! Ez a hit és teológiai tanítás a keresztyénségnek egyedülálló és azt minden más vallástól és vallásfilozófiától megkülönböztető igei lényege. A Szentháromság-hit bibliai igazsága körül ezért minden korszak teológiája szükségszerűen emel teológiai „védőfalat”, mind igehirdetésében, mind tanításában. Védelmezi ezt a téves, Isten igéjétől és a keresztyénség- től idegen nézetekkel és támadásokkal szemben. „Isten a Teremtő, Isten a Megváltó és Isten a Szentlélek: nem időtlen Isten-idea, hanem cselekvő, történelemformáló és a történelembe alászálló Isten” (Helmut Thielicke). Ezt példázza az is, hogy az ökumenikus mozgalomhoz és az Egyházak Világtanácsához tartozás hivatalos alapfeltétele ma is a biblikus Szentháromság-hit: „Az Egyházak Világtanácsa azoknak az egyházaknak a közössége, amelyek az Úr Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak vallják az írások szerint és ezért arra törekszenek, hogy közös elhivatásukat együtt töltsék be az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten dicsőségére” (Az EVT hivatalos teológiai alapja, 1987). 4. Ennél az alapvető igei és teológiai igazságnál azonban olyan végső, kinyilatkoztatási titokkal („mysterion mega” az Újszövetség eredeti görög szövegében) állunk szemben, amely előtt elnémul a legélesebb elme, elégtelen evilági, földi emberi logikánk és alkalmatlan minden emberi szavunk. A Szentháromság titka Isten igei kinyilatkoztatásának örök, nagy titka marad. A Szentháromságnak erre a nagy titkára különösen is vonatkozik a fiatal Melanchthonnak, az első evangélikus dogmatika (1521) írójának a híres mondása: „Isten létének titkait imádjuk inkább, mint kikutatni próbáljuk!” Mint ahogyan végeredményben a teológia minden más kérdése is csak Isten színe előtt, az imádság és az imádás, Isten előtti leborulás magatartásában találja meg igazi megoldását. (Részletek az új magy ar evangélikus dogmatikából. Dr. Nagy Gyula: Az egyház mai tanítása I. 159-207.) „ Isten viszont csakis és tisztán szere- tetben és jótéteményekben részeltetett minket, hiszen Krisztus igazságosságát, s mindenét, amije volt, latba vetette és odaadta értünk, kiárasztotta ránk minden jóságát, melynek nagyságát fölmérni senki sem képes; még az angyalok sem tudják fölfogni és megérteni: mert Isten a szeretet földtől az égig magasló izzó kemencéje. ” Luther Márton, Nyolc böjti prédikáció (Szebik Zsófia fordítása) Harmadszor szentelték... A befalazott piliscsabai fatemplom története az 5. oldalon. Testvéregyházi megállapodás Két napos találkozóra került sor május 28-29-én Budapesten, az Országos Egyházi Irodában a romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége között. A régóta várt találkozó részben az információk közvetlen cseréjére, részben pedig a közös feladatok megbeszélésére szolgált. A tanácskozáson az erdélyi testvéregyházat Mózes Árpád püspök, Riedl Rudolf kerületi felügyelő, Kiss Béla és Adorjáni Dezső esperesek, valamint Kovács László Attila, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora képviselte. Egyházunkat az Országos Elnökség, a Hittudományi Egyetemet Reuss András. A megbeszélés eredményeként az alábbi megállapodás született: Megállapodás A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház ünnepélyesen kinyilvánítják azt a szándékukat, hogy szorosabbra fűzik a lelki, szolgálati kapcsolatot. Az Egyház Urának ajándékaként fogadják, hogy az új történelmi helyzet több lehetőséget kínál a testvéri együttműködésre. • A két egyház önmaga számára gazdagítóan, környezete és a világ számára példát mutatva kívánja megélni lelki összetartozását. Ezt személyes és gyülekezeti szintű eleven kapcsolatokban, a különböző intézmények együttműködésében, a két egyház vezetőinek rendszeres találkozásaiban és csereszolgálatokban kívánja megvalósítani és láthatóvá tenni. • A két egyház fontosnak tartja és elősegíti a rendszeres közös teológiai munkát, amelyben feleletet kíván adni korunk kihívásaira, támogatja egymást a Szentírás korszerű megértésében, megosztja és kicseréli a keresztény életben szerzett tapasztalatait. Ennek különösen is alkalmas eszköze lehet az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet együttműködése. A különböző nemzetközi egyházi szervezetekben szerzett tapasztalatokat kölcsönösen kicserélik, valamint azok munkájában egymást kölcsönösen támogatják. • A Magyarországi Evangélikus Egyház - komolyan véve Istentől, a történelem Urától kapott adottságait - lehetőségeihez mérten anyagiakban is támogatja az Erdélyben élő evangélikusokat a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyházon keresztül. • A két egyház vállalja, hogy újságaik, folyóirataik, értesítőik útján rendszeresen tájékoztatják egymást az adott egyház programjairól, munkáiról, eseményeiről. • Jelen megállapodás teljes értékű részei mindazon mellékletek, amelyeket a két egyház az együttműködés konkrét területein dolgozott ki, vagy fog kidolgozni. Együttműködésünk szolgálja Isten dicsőségét, a magyarság és a két egyház javát! Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Amen. (Efezus 2, 20-21.) Budapest, 2001. május 29. Mózes Árpád D. Szebik Imre püspök elnök-püspök Riedl Rudolf kerületi felügyelő Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő D. Szebik Imre elnök-püspök és Mózes Árpád püspök, valamint dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Riedl Rudolf kerületi felügyelő kézfogója a Megállapodás aláírása után. k i A
