Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-06-04 / 23. szám

Evangélikus Élet 2001. JÚNIUS 3. 9. oldal „BÉKESSÉG HÁZA” A kőszegi gyülekezet szeretetotthonának felszentelése Új szeretetotthon született és indult evangélikus egyházunkban: a „Békesség Háza” Kőszegen. A terv és gondolat már nem új a kő­szegi gyülekezetben. Még a múlt század közepe után született meg itt a „Wallisch-Alapítvány” abból a célból, hogy az árva és otthontalan gyermekeket a gyülekezet épületében összegyűjtse és ott nevelje. Sőt: a gyülekezet még egy­házi kórházra is gondolt ebben az épület­ben, ennek is vannak dokumentumai. A századforduló után a két világháború zi­vatarai azonban elsöpörték ezeket a ter­veket. S a negyvenéves szocialista sza­kaszban még ezt a házrészt is elvették, csak a lelkészlakás és „konvent-terem” maradtak meg. A mostani, tíz évvel ez­előtti fordulat azonban újra felszínre hozta a régi gondolatot, amikor az álla­mosított házrészt a gyülekezet újra Visz- szakapta. Ezekben a hónapokban és évek­ben erősödött újra a gondolat Ittzés János lelkész és a gyülekezet szívében: Szere­tetotthont kell alapítani és indítani. S ne­kilendültek az óriási, sokszor a gyüleke­zet erejét meghaladónak látszó feladat­nak, amelynek eredményeképpen a kő­szegi gyülekezet teljesen önerőből, mint­egy húszmillió forintos költséggel létre­hozta és kialakította az otthont. S a „Bé­kesség Háza” elnevezés sem teljesen új gondolat. A század elején született kősze­gi ifjúsági egyesület tagjai köszöntötték egymást alkalmaikon így: „Békesség”. Mindebből fakadóan létrejött a „Békes­ség Háza Alapítvány", s egyre nagyobb intenzitással folyt a munka. Ittzés János lelkész pedig, aki a gondolat elindítója, a munka „motorja” volt, nem gondolta vol­na, hogy kis idő múltán, mint püspök fog­ja maga felszentelni a Házat. Mégis teljesen új szakaszt nyitott a szeretetotthon a gyülekezet életében. A Gyöngyös u. 29-ben, az egyébként mű­emlék épületben, ennek megfelelően, lassan kialakult a mintegy húsz szemé­lyes új otthon. Legalul, a pincében van­nak az ellátó és „energiaforrás”-hely- iségek. A földszinten van az előkészítő konyha a megfelelő helyiségekkel, s itt van a szép és tágas ebédlő és társalgó is. Ezenkívül itt van a nővérszoba és né­hány nagyobb lakószoba is. Az emeleten pedig egymásután sorakoznak a szép és modem igényeket kielégítő „apartma­nok”, egy- vagy kétszemélyes lakások mindennel felszerelve. Itt is van egy hangulatos társalgó, ahol a testvérek az áhítatokra is ös­szejönnek naponta. Az otthon még nem telt meg, nyolc idős testvér jött és kezdte itt telje­sen új életfázisát a gyüleke­zetünk gondozásában. S per­sze az új lehetőség sok új fel­adatot is jelent. Dr. K. Remport Péter, a kőszegi lel­kész és ifj. Freyler Ernőné, az új intézet vezetői több új munkatársukkal együtt, lehet, hogy a feladatok még nekik is szokatlanok sokszor. De azon igyekeznek, hogy a lakók éle­te minél szebb és tartalma­sabb legyen. S a gyülekezet is - reménység szerint - egyre jobban tudja és érzi: ez nem egy speciálisan választott új feladat, hanem Istentől kapott ajándék és parancs. Remélhe­tőleg a gondok és örömök egyre inkább a gyülekezet gondjai és örömei lesznek, s az otthon életével a gyülekezet élete is színesedik majd. A felszentelés nagy ünnepe így érke­zett el május 12-én, Cantate vasárnap előtti ragyogó szombat délután. - ,,Bé­kességet hagyok nektek, az én békessége­met adom nektek, de nem úgy adom nek­tek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalan­kodjék szívetek, se nem csüggedjen ” - hallottuk az ünnepre választott alapigét Ittzés János nyugati (dunántúli) püspök felolvasásában. A „Békesség Háza” le­gyen valóban a békesség otthona! S le­het, mert valósulhat a békesség Istennel, megnyugodhat sok felzaklatott szív. Le­het, mert itt az alkalom megbékülni egy­mással is, napi feladatként. S lehet, mert így békességre juthatunk önmagunkkal is. Csak azt kell látnunk, hogy ennek a békességnek a forrása nem egyszerűen a ház, az otthon, hanem az a keresztre fe­szített és feltámadott Úr Krisztus, aki be­tért Zákeus hajlékába, s aki nemcsak „la­kója”, de „gondnoka”, sőt Ura akar lenni a háznak és a szíveknek. S akkor a kő­szegi Békesség Háza Isten békességének eszköze és kisugárzása lehet a gyüleke­zetben és a városban is. Az istentisztelet után a lelkészek és a gyülekezet átment a templomból a szere­tetotthon elé. Néhány áldó ige és imád­ság után az egész gyülekezet együtt éne­kelte: „Erősítsd meg Urunk...”. Megkö­szönték azok munkáját, akik valóban éjt nappá téve dolgoztak itt. Több nevet is fel lehetne sorolni, de talán elég megem­líteni Vincze Csaba építészmérnök test­vérünket, Freyler Ernő gondnokot és fi­át, s velük Szentesi József és Geröly Já­nos testvéreink nevét a mesterembere­ken kívül. De mégegyszer: ez igazán' „csapatmunka” volt! Ezután beléptünk az otthonba, ahol azok az idős testvérek vártak már, akik nem tudtak a templomba átjönni. Ittzés püspök megtartotta mindjárt a szentelés utáni első áhítatot is nekik, s közösen kér­tük Isten áldását a munkára és az otthonra. A nyugati határról nézve nem tudjuk pontosan, hányadik otthon ez egyhá­zunkban? De tudhatjuk: egyházunk számarányához képest elől jár ebben a munkában. S tudhatjuk, ezt a feladatot Isten bízta ránk, mert egyre több a magá­nyos és. egyedülálló idős ember hazánk­ban és gyülekezeteinkben is. S tudhat­juk: a feladat őket szeretet- és igeszolgá­latban részesíteni. S ez az írás nemcsak információ akart lenni, hanem kérés és buzdítás: imádkoz­zunk azért, hogy a Békesség Háza való­ban a béke otthona legyen, gyülekezetünk és egyházunk pedig egyre inkább ismerje fel és teljesítse diakóniai feladatát is. Keveházi László Pünkösd néprajzából Amikor a néprajzkutató egy szokást vizsgál, elsősorban a közösségi jelleget kere­si, akkor is, ha egy egyházi ünnepről van szó. Ezzel magyarázható az, hogy nem a hitélet jelenik meg elsődlegesen, de az sem elhanyagolható. Nincs ez másként a pünkösd esetében sem, amelyhez látszólag kevés szokás kapcsolódik. Legtöbbjéről éppen tilalmazása révén értesülünk. Például a csetneki evangélikus zsinat 1594-ben így rendelkezett: ..Pünkösd napján régi szokás szerint királyt választani, táncolni és játszani mindenkinek megtiltatott. " Csíkkozmáson 1692-ben hozott egyházi ren­delkezés értelmében: „Eleitőlfogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas. ” 1770-ből pedig Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész a májusi fák temp­lomba való bevitelének tilalmáról számol be: „Beszüntették az űn. májusi vagy pünkösdi fák felállításának szokását. A tanítók tanítványaik segítségével ősidők óta fákat szoktak kivágni pünkösd előtti napon a kertekben és szőlőkben, s azokat nagy zenebonával a templomba vitték, hogy a sok ember számára amúgy is egészségtelen templomi levegőt még jobban elrontsák! Mily szorongó, aggódó lélekkel ülhetett pünkösdkor az áhítatos faültető a levegővel megtöltött templomban, s mint fürkészte kémlő szemekkel az ott álló májusi fákat! Egyszerre csak elborult szeme és arca, amint szép karcsú gyümölcsfákat pillantott meg azok közt és végül saját három-négy éves szépen gondozott oltványaira ismert... Oda volt egész pünkösdi áhítata, nem gondolt másra, csak szemei előtt a templomban álló ellopott fácskáira, és ezt a reá és másokra oly kárthozó, gyalázatos pünkösdi játékot, ezt a legsötétebb századokba illő ostobaságot Szibériába kívánta. ” Tessedik Sámuel tiltotta a zöld ágak bevitelét a templomba. A XVII. századi evangélikus zsinat még megtartandó szokásként rendelkezik arról, hogy a diákok pünkösdkor zöld gallyakkal ékesítsék fel a szent épületeket. Ez azonban ne lövöldözéssel vagy szertelenséggel történjék, hanem énekléssel. A szokás szívósan élt tovább. Kölesén (Szatmár m.) 1942-ben „ Templomi helyi szokás: pünkösdkor a templomot zöld gallyakkal és virágokkal díszítik. Az oltárt teljesen virágba borítják, a térdeplőt is. Ez a szokás református atyafiaknál is megvan, ott zöld gallyakkal díszítik a templomot. " A Tápió mentén Mende községben, az evangélikus templom­ban pünkösd szombatján elhelyezett fákat felszalagozva, fehér kendőkkel díszítik, az asszonyok, és a férfiak padja előtt, az oltárkerítést pedig főként pünkösdi rózsával. A tavasz jelképét, a zöld ágat. pünkösd hajnalán a lakóépületekre, istállókra is kitűzték. Volt, ahol ezzel a gonosz, ártó hatalmakat vélték elhárítani, de szerte Európában a pünkösd szimbólumaként azzal a magyarázattal díszítenek zöld ágakkal, hogy erre száll majd pünkösdkor a Szentlélek. Erdélyben, Apáca községben éjfél után ütték le a kapuba a cöveket s állították a zöldfát a legények. Fogadtak egy klarinétost és közben éjjeli zenét is adtak. A lány­nak ezt fogadnia kellett. Az ablakhoz állt s gyertyát vagy gyufát gyújtott. Egy másik barcasági községben, Krizbán minden lánynak két fát hozott a szerető­je. Az ünnep másodnapján - de egyébként minden ünnep másnapján este - bált tar­tottak, ahol a lány megkínálta a zöldfaállító legényt pálinkával és süteménnyel. Pünkösd a konfirmáció kedvelt időpontja, különösen a szlovák gyülekezetekben. (A másik gyakori konfirmációs ünnepnap áldozócsütörtök, Jézus mennybe­menetelének ünnepe.) A már konfirmált legények ún. legényavatása is kötődhetett pünkösdhöz (pl. Nagygeresden). Ilyenkor borral vagy pálinkával öntötte le az avatandót az ún. keresztapa, azaz egy idősebb legény. A felavatott legény ettől kezdve teljes jogú tagjává vált a legénybandának: részt vehetett a mulatságokon, udvarolhatott, kocsmá­ba járhatott. Apácán minden pünkösd első napján megajándékozzák a pásztorokat. Kalácsot és pénzt adnak nekik. Régebben pálinkát adtak, de amikor nehézkessé vált a szesz beszerzése, áttértek a pénzadományra. A pásztor feleségével járja végig a falut, és köszönetképpen kéri Istent, hogy vezesse haza a marhákat szerencsésen. Ebben a községben egyébként a pünkösd körüli időszakot, amely Szentháromság vasárnapjával kezdődik, ződfarsangnak nevezik. Régen ebben az időszakban háza­sodtak a legények, mondták a falubeliek, A három nagy ünnepen szokás volt az ún. oltárkerülés, mely a Nagyszebentől 27 km-re fekvő oltszakadáti evangélikusoknál rendkívül archaikus módon megy végbe ma is. Először a férfiak kezdik és szigorúan életkor szerint, egyenként egy XVIII. századi óntálba helyezik az adományaikat. Tátrai Zsuzsanna - Veres Emese-Gyöngyvér Emlékezés Túrmezei Erzsébetre Istentiszteletre gyülekeztek a helyi evangélikus gyülekezet és a Fébé Evangé­likus Diakonissza Egyesület tagjai május 19-én, ezen a napfényes délutánon, a csö­möri temetőben. Halálának egy éves év­fordulóján emlékeztek az egyesület tagjai Túrmezei Erzsébet testvérre, az egyesület fönökasszonyára. Az istentisztelet énekei és liturgiájának énekversei mind Erzsébet testvér énekei. A bevezető zsoltár pedig a halála napjára kijelölt zsoltár volt. A liturgia szolgálatát e sorok írója végezte. Igehirdetésében Madocsai Miklós lel­kész, aki az egyesület újraindulását követő évtizedben szolgatársa volt, az 1. Korin- thusi levél 15. fejezetének első és utolsó versei alapján elevenítette fel meleg sza­vakkal Túrmezei Erzsébet testvér életútjá­nak emlékeit, a messzi múltból, a „szét- szórattatás” nehéz éveiből, amikor a balas­sagyarmati és a józsefvárosi gyülekezetben szolgálhatott. De az elmúlt évtizedből is, amikor 40 évi szünet után a Fébé Dia­konissza Egyesület újraindulását követően az egyesület - sor­rendben negyedik - főnökasszonyává választották. Szolgálatá­ban mindenkor az Úrra nézett, és engedelmesen követte Mes­terét, „aki halálával és feltámadásával helyet készített a menny­ben Túrmezei Erzsébet és mindnyájunk számára.” Az istentiszteletet követően - a Csömöri Gyülekezet ven­dégeiként - a gyülekezet imatermében kötetlen beszélgetés­ben elevenedtek fel a személyes élmények, emlékek vele kap­csolatban. Kezdve a Csömöri Gyülekezethez fűződő szoros kapcsolatával, hiszen Erzsébet testvér hosszú évtizedeken ke­resztül lakott Csömörön. Felvillantak szolgálatának sokrétű­ségét jelző emlékek is, hiszen ahol ő megfordult, mindenütt hirdette az evangéliumot. Erről szólt egy görög katolikus test­vérünk, aki aktív korában a VIII. kerületi Tanácsnál szociális nővérként dolgozott és Erzsébet testvér többször is bent járt nála különböző ügyekben. Az emlékeknek ebből a színes ka- valkádjából (melyben versek, gyermekjelenetek általi meg­szólítás is szerepelt) kirajzolódott mindvégig hűséges szolgá­ló szeretettel teljes élete, amelyben sohasem önmaga dicsősé­gét kereste, hanem az Isten akaratát. Életének középpontjában az evangélium engedelmes szolgálata állt: „Igen Atyám, mert így kedves előtted”. Herczog Cs. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS LELKÉSZI ÁLLÁSRA A Mezőlaki Evangélikus Egyházközség pályázatot ír ki 2001. május 1-én megüresedett lelkészi állására. Lelkészi javadalom: 50.000 Ft gyülekezeti fizetés, 15.000 Ft rezsi hozzájárulás, hittanóradíj (heti 12 óra). A parókia 100 m2- es, kívül-belül felújított, gáz-központifűtéses, összkomfor­tos. Szolgálati gépkocsi: Opel Corsa. Pályázatokat a Veszp­rémi Egyházmegye Esperes! Hivatalába (8100 Várpalota, Thuri Gy. tér 1.) lehet beadni 2001. június 15-ig. * * * FÚVÓSTÁBOR 2001 Idén is megrendezzük fúvóstáborunkat július 19-29 kö­zött Kismányokon. Szeretettel várjuk réz- és fafúvósok je­lentkezését. Jelentkezni a következő címen lehet: Johann Gyula, 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Érdeklődni pedig a 06- 20/987-8820-as telefonszámon lehet. Meghosszabbított jelentkezés az Országos Találkozóra Az augusztus 18-19-én, Orosházán tartandó III. Országos Evangé­likus Találkozóval kapcsolatosan örömmel értesítünk mindenkit, hogy a békéscsabai és a szarvasi kollégiumi vezetők megértésének köszönhetően, a jelentkezési határidő - szállásigényléssel kapcsolatosan - június 20-ig tolódott ki. A kollégium vezetői megértették, hogy a májusi dátum túl rövid volt a szervezésre, ezért lehetővé tették, hogy még egy szűk hónapig szervezzük a Találkozó résztvevőit. Az augusztusi Találkozóra a jelentkezés ha­tárideje tehát: június 20! Jelentkezni lehet a saját gyülekezet felelőseinél, illetve online a találkozó honlapján, melynek címe: http://www.lutheran.hu/oroshaza Országos Egyházunk 2001. június 23-án, szombaton de. 10 órai kezdettel regionális millenniumi emlékünnepélyt rendez Deák téri templomunkban. PROGRAM: 1. Ünnepi istentisztelet úrvacsorával Igét hirdet: D. Szebik Imre elnök-püspök 2. Előadás: Dr. Orbán Viktor miniszterelnök Énekkari szolgálat 3. Előadás: Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő Énekkari szolgálat 4. Előadás: Dr. Nemeskürty István kormánybiztos „Az egyház szolgálata a millennium kapcsán” Énekkari szolgálat 5‘. Záró áhítat - Dr. Fabiny Tamás i----------------------------------------­i j A II. Gospel - Spirit Tábor Várunk minden, a műfaj j iránt érdeklődő, vízparti nya- I ralást kedvelő fiatalt és ke- I vésbé fiatalt. Helyszín: i Nyékládháza (Miskolctól 13 i km). Időpont: 2001. augusz- I tus 6 - 12. Résztvételi díj: kb. I 3500 Ft (teljes ellátás). I Információ: 06-1-280-1658 ] vagy voa@ffeemail.hu i i ___________________________i Isten iránti hálával adjuk hírül, hogy a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület székháza elkészült Győrben a Bajcsy-Zsiiinszky út 26. alatt. Felszentelése 2001. június 16-án (szombaton) délután 3 órakor lesz. Erre az alkalomra egyházkerületünk népét és minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. Az Egyházkerület Presbitériuma és a Győri Gyülekezet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents