Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-27 / 22. szám
2. oldal 2001. MÁJUS 27. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Halld meg Uram, hívó hangomat! (Zsolt 27,7) Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ö megtéríti jótéteményét. Péld 19,17 (ÍJn 3,17; Jn 15,26-16,4; Zsolt,27,.L- 14) Mennyi mindenre szükségem van! Szinte soha sincs vége a kívánságlistának! És mégis sokan várnak az én segítő két karomra, szívem könyőrületére! Hiszen egykor én is úgy álltam meg Uram előtt, mint nincstelen, szegény és árva és amit azóta kapok életemben - kölcsön kapom, hogy egyszer majd az utolsó napon válóban nekem tulajdoníthassa mindazt az Úr. Ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, sfnmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Urnái van az én ügyem, ésmunkám jutalma Istenemnél. Ézs 49,4 (Fii 2,16; Ez 11,14-18; ApCsel 4,23-3 VfA „pazarló magvető" jut az eszembe, aki jó szívvel, megkülönböztetés nélkül hinti a „magot” minden fajta földbe egyformán. Megéri? Mi lesz ebből az én hasznom? - fel sem merülő kérdések ezek. Semmiféle munka sem hiábavaló az Úr előtt. Ha Ő úgy látja jónak, áldássá fordíthatja a hasztalannak tűnő fáradozást is. KEDD Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az öszeretete lett teljessé beütnünk. ÍJn 4,12 (5Móz 5,8; lKór 12,1-3; ApCsel 4,32-37) „Hiszem, ha látom!” - jól begyakorolt szlogen lett ez minálunk. Tulajdonképpen a hitetlenségünk ütközik ki bennel Nehéz Istent szeretni, hiszen nem láthatjuk Őt. A testvéreinket sem könnyebb, pedig ők láthatók. Vagy talán éppen azért könnyebb Istent szeretni, mert láthatatlan? Ha Ő él bennünk, tárkor élhetjük át, hogy a szeretet nem emberi szólam csupán, hanem maga Isten. Az ő lényéhez tartozik a szeretet. Csak általa és vele tudunk igazán szeretni! nrrWtlP Élküldött 02 Úr, hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét. Ézs “ ' 61,1.2 (Lk 4,20-21; Ézs 32,11-18; ApCsel 5,1-11) Az Úr ma is kiválaszt embereket az ő szolgálatára. Ma is elhív prófétákat, hogy hirdessék az evangéliumot, az ő kegyelmét. Miért van az, hogy mindenki azt gondolja, Isten igéje ítélet? Miért félnek meghallani az igazságot? Talán félünk a döntéstől. Talán nem akarunk kizárólag Istennek szolgálni. Talán félünk az ő elvárásaitól, talán túlságosan megváltozna az életünk, ha mellette döntünk. Pedig az ő igéje örömhír, kegyelem, bűnbocsánat, ámitől nem kellene félnünk. CSÜTÖRTÖK Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész körmökén. Lk 4,14 (Ézs 33,13; Ézs 41,8-14(17-20) ApCsel 5,12-16) A kietlen és lakatlan pusztába ment az Úr, hogy felkészüljön szolgálatára. Az Úr Lelke megmutatja saját életem kietlenségét és pusztaságát is, ahol megannyi kísértés között bukdácsolok nap mint nap. De ezen a helyen készíthet fel az Úr, hogy meghalljam feladatomat és lábam az Ő szolgálatára induljon. Ő nem egy híres ember akart lenni, hanem Megváltó, Szabadító az én csonka-bonka életemben. PFNTFK lstenelek 02 Úr, nyugalmat ad néktek, és nektek adja ezt a földet. Józs 1,13 (Zsid 4,9; Jn 19,25-27; ApCsel 5,17-33) Nyugalom. Mennyit keres és kutat az ember utána! Csák sokszor rossz helyen: önmagámban, a társamban, környezetemben, a munkáidban... hogy ideig-óráig birtokolhassam. És kiderül: kihullik napjaimból, mint újjaim közül a homokszem. Még ezt is az Úrtól kapom, hogy igazi legyen. Mára is. Míg az O országában a teljes nyugalomban nem részesít. SZOMBAT ^sten mon^,a Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. lMóz 9,13 (Lk 22,20; Zak 4,1-14; ApCsel 5,34-42) Már akkor ott, Nóé napjaiban a természet csodája hirdette Isten szeretetét. Ő volt az, aki először lépett, felajánlotta az újrakezdés lehetőségét. Szeretetének jele akkor lett a földön teljessé, amikor a Golgota keresztjét állíttatta fel. Szent teste és vére által újította meg velem is szövetségét. Új napra virradhattam, kegyelmével előttem áll. Kínálja szeretetét -, nekem is. Menyesné Uram Zsuzsanna MENNYBEMENETEL ÜNNEPE Az örömhír az, hogy: VISSZAJÖN! IThessz 1,2-10 A „legelső riport”, a legfrissebb híradás az „induló egyház” életéről ez a Pál apostoltól származó levélrészlet. Mindmáig lenyűgöző az a mozgalmas elevenség, az a „hétköznapokban helytálló”, de a kereszthordozást is vállaló hűség Jézus Krisztushoz, amit a kortársak is figyelemreméltó „hírként” értékeltek. - Gondolom, őket is az izgathatta, ami minket - e mellett az ige mellett ünneplő - mai keresztyéneket is, amikor megkérdezzük: mi volt az evangéliumnak az a robbanásszerű ereje, ami zsidókban, de nagyobbrészt a pogá- nyokban ezt a hallatlan életváltozást létrehozta? - Amiből természetesen következik, ismerve sok gyengeségünket és erőtelenségünket, a második kérdésünk: nekünk ma mi jelenthetne akkora - lázbahozó - örömhírt, hogy új élet HUSVET ÜNNEPE UTÁN 6. VASARNAP A megváltozott értékrend következménye Róm 14,13-19 A világon minden ember valamilyen vallási kultuszban él. Ezalatt azt értem, hogy egész lényével vagy az egyetlen és mindenható Istennek, vagy földi isteneknek, illetve a mammonnak szolgál. Ezek mögé fel lehet sorakoztatni az egész emberiséget. Talán az utóbbi kategória az, amely tiszteletének árnyékában a legtöbb ember él. Ok a világ kihívásainak szolgálnak, szabadnak érzik magukat, sorsukat és életüket saját kezükben tudják. Úgy gondolják, bármit megtehetnek, minden megengedhető számukra, amit a saját maguk által kialakított értékrendjük elvisel. Ez az értékrend pedig köztudottan elég szélsőséges lehet. Szabadnak érzik magukat, mégis megkötözöttségben élnek. A bűneset következménye miatt ez a lét a természetes emberi lét. Ebbe születünk bele, és ebből akar kiemelni bennünket Jézus. Amikor aztán az ember hitre jut és tudatosan Jézus mellett dönt, csendben vagy nyilvánosan mindig elszámol a múltjával. Az evangéliumokat lapozgatva, mindkét esetre találunk példát. Ennek eredménye általában az, hogy minden, amit addig tett, ebből a megváltozott nézőpontból már olyan értelmetlennek és értéktelennek tűnik. Átértékelődik minden. Jézus nélkül már el sem tudnák képzelni az életüket. A megváltozott értékrend sokféle következményben megnyilvánulhat. A mai modem világban nagyon sok ilyen értékrend-változást fel lehet sorolni, amelyeknek szükségszerűen be kell következniük. Ma viszont talán nem olyan aktuális, de Pál apostol korában ennek egyik kiemelkedő és legszemléletesebb példája az ételek közötti különbségtétel volt. A zsidók az ételek között komoly megkülönböztetést tettek. Ők abban a tudatban nőttek fel, hogy a mózesi törvények értelmében léteznek tisztátalan állatok, amelyeket vallásuk szerint nem szabad emberi fogyasztásra felhasználni. A beléjük nevelt elmélet és gyakorlat még nagyon sokáig élt bennük. Ettől nem tudtak megszabadulni kereszténységük első pillanatában. Ők azokat a hitre jutott embereket ábrázolják, akiknek meg kell szabadulniuk az előítéletektől. A pogányok- ból lett keresztények pedig a pogány istenségek oltárán feláldozott áldozati kultuszból való húst nem akarták többé megenni. Hiszen jól tudták, hogy a városban vásárolható hús egy része onnan származik. Ők pedig azokat ábrázolják, akik minden tekintetben szakítani akarnak óemberükkel, régi istenükkel. A hitben erősek már megszabadultak ettől a fajta megkülönböztetéstől. Tudják, hogy az ételek nem választhatják el őket Jézus szeretetétől. Viszont megfeledkeztek arról, hogy egykor ők is hasonlóan gondolkodtak, ezért ítélkeznek a gyengék felett. A Római gyülekezethez írt levelében azt kéri az apostol, hogy a hitben erősek ne ítéljék meg a gyengéket. Pedig éppen az lenne a logikus, ha a gyengék ítélnék meg az erősek szabadosságnak tűnő szabadságát. Pál viszont a szeretet erejével inkább arra szólítja fel az erőseket, hogy ne adjanak alkalmat a botránkoztatásra. Kerüljék a megütközést, hiszen elbotlás a tét. Még arra is okot adhatnak ezáltal a gyengéknek, hogy elhagyják a gyülekezetei. Pál apostol rámutat arra, hogy ami Isten teremtése ebben a világban, az már eleve nem lehet rossz! Mindennek helye és értelme van. Ezt így fogalmazza meg: semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. Ez a különbségtétel tehát csupán emberekben megfogalmazódó kategória, amitől nem lehet a hitrejutás pillanatában megszabadulni. Isten országa nem evés és ivás, hanem a Szentlélekben való öröm! Nem ragadhatunk le földi dolgoknál, amikor Jézus mennyei dolgokról beszél nekünk. Aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. Isten szeretete túlmutat ezeken a földi dolgokon. Az ő befogadó és elfogadó szeretete eltünteti a botránkoztatást és feledteti az ítélkezést a gyülekezetben. Azokra törekedjünk, amelyek a békességet és egymás épülését szolgálják! Menyes Gyula születhessen bennünk, meg gyülekezeteinkben? Az örömhír az, hogy: JÉZUS ÉL! - Urunk! A pénz, a fogyasztás, a siker „bálványainak” szorításában vergődünk. Ki mutatja meg nekünk az „igaz Istent"? - Ne féljetek! Én élek és keresztem ÚT, melyen a bálványoktól Atyátokra találhattok!- Érettségire készülök Uram - nagyon egyedül maradok majd az „ engem faggatok" előtt! - Ne félj! Én élek! Veled vagyok ott is! - Nem találom a páromat. Nem lelem helyemet s életem értelmét. Segíts Uram! — Ne félj, én élek! Aki kér, mind kap!- Széthull a családi életünk. - Rideg társadalom vesz minket körül. Barátságtalan az a jövőkép, amire nevelnünk kell gyermekeinket, unokáinkat. Segíts Uram! - Ne féljetek! Én élek! Ti a barátaim vagytok - s a pásztorotok maradok! - Uram! Minket ma sem szeretnek. Nem üldöznek - de tudjuk, hogy sokan „naivnak, korszerűtlenül maradinak” tartanak. Mit tegyünk, hogy elhiggyék az emberek: nekünk is vannak „értelmes válaszaink ” életünk mai kihívásaira? - Ne féljetek! Én élek! és megtanít- lak titeket ma vallást tenni rólam, az emberek előtt.- Sokan mennek el mellőlünk, akiket szerettünk. - A papnak is nehéz, akinek vigasztalnia kell, de azoknak is, akik átélték, hogy „nincs tovább”! Uram! Mi lesz a halottainkkal és mi lesz velünk az itt maradt élőkkel? - Ne féljetek! Én élek! Tőlem a halál sem tud elszakítani titeket! Az örömhír az, hogy: VISSZAJÖN! Reménységből táplálkozó hit: nem látjuk, hogy ebben a világban győzött az Isten a gonosz hatalmán! De Jézus jön! - és győzelmét „meglátja minden szem”, még azok is, akik hitetlenül keresztre szegezték. - Régi vándora vagyok a hívő életútnak, mégis gyónnom kell, mert naponta vétkezem... De Jézus jön! - és nála lesznek a „pokolnak kulcsai” - eltöröl bűnt és halált! Reménységből születő szeretet: minden munkánknak, még a legkisebb mozdulatomnak is van értelme. Nem hiábavaló ,jó hírt mondani”, fákat ültetni, házat építeni, fogyatékos, vagy idős testvérem könnyét letörölni, hazám javát munkálni: - Jézus jön! s mi „olyan szolgák vagyunk, akik Urukat várják ”! A TELJESSÉG reménysége: „Választottak vagytok!” - „Megszabadít minket az eljövendő haragtól.” - Ezekben az igékben azt ígéri nekünk az Isten, hogy az emberi életútnak „értelmes - győzelmes” vége is lehet. - Jézus visszajön! S benne „ ÚJ VILÁG KEZDŐDIK"!-Nem csak mi megyünk felé - mert ennél sokkal fontosabb, hogy: Ő VISSZAJÖN, elhozza minden ígéretét! Ez legyen hát ünnepi imádságunk: JÖVEL URUNK JÉZUS ! Csizmazia Sándor SAROK ISTENTISZTELETI REND _______________ Bu dapesten, 2001. május 27. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv., konfirmáció) Balicza Iván-Bence Imre; du. 6. (hangverseny) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; H., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Gálos Ildikó; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Dechertné Ferenczy Erzsébet; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Erdélyi Csaba; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. HÚSVÉT UTÁNI 6. (EXAUDI) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 24,46- 49; epistolája (igehirdetési alapige): Róm 14,13-19. HETI ÉNEKEK: 321, 366. Összeállította: t.sz.m. £ O & 3 6A „legyen” - itt ne legyen... (Egy kis folytatás a liturgiái torzulások kapcsán ) Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Tömör bejelentés, keményen hangzik, szinte kopog. De súlya van! S ez a fontos! Hiszen az istentisztelet, amelynek kezdőmondata ez, nem kellemes találkozó, nem is egyesületi megbeszélés, vagy munkahelyi értekezlet. Mérhetetlenül több ezeknél. Isten ad találkozót az embernek, s a múlandó létű, visszásságokkal terhelt életű ember a SZENT ISTEN elé állhat, vele beszélgethet, nála rendezheti dolgait, tőle erőt, útmutatást, bocsánatot, szeretetet, reménységet, egyszóval: »áldást« kaphat. E tömör bejelentésben nincs sallang, nincs emberi fölösleges körítés - csak a lényeg. S mi a lényeg? Az, hogy a Szent hatalma valósággá válik az egyházban, az adott gyülekezet közösségében. Isten nevének pedig hatalma- van - erre bőven találunk utalást, sőt illusztrációt a Szentírásban. Isten nevében formálódnak emberi életek, távoznak ördögi tényezők, tisztulnak meg közösségek, formálódik a történelem. Ha a világi bíróság meghozza az ítéletet, a kihirdetésnél felcsendül a mondat: „A Köztársaság nevében!” Ha ez elhangzik, nyilvánvalóvá válik mindenki számára, hogy nem a bíró magánvéleménye, néhány ember döntése áll az ítélet mögött. Az ítélet mögött az egész Köztársaság súlya, törvénye, jogrendje, hatalma, eszközrendszere, azaz teljes apparátusa áll. Ha az istentisztelet (vagy más egyházi szolgálat) kezdetén elhangzik a mondat: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében”, akkor az azt jelenti, hogy nem egyszerűen a lelkészt hallgatjuk, nem a hasonló gondolkodású emberek tartanak vallásos gyűlést. Ami itt el fog hangzani, ami itt történni fog, az Isten nevében történik, amögött Isten nevének hatalma áll. Ismerjük a jézusi ígéretet: ahol ketten- hárman összegyűltök az én nevemben, ott vagyok én is. Isten jelenlétével számolhatunk, s kell is hogy számoljunk az istentiszteleten. Ha csak azt kérjük, hogy Jegyen ez a mi együttlétünk az Atya, Fiú, Szentlélek nevében ”, úgy az nem több, mint vágyunk, kérésünk kifejezése. Ugyan, legyen már úgy... Ha minden kiegészítő nélkül hangzik a mondat: „Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében”, az már az isteni igény bejelentése, az már egy másik szintre, másik dimenzióba emeli az emberi találkozást. A liturgia tömör, lényegre törő szavaival, megfogalmazásaival, végiggondolt és csiszolt formuláival nem értelmetlen, máshogy is használható, így-úgy forgatható mondatokat sorakoztat fel. Minden „hangulatosítás”, „szelídítgetés”, „háziasítás” a súlyából vesz el. Mert minden szó mögött mély teológiai megfontolások, az egyház hitének tudatosan megformált kifejezései és az egyház történetének hittapasztalatai vannak. Érdemes megtanulni, megérteni, mintsem fordítani, ferdíteni. A tudatosan megélt istentiszteleten a liturgia minden szavának mélysége van, s ebből a mélységből erő és áldás árad. Ezért fontos, sőt lényegbevágó, hogy az a „legyen” ne legyen ott... Hafenscher Károly
