Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-13 / 20. szám
2001. MÁJUS 13. r Az Evangélikus Elet melléklete 10 ÉVEI AZ ORSZÁGOS Bf&LfA- Él MfTTANVERSENY I LUK.ÁTS MÁRTA: í A gyermekláncfű I imája i Kora tavasszal, amikor a természet- i i nek alig van virága i olyan vagyok, mint hatalmas \ napod i sok- sok parányi mása. i Olykor egyszerű kis lények i csodálkozva ismernek föl i bennem Téged. i Zsenge vagyok és védtelen, i a játszadozó gyermekeket i végtelenül szeretem. i Letéphetnek tövemről, i de el nem választhatnak i szeretetedtől. i Fonjanak csak belőlem koszorút, i i járják a víg táncot, i képezzek kezükben szeretet-Iáncot. i i Amikor apró aranyos szirmom j lehull, i magvaimmal mint piciny fehér lámpa i i állok a kicsinyek szolgálatára, I hogy kedvükben elfújjanak, i hisz értékem akkor is megmarad, i i mert gyökerem, levelem, i tele van gyógyító balzsammal, i erősítő vitaminnal, i Istenem, ezekért az apró ■ szolgálat-füzérekért élek, i és jóságodtól örök életet remélek. j Amen. í ______________________________________! Is ten híd az életünkben a bajok és megoldások között. Isten megáldja az igazat, pajzsként borul föléje. Isten születésünktől fogva a tenyerén hordoz. \ a Magyarországa Evangélikus Egyház Gyermekklzotfságának melléklet* Mi köze a tejeszacskónak a mához, Tíz évvel ezelőtt erre a kérdésre kerestük a választ, amikor 94 gyermekszempár kapott feleletet Ferenczy Erzsébet igehirdetésében a Budapesti Evangélikus Gimnázium dísztermében. Itt rendeztük meg az első Országos Biblia és Hittanversenyt. A naptár 1992. május 1 -ét mutatott. Az Evangélikus Elet egy régi számában találtam egy cikket, amelyben az egyik versenyző így emlékezett vissza az első versenyre: „ Úgy érzem, az idei május elsejét nem szabad szó nélkül hagynunk. Már márciusban izgalommal készítettük a rajzokat. Vajon mi lesz ebből? Hamarosan hozta is a postás a levelet, amiből megtudhattuk, ez a május elseje más lesz, mint a többi. Természetesen mindenki többször fogta kezébe a Bibliát, s figyelmesebben olvasta azt, mint máskor... Nagy érdeklődéssel várjuk a verseny további fordulóit, hisz mindenkit örömmel tölt el, ha Jézus nevében egy ilyen színvonalas program adódik a gyülekezésre. Remélem, a szervezők kedve sem lankadt, és új erővel készülnek a mi újabb próbatételünkre. ” (Thiesz Melinda, Dunaegyháza 1992.) A történet mégsem itt kezdődött. Az első hittanverseny előtt egy évvel otthonomban megszólalt a telefon. Cserháti Péter, a MEVISZ akkori elnöke keresett, hogy egy megbeszélésre hívjon. Egyházunk gyermekei számára terveztek egy országos megmérettetést a Bibliából. Arra kértek, hogy vállaljam el a szervezést. Ez volt a külső hívás, majd Istentől a belső, szívbéli meghívás is megérkezett. Az első szolgatársakkal, akikkel leraktuk az alapokat (Darabös Marianna, Ferenczy Erzsébet, Kertész avagy mi köze a tejnek a Bibliához? Lea, Zászkaliczky Eszter, Cserháti Péter, Gyulafi József, Meregyán Róbert, Csorba Gábor, Győri János Sámuel, Zomboryné Rozália, Fóris Katalin, Börönte Kornélia), úgy éreztük magunkat, mint a történetbeli kismadár. A történetben a dzsungelt a sivatagtól egy folyó választotta el. Egyszer tűz keletkezett, az állatok elmenekültek a folyón át a túlpartra. Az állatok királya, az oroszlán megbízta a vízilovat, hogy lábával spriccelje a vizet a dzsungelre. A víziló úgy tett, de csakhamar elfáradt és feladta. Ekkor az oroszlán az elefántot bízta meg, hogy az ormányával locsolja az égő dzsungelt. Az elefánt úgy tett, de kitartása alább szállt. Ekkor egy parányi madár csőrében egy csepp vizet vitt a tűzre. Majd még egyet és így tovább. Nagyon elfáradt már, a szárnyai is alig bírták, de továbbra is vitte csőrében a cseppnyi vizeket. Ekkor Isten megszánta a kimerült kis madarat, esőt bocsátott a földre és a dzsungel megmenekült. Isten megáldotta kitartásunkat, meghallgatta imádságainkat, mert odakerült az X az Országos Biblia és Hittanverseny elé. Reménykedjünk és imádkozzunk együtt gyermeki hittel, hogy idővel kerülhessen még egy X a név elé! így: XX. Országos Biblia és Hittanverseny. Szeretnék megemlíteni három nevet: Blatniczkyné Hammersberg Ganczstuckh Júlia, Csoszánszky Márta, Galgóczi Mariann. Nevüket ismeritek jól. Ok vitték tovább a hittanversenyeket. Adja Isten, hogy mindig legyen valaki, aki kitartásával tovább viszi ezt a szolgálatot értetek, evangélikus gyermekekért. A hittanverseny két kulcsszaváról szeretnék még írni: áldás és izgalom. Az áldást szimbolizálja a Nap. Az izgalmat a felhő. Erezni lehetett Isten szeretetének melegét az egyik gyülekezetben, ahonnan az akkori összes gyermek (4 jelentkező) eljött a versenyre. Tudom, ma már sok gyermek jár ebbe a gyülekezetbe. Ok régen a hittanversenyről napsugaras perceket vittek magukkal és ez közösséget teremtett. Négy gyermekből sok gyermek... Sütött a nap, amikor egy tiszántúli gyermek barátságot kötött egy dunántúli gyermekkel. Vajon leveleznek még? És hány gyermektársatok került közelebb Krisztushoz a versenyre való felkészülés során? Társaitok így írtak erről: „Nem kell félnem semmitől, mert Isten mindig velem van és segít nekem a nehéz döntésben, hogy jó választ adjak. ” (Polló Diána, Deák tér) „Jézus engem is szeret úgy, amilyen vagyok. ” (Apor Károly, Budapest) „Az Úr nem válogatja meg azokat, akiket szeret, Ő mindenkit szeret. ” (Zimmermann Erna, Szügy) „Jézus szereti a gyermekeket, a felnőtteknek olyan szívvel kell befogadni Ót, mint egy gyermek" (Thiering Pál, Rákosszentmihály) „Isten nagyon szereti a gyermekeket és szeretné, ha nemcsak Ó szeretne minket, hanem mi is szeretnénk egymást" (Kollár Tamás, Dunaegyháza) A Felhő! Nem a ti izgalmaitokról szeretnék írni, hanem a miénkről, szervezőkéről. A nagy izgalom egyik évben sem maradt el. Sötét felhőt jelentett számunkra, hogy a teljes szervezés, tervezés felbomlott, mert nem teljesen jöttek el, akik előzetesen jelentkeztek, illetve olyanok is érkeztek, akik nem jelentkeztek. De remélem, így is több napsütéses perc maradt meg szívetekben, mint felhős pillanat! Erős vár a mi Istenünk! Börönte Márta „Megérkeztünk! Először bementünk a templomba és együtt énekeltünk. Nem is nagyon énekeltem, mert olyan szép volt minden, hogy csak azt tudtam nézni. Amikor vége volt az istentiszteletnek, szétosztottak minket, én a 8-9 évesek között voltam. Kaptunk egy- egy feladatlapot. Miután kitöltöttük, kaptunk egy emléklapot, meg egy lufit. Utána ebédeltünk. Végül a templomba visszamentünk. Énekeltünk és vége lett a versenynek. Mielőtt hazamentünk, egy meglepetést kaptunk, elbábozták az Égig érő fát. " Ecser Réka 8 éves, Budapest * „Szerintem nagyon jó volt! Különösen a mesejáték és az igehirdetés tetszett! Az igehirdetés arról szólt, hogy az Úristen születésünktől fogva a tenyerén hordoz minket, és erről képeket is vihettünk haza. Sok ismerőssel is találkoztam. ” Regős Rozi 9 éves, Budapest * Visszaemlékezésem a Hittanversenyre Először a templomban voltunk. Picit izgultam, mikor a bibliai idézetet mondtam el a sok gyerek és felnőtt előtt. Utána a gimnázium épületébe mentünk át. Itt írtuk meg a versenyfeladatokat. Az első lapot könnyedén meg tudtam csinálni. A másodikat sajnos nem értettem. Nekem nehéz volt a keresztrejtvény és a csigás feladat. A munka után finom volt az ebéd. A virslit és a hozzávalókat ebédjeggyel lehetett megkapni. Jó volt a tárta! Délután mulatságosan táncoltunk. A nap vége felé átmentünk a templomba, ahol bejelentették, hogy eredményhirdetés nem lesz. Ezt én egy picit sajnáltam. A nap végén egy magyar népmese történetet adtak elő bábokkal. Szüleim későn jöttek értem, én addig segítettem rendet rakni, szemetet szedni. Az egész nap jól telt el. Sztopa András 8 éves, Rákosszentmihály * Isten hozott. Jöjj, ünnepeljünk együtt! 2001. április 21-én szombaton Országos Biblia- és Hittanversenyt rendeztek Budapesten. Mi, mezőberényi alsós hittanosok, hajnalban indultunk vonattal. Megérkezésünkkor a Fasori Gimnáziumban kaptunk egy kis papíresernyőt, amelyre felírtuk a nevünket. Ezt a nyitó istentiszteleten feltűztük egy fehér gömbre, a záró istentiszteleten pedig találomra kivettünk egyet, úgy szóródott szét az országban mindenfelé. A feladatok nem voltak nehezek, majdnem mindegyikre tudtam a választ. Bár ez egy 10. születésnapi rendezvény volt, mi kaptunk ajándékot. Először egy- egy lufit a feladatlap kitöltése után. Másodszor finom tortát az ebéd után. Harmadszor daltanulást a záró istentisztelet elején. Negyedszer színdarabot, amelyet a pécsi színészek adtak elő. Nekem ez tetszett a legjobban, mert a közönséget is bevonták az előadásba. Például, aki jelentkezett, hogy fel akar mászni a fára, ráállt egy zsámolyra és megnézhette, ott van-e a királylány. Este érkeztünk haza. Igaz, nagyon elfáradtam, de sajnáltam volna, ha lemaradtam volna erről a „szuper" rendezvényről. Csirmaz Anna 4. a Mezőberény * Szombaton reggel 9 órakor találkoztunk az Órs vezér téren. Onnan mentünk a fasori Evangélikus Gimnáziumba Márta nénivel és Kata nénivel. Ott először a templomban gyülekeztünk. Kaptunk egy kis füzetet a bejáratnál. Ebben énekek voltak. Mivel sokan nem érkeztek még meg, addig ebből énekeltünk. Utána elmondtuk a kis versünket, amit Márta néni és Kata néni osztott szét nekünk. Nagyon szép volt ez. Közben gyertyát tartottunk a kezünkben. Ez az Istenbe vetett hitünket hirdette. Örömmel vittem oda az egyik gyerekhez. Kijöttünk a templomból. Átmentünk a gimnáziumba. Ott volt a verseny, ahol írásban feleltünk a kérdésekre. Utána ebédet kaptunk. Amikor vége volt, két foglalkozásra lehetett menni: filmvetítésre vagy táncra. Mi a táncot választottuk. Egy néni tanította a táncot. Ezután visszamentünk a templomba. Ott egy bácsi gitározott. A nap végén bábelőadás volt. Nekem nagyon-nagyon tetszett. Főleg az, hogy a darazsak szerepét úgy játszották el, hogy száraz kukoricadarabokat dobáltak a levegőbe. Azután lassan hazajöttünk. Nagyon nagy élmény volt nekem ez a nap. Először voltam hittanversenyen és jövőre is szeretnék menni. Szalóki Zoltán 9 éves, Rákosszentmihály Hittanverseny a másik oldalról Hát hogy is történjen? - tettük fel a kérdést hónapokkal ezelőtt. Hiszen az első hittanversenyesek között már van végzett lelkész is. A tíz év pedig elég nagy szám ahhoz, hogy egy kicsit felborítsuk a megszokott rendet és ünnepeljünk. S jött az ötlet: hirdessük meg az idei alkalmat egynaposra és tegyük nyitottá mindenki számára, aki eddig valaha is részt vett már Hittanversenyen! Azután elkezdtük megbecsülni, körülbelül ez hány embert és korosztályt is érinthet. Akkor elhatároztuk, hogy az idei alkalmon inkább az együttlét, az apró, közös emlékek, meglepetések lesznek a fontosak és pppi a verseny, a győzelem és a jutalmak. De azért ezt sem szerettük volna kihagyni. Ezért gondoltuk azt, hogy a Fasori Evangélikus Gimnázium termeiben mindenkinek lehetősége nyílik a korosztálya számára meghirdetett témában próbára tenni tudását egy-egy feladatlap segítségével. De ezen a napon nem szerettünk volna háromlépcsős dobogókat felállítani, hanem a Fasori templomot szerettük volna egy olyan közös dobogóvá varázsolni, ahol mindenki nyertesnek érezheti magát. Ahol ezt a születésnapot a gyerekek bibliai felkészültsége nem díjakban mérve gazdagítja, hanem láthatatlanul erővel tölti meg. Szerettük volna a közös éneklésekkel, imákkal, az istentisztelet kedves ünnepélyességével, az ebédnél elfogyasztott születésnapi tortaszelettel, közös tánccal, az orosházi New Life ének- és zenekar Kis herceg című zenés darabjának gondolataival, és a pécsi Márkus Színház kacagtató bábelőadásával ünnepeim ezt a születésnapot. Nem véletlenül választottuk a pitypangot sem e nap szimbólumaként. Azt a puha, mókás növényt, ami minden gyermek kedvence. Egy kicsit mi is ilyenek voltunk ezen a napon: minden gyermek kapott egy kis, tenyérnyi nagyságú papíremyőt, amire rákerült a neve. Ezeket a templomban fehér gömbökbe szúrhatták. Ezek a színes kis er- nyőcskék szimbolizálták, hogy bár mindannyian különbözők vagyunk, mégis az alapunk ugyanaz a tiszta fehér gömb. A záróáhítat végén „egy szellő” szétfújta az ernyőket, szétszóródtak a magok: mindenki hazavitt egy színes er- nyőcskét. Reméljük, a misszió magja is volt ez egyben, ami jó földbe hullik. Ami pedig a szervezők közös pitypangjának ernyőit illeti, őszintén be kell vallanunk, hogy a nap folyamán nem minden emyőcske hullott a megfelelő helyre, vagyis nem minden úgy sikerült, ahogy eredetileg elterveztük. Elnézést kérünk a nehézkes percekért, amik esetleg adódtak. Ezt a napot a szervezőcsapat is mérföldkőként élte meg: szeretnénk, ha az idei, jó földbe hullott pitypangmagokból jövőre egy új, erős növény várná a gyermekeket egy versenyre, új formában, új keretek között. Ehhez megköszönünk minden ötletet és segítséget, de legfőképp imahátteret. Szeretettel: Boda Zsuzsa a szervezőcsapat nevében r
