Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-05-13 / 20. szám
Evangéükus 66. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 2001. MÁJUS 13. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 65 Ft A TARTALOMBÓL Új lelkész Pestújhelyen Egy különös Anyák napja A Gyermekbizottság Melléklete Arany János Istenképe A Családunk Magyarország címmel rendezett keresztyén ifjúsági konferencia színhelye volt május 6-án (Anyák Napján) Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnok. Az Asszonyok a Nemzeti Egységért Mozgalom szervezésében lezajlott ökumenikus esemény előadói között volt - többek között — Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző (képünkön), aki a művészetek jelentőségéről és felelősségéről tartott gondolatébresztő előadást. Fotó: Bottá Dénes. TANÍTÓK ÉS TANÍTOTTAK Katechetikai szakmai nap Nyáregyházán Néhány szokványos kört lehetne tenni a dicseke- dés és az információk áramlásának jegyében. Ezek a körök arról szólnának, hogy Nyáregyházán 2001. május 5-én remek szakmai találkozót tartottak a Dél- Pest Megyei Egyházmegye hitoktatással foglalkozó munkásai. Finom volt a vendéglátás és jó volt a hangulat. Igen jó előadást hallhattunk Szabóné Mátrai Mariannától, aki a tanított korosztályok szellemi-lelki sajátosságairól beszélt. Ezután érdekes beszélgetés alakult ki az énektanítás témája körül. Délután pódiumbeszélgetés formájában szólhattak többen hitoktatási tapasztalataikról. A hozzászólások gazdagságát mutatta az is, hogy a következő, hasonló találkozásra toltuk át azt a kísérletünket, amiben példatanításokban találkozhatunk a tanítás többféle stílusával. A nap elején, végén levő áhítatok rendezték elhivatottságunkat és Istenre való hagyatkozásunkat ebben a munkaágban. Mindez már-már szokásszerű, negyedévente ismétlődő élményünk. Neves tanítók, tankönyvszerzők fordultak meg már ebben a körben. A kezdeti néhány résztvevővel szemben a szombati alkalmon mintegy huszonötén vettek részt. Egyházmegyénknek ez a kincse hadd teremtsen lehetőséget arra, hogy szóljunk néhány szót általában is a szakmai napokról. A szakmai napok hiánya nem feltűnő. Lelkészek, tanítók megszokott módon vállalják szakmai magányukat az egyházban. Megrendezésük azonban hirtelen felszínre hozza azt az igényt, hogy ezen a területen mennyi a hiányosságunk, mennyi mindenről beszélnénk, mennyi kérdésünk van. Meghökkentő az, hogy a viszonylag kis távolságokon belül dolgozó, ugyanahhoz a felekezethez tartozó tanítók mennyi különbözőséget hordoznak tartalmi kérdésekben is. Vannak, akik magas szintű szakmai tudással rendelkeznek, vannak, akik semmilyennel. Sok feszültséget teremt mostanság a különböző pedagógiai, pszichológiai ismeretek használata vagy elutasítása. Érdekesen jött ki az énektanítás ürügyén a nyelvhasználat problémája. Valaki él-hal az egyházias szakkifejezések használatáért, van, aki teljesen elutasítja ezeket. Mindezek jelzések arra, hogy ezzel a munkaággal közösen kell foglalkoznunk. Fel kell oldanunk a tanítók, lelkészek magányosságát. Felszínre kell hozni a kérdéseket és akár az ellentéteket is. Még egy fontos jelzést hadd tegyek. Azzal, hogy Szabóné Mátrai Marianna tartotta a föelőadást, óhatatlanul létrejött egyféle kapcsolat a hitoktatásra felkészítők és a hitoktatást végzők között. Ez a kapcsolat pedig mindkét oldalról létfontosságú. Az ilyen, oda-vissza áramló jelzések szakmailag erősítik a már munkában állókat és segítik a felkészítést végzőket is. Igaz az is, hogy a többi munkaág is igényli az ezekhez hasonló napokat. Ebben az egyházmegyei munka tartogatja a legtöbb lehetőséget. A mi jól sikerült szakmai napunk szervezője Sándor Éva volt. O nem lelkész. Koczor Tamás OROSHÁZA - 2001. augusztus 18-19. Messzinek tűnik most májusban az időpont, itt van mégis az ideje a hívogatásnak. Egyházunk minden gyülekezetéből várunk legalább öt-tíz résztvevőt Orosházára, a III. Országos Evangélikus Találkozóra. Határainkon túli evangélikus magyar egyháztagjainkat is várjuk! Most májusban zárul az előzetes jelentkezés, szeretnénk ugyanis mindenkinek helyet biztosítani és szállást is ha kell, és ez megfelelő időt igényel az előkészületekre. Jöttek érdeklődő telefonhívások gyülekezeti tagoktól arról, hogy nem tudják, hogyan és hol kell jelentkezni. Ezért most az újságban is közöljük a jelentkezési lapot (8. oldal). Azt kérjük gyülekezeteink lelkészeitől, felügyelőitől, presbitereiről, hogy hirdessék és beszéljék meg az együttes utazást. Megfelelő helyet, szállást, ellátást az előzetes jelentkezések szerint tudunk biztosítani. Szeretettel várjuk Testvéreinket! Kell ez a találkozó, hogy a millennium évében hálát adjunk a múltért, ezeresztendős magyarországi keresztyénségünkért, egyházunkért és gyülekezeteinkért. Szükséges az is, hogy együtt vegyük x---------------------------------------------------^ szá mba az előttünk álló feladatokat és megismerjük egyházunk életét. Túl kell látnunk a saját templomtornyunkon, mert együtt és egymásért élve tölthetjük be Jézustól kapott feladatainkat. Erőt jelent az együttes éneklés, imádkozás, istentisztelet, egymás hite által erősödhetünk. Várjuk az idősebbeket és a fiatalokat is! Szeretettel: Harmati Béla püspök Az egyházzene ünnepe- örömökkel és gondokkal Ünnep van ma. Cantate vasárnapja, az egyházzene ünnepe. Van miért ünnepelnünk. Van miért hálát adnunk. Hála azért, hogy a nehéz évtizedekben sem némult el a gyülekezetekben az éneklés, és voltak, akik az orgonákat megszólaltatták. Ezekben az évtizedekben bontakozott ki egyházunkban az énekreform: lendületesebbé vált a gyülekezeti éneklés, megismerkedtünk a ritmikus énekléssel. Sok új ének született és lett a gyülekezetek sajátja. Ez megelevenítőleg hatott istentiszteleteinkre. Ezekben az években Foton sok fiatal kapott indítást az egyházzene művelésére, elhívást a kántori szolgálatra, énekkarok vezetésére. Sokan az egyházzenén keresztül szerették meg az egyházban való szolgálatot, s lettek belőlük lelkészek, gyülekezeti felügyelők, tisztségviselők. Szerveződtek az énekkarok, s nem szűntek meg az énekkari találkozók. Voltak jeles, emlékezetes egyházzenei események. Templomi hangversenyek Magyarországon még nem hallott Bach-kantátákkal, újonnan komponált, nagy kórusművekkel, falvakban előadott passiókkal. Nem egy kórusunk többször is tett külföldi koncertu- tat. Épültek orgonáink, falvakban és városokban, és szolgáltak nemcsak az istentiszteleteken, hanem az egyházzenei alkalmakon is. Van miért ünnepelnünk, van miért hálát adnunk. Mert a jelenkor még több lehetőséget nyújt az egyházzene számára. Senki sem korlátoz minket egyházzenei tevékenységünkben. A templomi szolgálatvállalás már nem jár munkahelyi számonkéréssel. Teológiánkon megalakult az egyházzenei tanszék, sokoldalú kínálatából meríthetnek a gyülekezeti szolgálatra készülő lelkész- és hitoktatójelöltek. A nyilvánosság elé léphettünk. Zenés istentiszteleteinket, hangversenyeinket világi lapok is hirdetik, szakmai folyóiratok egyházzenei eseményekről is közölnek beszámolót és méltatást. Az önkormányzatok támogatják az egyházzenei munkát, sőt a kiemelkedő munkásságot kitüntetéssel is elismerik. Megalakult a Magyar Bach Társaság, és idén immár tizenkettedik alkalommal rendezi meg a Budapesti Bach- hetet a Deák téren. Ezekről azelőtt szó sem lehetett. És ami egy másik nagy lehetőségünk, új értékünk: az egyházzenészképzésben az állami intézmények is részt vállalnak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen megalakult az egyházzenei tanszak. Azelőtt a felsőfokú egyházzenei képzettség elnyerése csak külföldön volt lehetséges. Ezt a tanszakot zene- akadémiánkon eddig öt evangélikus fiatal végezte el. Sőt: jelenleg ugyanitt heten dolgoznak a doktori fokozat elnyeréséért. Ezen kívül három főiskolai, hét szakiskolai orgonaszakos, és öt főiskolai egyházze.neszakos evangélikus hallgatónk van. Micsoda szellemi kincs ez: néhány éven belül ennyi képzett egyházzenész és zenei doktor! És itt kezdődnek gondjaink, amiket a jövőben, de nem túl későn, fel kell vállalnia és meg kell oldania egyházunknak. A negyvenéves beidegződés ugyanis máig is hat a gyülekezetekben és általában az egyházban. Az a vélemény tudniillik, hogy az egyházzene művelése szent hobby, amit az egyházzenész csupán jókedvéből végez. Egy közelmúltban végzett országos felmérés szerint - a helyetteseket is számolva - a 389 egyházzenei szolgálatot végzőből csupán tizenkettő él meg egyházi fizetéséből. Azok is csak oly módon, hogy állásuk egy másik szolgálattal - pl. hitoktatással, tanítással, gondnoksággal - kombinált. Az igaz, hogy negyven éven keresztül arra bíztattuk a kántorképzősöket, szolgáljanak szeretetből, mert az egyház nehéz helyzetben van. De ma az az üzenetünk a gyülekezetek felelős vezetőinek, presbitereknek és gyülekezeti tagoknak, hogy becsüljék meg anyagiakban is megmutatkozó elismeréssel kántoraikat. A kántorság szakma. Szakma, amit fáradságos munkával sajátítottak el, hosszú évek tanulásával és gyakorlással. A jövő kérdése az, hogy egyházunk fog-e élni azzal a hallatlan nagy szellemi kinccsel, amit a képzett egyházzenészek birtokolnak. Lesz-e egyházunk javára, gyülekezeteink épülésére mindaz, amit ma a történelem Ura nekünk ajándékoz lehetőségben és lelkes fiatalokban, eddig soha nem tapasztalt gazdagságban? Vagy eltékozoljuk azt? Cantate vasárnap, az egyházzene ünnepe - örömökkel és gondokkal. Amit e napon meg kell tennünk: imádkozzunk a musica sacra szolgálóiért, és gondolkozzunk, mit tehetünk értük. Trajtler Gábor
