Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)

2001-04-22 / 17. szám

Evangélikus Elet 2001. ÁPRILIS 22. 3. oldal Evangélikus istentiszteletek a közszolgálati televíziók húsvét vasárnapi adásában Az ország halárain helül, de még azon iái sem kelleti lemondaniuk az ünnepi istentiszteletről azon híveinknek, akik április 16-án (ilyen-olyan okhói) nem tudtuk személyesen elmenni az Isten házába. Húsvét vasárnapján ugyanis mindhárom magyar közszolgálati televíziós csatornán közvetítettek evangélikus istentiszteletet. A magyarI és az m2 a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökének, Ittzés Jánosnak az igehirde­tését sugározta Kőszegről (hu! oldali kép), míg a főként határainkon túl nézett Duna Televízió a szegedi evangélikus gyülekezet templomát kap­csolta élő adásban, ahol ifj. Cserháti Sándor szolgált. Mindhárom program délelőtt 10 órakor kezdődött és 11-ig tartott, így azoknak, akik tele­vízió-készülékükön kizárólag közszolgálati csatornákat tudnak fogni (számuk nem csekély!), ebben az órában nem is lehetett más választá­suk, mint egy evangélikus istentisztelet megtekintése... Akik viszont tudatosan kerestek evungélius vonatkozású programot a tv ünnepi műsorában, azok a „kettesen " bizonyára nem mulasztották el meghallgatni - reggel negyed kilenctől - D. Szelük Imre elnök-püspök nagy­heti gondolatait sem. • -tér Köszönet a szupplikációs támogatásokért Még ma is pontosan élnek az emlékezetemben azok a szup­plikációs, teológus-napi alkalmak, amelyeken teológus korom­ban szolgálhattam. Nem csak a templomok, gyülekezeti ter­mek, sokkal inkább az együttlétek a lelkészcsaládokban, a gyü­lekezeti tagoknál. Más volt, mint az egyetemi beszélgetések, ahol mint diák képviseltem a magam véleményét, súlya volt minden szónak, mozdulatnak. Megdöbbentő volt kezdetben, hogy sokan elfogadták a véleményemet, mint az igehirdető vé­leményét, sokáig tartott, míg ennek a felelősségét felfoghattam. Minden alkalommal feltöltődve érkeztem vissza az Otthonba, megerősödve abban a küldetéstudatban, amely a Teológiára ve­zetett. A mai hallgatók is hasonló élményekről számolnak be, mikor visszaérkeznek egy-egy vasárnap este a szolgálatokból. Fáradtan, de lelkes örömmel, és - ami számomra nagyon fontos - nem az utazásról, a körülményekről, hanem az emberekről beszélnek, a szolgálatról, az Úrról. Szupplikánsaink az előző évben 202 gyülekezetben szolgál­tak és M gyülekezetben tartottak Teológus Napot. Több gyüle­kezet terménnyel is támogatta Teológus Otthonunkat. (Kony­hánk a gyorsan romló élelmiszerekből ugyan kisebb mennyisé­get tud tárolni, a hosszan eltartható alapanyagokat viszont meg­felelő minőségben tudja sokáig felhasználni.) A 105 beiratkozott lelkész szakos hallgató évente tehát 4-5 alkalommal vesz részt szervezett szupplikációs szolgálatban. A személyes találkozások, beszélgetések mellett nagyon ko­moly szerepe van az offertóriumoknak és az adományoknak Egyetemünk háztartásában is. Ezek ugyanis az elmúlt esztendő­ben - az országos egyházi támogatással együtt - költségvetésünk mintegy 30%-át tették ki. Az állami támogatás önmagában nem tudja fedezni kis lét­számú Teológiánk fenntartását, az egyházi, gyülekezeti támo­gatás tehát elengedhetetlen feltétele lelkészképzésünknek! Re­ménységünk, hogy a lelkészi hivatásra való felkészítés útján si­kerül az Egyetemnek és a gyülekezeteknek közösen olyan al­kalmakat teremteni a hallgatók számára, amelyek a gyülekeze­ti élet teljességét mutatják be, a lelki oldaltól a gazdasági olda­lig egyaránt. Köszönjük a Magyarországi Evangélikus Egyház gyüleke­zeteinek imádságos szeretetét és adományait. Az Úr áldása le­gyen az adakozókon és adományaikon egyaránt! Johann Gyula Ószövetségi szeminárium Lipcsében Az Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetem Ószövetségi tan­székének szervezésében elő­ször nyílt lehetőség arra, hogy magyar teológiai hallgatók egy csoportja a Lipcsei Egyetem Teológiai Fakultásának hallga­tóival közösen vegyen részt szemináriumi munkában. Egyetemünk 9 hallgatója 17 lipcsei teológiai hallgatóval együtt március 28-tól április 1- ig öt napot töltött együtt Lip­csében. A blokkszemináriumot, amelynek témája „Messiási vá­rakozások az Ószövetségben és a korai zsidóságban”, Prof. dr. Jutta Hausmann, egyete­münk Ószövetségi tanszék­ének vezetője, valamint Prof. dr. Rüdiger Lux, a Lipcsei Egyetem ószövetség profes­szora szervezte és vezette. A szemináriumi ülések német nyelven zajlottak. Az elhang- Luther szobra Wittenberg főterén zott referátumok, amelyeket a szemináriumvezető profeszszorok és né- részére május végén Budapesten kerül met teológiai hallgatók tartottak, ez alka- sor) a rabbinizmus irataival és Qumráni lommal (a blokkszeminárium második szövegekkel foglalkoztak és arra keres­ték a választ, hogy mennyi­ben és milyen formában, tar­talommal jele­nik meg ben­nük a messiás- várás. Az utol­só referátum­ban Lux pro­fesszor (már a szeminárium budapesti ré­szére való át­vezetésként, A szeminárium vezetői és résztvevői Fotók: Szűcs Petra ahol elsősor­ban bibliai szövegek kerülnek sorra) Haggeus és Zakariás próféták könyvét vizsgálta a szeminárium témájának szem­pontjából. A Lipcsében töltött néhány nap alatt a szeminárium mun­kaalkalmai mellett néhány kü­lönösen érdekes egyéb prog­ram is kínálkozott. A szeminá­rium résztvevői ellátogattak Wittenbergbe, ahol megtekint­hették azt a templomot (Schlosskirche), amelynek ka­pujára 1517. október 31 -én Lu­ther Márton a hagyomány sze­rint kiszögezte a Reformációt megindító 95 tételét. A nagyvárosi templomok mellett alkalmuk nyílt kisebb, falusi templomok megtekinté­sére is. Lux professzor és fele­sége meghívására egy kellemes estét is eltölthettek otthonuk­ban, a zschepplini parókián. Nagy élményt jelentett a Ta­mástemplom (Thomaskirche) megtekintése, ahol a szombat délutáni Motette keretében J. S. Bach: Jesu, meine Freude (Jézus, boldogságom) cí­mű motettáját és a h-moll mise egy rész­letét hallgathattuk meg, a mester egy- egy orgonamüve pedig - a halálának 250. évfordulójára 2000-ben elkészült - ba­rokk hangzású orgonán szólalt meg. Az alkalom méltó befejezése volt az a vasárnapi úrvacsorái istentisztelet, ame­lyen a szeminárium résztvevői közösen vettek részt a Nikolaikirche-ben. Reméljük, hogy ez a közös szeminá­rium kezdete lehet egy rendszeres és in­tenzív kapcsolatnak, és indíttatást adhat az - egyházunkban gyakran háttérbe szoruló - Ószövetség gyakoribb és mé­lyebb tanulmányozására. Jutta Hausmann — Wagner Szilárd TÍZEDIK ÚJRAKEZDÉS Tavaszi turnén a Magyar Continental Singers A 10 éve működő, fiatalokból álló énekegyüttes eddig jobbára csak nyaranta járta az országot szabadtéri műsoraival. Bár a műsor itt nem a legjobb szó, ép­pen úgy, mint a koncert és a fellépés sem lenne helyénvaló. A kiváló zenei alap­ra - élőben - énekelt vallásos tartalmú dalokat arcjátékkal és tánccal kísérik. Az egyes dalok között bizonyságtételek hangzanak el, és idén nagy meglepetés volt az Istent dicsőítő tánc. Amellett, hogy sok gyülekezetben, városban megvan az állandó hallgatóságuk, ez a tábor évről évre növekszik. A Continental Singers rendhagyó bizonyságtételei ma már százakat vonzanak. „Még nem késő megtalálni az igazságot, amely szabaddá tesz” - mondja a mikrofonba az első számok után Lukács Éva, az együttes vezetője. Milyen sza­badság ez? - kérdezem tőle.- Először is az újrakezdés szabadsága. Ezzel együtt jár a szeretet szabadsága. Ahogy énekeltük: „szabad vagy, hogy szeress!” Az embernek tudni kell élnie az Úrtól kapott szabadsággal. Sokaknak terhes ez a szabadság és nem tudnak mit kezdeni ve­le. Pedig Jézus mindent azért tett, hogy az emberek újrakezdhessék az életüket. Az újrakezdés azt is jelenti, hogy visszatérjünk életünk alapjához. Erre pedig húsvétkor nyílik igazán nagy lehetőség. Hiszen nagypénteken „szabad lettem, mert meghalt ér­tem” - ez is az egyik dalunk szövegéből való. „Szívtam magamba Isten szavát, bár valamilyen fal még mindig volt köztünk. " Tibi egy barátja révén került az énekegyüttesbe. Ahogy két dal között el­mondta a hallgatóságnak, 11 évesen érte az a tragédia, hogy elváltak szülei, és minden megváltozott: eltűnt a gondtalan gyermekkor...- Hiányzott az apa az életemből, mert édesanyámhoz kerültem. Éppen úgy nem volt lelki támaszom sem. Középiskolás koromban elkerültem a Continental próbatá­borába és az ottani lelki alkalmak nagyon nagy hatást tettek rám. Közel éreztem ma­gamhoz Istent, de még mindig nem értettem igazán. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem földi dolgokat kell várnom tőle. Azokért meg kell dolgozni. A lelki pont a lényeg. Ha nincs biztos lelki pont az életedben, le kell ülnöd, és végig kell gondol­nod, hogy miért nincs! „Lehet, hogy nem értem mindig a terveidet és útjaidat, de követni foglak... " Barva László és Végső Agnes Istent dicsőítő tánccal lepte meg a közönséget. Mindketten „egyszerűen hívő keresztyénnek” vallják magukat, és örömmel vet­ték észre, hogy a nézők értették és érezték, mit akarnak kimondani a tánccal.- Mi a bibliai alapja ennek a táncnak? - várom a választ a koreográfustól, Ágitól.- Sámuel 2. könyvének 6 fejezetében olvashatunk Dávid király Istent dicsőítő szent táncáról, amit „mindenféle ciprusfa hangszernek, citerának, lantnak, dobnak, csörgőnek és cintányérnak a kíséretével” végez, de nemcsak ő, hanem, „Izrael egész háza”. Ekkor viteti a szö­vetség ládáját Jeruzsá- lembé égőáldozattal, örömrivalgással és kürt­zengéssel. Noha Mikai, Saul lánya lenézi őt a tánc miatt, Dávid így fe­lel neki: „Az Úr színe előtt jártam szent tánccal, aki engem választott apád helyett és egész há­za népe helyett, és engem rendelt az Úr népének, Izraelnek a fejedelmévé.- Mi vezetett el téged ehhez a tánchoz?- Nálam ott indult a tánchoz való vonzalom, hogy általános iskolás koromban elkezdtem ba- lettezni. Mikor egyete­mistaként komolyan hí­vővé váltam, akkor kerültem egy modern táncokat tanító stúdióba, és itt kezdtem ma­gamban öszszerakni a mozdulatokat, a képeket. Olyan, mint egy pantomim. Úgy gondolom, a tánc is olyan eszköz Isten kezében, amivel ugyanúgy ki lehet fejezni őt, mintha énekelnénk. Ebben nem én vagyok az úttörő, ennek ellenére féltem attól, hogy a közönség nem fogadja be könnyen. Ezen a tűmén beigazolódott, hogy még­iscsak sokakat megérint, és a legtöbben elfogadják. A koreográfia mögött imádság van, és mivel a dal, amire a partneremmel táncolunk, angol szövegű, így akarjuk be­mutatni a tartalmát és üzenetét. A Continental Singers albumai, filmjei és verseskönyvei megvásárolhatók, az együttes pedig bárhova elmegy, ahová hívják őket. Tíz éve vannak „Harcvonal­ban” - ez a gyűjteményes lemezük címe - és remélik, hogy még több évtizeden keresztül szolgálhatnak a városokban és a gyülekezetekben. Szöveg és képek: ifj. Káposzta Lajos é

Next

/
Thumbnails
Contents