Evangélikus Élet, 2001 (66. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-07 / 2. szám
2001. JANUÁR 7. 5. oldal Evangélikus Élet NEM MI ÍRTUK... Mit ünnepiünk karácsonykor? Ja, és Jézus! — mondja a kislány- A tévé műsoráról Sorolja a kislány, tízéves forma, mit ünnepiünk karácsonykor. A szeretetet, a békét, a fényt, a három királyt, Józsefet, Máriát... Ja, és ott van Jézus! - kiált föl csöppnyi tűnődés után - őt is köszöntjük! „Kollégái”, kik a magyar nyelvű televíziókban a karácsonyi ünnepnapokon valamilyen szerepet vállaltak - tisztelet a kivételnek -, ennyit se tudnak. Az év végi szabadság (szabadosság) nevében vihognak (Szeszélyes évszakok), trágárkodnak (Heti hetes), kevemek-kavar- nak... Még az az adó is, amely - azt gondolnánk - ad a kultúrhistóriai, az egyháztörténeti hagyományra, a megfeszítettet ünnepli szent karácsony napján, nem a megszületettet. Mintha nem is hallott volna Betlehemről. Az m 1 A Megfeszített című rockoperát vetíti az ünnep első estéjén, hogy ha ihletett műsorra vágyik a kedves néző, legyen mit választania. (És ne a tizenéveseknek megrendezett Legyen ön is milliomos! vagy A dinoszauruszok visz- szatérnek című angol film kösse le figyelmét.) A magát millenniumi rockoperának nevező, százperces produkcióval - persze - nem az a legnagyobb baj, hogy nem igazán időszerű, hanem hogy rettentően gyenge munka. Zeneileg is (a komponista Koltay Gergely), szövegkönyv tekintetében is (az alapot Tóth Sándor színpadi müve szolgáltatta), előadásként is (a rendező Koltay Gábor volt). Tom Rice és Andrew Lloyd Webber világhódító műve után (Jézus Krisztus szupersztár) igen merész vállalkozás bármit is elkövetni az újszövetségi témát rockoperaként megjelenítő műfajban. Mentsége csak egy lehet a bátor csapatnak, ki effélébe fog: zseniálisabb alkotás kerül ki a kezük közül, mint a hetvenes évek óta színpadon, filmen, lemezen hódító szuperprodukció. Különben menthetetlenül rájuk sütik az epigonizmus bélyegét. (Meg a dilettantizmusét.) A Koltayak A Megfeszítettje azonban - amelyet 2000 augusztusában mutattak be szabadtéri színpadon - nem hogy nem zseniálisabb Webber művénél, de szolgai utánzatnak is kontármunka. Négy-öt hangot variálva épülnek föl a dallamok (de nem a pentatonika ötfokúságával, abból még eredeti hangzás is születhetett volna), az újszövetségi történeteket ösz- szekutyulja, majd modem motívumokkal és „ősmagyar” jelzésekkel cifrázza a szövegkönyv (a kereszt árnyékában hangzik el az angyali üdvözlet, Mária szobrát kopjafa mellé állítják, Jézus az olajfák hegyén a saját bűnéről dalolgat, az apostolok úgy viselkednek az utolsó vacsorán, akár a mai magyar parlamenti képviselők), és hogy teljes legyen a zűrzavar - Martin Scorsese után szabadon - az Úr megkísérlésének is tanúi lehetünk azon az estén, amikor istengyermeki eljövetelének kellene örvendenünk. Az rendben van, hogy egy közpénzekből (is) összehozott, egynyári produkcióról tévéfelvétel készül. (Tudja meg az utókor, mire ment el - többek között - 2000-ben az ország pénze.) Az ellenben nincsen rendjén, hogy ezt a felvételt teszik meg karácsonyesti fő-fő produkciónak az első számú közszolgálati televízióban. Magyarázatként az sem igen elfogadható, hogy nem fejezték be az évek óta hatalmas hírveréssel körülvett, másik Koltay- féle „szuperprodukciót”, a kifejezetten 2000 karácsonyára szánt, millenniumi nagyfilmet, a Corona Sacrát, ezért gyorsan helyettesíteni kellett valami mással, „méretessel”, s nem volt más kéznél, csak ez a húsvét vasárnapjára (sem) való A Megfeszített. Ennél ugyanis az István, a király filmváltozata is alkalmasabb és „fogyaszthatóbb” műsor lett volna a keresztény magyar állam ezredik évfordulóján - ha már mindenáron Koltay-pro- dukcióval kell kisuvikszolni jeles ünnepeinket. Ám, hogy ne csak elégedetlenségünknek adjunk hangot, illő szót ejteni arról is, ami dicséretet érdemel a millenniumi esztendőre szánt produkciók közül. Ilyen volt a XX. század karácsonyaira emlékező összeállítás 24-én éjjel {„Csoda köti újra, mit a szokás elszakít... ”) meg a Századunk filmhíradós történelmi jelentése 1938-ból és 1946-ból. A rettenetes és a csodálatos emberről szólt az egyik is, a másik is. Az emberről, aki annyi, de annyi szörnyűséget követett el a világ (és önmaga) ellen e században, és oly mélységekből tudott kiemelkedni az újrakezdés isteni adományával, a betlehemi gyermek szimbólumával, hogy végső soron okunk van reménykedni: kikászálódik egyszer abból a szellemi-érzelmi in- goványból is, ahová nagy találmánya, a televízió révén jutott. Lőcsei Gabriella (Magyar Nemzet, 2000. december 27) MIÉRT SZÉP? A 42 soros Biblia szóközeiről tTlffTf 5 I »Mn Gutenberg negyvenkétsoros Bibliájának kezdetét mutatjuk be. A Biblia 1456. nyarán jelent meg, de már 1455. november 6-án - amikor Gutenberget a pénzkölcsönző Fust megfosztotta nyomdájától - lényegében készen volt. Vannak perga- mentre és papírosra nyomtatott példányai. Az előbbiek pompásan vannak illumináiva, kifestett iniciálékkal és tarka lapszéli díszítéssel. A könyvön több illuminátor is dolgozott, így a példányok különböző díszítésűek. - Ezen az oldalon is megfigyelhető az egyforma hosszúságú sorok és az egyenletes szóközök harmóniája. Mindig őszinte elismeréssel rácsodálkozunk, valahányszor a 42 soros Biblia reprodukcióját látjuk. E mesterműben feltűnő a szóközök egyenletessége. Olyan egyenletes, hogy jobb már nem is lehetne. Igaz, hogy nagy árat fizetett érte a könyvnyomtatás feltalálója: a szeme világát, hiszen idős korára lényegében megvakult. De hogy jön a szóközhöz a Mester szemevilága? Gutenberg János a Biblia elkészítésekor arra törekedett, hogy a kézzel írott kódexekhez nagyon hasonlatos legyen Bibliája, attól ne lehessen megkülönböztetni. Ezért a kézzel írott könyv hagyományosan kialakult formáját ültette át a nyomtatott Bibliára is: betűje, ornamentikája, a tükör és a sorbeosztás hűen követte a kézzel írottakat. Ebbéli törekvésében egyet nem tudott megoldani: a szóközök és az egyforma sorhosszúságok egyszerű megvalósíthatóságát. Nem ő találta fel ugyanis a szóközök tágítását és szűkítését, amelynek segítségével mindez könnyen elérhető. Érre - később - legtehetségesebb tanítványa, Peter Schöjfer jött rá. Gutenberg a szóközöket egységesen, egyforma „vakanyaggal” töltötte ki. Ma talán úgy mondanánk, negyedes szóközökkel. Ezért egységes a Biblia szóköze. De hogyan lehetséges az, hogy mégis csodálatosan egyforma hosszúságúak a sorok? A megoldásra váró probléma hasonlatos a hagyományos, mechanikus írógépéhez (ahol minden leütés egyforma szóközt, távolságot eredményez): kiküszöbölni a sorvégek táncolását, egyenetlenségét, miközben minden betű és szóköz azonos távolságú. Gutenberg ezt a technológiai problémát a ligatúrák (kettős vagy ikerbetűk, azaz két egybeöntött nyomdai betű pl. as) és a rövidítések rendszerével oldotta meg. Gutenberg a Biblia szedésénél 290-fé- le betűt és írásjelet használt! Ebből 47 nagybetű (verzál), továbbá 243 kisbetű (kurrens) és írásjel volt. Azért ilyen sok a betűk száma, mert - mint említettük - Gutenberg az egyforma sorhosszúságot a sorban lévő - különböző szélességű - betűk variálásával valósította meg. Emiatt sok kettős betűt, ligatúrát használt. Egy törzsre öntött olyan betűkapcsolatokat, mint pl. ba, be, bo, da, de, do stb. Gutenberg a rövidítéseket is gyakran alkalmazta a Biblia szedésénél. Ilyen volt például az est gyakori latin segédige, amelyet egyszerűen az e betűvel és a fölé tett rövidítési jellel szedetett. Gutenberg szedői (hatan voltak) addig cserélgették a sorban lévő betűket, míg a megfelelő be- tükapcsolatokkal, a ligatúrákkal és a rövidítésekkel el nem érték az optimális sorhosszúságot. Az elválasztójeleket - amelyek a Bibliában nem hangsúlyosak - a kizárt sorokon kívül helyezték el, miáltal a határozott kontúrral rendelkező betűk egységes optikai tömbként hatnak, mintegy kihangsúlyozzák a sorok egyforma hosszúságát. Gutenberg mind a ligatúrák, mind a rövidítések rendszerét a kéziratmásolóktól vette át, mert a kódexek másolásánál mindez általános gyakorlat volt. A 290-féle betűt minden fokozatban megrajzolni, acélba vésni, matricát készíteni, kiönteni, olyan munka volt, amelynek a későbbiekben mondhatni természetes következménye lett szeme világának elvesztése. (Az említettek mellett ráadásul a világítás akkori színvonala is igen alacsony volt.) Érdekességképpen megemlítjük, hogy Gutenberg a végletekig elment annak érdekében, hogy minden szempontból tökéleteset alkosson. így betűi sorában - túl a ligatúrákon és a rövidítéseken - például háromféle r betűt alkotott: volt egyenes, jobbra néző és kettős alakú balra néző. Kétféle y-t használt: az egyiknek a farka balra, a másiké jobbra kun- korodott. Peter Schöffer, aki föltalálta a szóközök szűkítésével vagy tágításával történő sorkizárást - már „csupán” száz-egyné- hány betűt használt. A ligatúrák számát is jelentősen lecsökkentette, lényegében csak a ct, ff, ss, sz, tt, ae és az oe maradt általános használatban. Timkó György (Magyar Grafika XLIV. évf. 6. szám) Van-e már Ma szinte minden ház tetején már ott vannak a tévéantennák. Ha készülékünk több csatorna vételére is alkalmas, akkor egy bizonyos állomás vételére esetleg más antenna kell. Ezért mindig kérdés: tudom-e venni a kívánt állomás műsorát. Más szóval: van-e antennám éppen ahhoz a csatornához? Fontos lehet ez a kérdés, de újév táján vessünk fel egy jóval fontosabb kérdést: van-e antennánk Jézusnak merőben új üzenete számára? - A szívünk olyan, mint egy vevőkészülék. A szívtől függ - mit hall meg, mire reagál az ember, mit hajlandó megérteni. Jelenések könyve 3, 14-22 verseiben olvassuk Jézus levelét a laodiceai gyülekezethez. Bár eléggé ismert ez a rész a bibliaolvasók előtt, de talán még észre sem vettük, hogy a levél közepe táján Jézus hirtelen hangot vált. Valami újat, valami mást mond, mint az előző versek dorgáló szavaiban. Először megfeddi a langyos, sem hideg, sem meleg gyülekezetei. Megfeddi, hogy gazdagnak tartja magát, és nem tudja, hogy szegény, nyomorult, vak és mezítelen. Jézus ítélete eljut a kemény szavakig: „mivel langyos vagy, kiköplek a számból”, De e kemény szavak után hirtelen, váratlanul, megdöbbentő fordulattal így foty- tatja: „Akiket én szeretek megfeddem és megfenyítem Milyen hirtelen változás! Olyan ez, mint mikor fekete felhők közül hirtelen antennád? i ____i el őbukkan a napsugár. Olyan, mint zord tél után az első szelíd, enyhe tavaszi levegő, amikor szinte mámorosán élvezzük a tavasz szívderítő leheletét. - Amikor ilyen érthetetlen változás, hirtelen fordulat van az igében, akkor nagyon is oda kellene figyelnünk. Mert itt akar szíven ütni az új üzenet, itt akar Isten valami merőben mást mondani, mint amire gondolni sem mertünk... Csak az a baj, hogy az Isten nélkül élő ember szíve kemény, komor és érzéketlen. Hajlik arra, hogy csak vádat, dorgálást, ítéletet halljon ki a Biblia szavaiból is. Tiltakozik, lázad ez ellen és elutasítja az ige kemény beszédét. És végképp nem tudja meghallani ezt az új hangot: „ akiket én szeretek, azokat megfeddem és megfenyítem. ” És nem akarja belátni, elhinni, hogy Jézus dorgálása, intése sem más, mint a szelíd hívogatás: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok... ” A döntő kérdés tehát, ismételjük: van-e már antennád az új hang számára? Ha akár reggel felnyitod Bibliádat, kere- sed-e ezt az új hangot a napi igében is. Ez az új hang nem a „tanító”, nem a „mester”, nem a „példakép” Jézus hangja - hanem a töviskoronás Megfeszített hangja. Örök időkre áll, hogy csak a Megfeszített, a Megváltó ad békességet, erőt, segít testi és lelki nyomorúságunkban. így lesz ez az új esztendőben is. Gáncs Aladár Tömeghisztéria Budapesten A közelmúltban Budapestre látogatott Natalia Oreiro, az egyik kereskedelmi televízióban futó szappanoperának, a „Vad angyal” című sorozatnak a hősnője. A Duna Plaza bevásárlóközpontban több ezer rajongója várta az argentin sztárt, hogy autogramot kérjen tőle, megérinthesse, vagy csak egyszerűen egy pillantást vethessen rá. A dedikálást négy órára hirdették meg, de sokan már két órakor beálltak a sorba. A sztár megjelenésekor aztán tömeghisztéria tört ki. Nemcsak az egymást taposó rajongók közül lettek néhányan rosszul, hanem a dedikáló színésznőhöz is mentőt kellett hívni. 'Ez a hír engem lehangolt. Ennyire sekélyessé vált az emberek műveltsége? Ennyire eltorzult az emberek ízlésvilága? Ilyen szellemi mélységbe süllyedtünk? Ennyire megmételyezte már az emberek lelkét a televízióból töményen felénk áradó kultúrszenny? Amikor régen a rabszolgasorozat Isaurájának gyűjteni kezdtek az országban, hogy megvásárolják szabadságát, mégcsak mosolyogtunk. Azután, amikor a Dallas sorozat sztáija meghalt, és sokan úgy gyászolták őt, mintha családtagjuk halt volna meg, elgondolkodtunk. Most pedig egy nívótlan produkció hősnőjének budapesti látogatása tömeghisztériát vált ki. Értékeket lerombolni bizony mindig könnyebb, mint értékeket létrehozni. Az értékek lerombolásában modem korunk az élenjár. A korábban zárt határok megnyílásával ez a folyamat felgyorsult, mert attól a pillanattól fogva már akadálytalanul áramolhatott be nyugatról minden, ami silány, ízléstelen, nívótlan és erkölcsromboló. ^ fogyasztói társadalomban élő emberek számára a szűkebb értelemben vett kultúra is nagyrészt a fogyasztás tárgyai közé sorolódott. A minden szellemi erőfeszítéstől vi- szolygó ember a kultúrától is azt várja, hogy könnyen fogyasztható legyen. Ezt pedig tökéletesen megkapja azoktól a hamis világképet sugalló szappanoperáktól, amelyeket dömpingben vetítenek a televíziók. A sajnálatos az, hogy ezeknek a sorozatoknak a sikere azt mutatja, hogy ez a modell sok ember számára használható, az általuk nyújtott világkép tökéletesen megfelel a közönség ízlésének. Remélni lehet, hogy a budapesti tömeghisztériával elértük a mélypontot? Ennél rosszabb már nem jöhet? Félek, hogy nem így lesz, főleg, ha az ízlésrombolásnak nem sikerül végre gátat vetni. Ez nemcsak a kultúrpolitikusok feladata lenne, hanem mindazoké, akiknek hivatásuk az emberek nevelése, formálása. Kiss Miklós cvél&lcvél „Legyen Ön is milliomos!” - ez a kedves invitálás látható-hallható három csatornán is, televíziós környezetemben. Kettőn magyarul, a harmadik csatornán németül. Mintha ennek az ihletet adó, inspiráló gondolatnak kellene eltöltenie a szívünket, hogy átvezessen a harmadik évezredbe. Ahogyan a csillag vezette a bölcseket, hívogató fényével, hogy hódoljanak a Királynak. Nos, az adventi hetek egyikén a német RTL-en tíz ember - ha jól emlékszem a számukra - egyáltalán nem lett milliomos. Azért nem, mert már az első szűrő kérdésen elbuktak mind a tízen. Tíz jókedvű, reménykedő milliomosjelölt. Pedig csak négy szócskát kellett volna helyes sorrendbe állítaniuk, de nem sikerült. Ebben az elbukásban azonban volt valami drámaian szokatlan. A mindenhez megedződött műsorvezető nem győzte ingatni a fejét, lobogtatni papírját, mint aki nem hisz a szemének, fülének. Nem tudja ámuljon vagy kételkedjen. A négy szócska ugyanis ez volt: Akarat, Menny, Név, Ország (Wille, Himmel, Name, Reich). Segítségképpen az instrukció: a Miatyánk - a Vater Unser - négy szavát tegyék az imádság szövegében elhangzó sorrendbe! Ez nem ment a jókedvű játékosoknak. Igazi pech... Az elején kibukni. Nem nyerni egy árva Pfenninget sem! Bosszankodtak is rendesen. A stúdió vendégei pedig együtt ingatták a fejüket a műsorvezetővel. Ők arra vártak, hogy az élet nyerteseit ünnepelhessék. Hogy öntudatlanul bár, de hódolhassanak az ezredvég nagy királyának: a Milliónak. Abból a tízből azonban egy sem lehetett milliomos. Nem ismerték a Mi- atyánkot - és vesztettek. Talán azzal vigasztalták magukat: „De hiszen csak játék...” Úgy képzelem, hogy a két évezred messzeségéből üzenő Bölcsek maguk is szomorúan ingatják a fejüket: vesztettek - de még mennyit?! Nem csak milliókat. Mert nem ismerni a Mennyet, a Nevet, az Országot és az Akaratot - ez már nem játék! Ami itt kockán forog: az az üdvösség. (Teljes név és cím a szerkesztőségben.) 4 t t
