Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-04-23 / 17. szám
65. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2000. ÁPRILIS 23. HÚSVÉT ÜNNEPE ÁRA: 48 Ft A feltámadás hitében megerősödve kívánunk boldog húsvéti ünnepeket: Szerkesztőség. A TARTALOMBÓL Interjú: ifj. Fasang Árpáddal A Magyar Millennium Bécsben * • Néhány gondolat a húsvét hajnali istentiszteletekről Német-szlovák oldal r É rdekes kérdés. Gondolatok egész sorát indítja el, ha a húsvéti történetet a mi történetünknek tartjuk. Márpedig erre jogunk és lehetőségünk van. A feltámadott története folytatódott, s ma is zajlik. Mi is résztvevői vagyunk, s ez nem attól függ, mennyire éljük bele magunkat, vagy éppen az adott pillanatban mennyire vannak rendben hívő dolgaink. Résztvevő voltunkat nem mi határozzuk meg, hanem az, aki értünk támadt fel. Azért győzte le a halál hatalmát, hogy nekem, halandó életű embernek, ne a kilátástalan halálutat kelljen járnom (mi életútról szoktunk beszélni, pedig a születésünk óta a halál útján vagyunk), hanem az örök élet kanyargós (nem mindig könnyű), de biztos cél felé haladó útját. Jézus szegődött az emmausi tanítványok mellé, Jézus jelent meg a kételkedő tanítványoknak, és az előle menekülő Saulusnak. ő tett a húsvéti esemény részeseivé, emelt fel a TÖRTÉNET szereplői közé. Húsvét nem kétezeréves emlék, hanem kétezer éves történet - most is zajló eseményekkel. Azért ünnepli az egyház húsvét ünnepét, hogy a csodálatos emlékből nagyszerű valóság legyen mindazoknak, akik meghallják az evangéliumot. Idén is azért ünnepelünk, hogy a földre néző tekintetünket Valaki felemelje, s így az örök élet távlatára irányítsa. Egy, számomra sokat jelentő, igehirdetésben így hallottam: a főszereplő mindig ugyanaz, ti. az élő Jézus, és csak a többiek, a statiszták változnak. Akkor nagyon megtetszett ez a kép. Most már másképp gondolom. Ma így fogalmazom: az egyik főszereplő „...VALÓBAN FELTÁMADT AZ ÚR...” (Lk 24,34) Miért keresitek a holtak közt az élőt? mindig ugyanaz. Hiszen két főszereplője van a húsvéti történetnek. Mondhatom egyes és többes számban is - ugyanazt jelenti, más megközelítésben: „Jézus és én ” - vagy így: „Jézus és mi Ő szegődik mellém/mellénk; ő szólít meg, ö akar a halál útjáról az élet útjára átirányítani, indítja lábamat/lábunkat a húsvéti úton. Az idei húsvét ismét nagy lehetőség arra, hogy ne passzív, hanem aktív résztvevői legyünk a világ legnagyobb eseményének, a húsvéti történetnek. Ehhez segít az angyal igencsak aktuális kérdése: „ miért keresitek a holtak közt az élőt? ” Tényleg, miért keressük a holtak közt az élőt? Egyáltalán keresünk valamit, vagy csak túléljük az életet, a magunk, e földre szabott, néhány évtizedét? Keresünk valamit? A kereskedelem világának „ak- cióin”/túl (mert ezek nem csak megtalálnak, mi is keressük, s meg is találjuk ezeket), kereső érdeklődéssel kutatjuk a többet, a szebbet? Keresünk valamit a jobb, kényelmesebb, olcsóbb, szebb életen túl? Keresünk valamit, ami mélyebb, ami igazabban emberi, ami nem csak ma, hanem holnap is jó, ami igazi érték, ami felemel, és nem csak elandalít? Ke- ressük-e azt, amiben az igazi élet rejlik? Nyitottak vagyunk-e arra, hogy esetleg elfogadjuk: nem valamiben, hanem valakiben rejlik az élet titka? Sok keresztény testvérünk ajánlotta már a receptet: Őt keressétek. Talán hallgatunk is rájuk. Keressük Jézust. De jó cím van a kezünkben? Tisztáztuk, kit is keresünk Őbenne, és hol is találjuk meg Őt? Mindig megdöbbent Jézus szava János evangéliuma ötödik fejezetének 39. versében: „ 77 azért kutatjátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen A Bibliában, a múlt tudósításaiban keressük az élet titkait, de nem találjuk az alkalmazható recepteket. A Bibliában, a múlt tudósításaiban keressük Jézust, mert ott egyszerűnek tűnik tetten érni. Hozzám jöjjetek - hangzik a Feltámadott szava. Ne a múltban, betűk közt, emlékekben keressetek engem. Élek. Miért keresitek a holtak közt az élőt? A Szentlélek élővé teszi a Biblia sorait és a hirdetett-hallott igét azért, hogy Őhozzá vezessen, az Élőhöz magához! Az élet-halál mezsgyéje nem ott van, ahol azt mi emberek képzeljük. A döntő félreértés bizonyára abból adódik, hogy mi csak az élet egy szeletére gondolunk: a biológiai létre. A Jelenések könyvének Jézusa a hét gyülekezet egyikét így szólítja meg: „ az a neved hogy élsz, pedig halott vagy" (Jel 3,1). Sokan Jézust úgy nevezik, mint aki a múlt nagy alakja, egy régen élt tanító, orvos - a „nagy segítő”. Ki él valójában: az, aki a halálról csak „kötelező” jövő időben tud beszélni (egyszer meg kell halni - rám is ez vár) vagy az, aki a halálról múlt időben is beszélhet: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai (Jel 1,18)? Jézus él! Élete más, több, mint a miénk. De ebből a miénknél teljesebb, azaz nem a halál felé, hanem a kiteljesedés felé tartó életből akar részesíteni minket. Meg akarja velünk osztani az ÉLET-et. Miért keressük a holtak közt az élőt? Miért szaladnak ki kezünk közül fölöslegesen a lehetőségek, miért sza- lasztjuk el a perceket, órákat éveket? Jézus azért keres - az ünnepben, a hétköznapok apró eseményeiben és az életformáló fordulópontokban -, hogy a vele való találkozás létrejöjjön, s a találkozásban miénk legyen az igazi élet. Búcsúbeszédében Jézus ezekkel a szavakkal fordult a tanítványok felé: „Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok". (Jn 14,19) Az ígéret nem valahol a távoli jövőben realizálódik. Megvalósulása már elkezdődött. Jézus a benne hívő tanítványoknak az örökélet jelenvalóságáról beszél. „Aki hisz, annak örök élete van". (Jn 6,47). „Bizony, bizony, mondom nék- tek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe." (Jn 5,24) A kereszténység nem elmélet, hanem élet. Az élő Jézussal való találkozás az életet jelenti számunkra. Húsvét így nem csupán nagyünnepeink egyike, hanem AZ ÜNNEP. Azért ünnepelünk, mert életünk van, és élet vár ránk. Azért élünk, mert van ünnepünk: húsvéti ünnepünk. Nem csak életet kereső, de életet találó emberek is lehetünk. Miért keresitek a holtak közt az élőt? - kérdezi az új, páratlan helyzetet fel sem fogó tanítványokat. Keressük Jézust, amíg élünk, az életben az Élőt, hogy ránk találjon az örök Élet. Hafenscher Károly (ifj.) Grünewald: Isenheimi oltárkép: A feltámadás Húsvét felé Pál apostol a Korinthusiaknak írott első számú levelének 15. fejezetében azt írja, hogy a halálból feltámadt Krisztus „megjelent Kéfásnak, majd a Tizenkettőnek, azután több mint Ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek...” Ez azt jelenti, hogy a Fel- támadottnak vannak tanúi. Amikor Pál írta ezt a levelét és ebben a feltámadásról szóló bizonyságtételét, akkor még ott voltak azok a tanúk is az Ötszázból, akik szavahihetően mondhatták el felemelő élményüket. Ebben a húsvéti elmélkedésben idézzünk meg más tanúkat is, akik másként, de mégis az élő Jézus Krisztusról - tehát a Feltámadottról - adtak tanúságot a maguk módján. Költőket idézünk meg tanúként, miképpen szóltak verseikben, és járulhatnak így hozzá, hogy meggyőzzék a hitetlen szívüeket. Igaz, akarata ellenére senkit nem lehet meggyőzni. De azért szólaljanak meg a tanúk. Elsőként idézzük fel Zrínyi Miklós alakját (1620-1664), akinek híres a vitézsége, s kevesen tudják, hogy nagyon mély hitű vitéz volt. Azt is nagyon jól látta: Isten bünteti a magyart a hitetlensége miatt, ezért is született meg benne a nagy döntés, hogy mártírhalált hal nemzetéért. Megható példájának hitetlen korunkig ható kisugárzása kell, hogy legyen. Igazi próbás időben írta a „Feszületre” című himnuszszerű versét, amely éppen a nagypénteki és a húsvéti eseményeket fogalmazza meg, hogy így tegyen bizonyságot élő hitéről: „ Virágzott tested is halálos sebektől, Azott a szemed is igen bőv könnyektől Szájad megkeserűlt az mérges ecettül, Bajt vittál, harcoltál halállal vitézül. Vitézek Istene, te függsz az körösztfán, Ki győzedelmes vagy, s ezer sereged van. Azért, hogy poklokban, láttad, merültünk volna, Azért, hogy mi lölkünk örökségre megholt, Szállottál le égből, az hun lakásod volt. Függöttél körösztfán, az kin tested megholt. ” Komoly bizonyságtétel az is, amikor Izsák nevű kisfia meghalt, és akkor „Elégia” címmel tett bizonyságot gyászban is gyermekded hitéről. így, hit által talált békességet: hit a feltámadásban, az örök életben: „ ...Paradicsom kertiben kis virág Izsák, Tavasszal ugyanis virágot plántálják, Ütet is most ültetik kisded angyalkák. ” Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) nagyszerű verse sem közismert, általában nem ezt a dimenziót szokás kiemelni életművéből, de most Krisztus feltámadásának tanúi nekünk itt ő mégis filozofikus tanúja az örök életnek és a feltámadásnak. Ha nem is idézzük az egész verset, de felhívjuk mindenki figyelmét Vajda János „őszi tájék” című drámai erejű költeményére. Elsiratja benne az egész elmúlást, amely a természetet áthatja, és ami az embert is lelkileg leterheli, és nagyon szépen fejezi be a versét: „Az égen a felhő egymást űzi-hajtja, Lemegy a nap. A nyáj hazatér, Távolban vész el halk, méla kolompja. Kiált a kuvik, száll a denevér.- Majd kigyul a csillag, kisüt a hold. S ott a keresztfán suttogja a szél: Kinyílik a rózsa, kihajt a levél. ” Vajda János nagyon finom jelképpel érzékelteti a feltámadás csodáját. Csillag, hold, suttogó szél, és az új élet hírnöke: a tavasz ébredése. Ha az öntudatlan természet új életre ébred, mennyivel inkább döntő lelki várakozás, hogy ne a halál kárhozott fiai legyünk. Nagyon sok költőt, művészt idézhetnénk még tanúként, de a hely szűke önmérsékletet parancsol. Érdekesség, hogy olyan költők is bizonyságot tesznek az örök élet utáni vágyukról, akiknél ilyesmire nem is számítanánk. Különösen is Kosztolányi Dezső erre az egyik példa, aki a „Hajnali részegség” című versében ámul el Istennek azon a csodáján, ami az örök életre vonatkozik. Tanúként idézhetjük meg továbbá Gárdonyi Gézát, Arany Jánost, Madách Imrét, de Ady Endrét, Babits Mihályt, Tóth Árpádot, Juhász Gyulát, sőt József Attilát, Radnóti Miklóst, és még sokan másokat. Művészek között is különös a színművész, és közöttük nagy névnek számít mind a mai napig Jávor Pál neve, aki a II. világháború előtti évek színházi és filmszínházi világának kiemelkedő alakja. Jávor Pál egy különös végrendeletet hagyott hátra: „Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli, igazi érték, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek! ” Csodálatos végrendelet. Húsvét felé... készülünk a feltámadás ajándékának ünneplésére. Idén is hangsúlyozni szeretnénk, hogy hatalmas érveink vannak egyrészt Jézus Krisztus feltámadásának történetisége, igazsága mellett, másrészt a mi feltámadásunk, örök életünk mellett. Sokszor idézettek közül csak a megmaradás fizikai törvényszerűségét idézem ide: Isten úgy teremtette ezt a világot, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Soha, de soha nem következhet be leltárhiány a világban! Semmi sem vész el, csak átalakul! A mi életünk sem tud semmivé válni! Átalakul! Vagy kárhozatra alakul, vagy üdvösségre! Méltatlan az emberhez és megalázó a semmiben hinni! Máskor is leírtuk már, hogy az igazi szeretet nem tű<i el, nem fogadja el, nem viseli el a szeretett hozzátartozó megsemmisülését a halálban. Vagy ha elfogadja, akkor nem volt igazi szeretet. Ha igazán szeretek valakit, akkor a lelkem követeli az életét még a halála után is. Ha bele tudok abba törődni, hogy az, akit szerettem, csupán semmivé válik, legfeljebb a talaj termőképességét fokozza, akkor nem volt igazi, teljes a szeretetem. Hanem akkor csorbultam emberségemben. A semmit hirdetni, a semmire rábeszélni tudatlan embereket, rendkívül gonosz tevékenység, Isten irgalmazzon nekünk! Nehogy abba a rettenetes és démoni tévhitbe essünk, ami nullává, semmivé teszi az ember valóságát. A Feltámadott Jézus Krisztus hív: Kövessetek engem! Én vagyok a feltámadás és az élet! A feltámadásnak vannak tanúi! Korábban is írtunk már a reanimációs kutatásokról, hogy igen sokan vannak olyanok, akiket a klinikai halál állapotából hoztak vissza (ezt nevezik rea- nimációnak, azaz újraélesztésnek), és megdöbbentő élményekről számoltak be. Mivel több mint 20 éve foglalkozom ezzel a témával, és sokszor szólok is róla, ezért erre most nem térek ki, de bármikor szívesen elbeszélgetek erről a tanúról, a reanimációs kutatásról. A legfontosabb azonban: meghallani az Úr Jézus hívó szavát! Mert bűneink bocsánatát kínálva örök életre, üdvösségre hív minket! Ribár János (Orosházi Harangszó) FELHÍVÁS A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége kéri a gyülekezeteket, hogy induljon azonnali gyűjtés az árvíz -és belvíz- károsultak megsegítésére. A rendkívüli helyzet áldozatra kötelez mindnyájunkat. Gyorssegélyként egyházunk ötmillió forintot utalt át a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat számára. Ez elsősorban a Bodrog mentén élők megsegítését szolgálja. A gyűjtést kérjük 2000. május 7-ig lezárni és az összegeket az Országos Egyházi Pénztárba eljuttatni. Erős vár a mi Istenünk! Budapest, 2000. április 11. D. Szebik Imre s. k. Dr. Frenkl Róbert s. k. D. Dr. Harmati Béla s. k. püspök országos felügyelő püspök ♦ 4 *
