Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-02 / 14. szám

2000. ÁPRILIS 2. 5. oldal Evangélikus Élet Kedves Gyerekek! A mai alkalommal Zsomborral Vendégségbe megyünk! Legalábbis olyan történeteket keresünk vele a Bibliában, ahol a vendégségnek, látogatásnak fontos szerepe van. Vála­szoljatok a kérdésekre és küldjétek be a következő címre a megoldásokat: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Ne feledjétek, minél több fordulóra küldtök be megoldáso­kat, annál több cipője lesz Zsombornak! Szeretettel: Pötty bohóc VENDÉGSÉG- KÖRÚT 1. Kinek a sátránál jelent meg az Úr vendégségben, miközben annak a felesége a sátor mögött hallgatózott? 2. Ki volt az az áldott állapotban levő két nő, akinek találkozásáról az evangéliumban olvashatunk? 3. Ki volt az a fiatalember, akinek sok vendége és barátja volt, amig pénze is akadt? 4. Ki látogatta meg Salamont, hogy bölcsességét próbára tegye? 5. Fejezd be ezt a Zsidókhoz írt levélbeli idézetet: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - ... vendégeltek meg.” 6. Kik vendégelték meg Jézust feltámadása után, anélkül, hogy felismerték volna? 7. Ki volt az a fáról lehívott ember, akinél Jézus vacsoráit? Előző Álom- körút megfejtései: Jákobnak (1 Móz 28, 10-22) Józsefet (lMóz 37,19) Jákob (1 Móz 31,22-25) Sámuelt (lSámuel 3,1-18) Főpékmester (1 Móz 40,16-19) ---------------------------------------------------------------­Fár aó (1 Móz 41,1-36) A gyermeksarok készítőinek címe: Józsefnek (Máté 1,18-25) Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Melyik bibliai történeteket ábrázolják a következő, hittanórán készült rajzok? El tudod mesélni a történetet? Egy héja halálára... A héját a temetőnkben találták. Evan­gélikus a temető, gondolták, kezdjen a pap valamit a madárral. Szép szürkéskék volt a háta, a hasa alja meg csíkos. Öt gyermekünk kitörő lelkesedéssel fogadta a szokatlan vendéget. Orsi, a család ma­darásza, azonnal utána nézett, milyen névre is hallgat vendégünk. Egy darabig eldiskuráltunk azon, karvaly-e, vagy hé- ja-e a becsületes neve. Mert a tudós könyvek szerint a karvalytojó majdnem akkora, mint egy héja. S könnyen össze lehet őket téveszteni. Mérete tiszteletet parancsolt. A csőrétől a farka végéig majd 50 cm hosszú volt. Kifeszített szár­nyai pedig még ennél is nagyobb távot öleltek át. Horgas csőre, nagy feje min­den kétséget kizárt: ragadozó madár ér­kezett hozzánk. A héjával csak egy baj volt. Meg lehe­tett fogni... Ami azért ugye, héjáéknál nem természetes dolog. A héja ugyanis beteg volt. Lábai bénán, petyhüdten lóg­tak. Szárnyaival verdesett, de fölemel­kedni a levegőégbe képtelen volt. Elvit­tük állatorvoshoz. Nézett nagyot a disz­nók, lovak és házi ebek doktora, amikor az öt gyerekkel és a nagy madárral beál­lítottunk hozzá. Megvizsgálta a madarat, s csak hümmögött. Adott neki három in­jekciót, s azt mondta, próbáljuk etetni, itatni. Otthon törtük a fejünket. Az egér- meg a verébfogáshoz nem igazán értünk, hát vettünk neki húst a boltban. Apró dara­bokra vágtuk, két gyerek fogta, a harma­dik csipesszel rakosgatta a csőrébe az élelmet. Meg is itattuk rendesen. Éjszakára kitettük egy üres nyúlketrec- be, az udvarra. Ekkora madár mégse lak­jon a gyerekszobában. Gergő már reggel korán, pizsamában dideregve vizitálta a nyúlketrecet meg a lakóját. A héja mintha jobban lett volna... de lábra állni nem tudott. Köz­ben felhívtuk a Kiskunsági Nemzeti Par­kot: adnának tanácsot, hiszen héjánk mégsem kanári kalitkában. Mondták, őrizzük, védett és értékes, jönnek majd érte. Aztán vasárnap délután a héja kimúlt. A Nemzeti Park embere így is elvitte, ki­tölttetni. Este odaszólt az állatorvos tele­fonon: hogy van a héjánk, mert bebizo­nyosodott, cián mérgezte meg a madarat... A héja már nem szeli a kék eget. Vere­bek és kiscsibék nyugodtan élhetnek tő­le. De mi mégis megsirattuk a büszke nagy madarat. S vele együtt sirattuk a halott Tiszát, az elpusztult sok életet, a kérészt, a kecsegét, a rengeteg halat, a mérgezett halakból lakmározó madara­kat. A Tisza légvonalban jó ötven kilomé­terre van tőlünk. De a pusztulás minket is megérintett. S rossz volt a lelkiismere­tünk. Micsoda az ember, hogy ilyen felelőt­lenül tudja pusztítani azt, amit a Teremtő olyan csodálatosra alkotott??? Lupták György ÉLETKÉPEK RÓLUNK Megéreztelek, Uram, a gondviselésben Kedves Barátom! A történet rólunk szól! Évek óta gyűjtöm a nem mindennapi eseménye­ket a mindennapi életünkből és meg­osztom veled, mert úgy érzem, így lel­kiekben gazdagabbá leszel. És ez ne­kem öröm. Érzem az élet történéseit. A találkozás­ban benne van a búcsúzás, és az elválás­ban mindig ott bujkál a szomorúság. Fáj az embernek, ha a szívéhez közel állótól kell búcsúznia. Tanítás után búcsúzol a barátodtól, csak másnap találkoztok. Egy kicsit rossz érzés. „Majd holnap!” - mondjátok egymásnak örömmel, a vi­szontlátás reményében, de a búcsúzás szomorúságával. A „búcsúzás koronája” a legfájdalma­sabb. Ilyenkor temetőben vagyunk, ko­porsó előtt állunk, körben virágból kötött koszorúk. Végső búcsúnak mondják. A szív az ereken át lükteti: Nincs tovább! Latinul: Non plus ultra! Szabad mást is megélnünk. A sír nem zárt gödör, hanem inkább a hívőnek egy hasadék. A hasadékon át a halálon túlra látni a mennyei hajlékba. Itt már többé nem lesz búcsúzás, könny, halál. A feke­te gyászban szabad éreznünk az életet is. Igen, az élet szagát. Halállal csak a földi élet végződik. És kezdődik valami új. Minden búcsúzásban születik a követke­ző élet csírája. Az ember elmenetelében az örök élet. Temetési szolgálatban történt meg egy­szer, hogy a simái hangzik az imádság: „Örök Isten, irgalmas Atyánk! Add ne­künk kegyelmedet, hogy megnyugodjunk akaratodban, megálljunk mindvégig a hitben, és vigasztalódjunk a feltámadás és az örök élet reménységében, az Úr Jé­zus Krisztus által. ” Itt egy kis szünet, amit az imádság végén hagyni szoktunk, hogy nagyobb nyomatékkai mondjuk rá: Ámen. Mielőtt szolgatársam mondta volna a gyászoló tömegben két kislány rámondta: Amen. Tudod, hogy mit jelent az ámen? Azt jelenti: Úgy legyen! Azt az értelmezést is hallottam már: Úgy is lesz! Gyermeki hittel mondhatjuk végső búcsúnál is, hogy a feltámadás és az örök élet re­ménységében élhetünk. Biztosan ismerte ez a két kislány a Jairus leányának törté­netét, ahol Jézus feltámasztotta a 12 éves gyermeket. Olvasd el a történetet a Bib­liából, ha nem ismered! Megírva találha­tó Márk evangéliumának 5. fejezetében. A 21. versnél keresd! így vigasztalta Jé­zus a családot: „Ne félj, csak higgy!" Minden kis és nagy búcsúnál gondolj er­re! Isten ott van a gondviselésben, imád­ságaidra válaszol. Ámen. Úgy is lesz! Börönte Márti Tíz éves az Evangélium Színház A nagy jubileumok évében, amikor a kereszténység 2000 évére, a magyar ál­lamiság és kereszténység 1000 évére emlékezünk, nagyon szerénynek tűnik egy 10 éves évfordulóra emlékezés. De éppen az első kettő alapján és talaján vá­lik számunkra értékessé a mi mostani időnkben, hogy ezt a harmadikat is ün­nepelhetjük. A rendszerváltozás után elég gyorsan reagáltak az egyházak arra, hogy új utakat, modem lehetőségeket is kihasználjanak az evangélium teijeszté- sére. A megromlott erkölcsi normák, a szellemi lazítás után jónak látták ezt az utat is megnyitni, hogy a színház eszkö­zeivel neveljenek, irányt mutassanak, olyan darabok napfényre hozásával, me­lyen nem illettek bele a „szocreál” képbe, nem építették azt a fajta szocializmust. Istennek eszköze lett ebben Udvaros Béla rendező, akinek szívében megfo­gant és már hosszú idő óta érlelődött egy biblikus, egyházias színház képe, és ta­lálkozott olyan egyházi vezetőkkel, akik mellé álltak, anyagiakkal is támogatták, hogy az álomból, az elképzelésből való­ság lehessen. 1990 őszén Lessing: Bölcs Náthán-jával indult a színház. Viharos volt a kezdet, mert azokban a napokban zajlott a „taxis sztrájk” és izgalom volt azért is, hogy vajon a színészek gárdája megérkezik-e az előadásra? Mégis meg­történt. Azután hosszú út következett, a „stáb” nagyrészt megmaradt, de az idő folyamán bővült is. Külön meg kell em- litenünk, hogy két tagja: Bitskey Tibor és Bubik István március 15-én részesült Kossuth-díj kitüntetésben. Most a 10 éves színház „ünnepi sereg­szemlére” készül. Az eddig bemutatott sikeres előadásokból újítanak fel néhá­nyat. Április 16-17-én Kovách Aladár: Téli zsoltárát, április 18-19-én Ibsen: Peer Gyntjét újítják fel. Itt az alkalom, hogy akik valamilyen ok miatt elmulasz­tották ezek megtekintését, pótolhassák. Az előadások mind a négy napon este 7 órakor kezdődnek a DUNA Palotá­ban (V. Zrínyi u. 5.). A jegyeket előre lehet váltani a Duna Palota jegypénztá­rában és a Színházak Központi Jegyiro­dájában (Telefon: 312-0000). A hely­árak: 1000-800-500 Ft. Ünnepeljünk együtt a „mi színházunk­A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat jelentése Jugoszláviából Újabb segítség a koszovói menekülteknek. Folytatódik a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat koszovói menekülteket segítő akciója Szandzsákban, amelynek keretében Koszovóból és más háborús övezetből érkező menekülteknek szállít segélyadományt. 2000. március 7-én, kedden a Magyar Ökumenikus Szeretetszol­gálat segélyszállítmányt juttatott el a nélkülöző albán, szerb, bosnyák menekül­teknek. A több mint 18 tonnányi segélyszállítmány, Magyarországon megvásárolt higiéniai szereket, tartós élelmiszereket illetve takarókat tartalmaz. Az adományt a Szeretetszolgálat a helyi partnerszervezésével, a MERHAMET segélyszervezet­tel közösen a közeli napokban osztja szét a rászoruló családok között. A szállít­mány összértéke: 5 millió forint. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat továb­bi segélyszállítmányokat indít a térségbe Munkájának elvégzéséhez továbbra is kéri a magyar lakosság támogatását. „Ez is ajándék” Az ablakunk alatti vadszilvafa felöltötte ünnepi ruháját. Hótól roskadozó ágait nézvé, eszembe jutott a pár év előtti kis történet. Húsvétot vártunk. Akkor is fehérben pompázott. Kibomlott szirompalástja adta ékességét. Szinte kérkedett, a még csak ébredező hársfa ölelésében. Figyeltem az embereket, miként reagálnak erre a csodára. Volt, aki lehajtott fejjel ment el alatta, figyelemre sem méltatta. Volt, aki közönnyel nézte. Am, de egyszer egy kis kopottruhás csapat közeledett felé. Testvéreknek néztem őket. A legidősebb egy lányka, úgy 10-12 éves. Ahogy a fa közelébe ért felkiáltott:- Nézzétek, milyen gyönyörű! Minden szempár a fára tapadt és mosolyogva csodálták. Öröm és meghatottság járta át szívemet. Tanítványaimra gondoltam, akik az ünnepek elmúltával egymást túllicitálva so­rolták fel a kapott ajándékokat. Ez a kislány egy egész életre többet kapott valamennyiüknél. Testvérem, úgy-e Te is így gondolod? Szabó Gyuláné PÁLYÁZATI FELHÍVÁS 55 Tanít a múlt 55 A Magyarországi Evangélikus Egyház millenniumi pályá­zatot hirdet egyháztörténeti, irodalmi és egyházművészeti tárgykörben. A pályázat célja hazai egyházunk múltjának olyan kiemelkedő és feledésbe merült személyiségei életének és munkásságának feltárása, akik kulturális életünket irodal­mi, egyháztörténeti, művészeti vagy egyéb tudományos téren gazdagították. A pályázat két kategóriában kerül meghirdetésére: 1. Ifjúsági pályázat középiskolások részére (20 éves korig), 20-50 nyomdai szabványoldal teljedelemben. Díjak: I. díj 100.000 Ft II. díj 75.000 Ft III. díj 50.000 Ft 1. Korhatár nélküli pályázat, 50-100 nyomdai szabványol­dal teljedelemben. Díjak: I. díj 200.000 Ft II. díj 100.000 Ft III. díj 50.000 Ft A pályázaton csak nem publikált tanulmány vehet részt. A dolgozatok jeligések, a pályázó nevét és címét zárt boríték­ban kéijük mellékelni. A beküldési határidő: 2001. január 1. Eredményhirdetés: 2001. március 15. A dolgozatot három példányban kérjük elküldeni az alábbi címre: Evangélikus Országos Könyvtár, 1085 Budapest, Ül­lői út 24. A borítékra írják rá: „Tanít a múlt” V <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents