Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-02 / 14. szám

2. oldal 2000. ÁPRILIS 2. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM-v ISTENTISZTELETI ' REND „Örüljetek Jeruzsálemmel!” Ézs 66,10 „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” Jn 12,24 „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egy­másnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. ” 1 Pt 4,10 (Dán 2,21c; 2Kor 1,3-7; Zsolt 132,1-18) Nem vagyunk egyformák. Hála Istennek! Mindegyikünkben van részismeret, rész-szeretet, és jó esetben egymást így gazda­gítjuk. Lássuk meg: Istentől vannak ezek a (rész)képességeink, azért, hogy ezzel szolgáljunk másoknak, és megközelítsük az isteni „nem rész,szerintit Isten szeretete? ” ÍJn 3,17 (Ézs 58,10; Jób 9,14-23.32-35; Jn 16, 29-33) Gyakorla­ti példa a szeretetre. Rendelkezhet valaki anyagi javakkal - de ha Jézust akarja kö­vetni, akkor ennek (is) következménye van, vö. a gazdag és Lázár története Lukács ev. 16. részében. „Ha szondt helyzetben vagyok is, megtartod életemet. ” Zsolt 138,7a (2Kor 4,8; 5Móz 8,2-3; Jn 17,1-5) A 138. zsoltár gyö­nyörű hálaadás Isteii hűséges szeretetéért, amelyet - nyilván nem csak egy alka­lommal - megtapasztalt a-szerző. A zsoltár a megingathatatlan hit vallomásával a teljese.f. . zárul: Isten mindent meg fog tenni az övéiért, még ha veszélyeken és nehézsége­ken keresztül is vezet az út. „Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akßrata Jézus Krisztus áh tál a ti javatokra. " IThessz 5,18 (Zsolt 22/1; Jn 6,23-29; Jn 16,16- 24) Mindenért hálát adni - ez az Isten akarata, és ez fm\ lehetőségünk is a bol­dog, megelégedett életre. PÉNTEK „AgyonJárasztod magad te Wezgetésekkel. ” Ézs 47,13a (Fii 3,7-8a; Jn 10,17-25; Jn 17,6-8) MÍ ntha egyenesen a ma emberének szólna r azér tmutatónkból ez a fél mondat. Pe- ogy képmutató ítélkezők, nagyszájú­„Igaz ez a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött'efa világra, hogy a bűnösöket üJvözitse. ” lTim 1,15 (/sóit 25,8; Fii 1,15-21; Jn 16,25-28) Aki ismeri a Bibliát,^áz folytatná: „... akik közül az el­ső én vagyok.” Nem tudom, miért maradt ki dig nagyon fontos! Ez akadályozhatja meg,, ak legyünk. El ne hagyjuk! Inkább ezzel kezdjük (szavunkban és megnyilvánulá­sainkban is): Igen. én vagyok a bűnösök közöl az első helyen -mások utánam kö­vetkeznek a negatív rangsorban. Ezzel az alázatü/kozel^W^^jndig másokhoz! „Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az ez a sok évszázada leírt mondat, lójában mireánk is vonatkozik a pró] alázatosabban tegyük! Valahogy új akarja és élünk...” Jak 4,15 SZOMBAT ,Ha szenved az égen letűnt Babilonról van itt szó. De va- tanácsa. Tervezgetnünk persze kell. Csak ahogyan az apostol fogalmaz: „Ha az Úr : tag, vele együtt szenved valamennyi, ha di­csőségben resßsül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. ” IKor 12,26 (Zsolt 119,63; Ám.i,l 1-12, Jn 17,9-13) A test tagjainak hasonlata egy­részt azt jelenti: a gyülekezet, a közösség minden tagjának van feladata. így szol- . gálják az egész csoportot. Másrészt: a tagok „ugyanazon vérkörbe” vannak bekap­csolva. Egyikük fájdalma fagy öröme érinti - kell hogy érintse! - az egész közös­ségéi á-teljes szervezetet Görög Zoltán LAETARE VASÁRNAPJA A mennyből alászállt kenyér Jn 6,30-40 5 Nagy elismerést váltott ki az emberek­ből Jézus csodatétele. Bőséges asztalt terített puszta, lakatlan helyen. A lelkiek­re éhező sokaságot vendégül látta ke­nyérrel és hallal, amikor megéheztek. Amit nem tett meg negyven napos böjt után a pusztában, ellenállva az ördögi kísértésnek, megtette az igehallgató, éhező tömeg láttán. A tanítvány számá­ra lehet reménytelennek látszó hely és helyzet, a Mester számára nincs. A ke vésből, vagy éppen a semmiből teremt és táplál. Előbb legyőzi a kétséget és hi­tetlenséget tanítványaiban, majd kenye­ret ad. Öröm számára, ha megelégíthet valakit, ahol éhséget lát. A csoda nem marad hatástalan. A tö­meg a hosszú hajóutat is vállalja tele hassal. Szájukban még ott a kenyér és hal íze, mégis új jelt kívánnak, hogy hi­hessenek Jézusban. Az élmény-keresz- tyénség buktatóját ismerhetjük fel eb­ben a kívánságban. Újabb és újabb meg­tapasztalásra, élményre vágyik az ilyen hit, s jaj neki, ha nem kapja meg. Tulaj­donképpen nem Krisztusba, hanem ajándékaiba kapaszkodik. A hitre lesel­kedő legnagyobb csapda az, miszerint Isten mindent megad, biztos a siker, „csak menni kell utána”. A tömeg újabb bizonyítékot vár, amely igazolja, hogy Jézus az Istentől jött. Mózes idejében hullott a manna, bizonyítva, hogy Mó­zes Istentől rendelt vezető. Milyen ha­mar is felejt az ilyen hit, könnyen feledi az alig elmúlt bőséges vendéglátást. Fe- ledékenységének oka a felszínessége, ráadásul tévesen idézgeti fel aJ múltat. Nem Mózes adta a mannát, hanem az Atya adja a mennyei kenyeret. Jézus ép­pen ezért nem is szaporítja a csodákat, nem enged a tömegnyomásnak, mert azok önmagukban nem vezetnek el sen­kit sem az igaz hitre. Az újabb csoda is olyan hamar feledésbe menne, mint az előző, csak újabb igényeket vetne fel. Viszont megragadja Jézus a lélektani pillanatot, hogy az igazi, mennyei ke­nyérre fordítsa a figyelmet. Most kell beszélnie erről, mégha más kenyérre is vágynak a körülötte lévők. Hiszen a test biológiai szükségletei arra valók, hogy jelzést adjanak a lélek belső igé­nyeiről. Hogy észre vegyük, ahogyan kenyér nélkül nincs életerő, úgy lelki táplálékforrás nélkül sincs lelki erő. A Mózes idejében hullt manna is csupán halvány előképe volt Isten ama tervé­nek, hogy mindenkori népét felülről táplálja. Hogy népe egyedül Isten ha­talmának legyen kiszolgáltatva, és bol­dog függőségben élhessen. Érezze ön­magában való gyengeségét, de a felül­ről alászálló kenyérben rejlő erőt is. Aki ismeri ezt a kenyeret és belőle él, már nem igényel kétségeket oszlató jelt és csodát. Ez a kenyér nem csak életben tart, hanem a halál állapotából életre is kelt. Jézus egészen világosan szól arról, hogy ez a kenyér Ő maga. Őreá van szüksége a bűn állapotában szűkölködő, éhező világnak. Egyedül Ő képes életre kelteni a bűnből, halott érdemszerző vallásos cselekedeteinkből. Az életünk igazi megelégedettsége - sok teher alatt is - csakis vele nyerhető el. Ahogyan a friss kenyérre naponként szükségünk van, úgy arra is, hogy Jézus naponkénti táplálékunk legyen. A mannát is napon­ként szedték, nem lehetett előre elraktá­LAETARE Az örömre mindig van okunk... Tudom, kevesen bólintanak rá a fenti címre. Inkább az ellenkezőjét valljuk, tapasztaljuk nap mint nap: a panaszko­dásra, a kesergésre találunk mindig okot. Sokakat szinte kisért egyfajta „kozmikus sértődöttség”: mindenre és mindenkire neheztelnek, mindenütt csak a negatívumot, a hiányt veszik észre. A negyedik böjti vasárnap, „Laetare” vasárnapja viszont örvendezésre hív, ami látszólag nem illik a böjtről kialakí­tott sablonos képbe. De egyrészt tud­nunk kell, hogy a böjti vasárnapok hegycsúcsként emelkednek ki a „böjti pusztaságból”, nem tartoznak bele a negyven napos böjti időszakba. Más­részt a böjt lényege nem az öíömtelen- ség, hanem sokkal inkább a lényegre va­ló koncentrálás. S ennek a „lényegnek” az újra felfedezése éppen, hogy örö­münk forrása lehet. Érdemes ízlelgetni az ősi bölcsességet, mely szerint „ a test böjtje a lélek lakodalma" lehet, lehetne... Az „ízlelgetni” kifejezést nem véletle­nül használom, hiszen ennek a vasár­napnak az óegyházi evangéliuma a ke­nyércsoda története, az Agenda szerinti mottója „Az élet kenyere ”, Hála Isten­nek, vannak már egyházunkban olyan gyülekezetek, ahol az úrvacsora minden istentisztelet szerves részéve vált. Má­sutt, legalább a böjti vasárnapokon már mindig megterítve hívogat az úrvacsorái oltár. Őszintén remélem, hogy ezen a vasárnapon nincs olyan evangélikus templom, ahol csak beszélnek az élet kenyeréről, de nem kínálják föl az éhező A MEGHÍVÓ A Budapest-Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet és a Budai Ciszterci Szent Imre Egyházközség TALÁLKOZÓT rendez 2000. április 2-án, vasárnap du. 3 órakor a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében. Program: Beköszöntőt mond: Brückner Ákos Előd plébános Előadások: A megigazulásról szóló katolikus-evangélikus közös nyilatkozat gyakorlati következményei. Dr. Hafenscher Károly c. teológiai tanár Dr. Nemeshegyi Péter teológiai tanár Zárszót mond Szeverényi János esperes A programban énekel a Budai Ciszterci plébániatemplom Szent Alberik Kórusa. rozni belőle. A Jézussal való kapcsola­tunk is naponként megújulás szorul. A közelmúltban egy emberről hallot­tam. Teljesen elerőtlenedett. Kivizsgá­lásra kórházba szállították. Kiderült, semmi baja. A néhány nap alatt, a kór­házi koszton felerősödött. Hanyagolta az étkezéseket, sajnálta rá az idejét és a pénzét. A következmény nem marad­hatott el. Keresztyén hitünk minden gyengélkedésnek, erőtlenségnek oka a helytelen lelki táplálkozás. Miért is gondoljuk, hogy azért egy kis szünet a bibliaolvasásban, az imádságban, az úrvacsora vételében, a közösség meg­élésében sem árt. Ez sem maradhat ha­tástalan. Jézus a mennyei kenyér. Legyen szá­munkra is az. Az asztalunkra tett kenyér irányítsa gondolatainkat a bűnbocsána­tot, életet és üdvösséget hozó kenyérre. Éljünk vele naponként. A hitben való megmaradásunknak, megszentelődé- sünknek ez az egyetlen biztosítéka. Szabó András Budapesten, 2000. április 2. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Péter Zoltán; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Takácsné Kovácsházi Zelma; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Molnár Iván; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolia Árpád; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolia Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv., szuppl.) Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. fél 10. (családi) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (szuppl.) Kulcsár Zsuzsanna; du. 6. Schulek Mátyás; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Brebovszky Gyula; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., szuppl.) Erdélyi Csaba; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (szuppl.) Erdélyi Csaba; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákos­csaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Sza­bó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Szabó Já­nos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér l.detTO. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Atjy, E. u. 89. de. 10! Győri janos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (Szabadság út 57.) de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly. LAETARE VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): lKor 10,15-17; evangéliuma (igehir­detési alapige): Jn 6,30-40. HETI ENE- KEK: 360, 365. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. áp­rilis 3-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evan­gélikus korálok. J lelkeknek. Elég a lelki fogyókúrából, a lélek éheztetéséből, böjtöltetéséből! Érdemes megszívlelni a zsoltáros biz­tatását: „ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!” Ma sokat hallunk a kommuni­káció fontosságáról, és többek között a non-verbális, a szavak nélküli kommu­nikáció lehetőségéről és jelentőségéről. Ez nem valami modem találmány, hi­szen Urunk már kétezer éve kínálja az élet kenyerét, a látható, megizlelhető igét, amely felszabadít az igazi kommuniká­cióra és kommunióra Istennel és egymás­sal. Ez az Isten által helyreállított közös­ség lehet örömünk igazi és tartós forrása. Nem múló hangulat, átmeneti feldobott- ság, hanem stabil életöröm. Adja Isten, hogy ezen a böjti vasárnapon minél töb­ben valóban megízlelhessük és meglát­hassuk, hogy jó az Úr, s így nem véletle­nül fűz a zsoltáros hatalmas ígéretet előbb idézett biztatásához: „Boldog az az ember, aki hozzá menekül". Végsősoron a böjti vasárnapok is a fel­támadásra, még pontosabban a Feltáma- dottra mutatnak. így érdemes már ezen a vasárnapon ízlelgetni Luther fenséges húsvéti himnuszának záró sorait: „Hús­vét mennyei kenyerét várja éhező lel­künk. Életadó eledelét, hogy győztes erőt nyerjünk. Krisztus ez a szent kenyér, más kenyéren a hit nem él. Benne mienk az élet. Halleluja! ” Gáncs Péter A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: r Április 2. Jer, dicsérjük Istent sziwel szájjal, lélekkel, Ki nagy dicső dolgot cselekszik mindenekkel, Ki bölcsőnktől fogva Mindeddig eltartott És számtalan jókkal Minket elárasztott! (EÉ 40,1 Rinchart M.) ■ 3. Jézus befogadja a bűnösöket! - mondjátok el ezt mindenkinek, aki az egyenes útról rossz irányba tévedt. Itt van, aki megmentheti őket: Jézus, aki befogadja a bűnösöket! (Neumeister E. nyomán) 4. Uram, könyörgünk az éhezőkért és nyomorgókért! Te nem akarod, hogy egyes emberek éhenhaljanak és mások dőzsöljenek. Keltsd fel bennünk a szerénység utáni vágyat és az értelmes segítés készségét! Találjanak a népek egymásra a szegénység és nyomorúság leküzdésére irányuló szolgálatban! 5. Urunk, jöjj, tedd világossá sötét szívünket fényeddel és add, hogy irigység, féle­lem, szükség és fájdalom ne takarják el előlünk igazságodat! Hiszen ez még mély éjszakában is megszépíti az emberek életét. (Lchndorff H. után) 6. Jézusom, Te légy egyedül Békességem, mindenem! Vizsgálj engem kívül-belül, Ne tűrj foltot lelkemen! Ha járok hamis ösvényen, Segíts a jó útra térnem! Légy enyém s ez egy elég, Mint legnagyobb nyereség! (EÉ 326, 4 Schröder J. H.) 7. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy Te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt. Míg Szentlelked tiszta fénye lesz csak fényünk és napunk S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk. (EÉ 266, 4 Zinzendorf M. L.) 8. Istenünk, tégy minket méltókká arra, hogy szerte a világon élő éhező és szegény embertársainknak szolgálhassunk! Add meg kérlek, hogy a szegényben a mi Urunk Jézus Krisztus személyét lássuk. Adj kérlek szeretetet és odaadást a szívünkbe, amikor az Úr Jézusnak ilyen szánalmas állapotában szolgálunk. (Teréz anya) V •4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents