Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-04-02 / 14. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 65. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 2000. ÁPRILIS 2. BÖJT 4. VASÁRNAPJA ARA: 48 Ft „ Valóságos Isten és valóságos ember az, aki a világ bűneit hordozza. Nemcsak hordozza, hanem bele is fojtja a keresztségbe és megöldökli a kersztfán. ” Luther A TARTALOMBÓL A misszióból nem lehet nyugdíjba menni Életképtelenek vagyunk? A „testi” böjt KERESZTYÉN NŐK VILÁGIMANAPJA Nincs vesztett ügy Idén újabb asszonyközösség kapcsolódott be a keresztyén nők világméretű mozgalmába. A veszprémiek első alkalommal gyűltek össze imanapi istentiszteletre. A vendéglátók az evangélikus gyülekezet asszonyai voltak. Zsúfolásig megtelt imatermük. Az evangélikus híveken kívül eljöttek a katolikus, a református testvérek is, sőt Várpalotáról is érkeztek „vendégek”. Felemelő érzés volt ezen az első alkalmon részt venni egy újonnan emelt épületben. Néhány hónappal ezelőtt készült SZÉLRÓZSA III. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó Debrecen - Dorcas Center 2000. július 26-29. ..Itt vagyok, engem küldj!" Szervezők: Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Információ: Galántai Veronika. Tel: 1 429 2037, e-mail: ifjuság@lutheran.hu honlap: www.lutheran.hu/ifjusag Nehéz híradást adni egy előkészületben lévő rendezvényről, hiszen állandóan formálódik és változik az összkép. Hála az előttünk ténykedő szervezőknek, a Szélrózsa elérte azt a rangot, hogy énekkarok újulnak meg, zenekarok állnak össze a lehetőségért az ottani szolgálatokra. A kölcsönös megbeszélések alapján már a színpadidő nagy része be van töltve. A lelkesedés és készülődés ismeretében leírhatok egy rövid névsort, akik szeretnék velünk tölteni ezt a pár napot és hoznak nekünk régi-új dalokat. Gryllus Dánielhez, a Promise-hoz, a Tandemhez és a Haleszhoz nem kell kísérő szavakat fűznöm. Ott lesz két állandóan megújuló, gyülekezeti ifjúságra épülő énekkar is: az egyik a Győri János Sámuel nevével fémjelzett Hermons, a másik a pilisi ifjúságot tömörítő Izsóp. Egy német zenekar - a Jonathan Zweifel Band - és a firm EtCetera kórus is köztünk lesz. Előbbi már Bodajkon is bemutatkozott a könnyűzenei teaházban, ahol most is eltölthetünk majd velük egy estét, valamint a nagyszínpadon is megjelennek egy órára. Az EtCetera az énekkar vezetőjének, Pekka Simojokinak énekeivel szolgál. Pekka Simojoki nálunk az Új-ének füzet sok népszerű énekének szerzőjeként ismert. Az „Új hálaének”, a „Most keljetek fel”, az „Eljött az óra” mind olyan ének, melyen érződik az általa fiatalon Afrikában eltöltött több év, a „Csend-mise” pedig jól tükrözi tradicionális-liturgikus kapcsolódását az egyházhoz. Én úgy érzem öröm, lesz a szolgálatokat meghallgatni és felfedezni bennük az imádságot, a lázadást, a bűnbocsánatot, a szeretetet és a mindezek mögött meglévő hitet. Biztosan vannak olyan énekkarok, zenekarok, akiket eddig nem sikerült elérnünk. Amennyiben szolgálatukkal gazdagítani szeretnék a Szélrózsa könnyűzenei programját, ezúton szeretettel meghívjuk őket és várjuk jelentkezésüket. A jelentkezési határidő: május 31. Kérem, hogy egyeztetés céljából keressenek meg az alábbi telefonszámokon: Jansik Tamás 06-29-498-415, 06-29-497-360 „SZÉLRÓZSA” Isten játékba hoz A fociban izgalmas fordulatot hozhat egy úgynevezett kényszerítő passz, amikor egy-egy gyors átadással akcióba lendítik egymást a játékosok. A 3. Szélrózsa Ifjúsági Találkozó igei mottója: „Itt vagyok, engem küldj" — is tekinthető egy ilyen egészségesen provokáló, játékba, akcióba lendítő „kényszerítőzésnek”. Ha utána lapozunk Ézsaiás könyvének 6. fejezetében, akkor kitűnik, hogy a próféta nem magától jelentkezik az isteni küldetésre. Maradva a sportos hasonlatnál, a „szövetségi kapitány” megfelelő felkészítés, edzés, bemelegítés után küldi csak pályára (Ézs 6,7!). S végül a konkrét „edzői” kérdés kényszeríti válaszadásra, mozdulásra, pályára lépésre: „Kit küldjék el, ki megy el követségünkben?" - hangzik a provokativ kérdés. Ézsaiás nem lépi át a labdát, nem hagyja másnak, hanem felismeri: ez a kényszerítő passz őt keresi, őt mozdítja ki eddigi kényelmes életéből, nem kell akcióba lendülnie... Őszintén remélem, hogy a Szélrózsa Találkozó résztvevői közül is sokan veszik majd a „labdát”. Hiszen ez a pár szépnek és tartalmasnak ígérkező nyári nap nem csupán arra adatik, hogy újra találkozzunk, felidézzük az előző Szélrózsák emlékeit, nem csak „egy jó bulit” ígér a program, hanem sokkal többet. Urunk szeretne minél többünket játékba hozni. Lehet, hogy a tribünön kényelmesebb kibicelni, bekiabálni a pályára, tapsolni vagy éppen fütyülni. De a keresztyén élet nem erről szól! Jézus tanítványainak előbb-utóbb mozdulniuk kell, a lelátóról elindulni a játék- és küzdőtérre. Többek között, sőt - hitem szerint - elsősorban: erre a nagy lehetőségre, „kalandra” hív a „Szélrózsa”! Gáncs Péter el ugyanis a veszprémi evangélikusok gyülekezeti háza. A szentelési ünnepről az Evangélikus Életben olvashattunk beszámolót. És itt most különös aktualitása lett az imanap mottójának: Leányka kelj fel! Jézus parancsa ez. Hatalmáról, gyógyító szava erejéről tanúskodik. Arról, hogy Ő meg tud eleveníteni. Veszprémben, március első péntek délutánján ezt élhette át minden ideérkező vendég. Az új épületben megújult gyülekezet fogadott... Az imaalkalom célja mégis az, hogy egy rövid időre önmagunkról megfeledkezzünk és más, távoli tájakon élő keresztyén testvéreink felé forduljon figyelmünk. Megismerjük sorsukat, élet- körülményeiket, és hordozzuk őket könyörgéseinkben. - Isó Dorottya lelkésznő bevezető szavai után, dr. Márfi Gyula érsek köszöntötte a gyülekezetét. Kiemelte, hogy a katolikus egyházban is mennyire értékelik az asszonyok munkálkodását. A karitatív segítségen túl, egyre több nő folytat teológiai tanulmányokat, hogy később tanítóként, vagy hitoktatóként szolgálhasson... Jézus példája kell hogy bátorítson, aki a legnagyobbat bízta az asszonyokra, a feltámadás örömhírének továbbadását. Szívesen jött el erre az ökumenikus imaalkalomra, amely segíthet, hogy a különböző felekezetekhez tartozókban felébredjen a közös felelősség Krisztus ügyéért és a világért. Távoli tájra vezettek el bennünket a diaképek és az indonéz asszonyok vallomásai. Egy tőlünk- a keresztyén Európától - oly idegen világba, ahol Krisztus-követése a kisebbséghez való tartozást jelenti. „Mi indonéz asszonyok...” - olvasták a veszprémiek az imanapi liturgiából, és én aggódva néztem körül, de senki sem mosolygott zavartan. Mindenki értette és érezte, hogy a magyar asszonyok hangján most a több ezer km-rel távolabb élő testvéreink üzennek. Megosztják velünk gondjaikat, küzdelmeiket. Harcukat a szegénységgel, az igazságtalanság számtalan formájával, az egyre teijedő erőszakkal. Megosztották velünk azonban reménységüket is. Vallottak hitükről, azzal a bibliai történettel, - Jairus leányának fel- támasztásával, - amelyet az igehirdetés alapjául választottak. Erőt merítettek és merítenek a 2000 évvel ezelőtti csodából. Hiszik, tudják, hogy Istennek ma is hatalma van arra, hogy a halottat életre keltse. Hatalma van arra, hogy országukat, Indonéziát megújítsa, s az a fiatal nemzedék, a „leányka”, amely a lakosságnak több mint a fele, már egy talpra állt világban nőhet fel. Azon a márciusi péntek délutánon az indonéz asszonyok nemcsak kértek bennünket, hogy hordozzuk őket imádságainkban, hanem bátorítottak is hitvallásukkal, igeválasztásukkal: „Kelj fel!” Jézus ereje szunnyadót, lelki halottat talpra állíthat. Nincs vesztett ügye annak, aki Krisztusra tekint. Szemben a kétkedőkkel, a lemondókkal - „Miért fárasztod a Mestert?” -, Jairushoz hasonlóan Jézus szavára szabad hagyatkozni. S a reménység nem szégyenül meg. Sokszor, igaz, nem lát szemünk mást, csak pusztulást, halált, de hinnünk kell, hogy ezek között is Isten az életet akarja munkálni. Záróénekünk jól ismert sorai még inkább szívünkbe vésték azt, amire indonéz testvéreink bátorítottak: „...mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit, de biztos kézzel hozza jól. Mi most még rejtve itt. ”... Az alkalom a végéhez közeledett. Tea és sütemény mellett beszélgettünk, örültünk az egymással való közösségnek. Szemem a fal melletti tabló képeire tévedt. A felvételek a veszprémi építkezés különböző fázisait örökítették meg. Az egyiken világosan látszik, hogy milyen szűk telek állt rendelkezésre. „A tervező mondta is, hogy itt lehetetlen bármit kezdeni ” - lépett oda hozzám Isó Zoltán lelkész. „Aztán néhány hónap múlva mégis hozta a terveket. ” Hát nem erről volt szó ma? Istennél nincs vesztett ügy! Brebovszkyné Pintér Márta Együtt - egymásért Alig akartam elhinni, mikor kezembe vettem az idei imanapi istentiszteleti rendet, hogy ez már a 16. alkalom, amikor itt, Budapest belvárosában is szervezetten rendezzük meg a Nők Ökumenikus Imanapját. Minden évben elhangzik a mozgalom jelszava: „tanulva imádkozni - imádkozva segíteni”, mégis most tudatosult igazán bennem, hogy az amerikai presbiteriánus egyház asszonyainak milyen nagyszerű kezdeményezése volt ez a múlt század végén. Az elmúlt 16 alkalommal 16 országot ismerhettük meg, nem is akárhogyan. Évek óta az imanapot megelőzően komoly információs összeállítást kapunk újságunkon keresztül az imanapi anyagot készítő országról, földrajzi, gazdasági, etnikai, vallási szempontból megvilágítva az ott élő emberek helyzetét és reflektorfénybe állítva a nők életét. Indiától Indonéziáig jártuk eddig körbe a Földet, és minden évben „megtanulva” az illető országot, valóban MEGHÍVÓ Millenniumi emléknap Orosháza, 2000. április 8., szombat Helyszín: Evangélikus Gimnázium Orosháza, Bajcsy Zs. u. 1. tel: 68-411-771 Program: 10.00. Köszöntés, Nyitó áhítat 10.30. Dr. Ódor László egyetemi tanár előadása: Az evangélikusok hatása a magyar kultúra alakulására 12.00. Dr. Harmati Béla püspök előadása: Egyházunk és a Millennium EBÉDSZÜNET 14.00. 14.30. Orosháza múltjából Oszkár Kerekasztalbeszélgetés az előadókkal és a meghívott vendégekkel. Vezeti: Gáncs Péter 16.00. Záróáhítat A jelentkezőknek ebédet biztosítunk. Jelentkezés: Lelkészi Hivatal, 5900 Orosháza. Thék Endre u. 2. tel: 68-412-402 könnyebben és konkrétabban tudtunk érte imádkozni. Idén ismét nagyon távoli ország került tanulásunk - imádkozásunk és cselekvésünk középpontjába: Indonézia. A budapesti Deák téri evangélikus nők látták vendégül a katolikus, református, baptista testvéreket (mintegy hetven résztvevő volt), hogy megnézzék az országról szóló diákat, együtt énekeljenek és velük, az indonéz nőkkel együtt imádkozzanak. Mit tehetünk az indonéz asszonyokért? Ezt a kérdést az igehirdető is feltette, amikor Jairus leánya történetét olvasta fel (Mk 5,21-23.35-43). Mi sok hasonló problémával küszködünk - szegénység, munkanélküliség, néha nők diszkriminációja - mit tehetünk mi őértük, akik óriási távolságban, egészen más földrajzi, politikai, vallási körülmények között élnek? - úgy érezzük, semmit nem tudunk segíteni. Jairus is valami hasonlót érezhetett: leánya a halál mezsgyéjén - és ő tehetetlen. Egyetlen lehetősége az imádság. : „Csak” az imádság? Igen, az a lehetőség állt előtte, hogy Jézushoz kiálthatott: Jézus pedig elindult hozzá, hogy segítsen. Útközben kapják a hírt, meghalt Jairus leánya, és korholják az apát, minek fárasztja a Mestert. Jézus azonban nem hallgat rájuk, hanem biztatja Jairust: ne félj, csak higgy! Koszorús Saját tehetetlenségünkkel, saját értetlenségünkkel szemben nekünk sincs más lehetőségünk, mint csak Hozzá kiáltani: Uram, könyörülj rajtam, rajtunk, az indonéz testvéreken! A látszat sokszor azt mutatja, hogy késik a segítség, sok a szkeptikus Jézus körül: ne fáraszd a Mestert, úgyis fölösleges, késő. Jézus szava azonban elűzi a félelmet, bízni tanít. Új életet, húsvéti reménységet ad, akkor is, ha saját szenvedésünk, a halál érintése ismerős személyes és nemzeti sorsunkban csakúgy, mint Indonézia népének életében. Jézusra nézve azonban van feltámadás: Talita kumi! Leányka, kelj fel (Néked mondom, ébredj fel!). Jézus legyőzte a halált, s az imádság által is részesedhetünk győzelméből. Az igehirdetésen keresztül valamit mi is megérezhetünk az imádság erejéből, és hitünk szerint az indonéz testvéreinkért mondott imádság sem volt hiábavaló, mert Jézus az ő házukba is velük megy, hogy segítsen a szenvedőkön, a halállal szembesülőkön. Együtt voltunk március 3-án az egész világ keresztény asszonyaival, együtt imádkoztunk egymásért, s a teremtett világ egyik csodálatosan szép, de nagyon nehéz időket élő országáért: Uram, könyörülj rajtunk! A válasz pedig hangzik, az év minden napján: Ne félj, csak higgy! Jézus Krisztus így tart meg minket, magyar nőket, és így ad támaszt az indonéz keresztyéneknek is. Ebben az évben ne felejtsünk el minden nap értük is imádkozni. HKné w
