Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-03-26 / 13. szám
^Evangélikus Élet 2000. MÁRCIUS 26. 3. oldal it % Bemutatjuk a Déli Egyházkerület kerületi felügyelő jelöltjeit A Deák-téri Presbitérium megtisztelő jelölése és Harmati püspök úr biztatása az egyházkerületi felügyelői tisztség pályázatára adja azt az alkalmat, hogy szélesebb körben is bemutatkozzam, és néhány gondolatomat közzétegyem. A Semmelweis Egyetem profesz- szoraként alapítója és igazgatója vagyok az Agyérbetegségek Országos Központjának. Az orvostudományok doktora minősítést szereztem tudományos tevékenységemmel. Mint klinikus orvos, a Nemzeti Stroke Program irányítója, az elmúlt évtizedben igyekeztem mérsékelni a 3. halálokként számontartott agyvérzések, agytrombózisok gyakoriságát. Az ezen a területen elért eredmény (az elmúlt 15 évben 30 %-os csökkenés) azoknak az orvosoknak a sikere, akik az egyre nehezebb feltételek mellett is képesek helytállni. Mint oktató, PhD programot vezetek, összesen 52 hallgató tevékenykedik a programban, személyesen 14 hallgató munkáját irányítom. Mint kutató, hazai és nemzetközi támogatással az idegsejt pusztulásának mechanizmusát, e pusztulás megakadályozásának lehetőségeit vizsgálom munkatársaimmal korszerű molekurális biológiai és genetikai módszerekkel. Családom anyai ágon evangélikus. Harmadik generációként járok a Deák téri templomunkba. Feleségem hívő katolikus, fiam az én, leányom az édesanyja vallását követte. Házasságunkban, családunkban az ökumenikus szellem magától értetődő. Személyesen a Deák térre 1954 óta járok. A józsefvárosi gyülekezetben konfirmáltam 1952- ben. Az Egyház munkájára közelebbről 1992- től, presbiteri megválasztásomtól van rátekinté- sem. Egyik kezdeményezője voltam a Protestáns Értelmiségi Fórumnak. Keresztyén gondolkodásomra Kékén András és Hafenscher Károly voltak meghatározó hatással, de Békés Gellért bencés atya előadásaira is lejártam Pannonhalmára. Mint egyházkerületi felügyelő azon tevékenykednék, hogy a gyülekezetek váljanak igazi közösséggé. Az egymásrafigyelés, az őszinte érdeklődés, a testvéri szeretet és segítségnyújtás, a tettek kereszténysége a szavak kereszténysége helyett nagy kihívás korunkban. Meg kellene teremteni a Deák téri Gyülekezetben, de más gyülekezetekben is azt az istentisztelet utáni együttlét lehetőséget, ahol akár egy kávé mellett megszó- lítóvá és megszólíthatóvá válik mindenki a gyülekezetben. A Deák téren erre 3 belső udvar építészetileg is alkalmas lenne. A pasztorális munka erősítését támogatnám, megteremtve a pasztoralis psychológia, a pasz- toralis medicina kereteit. Az idős, beteg testvéreknek legyen meg a gyülekezetben a jól szervezett patronálási rendszere. A kor nagy kihívásai egyben korunk nagy nyomorúságai is. Az evangélikus értelmiségnek van mondanivalója, van hivatása ezen a területen. Kérdés, tudja-e artikulálni nézeteit, állásfoglalásait. Keresni kell továbbá azokat az alkalmakat, lehetőségeket, amik erre lehetőséget teremtenek. Meg kell teremteni az alapjait azoknak a könyvtáraknak, internet lehetőségeknek, amelyek a tájékozódást, teológiai tájékozódást is segítik, nemcsak a lelkészek számára. Az ismeretek globalizációjának előnyeit egyházunkban is ki kellene tudnunk használni. Egyházunkban lehetőségeinkhez mérten tevékenyen részt kellene vállalnunk az értékőrzésben, a társadalomból eltűnő szolidaritás, caritas eszméinek vissza- hozatalában. Az elmúlt évtizedek egyházunkat sújtó külső elnyomása, a belső gyanakvás, megosztottság, sérelmek, megsebzettség nagy árát megfizettük. A szeretet parancsa kell, hogy meghatározza jövőépítésünket! Dr. Nagy Zoltán 1940. november 27-én születtem Kolozsvárt, ahonnan szüleim származnak, bár édesapám akkor már a soproni teológiai fakultás tanára volt. A soproni gyerekkor után 1952-ben kerültünk föl Budapestre, amikor a Teológiai Akadémiát ide helyezték. Az érettségi után, ami időben közel esett édesapámnak a Teológiai Akadémiáról való eltávolításával, az ELTE Természettudományi Karának fizikus szakos hallgatója lettem, ebben édesanyámat követve, aki matematika-fizika szakos tanár volt. A fizikusi diploma megszerzése után a Központi Fizikai Kutatóintézetben kaptam állást, s azóta is annak egyik utódintézetében dolgozom. Olyan helyre kerültem, ahol a „rossz” származás ellenére hagytak nyugodtam kutatómunkát végezni. Ha nem is küldtek nyugati ta- nulmányutakra, nem akadályozták meg, ha nemzetközi folyóiratokban megjelent cikkeim alapján meghívást kaptam, hogy akár hosszabb ideig is külföldi egyetemeken vagy kutatóintézetben dolgozzam. így öt évet töltöttem Franciaországban, két évet az Egyesült Államokban, egyet pedig Svájcban. Az elméleti szilárdtest- fizikában elért tudományos eredményeim hazai elismeréseként 1970-ben kandidátus lettem, 1978-ban akadémiai doktor, 1987-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1993-ban pedig rendes tagja. 1980-ban Állami Díj kitüntetésben is részesültem. Régóta tanítok az ELTE-n, egyetemi tanári kinevezést itthon azonban csak a rendszerváltozás után kaptam. Budapestre kerülésünk után a józsefvárosi gyülekezethez tartoztunk, itt volt a konfirmációm. 1956 őszétől kezdve azonban egyre gyakrabban mentünk a Deák térre istentiszteletre. Hitemet, lelki fejlődésemet a családi háttér mellett leginkább ez, s a Kékén András és Hafenscher Károly által vezetett iljúsági órák alakították. Itt ismertem meg feleségemet is, Tóth Mártát, akinek édesapja hosszú évtizedeken keresztül volt kemenesmagasi lelkész. Három lányunknak megadatott, hogy a fasori, illetve a Deák téri gimnáziumba járhattak. A legidősebb azóta, az egyetem elvégzése után, visz- szakerült a Fasorba tanítani. A Deák téri gyülekezetben 1975-ben lettem presbiter. Éppen tiz évvel ezelőtt pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a Déli Egyházkerület felügyelőjének választottak. Bár az akkori törvények szerint ez élethosszig szóló megbízatás volt, beiktatásomkor elmondtam, hogy csak az összehívandó zsinat végéig tekintem mandátumomat érvényesnek, várva azt, hogy az egyházkerületi felügyelői tisztség betöltése is ciklusokra fog történni. A zsinat végén le is mondtam, de 1997-ben újraválasztottak, akkor ellenjelölt nélkül. Most, az általános tisztújítás során tartandó választásra újra vállaltam a jelöltséget. Tíz évvel ezelőtt, a rendszerváltozás idején, egyik legfontosabb feladatomnak az egyházon belül a bizalmatlanság légkörének oldását, s megbékélés munkálását láttam. Hogy ebben értem-e el eredményeket, nem tudom. A zsinaton azonban talán hozzájárultam ahhoz, bár sokszor elégedetlen voltam a munka ütemével, hogy minden hibája ellenére elkészült a törvénykönyv, aminek alapján most az első általános tisztújítás megtörténik. Egyházkerületi felügyelőként pedig talán szerepem volt abban, hogy a kerület gyülekezeteinek lelki és anyagi életét mutató éves jelentések nemcsak az én számítógépemben kerülnek összesítésre, hanem ezek az adatok a közgyűléseken bárki számára hozzáférhetők voltak. Az utolsó évek területrendezési vitái, a külső keretek stabilizálódása után, remélhetőleg, most már több erő jut a lelki építkezésre. Tudatában vagyok annak, hogy az egyházkerületi felügyelőkre - mivel az új törvény szerint egyben az országos elnökség tagjai - az eddiginél nagyobb feladatok hárulnak, és ezt nem könnyű a kutatómunka és egyetemi elfoglaltság mellett elvégezni. Reménységem az, hogy ha az egyházkerület egyházközségei újra engefn választanának meg a felügyelői tisztségre, Isten megadja az erőt hozzá. Dr. Sólyom Jenő Bemutatjuk az Északi Egyházkerület kerületi felügyelő jelöltjeit Benczúr László vagyok, 1943- ban születtem Budapesten. Édesapám Benczúr László nyugdíjas evangélikus lelkész, aki 85 éves korára összegyűjtött teológiai, vallástörténeti, filozófiai tudásával manapság is elkápráztat. Első helyen álló lelkipásztorom az általam nagyrabecsült lelkipásztoraim között. Édesanyám Szántó Erzsébet a Kelenföldi Egyházközség háború előtti lelkészének a leánya - korán meghalt, hátrahagyva tíz évesen engem és még nálam is fiatalabb három testvéremet. Istennek hála édesapánk újabb feleségre talált. Új mamánk dr. Kada Judit önfeláldozásával, féltő szeretetével újra meleget teremtett családunkban. Egyházi környezetben nőttem fel. Kis gyermek korom a kelenföldi templomhoz kötődött. A papi pad és Szántó nagyapám akkor számomra egyet jelentett, hiszen őt csak arról a fényképről ismertem, mely egy istentisztelet előtti pillanatot örökített meg, abban a padban elmélyülten imádkozva. Hittan tanáraim Bottá István és Ruttkai Elemér voltak. Kelenföldről az Üllői útra költözvén a Józsefvárosi Egyházközségnél konfirmáltam. Üllői út 24. Édesapám egyetemista tanítványai, a kollégium megszűnése után is szombatonként a lakásunkon összejöttek. Szüleim lelkész ismerősei, akik hozzánk bekopogtak, az átköltöztetett Teológus Otthon, ahol sokakkal baráti viszonyba kerültem, mind meghatározták életemet. Hivatásomnak az építészetet választottam. 1967-ben védtem meg diploma tervemet a Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. 1967-ben nősültem. Feleségem Horváth Márta pedagógus. Két gyermekünk és két unokánk van. Építész tervezői beosztásban dolgoztam a Népstadion és Intézményeinél, majd az IPARTERV-nél. 1996 óta saját építész irodát nyitottam. Több mint 30 éves gyakorlatom alatt sportlétesítményeket, irodaházakat, üzemi épületeket, autószalonokat és lakóépületeket terveztem. 1989-ben építészeti tevékenységemért Ybl díjban részesítettek. Nagy örömömre szolgál, hogy szakmai tapasztalataimat és szerény alkotó képességemet az egyházam javára is hasznosíthattam, így készült el a Bécsikapu téri templomegyüttes külső-belső felújítása, a Szilágyi Erzsébet fasori püspöki hivatal átalakítása, a zombai és a farkasréti, valamint a balatonfüredi templom és épül Bobán és a Kékgolyó utcában az irodámban tervezett két templom. Szolgálatot vállaltam az egyházi építészeti bizottságban. Presbitere vagyok a Budavári Evangélikus Gyülekezetnek, Főjegyző vagyok az Északi Egyházkerületben. Részt vettem az első alkalommal összehívott zsinaton és a Budai Egyházmegye küldötteként zsinati tag vagyok ma is. Szolgálni - úgy gondolom - szakmámon keresztül tudok a legjobban, azonban ha a kerület választói bizalma felém irányul, nem tudok kitérni a felügyelői tisztség vállalása elől. A zsinat által alkotott törvények szerint kerületünk minden bizonnyal a legkisebb és talán gazdaságilag is a legelmaradottabb egyházkerület lesz. Egyházkerületünk minden lelkészének és minden elkötelezettjének fontos feladata lesz az újonnan alakuló területi egység új lelki arculatának a megfogalmazása, a missziói munka új lehetőségeinek a felkutatása, az egymásra odafigyelés erősítése, lelki, szellemi, vagyoni értékeink felkutatása, megőrzése és gyarapítása. Tisztában vagyok azzal, hogy a fentiek a felügyelőt felelősséggel terhelik. Tisztában vagyok azzal is, hogy a kerület felügyelőjének az országos egyházi kérdésekre is oda kell figyelnie, hogy az asszimetrikus elrendeződés ne okozzon működési zavarokat, hogy megértő szívekre találjunk gondjainkkal a szomszédos egyházkerületekben is, hogy az új strukturális rendszerünk ne öncélú mechanizmus, hanem hitéletünk segítője legyen. Benczúr László 1945-ben születtem Győrött, de kisgyermek korom óta Budapesten élek. Édesapám mezőgazdász volt, édesanyám közgazdasági technikusként ment nyugdíjba. Tanulmányaimat Budapesten végeztem, melyek befejeztével a műszaki egyetemen villamosmérnöki, mérnöktanári, majd félvezető digitális elektronikai szakmérnöki diplomát szereztem. Idegen nyelvismeretem: orosz, német, angol. Középiskolai és egyetemi éveim alatt igazolt sportoló, kardvívó voltam. Tanulmányaim befejezése után évekig automatizálási, valamint méréstechnikai területen dolgoztam fejlesztő és tervező mérnökként, illetve középszintű vezetőként, majd a 90-es években egy magyar-német-orosz kisvállalat ügyvezetőjeként. Közben hét évig óraadóként, illetve másodállású adjunktusként oktattam műszaki főiskolán. Három évig akadémiai státuszban külföldi kutatóintézet tudományos munkatársa voltam. Jelenleg egy amerikaiolasz tulajdonban lévő gépgyárban dolgozom tervező mérnökként. Politikai pártnak sohasem voltam a tagja. Mintegy negyed százada tagja vagyok a Méréstechnikai, Automatizálási és Informatikai Tudományos Egyesületnek, ahol évekig szakosztályelnök, illetve elnökségi tag voltam. Szakmai tevékenységemről mintegy 35 hazai és külföldi publikáció jelent meg. Megkaptam a Kiváló Feltaláló kitüntetés arany fokozatát és a Kruspór István Emlékérmet. Feleségem középiskolai tanári végzettséggel a Magyarországi Evangélikus Egyház oktatási osztályvezetője. Két fiunk van, az egyik villamosmérnök, a másik főiskolai végzettséggel kereskedő. Mindketten a budahegyvidéki gyülekezetben főként gyermek és ifjúsági munkaterületen szolgálnak, az egyikük presbiter, a másikuk a számvevőszék tagja. Gyermekbibliakörbe a budavári gyülekezetbe jártam, majd Budahegyvidéken konfirmáltam Danhauser Lászlónál. Ő hívott az ifjúsági alkalmakra, s azóta is ennek a gyülekezetnek vagyok a tagja, 1972 óta presbitere. Fiatal korom gondolkodás- módjának és hitének alakulására meghatározó hatással voltak Csengődy László, Takács József és dr. Hafenscher Károly igehirdetései, bibliaórái. Körülbelül 15 évig vettem részt a budahegyvidéki gyülekezet gyermek- illetve ifjúsági munkájában. 1988- ban hívott közegyházi szolgálat vállalására az akkori budai esperes, Szebik Imre és a főjegyző, dr. Müller Miklós. Az elmúlt két ciklusban megválasztottak a Budai Evangélikus Egyházmegye presbiterének, majd jegyzőjének, az elmúlt ciklusra pedig főjegyzőjének. Egyházi szolgálatom fő területének tekintem az itt és most jelentkező kérdések és elvárások meghallását, felismerését. Mit látok jelenleg a legfontosabb tennivalónak? Bármennyire is nehezünkre esik, de tudomásul kell vennünk, hogy missziói területen élünk. A nyolcvan, a negyven, de még a húsz év előtti múlt is ma már csak történelem. Isten ránk az új körülmények között bízott feladatot, nem is keveset. Korunk kihívásaira meg kell találnunk a válaszokat, mind szavakban, mind tettekben. Mindezek elsősorban az egyházon kívüli és a gyülekezethez alig kötődő emberek megszólítását kell hogy szolgálják. Fentiekhez kapcsolódva elsőként az oktatást és a képzést, ezen belül az iskolai oktatást, a lelkészképzést és továbbképzést, valamint a szélesebb értelmiségi réteggel való kapcsolatteremtést és foglalkozást említem. Másodiknak a közösségépítés sokrétű feladataira hívom fel a figyelmet. További rangsort már nehéz felállítani. Az aratnivaló rengeteg, és nagyon sok munkásra van szükség. Mihályi Zoltán w K *
