Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-03-26 / 13. szám

2. oldal 2000. MÁRCIUS 26. Evangélikus Élet r I I KP/lVPI cm %$ lm mm- \3I 1 mm Km» Km» (wl ^ ISTENTISZTELETI REND „Szemem állandóan az Úrra néz.” Zsolt 25,15 „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9,62 VASÁRNAP' ”^z ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szí­vek vizsgálója az Úr." Péld 17,3 (lPt 1,6-7; Ef 5, l-8a; Zsolt 127,1-5) A nemes fémek tisztítását használja a Biblia hasonlatként a hitélet vizsga^ latához, hogy valódi-e, és ahhoz, hogy Isten népének tagjait tisztogassa. Az olvasz- / tás beprogramozottságával szemben viszont nekünk élő, érző - együttérző Urunk; van. UÉTCA ..Azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünkJ Ilttll.llfW iegyünk őbenne." 2Kor 5,21 (Ézs 53,5a; II hogy mi Isten igazsága 19,1-13; Jn 14,27-3í) Hatalmas titok, nagy misztérium. Mi is történt? Hogyan történt? A teológusok csaknem 2000 éve tudakolják, boncolgatják ezeket a kérdéseket. Jó, ha a;lényeget látjuk meg itt is. A lényeg: az Isten szeretet. Szeretettől tett és tesz mindént, kiér­tünk. Kezdettől a végig - sőt hitünk szerint még aaön is túl. KP DÉÉÜ ’• Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erőiek!" ** —* 1 Kor 16,13 (Dán 6,24; Lk 9,51 -56; A 15,1 -8) Ebben a levélben {^ apos­tol nagyon sok fontos tanítást, buzdítást ad a<Úorinthusban élő testvéreknek' Leve­le végén, mintegy búcsúzóul inti őket a hitb/n való megállásra. Azért, hogy az a sok szép és* fontos tanítás megmaradjon és jói w látszott." lKir 19,11-12 (ÍJn 4,8; Ez 13,17-23; Jn 15,9-17) Erős szél, földrengés, tűz: természeti katasztrófák. Ilyenekről hallva, sokan azt mondják: Isten cselekszik, azért, hogy fölébressze az embereket. Hogy megtorolja „az égbekiáltó bűnöket”. Ve­hetjük valóban figyelmeztető jelnek, de semmiképpen a haragvó Isten bosszújának. Hitem szerint - ahogyan Útmutatónk mai másik igéje is mondja: Isten szeretet (ÍJn 4,8). Ez a „teológia dióhéjban” - ahogyan Jn 3,16 az „evangélium dióhéjban”. CSÜTÖRTÖK: ” Allsten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynekpe- */ * csétje ezy Ismeri az Úr az övéit." 2Tim 2,19 (Jób 16,19; Jer 20,7-13; Jn 15,18-21) Nem mindig jó az, ha egy embert túlságosan ismerünk. Sok keserves csalódást okozott már az, árúikor valakinek a „háttér-életét” megismertük. Elárulja ezt a szólás is: „Ismerem a jómadarat!” - Isten ismer minket („az övéit”!) - ennek ellenére, mégis szeret! Ez a mégij^zeretet jellemzi Istent, és ez kell(ene), hogy jellemezzen minket is. „Amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta cNwgygkel és tör­delte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szeT után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hal­„Hála az Istennek; aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisz­tus által! Ezért legyeim szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!" lKor 15,57-58 (lMój3,19; Lk 12,49-53; Jn 15,22-16,4a) A diadal a halálból való feltámadásra vonatkozik. Ezt készíti nekünk az Isten, Jézus Krisztus által! Ezért ne tétlenkedjünk, rprt fáradozásunk nem hiábavaló. Lehet, hogy hét­köznapjainkban sok a hiábavafpiság. De ígéretünk van a diadalra! 87fü>RáT „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!" Zsolt , 56j2 (2TiÉh 2,1; Mk 8,10-21, Jn 16,4b-15) Istennek egy különle­ttbere,mondta: Istenei én mindig többségben vagyok. El tudjuk-e mi is ezt Görög Zoltán OCULI VASÁRNAPJA „A Bárány hordja csendesen...” Jn 1,29-30 Az ókori görög mitológia szerint At­lasznak büntetésképpen kellett magára vennie az égboltozatot. A titánokkal együtt harcolt az istenek ellen, s ez lett a veszte. Egyszer egy rövid időre megsza­badult a fárasztó súly alól. Terhét átvette a hatalmas erejű Héraklész, cserébe ő a Hesperidák kertjéből elhozta az aranyal­mát. Atlasz a megbízatásból visszatérve, nem akarta a terhet visszavenni. Hérak­lész csellel szabadult. Megkérte Atlaszt, hogy csak addig vegye vállára az égbol­tozatot, amíg ő a teher tartásához a vállá­ra igazítja a párnát. Atlasz nem vette ész­re a cselt, csak egy pillanatra vállalta a terhet, de végleg rajta maradt. Tanulságos történet. A görög mitológia nagy alakjai versengenek, szabadok akarnak lenni a tehertől. Önkéntes válla­lásról szó sincs, öröm ha valaki a teher­től szabadon élhet. Mindent „bedobnak”, csak ne roskadozzanak az égboltozat ter­he alatt. Keresztelő János a Jordán partján meg­látta Jézus Krisztusban az Isten Bárá­nyát, aki teljesen önként vette magára, és hordozza a világ bűnét. Nem kívánt sem­miféle könnyebbséget, vagy ideiglenes fölmentést a roppant súly alól. Egyszerre vette azt fel a maga egészében. Kereszte­lő János bizonyságtételét megelőzi egy mellékesnek látszó megjegyzés: „... lát­ta Jézust, amint jön felé.” János evangé­listánál különösen fontosak ezek az apró részletek. Nem Keresztelő találta meg Jézust hosszas keresés után, hanem Jézus jön őfelé. Jézus jön az örökkévaló isteni dicsőségből, a mennyei világ tökéletes­ségéből a földre, hogy átvegye és hordja a számunkra elhordozhatatlan bűnt. A 21. század küszöbén is az a helyes Krisz­tus-ismeret alapja, hogy Ő jön, érkezik felénk, megkeresi a hozzánk vezető utat. De hová is jön Jézus? Akkor a Jordán folyó partjára ment. Ott voltak a bűnbánó emberek. Keresztelő János igehirdetése ráébresztette őket ar­ra, hogy ez így nem mehet tovább. A ré­gi életvitel, gondolkodás és beidegződés tarthatatlan, teljességgel kárhozatba dönt. Az ige megtette szolgálatát: felnyi­totta a halásos sebet. Enélkül nem lett volna érdemes hazatérniük sem. Jézus a legjobbkor érkezett. Keresztelő János Is­ten mutatóujjaként Jézusra irányítja a fi­gyelmet: „íme, az Isten Báránya". A bűnre megoldást kereső embereknek megjelent a Krisztus. Idejemúltnak tekinthető a Jordán parti jelenet? Szükséges manapság a bűnről szólni? Vajon nem unják még tíz embe­rek? Nem riasztjuk el őket ezzel? Külö­nös korban élünk, az tény. Ha a bűnről van szó, nagyon fölszabadult a mai em­ber. Dicsekszik azzal, amit szégyellnie kellene. Látható azonban már az is, hogy a gátlások felszabadítása nem hozza meg a pozitív eredményt. Tönkrement emberi életek sokasága mutatja, hogy komolyan kell venni a bűn életpusztító hatalmát, és a számunkra Jézusban felkínált szabadu­lást. A bűnről beszélni sokszor éppen azért nehéz, mert már annyira mélyre merültünk benne. Megromlott minden, nem látunk tiszta felületet, amihez viszo­nyítani lehetne. Mégis van egy fix pont: „Jézus Krisz­tus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13, 8). Az Ő változatlansága lehet az egyetlen kapaszkodónk, amikor a bűnről szólunk és a szabadulásról te­szünk bizonyságot. Rá nézve már van tá­jékozódási pontunk. A bűnt nevezzük bűnnek az egyházban is, Krisztus akara­ta ez. Ne féljünk, hanem örüljünk annak, ha Isten szívünkben igéje által Szentlei­kével igaz bűnbánatot ébreszt. Mert ek­kor kezdünk fölszabadulni az Isten Bárá­nya számára. A bűn, pokol és halál ural­ma alól szabadulva, új tartalommal telik meg az életünk. Már tudhatom: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban ” (Zsolt 73, 25). Nemrég valaki ügyvéd barátját aján­lotta, úgymond nehéz esetekre. Csodál­kozott, amikor a mennyei ügyvédről szóltam neki, aki ráadásul még a bünte­tésünket is vállalta. „Rossz csere” - mondta az ismerősöm. Nem, a legcso­dálatosabb! Az Isten Báránya vállalta értünk ezt a cserét, áldott legyen az Ö neve! Szabó András Budapesten, 2000. március 26. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; 11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV„ Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonaze­nés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fa­sor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. (ifi.) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Molnár Iván; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Smidéliusz András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kere­pesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifi.) Thuránszky István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; du. 6. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fa­sor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Szirmai Zoltán; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Flolecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pes­ti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepei, XXL, Deák tér de. fél II. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; OCULI VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): 1 Pt 1,17-21; evangéliuma (igehirdetési alap­ige): Jn 1,29-30. HETI ÉNEKEK: 188,416. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán március 26-án, vasárnap de. 10.04 órakor Miskolcról az evangélikus templomból. Igét hirdet Sándor Frigyes lelkész. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1. csatornája 2000. márci­us 26-án, 15.25-kor. A műsort megismétlik az MTV 2. csatornáján április 2-án vasár­nap reggel 7.40-kor. Oculi Zsolt 25, 15-16 Kedves, rám-örökített igehirdetés gyűjteményben tallózva, találtam a következő történetet. A szerző barátja beszélte el: Egyszer sikerült eljutnia a híres martonvásári Beethoven-hang- versenyre (A fiatal zeneszerző valaha két ízben is ott vendéges­kedett, a Brunszvick család birtokán). A szabad ég alatt hall­gatta Beethoven hegedűversenyét, szonátáit. Számára azonban ez csak egyik része volt az „élménynek”. Koncert közben vé­gig keserves fájdalom szaggatta vállát és karjait. Ebben a ket­tőségben ült ott: hallgatta a csodaszép muzsikát és igencsak sajgott a válla. Közben észrevette: ha a zenére összpontosít, el­csendesedik a fájdalom. Amikor azonban a fájdalomra figyel, elhallgat számára a muzsika. Elgondolkodtató lehetősége ez az embernek: akármilyen erősen fáj valami, ha oda tudunk fordul­ni valami (valaki?) más felé - egy magasabb szintű érték, él­mény felé, ami megragad -, elcsitul a fájdalom. Születése pil­lanatában az ember elhagyja a jótékony „burkot” és belekerül a túlélés-elmúlás kényszerhelyzetébe, feszültségébe. Ez a fe­szültség ösztönzi, szólongatja énünket, hogy hova koncentrál­jon. Döntenünk kell. Ezen a hangversenyen is - de sokan lehet­tek, akiknek valahol fájt az élet és nagyon nagy szükség volt Beethoven muzsikájára. Talán a karmesternek is, a zenésznek is, nem csak a közönségnek. Itt a fájdalom - amott a muzsika. A soha meg nem hálálható lehetőség az, hogy koncentrálha­tunk. Ha valaki nagyitóval összegyűjti a napsugarakat, még a papírt is kiégetheti ezzel a fókusszal. „ Oculi mei semper ad Dominum, Szemem állandóan az Úrra néz." Rá összpontosít. „Ő szabadítja ki lábat a csapdából” (Zsolt 25, 15-16). Ebben a háromezer évvel ezelőtti énekben valaki ezt a lehetőséget di­cséri. Meglehet, fáj az élet, húsomba harapnak a csapdafogak, nem tudok tovább lépni, elakadtam, elhagynak, egyedül va­gyok - de Istenre koncentrálhatok. Tőle várok segítséget, vi­gasztalást. Az örökölt történetnek van második „felvonása” is: Egy orvos hívta be lelkész-barátját a rendelőbe. Az asszisztenst kiküldte, becsukta az ajtót. Azután belefogódzott a vizsgáló asztal nikkelkeretébe, homlokát a támlájához szorította és csu­pán ennyit suttogott: „Mondj velem egy imát, rákom van.” Az imádság után szótlanul szorítottak kezet és megölelték egy­mást. A lelkészt kiengedte az orvosi bejárón, majd fátyolos hangon kiszólt az ajtón: „Kérem a következő beteget!” Egy év múlva eltemették - addig azonban „kérte a következő beteget.” Csapda, amely fogva tart, nyomorúság és az összpontosítás le­hetősége: elvégezendő munkára, következő feladatra, Istenre. Oculi vasárnapján élesebben látjuk: olyan az életünk, akár ez az ősi zsoltár. Itt-ott himnuszos, másutt élőbeszédhez hasonló. Szerkezete homályos, nehezen érthető és követhető, fő monda­nivalója mégis a remény. Bácskai Károly Könyörgés (virrasztás) az Egyházért A sokféle változás közepette, az általános választások előtt ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten kezében van az egy­ház újulása! Ezért: közös imádságra - istentiszteletre hivunk minden­kit! Adjunk hálát Isten türelmes, megtartó kegyelméért. Könyörögjünk igaz bűnbánatért és bünbocsánatért! Könyörögjünk a Szentlélek megújító tüzéért, felülről való erőért, belső és külső békességért, egymás iránti türelemért és szeretetért, jó reménységért. Imádság, igeolvasás, csend, ének - könyörgés egyházun­kért. Helye és ideje: Deák téri evangélikus templom, 2000. március 31. péntek 19.30. Szeretettel sok - az egyházért imádkozó - testvérrel együtt hív minden érdeklődőt: Hafenscher Károly (ifi.) a liturgiái bizottság vezetője A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Március 26. Tudom, hogy minden felvirradó nap a közellétedet hirdeti, és mindig jót ter­vezel velem. Ha jönnek sötét órák, kérlek, mutasd meg az utat, melyen jár­nom üdvös. I 27. Jézus Krisztus, hálát adok Néked minden kínodért. Dicséretet szívből mon­dok Sebedért, halálodért. Rettegésed, vereséged, Ezerféle nagy ínséged, So­ha, soha nem tudom Meghálálni Jézusom! EÉ 201,6 Homburg E. 28. Mindenható Urunk, Istenünk, Urunk és Megmentünk, Jézus Krisztus Atyja: köszönünk Neked mindent, amiben vagyunk, amink van és amiben szenve­dünk. Te őriztél és tartottál meg bennünket, hordoztál és elfogadtál. Velünk szenvedtél, és elhívtál a mai napra. Kérünk, engedd, hogy tisztességben tud­juk befejezni ezt a napot szent színed előtt. A kopt liturgiából I 29. Urunk, Istenünk, mióta megmutattad magadat Jézus Krisztusban nekünk, nem keresünk többé a világesemények rivaldafényében, amelyek nagy port vernek fel, egy napig mindenki róluk beszél, de már másnap elfelejtették őket. Mi abban a szeretetben találunk meg, amely nem hivalkodik fel, a szeretet sze­rény szolgálatában, amelyet más emberekben megtapasztalunk, és amelyet másoknak teszünk. Hoekendijk J. Ch. után 30. Bizodalmát Szívem terád Veti, amíg csak élek; Légy, Jézusom, vigasztalóm. Úgy haláltól sem félek. Kegyelmeddel, Szentlelkeddel Te övezz körül en­gem, S bár rám támad balsors, bánat, Kárt mégsem tehet bennem. EÉ 335, 3-4 Magdeburg J. Lipcse 31. Minden napnak megvan a kötelessége az életben is. Segíts, hogy ne mulasz- szam el kötelességem teljesítését ma sem. Maradj velem ezen a napon, hogy majd alkonyán szívemet és kezemet örömmel emelhessem. I .Schröder R. A. után Április 1. A keresztyén egyház reménykedő hívők közössége, amelynek sem az élettől, sem a haláltól, sem a jelentől, sem a jövőtől nem kell félnie. Niebuhr R. 7 4 ; A {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents